Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-22 / 18. szám
1987. január 22. ^DéPÜJSÁG 5 J Nemcsak akik „Szekszárdon Mint olvasóink azt tudják, a Sajtóházban szép sorjában bemutatkoztak megyénk nagyközségei. A kiállítás megnyitása utáni napokban színes összeállítást adtunk közre lapunkban az illető településekről - elsősorban azoknak, akik a mindenről „szóló” gazdag bemutatókat nem tudták megnézni. Úgy éreztük, hogy tartozunk olvasóinknak, hiszen városainkat nem mutattuk be. A nagyközségekről szóló összeállítások analógiájára a mai napon elkezdjük a városaink életéről, eredményeiről, terveiről szóló sorozatunkat - megyeszékhelyünkkel, Szekszárddal. Ezek az ismertetések természetesen hiányolják a teljességet, még akkor is, ha a nyár folyamán még egy-egy oldalon olvashatnak majd városainkról. Mintegy bevezetésképpen néhány gondolatot vetünk föl megyeszékhelyünkkel kapcsolatban. Olyanokat, melyek valószínű sokunkban motoszkálnak, mi több, megfogalmazódtak. Érdemes tűnődni azon, hogy vajon kié, vagy kiké Szekszárd? Kizárólag azoké, akik itt születtek vagy bővül a kör az itt letelepedettekkel, mi több, a megye minden lakójával? Úgy hiszem, valóban mindannyionké. Ez utóbbi megállapítás nem csupán azért „áll", mert a megye minden részéből itt lehet esetleg bizonyos ügyeket elintézni, mert itt vannak azok az intézmények, melyek koordinálják az egész megye fejlődését. „Áll” azért is, mert - ez különösen az utóbbi esztendőkre érvényes - megyeszékhelyünk fejlődése, egy-egy kitűnő kezdeményezés a már csöppet sem az „alvó ebhez” hasonlítható iparosodott városból indult, hanem a pezsgő, fejlődő megyeszékhelyről. Most térjünk vissza az itt születettekre és az itt élőkre. A szó legszorosabb értelmében az övék Szekszárd, de csupán oly mértékben, amennyit tesznek érte. Hiszen hozzátartozásnak igaziból azt tarthatjuk fokmérőnek. Persze, ez utóbbiban értendő a jószándékú, építő kritika is. Azt pedig egyáltalán nem szükséges magyarázni, hogy mikor és miképpen lehet tenni (tennünk) megyeszékhelyünkért. Csupán egy-két aprónak tűnő példa. Mikor e sorok megjelennek, az utak, járdák havasak, illetve latyakosak, tehát hólapátot kell fognunk... Tavasszal pedig a kapát, a virágpalántákat és így tovább, hiszen mindezekkéI is hozzájárulhatunk városunk szebbé tételéhez. Ezzel magunknak szerezhetjük a legnagyobb örömet. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen környezetben élünk, de az sem, hogy miként emlegetnek bennünket. Szekszárd lakóit az ide látogató „idegenek”. Fűtés Csupán emlékeztetőül említsük meg, hogy 1984-ben elkészült az a tanulmány- terv, mely a város gázellátását „irányítja” jelenleg és a későbbiekben egyaránt. Ebben a tervben szerepel egyebek között az is, hogy megyeszékhelyünkön mintegy tízezer lakás gázzal való fűtését tervezik. Mint tudjuk, a gázfűtéssel kapcsolatban tanácsrendeletet alkottak, s ebben benne foglaltatik, hogy a lakásokba a gáz bevezetése egységes, önkéntes lakossági hozzájárulási formában történik. A beruházó szerepét maga a városi tanács vállalta. Ezek után pedig a számok segítségével tekintsük át a jelent és a terveket „gázügyben”. .Eddig -1983-tól 1986. december 31 -ig - 27,7 kilométer lakossági (3 bar nyomású) földgázvezeték és 6,5 kilométer ipari (6 bar nyomású) vezeték épült meg. Az eddig megépült vezetéken 2179 lakossági bekötési lehetőség van, és 1063 lakásba kötötték már be a gázt Ezenkívül 32 üzem tüzel földgázzal, valamint a városgazdálkodási vállalat 4613 lakást füt gázzal. Ismert az is, hogy a vezeték építési hozzájárulása lakásonként 12 ezer forint, ami várgázzal hatóan az év végén felülvizsgálatra kerül, tehát változhat. Ebben az évben megyeszékhelyünk 21 utcájában építik meg a földgázvezetéket, ami újabb 964 bekötési lehetőséget jelent. Ebből is következik - amennyiben a program végrehajtása a tervek szerint folyik - hogy 1989-től Csatáron is gázzal lehet már fűteni, ugyanis a célvezeték építését már megkezdték. Még egy örömhír: a Bottyán-hegyet még ebben az évben teljes egészében ellátják gázzal. Érdekes, hogy a gáz iránti érdeklődés