Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-21 / 17. szám

1987. január 21. KÉPÚJSÁG 5 Kereset: „Vállalatok és szövetkezetek esetében a munkavállalók részére kifizetett munkabérek, munkadíjak, továbbá az érdekeltségi alapból anyagi ösztönzés címén teljesített kifizetések együttes összege, a költségvetési rend szerint működő gazdál­kodó szervezetek esetében a béralap és a jutalom megfelelő tételei terhére fizetett összeg, - a vállalatok, szövetkezetek úgynevezett magasabb vezető állású dolgozói esetében a kifizetett prémium és esetleges jutalom összege - továbbá az újítási és újítással kapcsolatos közreműködői díj.” (Egységes Munkaügyi Statisztikai Utasítá­sok, 1986.) Nehezebb körülmények köze it az ipari szövetkezetek Keresetszabályozás Talpon maradni és a vásárlókat ellátni Interjú lehetőségekről és feladatokról A szabályozás szigorításainak hatásairól a Tolna Megyei Népbolt Vállalatnál Pámer Ferenccel, a közgazdasági és szervezési osz­tály vezetőjével beszélgetünk.- Hogyan kezdte vállalatuk az „egyiitélést" az 1985-ben beveze­tett keresetszabályozási rendszer­rel? Milyen körülmények között ér­ték meg a mostani változásokat?- Vállalatunkat annak idején a keresetszint-szabályozási formá­ba sorolták. Mi - megfelelő adóvi­selő képesség hiányában - „kény­telenek voltunk” élni azzal a lehe­tőséggel, hogy a szigorított köz­ponti szabályozást választhattuk. A megoldást természetesen átme­netinek tekintettük, mindent meg­tettünk azért, hogy ebből a formá­ból minél előbb kiléphessünk. Megfeszített gazdálkodás követ­keztében kellő hatékonyságjavu­lást értünk el ahhoz, hogy 1986- ban már át is térhettünk a szintszabályozásba. Erőfeszítéseink eredményeként két év alatt több, mint 50 százalékos nyereségnöveke­dést sikerült elérnünk. Nem látszott tehát túl­zottnak az 1986 első félévében hozott dönté­sünk, amellyel 8-10 százalékos keresetnöve­kedést irányoztunk elő. Természetesen egy ilyen döntésnek hosszú távú kihatásai is van­nak, de mi stabil szabályozásra számítva hosz- szú távra is gondoltunk előre. Ezzel szemben - mint ismeretes - már 1986 tavaszán módo­sultak a szabályozórendszer bizonyos elemei. E kisebb horderejű változásokat még viszony­lag könnyen elviseltük, de a mostani komoly szigorítások úgy értek bennünket, mint derült égből a villámcsapás.- A már elért kereseti színvonalhoz most lé­nyegesen magasabb adóviselő képességre lesz szükség, mini az elmúlt évben. Lássuk, mi­ként lehetne a terhek és képességek közti meg­bomlott egyensúlyt helyreállítani! Alapbér - jogszabály szerint - csak fegyelmi büntetés­ként csökkenthető. Csökkenhet viszont a lét­szám, az egy főre jutó kereseti színvonal. Na és növelhető az adóviselő képesség, amennyiben nő a nyereség.- A nominálbér csökkentése valóban szóba sem jöhet, már csak létszámgondjaink miatt sem. Azonkívül mintegy 1100 dolgozónk ré­vén közel ötezer ember megélhetésében ját­szik az itt kapott kereset szerepet. Marad tehát a létszámcsökkentés. Természetesen ez egy ilyen élőmunkaigényes területen, mint ami­lyen a kereskedelem, nagy gondot jelent. Je­lenleg is 16-20 állás betöltetlen. A közeljövő­ben megvalósuló hálózatfejlesztés - két már­kaboltot nyitunk Szekszárdon illetve Dombó­váron - is többletlétszámot igényel. Ezzel szemben az ésszerű, takarékos létszámgaz­dálkodás jegyében fogant szabályozómódo- sitás minket is létszámleépítésre késztet. En­nek érdekében látszámkimélő megoldásokat alkalmazunk. Hogy valóban racionális lesz-e a döntés? Annyi biztos, hogy a minőség rovásá­ra megy. Ellátási nehézségeket okozhat, hogy ráfizetéses üzleteink némelyikét föl kell szá­molnunk.- Nem beszéltünk még arról a lehetőségről, amelynek kiaknázása éppen a szigorítások egyik fő célja. Nevezetesen a hatékonyság nö­velése.- Mint említettem, az elmúlt időszakban lé­nyeges hatékonyságnövekedést sikerült pro­dukálnunk. Nyilvánvaló, hogy egy magasabb szintről már sokkal nehezebb elő­relépni, mint ha egy vállalat még nem használta ki minden tartalé­kát. A báziselvre épülő szabályo­zóelemek felerősödése visszahoz­za a növekedési kényszert. Évről évre folyamatosan kellene körül­belül 20-30 százalék nyereségnö­vekedést produkálnunk ahhoz, hogy 5 százalékkal növelhessük a keresettömeget. A vállalati straté­giai szemléletet - a szabályozók gyakori változásán kívül - gyengíti ez a növekedési kényszer. A fel­készülési időszakban ugyanis, amikor fejlesztünk, beruházunk, a nyereség stagnál, hogy a későb­biekben annál dinamikusabban nőjön. De erre a „kivárásra” most alig van lehetőség. Hiszen ha a keresetek ebben az évben szinten maradnak, akkor is 10 millió forint nyereségnöveke­dést kell elérnünk, mert a kereseti adó növe­kedésén kívül jelentős többletadó terheli ér­dekeltségi alapunkat az egyéb változásokból adódóan is.- Nőtt a béradó.- Igen. Azonkívül kisebb összeget a rehabi­litációs alapba is kell fizetnünk, mert a szakma sajátosságaiból adódóan nálunk a megválto­zott munkaképességűek foglalkoztatására csak korlátozott a lehetőség. A táppénzkülönbözet amit az első három napra ezentúl a vállalat fizet, ugyancsak ko­moly terheket ró ránk. Mindezt nyereségoldal­ról ellensúlyozni jelen pillanatban szinte lehe­tetlennek látszik, hiszen a lakossági vásárló­erő és az árualapok behatároltak, erősödik a konkurrencia.- Hogy foglalná össze - ezek után ter­mészetesen csak rövid távra-a vállalat lehető­ségeit?- A pillanatnyi változásokhoz a lehető leg­teljesebb mértékben alkalmazkodva túlélésre berendezkedni, miközben a feladatainkat is ellátjuk. R. Az ipari szövetkezetek és a módosított keresetszabályozás viszonyáról a Kiszöv véleményéta szövetség munkatársa, Bú­zás Antal ellenőrzési irodavezető a kö­vetkezőkben foglalta össze:- A szigorúbb szabályozás magasabb követelményeket támaszt az ipari szövet­kezetekkel szemben is. Az eddigieknél erő­teljesebb differenciálódás várható. Nehéz helyzetbe kerülhetnek azok az alacsony hatékonyságú gazdálkodók, akiknek ed­dig módjuk volt a szigorított központi sza­bályozást választani, ettől az évtől viszont automatikusan az egyéni keresettömeg­szabályozás vonatkozik rájuk. Komoly gondja lehet olyan, viszonylag hatékonyan működő szövetkezetnek is, mint amilyen a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet. Ók 1985-86-ban egyedi engedély alapján tartoztak a központi szabályozásba. Ha az ismét megpályázott lehetőséget nem nye­rik el, akkor - a viszonylag jó gazdálkodás ellenére - nehéz helyzetbe kerülnek, mert adóviselö-képességük a magas terheket nem bírja el. Ilyen jellegű tevékenység mellett ugyanis a nyereséget nem lehet egyik pillanatról a másikra megsokszo­rozni.- Az élőmunka növekvő terhei miatt a szövetkezeti szektorban is kevesebb for­rás marad az állóeszközök fejlesztésére, a kapacitások bővítésére.- Szövetkezeteink közül néhányan egy évig a keresetnövekmény-szabályo­zásba kerülhetnek. Ez a forma előnyös az eddig laza létszámgazdálkodást foly­tatóknak, akik most „vattaembereiktől” megszabadulva különösebb erőfeszítés nélkül fejleszthetik a kereseti színvonalat.- A magasabb terheket a hagyomá­nyos szövetkezeti formában nem min­denki tudja elviselni. Az utóbbi években felgyorsult folyamat - a kisszövetkezetté válás (gondoljunk csak a Dunaföldvári Fa- és Építőipari Szövetkezetre, a Gyönki Spirál Vegyesipari Szövetkezetre) - fel­tehetően folytatódik.