tavaly volt a legnagyobb. Ez számokban azt jelenti, hogy közei 15 kilométernyi vezeték épült meg 1190 bekötési lehetőséggel és 868 lakásba meg is történt a bekötés. Hogy ez miért érdekes? Mert a gázfűtéssel kapcsolatos tennivalókról igen jól használható tájékoztatót adott ki már korábban a városi tanács, az ügyfélfogadási időben pedig minden érdeklődőnek részletes útbaigazitást adtak a szakemberek. Most is igazolódott azonban, hogy a tapasztalatok a leghatásosabb „propagandisták”. Hogy ez gázügyben is így van, azt a számok bizonyítják. Ahol és ahogyan lakunk Szekszárdon jelenleg 11 ezer lakás van. A legtöb - 2506 - az V. ötéves tervben, azaz 1975-1980 között épült, de csúcsidőszakot jelentett ez az öt esztendő a lakásépítéseket megelőző fázisban, a terület-előkészítésben. A VI. ötéves tervben is központi helyet foglalt el a lakásépítés. Ekkor épült meg a Béri Balogh Ádám utca nyugati részén egy új lakótelep, és most kezdődik a keleti oldal építése. A temetőtől északi irányban haladnak majd a munkálatokkal, s úgy érnek el a Kecskés Ferenc, illetve a Wesselényi utcáig. E területen már áll három toronyház - 192 lakással -, s most épül újabb 300 lakás, valamint garzonok. E szám jelzi egyben az 1987- es lakásépítési tervet, melyhez termé- szetsen további előkészitési munkálatok is csatlakoznak. Például a Csatári toroknál elkezdődött az úgynevezett kisajátítási folyamat, amit majd a közművesítés követ. Jegyezzük meg csupán a rend kedvéért, hogy mindezek is jelentős összegeket emésztenek föl. Az előkészítéseknél tartva elmondjuk, hogy a VII. tervidőszak végén a Szilfa körüli terület előkészítése is elkezdődik. Térjünk most át a VII. ötéves terv lakásépítési tervére, megjegyezve azt, hogy a tanács erre az időszakra kiemelt lakásépítési programot fogadott el, ami 2700 lakás felépülését jelenti. Ebben ötszáz az állami bérlakás, 450 az úgynevezett magánerős, a többi pedig OTP- öröklakás lesz. (A VI. ötéves tervben egyébként Szekszárdon 1884 lakás épült meg.) A tervciklus fejlesztési terve 1 milliárd 200 millió forinttal számol. Ennek 70 százaléka (!) a tervezett lakásépítésre, illetve előkészítésre megy el. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy mindössze 30 százalék „marad” az infrastruktúra fejlesztésére. Jelenleg Szekszárdon 2100-an várakoznak lakásra, s ez az idő átlagban öthat esztendőt jelent. A lakásigénylők összetételéről annyit, hogy közülük 1400 új lakásra, a többiek cserére várnak. Külön fejezetet érdemelne a fiatalok lakáshoz juttatása, ami a garzonépl- tésekkel meggyorsul. Jelenleg 114 ilyen kisméretű lakás épül, ahonnét tulajdonosaik legfeljebb öt éven belül végleges, nagyobb alapterületű lakásokba költözhetnek. Itt szolgáljunk egy jó hírrel: a városi tanács, a tervező és a kivitelező (TÁÉV) a városfejlesztési tervhez igazodva újabb, variálható lakásépítési technológiát vezetett be, amely a panel lakásokhoz képest jelentős mérföldkövet jelent az élethez, az igényekhez alkalmazkodó építési rendszerével. Ez szabad lakásalaprajzot, tömeg- és homlokzati megjelenést jelent. Tehát az úgynevezett nyitott, nagyelemes építési rendszerről van szó. Az oldalt készítették: Decs! Kiss János, V. Horváth Mária, Wenter Marianna és Gottvald Károly. A jövő épületgépészei Technikusok képzése A Garay tér feliilnézetben Szőlőskertek a Kálvária tetejéről nézve Régi és új harmóniája Baktában Képek a városról A feladatok magasabb szintű ellátása a cél Az elmúlt húsz évben többször szerepelt már tudósítások riportok sorában a szekszárdi Rózsa Ferenc Műszaki Szak- középiskola. Az új tanév változásáról beszélgetünk Péter Mihály igazgatóval és Ig- nácz György, műszaki igazgatóhelyettessel.- Évek óta, különböző fórumokon a napirendek között szerepelt, hogy maradjon-e a szakközépiskolák profilja, vagy a régebbi technikumok már kialakult módszereit, formáját kell továbbvinni. Eldőlt a vita, szükséges a középszintű vezetők ilyen jellegű szakmai képzése. Itt a szekszárdi intézményben milyen feltételek mellett indulhatott a technikusok képzése?