- A szigorítások mellett lehetősége van a szövetkezeteknek a tőkés export bőví­tésével bérpreferencia elérésére. Töb­bek között a Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet, a tolnai GÉM, A Gemenc Ipari Szövetkezet fejlesztette ily módon a kereseteket. Kedvező, hogy adóelengedéssel szá­molhat az a szövetkezet, amelynél a ke­resettömeg-növelés mértéke nem éri el a hozzáadottérték-mutató dinamikájá­nak a felét. Növekszik a bedolgozók fog­lalkoztatása utáni adókedvezmény is.- A nehézségek ellenére azzal a véle­ménnyel értünk egyet, hogy az energiá­kat elsősorban a feladatok megoldására kell fordítani és nem annak a bizonyítá­sára, hogy a követelményeknek nem le­het eleget tenni. Központi keresetszabályozás A Tolna Megyei Sütőipari Vállalat érthető módon, a központi keresetszabályozás rendszerébe tartozik. Lévén, hogy eredendő feladata az alapellátás. Mint ismeretes, országos átlagban idén 2 százalékos béremelésre számíthatunk, ám a sütőiparban 3 százalékos fizetésemelésre számíthatnak... Nem megelőzve a Tolna Megyei Sü­tőipari Vállalatnál e hónap végén megtárgyalásra kerülő béremelési kérdéseket - amit végsősoron a bizalmi testület majd pedig a vállalati tanács szentesít -, mégis az előzetesen kapott információkra hagyatkozva a tervekről szólhatunk. A döntéstől függően egy százalékot fordítanak az alapbérek emelésére, ugyan­csak ennyit a túlórákra, a további összeget pedig a minőségi premizálásra. Utóbbi azt jelenti, hogy az előző évhez viszonyítva négyszázezer forinttal többet fordíthat­nak a minőségi munka elismerésére. A keresetszabályozás és gyakorlata A Tolna megyei helyzet kedvezőbb az országosnál A vállalatok és szövetkezetekr™' óta érthetően nagy érdeklődés mutatkozik meg az adott évtől beve­zetésre kerülő szabályozómódosítás iránt. Ezen belül azonban a leg­nagyobb várakozás a keresetszabályozást illeti, ami végül is közvet- lenü(érinti mind a vállalati vezetők, mind a dolgozók életkörülményeit, megélhetését. Ma már szinte mindenki tudja, nap mint nap hallja, de a saját pénztárcáján is érzi, hogy az ország gazdasági helyzete nem kedvező és ahhoz, hogy e hullámvölgyből kikerüljünk, többet, jobban és sok helyütt másként is kell dolgoznunk. Emellett a korábbiaknál jobban kell ügyelni arra - amint erre az MSZMP Központi Bizottságá­nak 1986. novemberi határozata is rámutatott -, hogy a keresetek csak a teljesítményekkel arányosan növekedhetnek. Mielőtt a kere­setszabályozás ez évtől érvényes főbb vonásait érintenénk, indokolt lehet az elmúlt két év pénztárcánkat is érintő főbb tendenciáira rövi­den visszatekinteni. Eléggé közismert az, hogy a jelenlegi piaci és közgazdasági viszo­nyok közepette a gazdasági szabályozók nem tudják ellátni a vá­sárlóerő szabályozás szerepét, ezért a keresetek szabályozásától to­vábbra sem lehet eltekinteni. Ez a szabályozás azonban nem lehet tö­kéletes. Hosszú évek tapasztalatai egyértelműen bizonyították, hogy a keresetszabályozás kettős célkitűzése (egyrészt a hatékonyabb munkára való ösztönzés, másrészt a jövedelmek tervezett keretek között tartása) ez ideig sohasem valósult meg maradéktalanul, és a mindenkori népgazdasági érdekeket szem előtt tartva, hol az egyik, hol pedig a másik törekvés került előtérbe, ill. szorult háttérbe. Az 1985. jan. 1 -jével bevezetett keresetszabályozástól végső soron a gazdaság jövedelemtermelő képességének növelését, a hatéko­nyabb anyagi ösztönzés megvalósulását várták, melyek feltételeként a szabályozás rugalmasabbá vált, és