- Voltaképpen a vállalatok igényeit elégítjük ki, amikor a technikusképzést megindítjuk - mondja Péter Mihály igazgató. A gázprogram tette aktuálissá és mondhatnám sürgetővé is, hogy épületgépészeket bocsássunk az ipar rendelkezésére. Ezzel jól kapcsolódunk regionálisan a bajai és pécsi szakközépiskolákhoz, ahol a mély- illetve magasépítészek képzése folyik. Az épületgépész osztályunkba Tolna megye mellett Baranyából és Bács- Kiskunból is vannak tanulók. Kollégiumi ellátást mindenkinek biztosítunk. Az ötödik évben van tulajdonképpen a technikusi minősítés. Negyedikben érettségi vizsgát tesznek, majd az utolsó esztendőben főleg szakmai tárgyakkal foglalkoznak, de tanulnak vezetéselméletet is - munka és személyzeti alapismeretekkel is találkoznak. Feltételek? A megyei és a városi tanács 1 millió 200 ezer forintot biztosított eszközök vásárlására, fejlesztésére.- Az elméleti és gyakorlati oktatás az intézmény épületein belül történik?- A tárgyi feltételek megteremtéséhez a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat ad segítséget - válaszol Ignácz György műszaki igazgatóhelyettes. Az évközi gyakorlatok a vállalatnál vannak. A konkrét épületgépészeti feladatokkal ott helyszíneken, valóságos körülmények között ismerkedhetnek meg. Náluk jobb lehetőség van anyagvizsgálatokra, mérésekre. Itt az iskolánkban három tanműhely és három mérőlabor kialakítása szükséges, ezért egy-egy válaszfalat kell megépíteni a meglevő műhelyekben. Ezek terveit is a TÁEV késziti.- Érdemes megjegyezni - szól az igazgató - hogy korábban két év szakmai gyakorlat után jelentkezhetett valaki technikusminősítőre, most érettségi után azonnal jöhet nappali tagozatra és így a képzési idő két év. Ha hivatalosan fejeznénk be a beszélgetést akkor most azt kellene mondani, hogy várjuk a tanulók jelentkezéseit 1986. július elsejétől - egyéves előkészítő munka után - a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat a költségvetési üzem beolvasztásával egymaga látja el a kommunális szolgáltatást.- Orbán Györgyöt, a vállalat igazgatóját arról kérdeztük, mi indokolta ezt az összevonást, és hogyan vált be?- Ezt a megoldást egyrészt az indokolta, hogy a kommunális feladatok egy részét a két szerv párhuzamosan látta el. Ilyen volt például a közterületek tisztán tartása, a téli úttisztítás, különböző építési feladatok és szállítások ellátása. A mások ok az volt, hogy két különböző módon felkészült gárdával és eltérő anyagi lehetőségekkel rendelkezett a két szerv. Ez az elvégzett munkában minőségi különbségeket, és mint már említettem, felesleges párhuzamosságokat eredményezett, amelyek a lakosságból elégedetlenséget váltottak ki. A két szerv a városi tanács két legjelentősebb vállalata volt. A tanács nem volt képes arra, hogy a köztünk lévő anyagi-ellátottsági különbségeket megszüntesse. Ez volt a harmadik ok, amiért elhatározták az egyesítést. Ettől az aktustól a párhuzamosságok felszámolását, eszközök felszabadítását, jobb személyi állomány kialakulását, összességében tehát a feladatok magasabb szintű ellátását várjuk. Az egyesítés a városgazdálkodási vállalat dolgozóira, vezetőire nagy terheket rótt. Sok területet - amelyek már kialakultam „olajozottan” működtek -, a változás miatt teljesen át kellett szervezni, volt olyan terület is, amit új módon kellett kialakítani. Ezért néhány feladatnál visszaesés tapasztalható. Az alkalmazottak helyzete sem volt könnyű. A költségvetési üzem dolgozóinak mintegy tíz százaléka döntöt úgy, hogy nem jön át az egyesített vállalathoz. Ez a tíz százalék főként az adminisztratív dolgozókból került ki. Fél éve működünk ebben az új felállásban. Még nem lehet objektiven megítélni, az egyesítés meghozta-e teljes mértékben a hozzáfűzött reményeket, de az tény, hogy a rendkívüli időjárási helyzetben és hóviszonyok között megálltuk a helyünket. Feletteseink szerint is jó jelnek tekinthető ez. Úgy érzem, az egyesítés, a javuló feltételek és a városi tanács segítsége meghozzák majd a kívánt eredményt. Ezt az is mutatja, hogy bár a tavalyi év mérlege még nem készült el teljesen, de az eddigi adatok alapján a kilátások biztatóak. V.