a vállalatok nagyobb mozgáste­ret kaptak érdekeltségi rendszerük javításához. Mivel azonban egyes vállalatok egymástól lényegesen eltérő adottságok között gazdál­kodnak, ezért egyidejűleg több keresetszabályzási forma bevezeté­sére került sor. E keresetszabályozási formák közül a legrugalma­sabb a keresetszint-szabályozás volt, mely az ún. versenyszférá­ba tartozó gazdálkodóknál került bevezetésre. A keresetszint-szabá­lyozás a korábbiaknál nagyobb bérfejlesztésre adott lehetőséget, egyúttal azonban magasabb hatékonysági követelményeket is tá­masztott. Az 1985. évtől kezdődően bevezetett új, a korábbiaknál liberáli­sabb keresetszabályozással többek között azt kívánták elérni, hogy a keresetek a teljesítményekkel arányosan növekedjenek. Az 1986. év első felében azonban kiderült, hogy 1985. év végén és 1986. év első hónapjaiban a teljesítmények csak minimálisan, a keresetek azonban jelentős mértékben nőttek. A nagyobb keresetek miatti adó­terhek fedezetére viszont egyes vállalatok az állóeszközök pótlására szolgáló amortizációt használták fel. Mivel az egyes vállalatok részé­ről folytatott ilyen gyakorlat - tekintettel arra, hogy vagyonukat kezdik felélni - nem tekinthető sem ésszerűnek, sem elfogadhatónak, ezért 1986. év közben az alig több mint egy éve bevezetett keresetszabá­lyozás szigorítására került sor. A teljesítmények és a keresetek elszakadását jelzi az is, hogy or­szágos szinten mind 1985. évben, mind várhatóan 1986. évben is a keresetek a teljesítményeket meghaladóan nőttek. (A keresetek azonban hosszabb időszakot is alapul véve is a teljesítményeket lé­nyegesen meghaladó mértékben emelkedtek. Egy elemzés szerint - ugyancsak országos viszonylatban - az utóbbi hat évben az egy dol­gozóra jutó éves kereset közel 60 százalékkal, ugyanakkor az erőfor­rásarányos nyereség mindössze 10 százalékkal nőtt.) A Tolna megyei helyzetkép e tekintetben az országosnál kedve­zőbbnek tekinthető. A megye mezőgazdasági népgazdasági ágba sorolt gazdálkodóin kívüli vállalati (szövetkezeti) körben 1985. évben 59 gazdálkodó egység közül mindössze 3 egység volt, ahol a kere­settömeg a teljesítményt (hozzáadott érték) számottevően meghala­dóan nőtt. 1986. év vonatkozásában az éves adatok még nem állnak rendelkezésre, de az 1986.1-III. negyedéves adatok szintén azt jelzik, hogy csak viszonylag szűk gazdálkodói körben (57 gazdálkodó kö­zül 2-3-nál) nőttek a keresetek a teljesítményt lényegesen meghala­dóan. A fenti, összességében viszonylag kedvező kép ellenére nem hallgathatók el a teljesítmények és a keresetek egyes vonatkozásá­nak, összefüggéseinek gyenge pontjai sem. nem ritka az a koránt­sem helyeselhető gyakorlat, hogy a magasabb bér időben megelőzi a nagyobb teljesítményt, nem beszélve arról, hogy a megelőlegezett nagyobb teljesítmény végül is több helyütt csak részben, vagy egyál­talán meg sem valósul. E gazdálkodók közül is elsősorban azok hely­zete nem irigylésre méltó, ahol a jelentős bérfejlesztés nagymérvű eredménycsökkenéssel párosul. A keresetszabályozás 1986. május elején bevezetett szigorításai ellenére egyes gazdálkodók csak az év vége (november-december) felé - ekkor pedig már megkésve és kapkodva - tették meg a szüksé­ges intézkedéseket, holott kellő odafigyelés mellett ezt már koráb­ban, kisebb áldozatok árán is megtehették volna. A keresetszabályozás elmúlt évi évközi szigorításával összefüg­gésben azonban arról is szólni kell, hogy emiatt számos, elsősorban az év első hónapjaiban jelentős bérfejlesztést megvalósított vállalat mozgástere, anyagi ösztönzési lehetősége nagymértékben beszű­kült. Más gazdálkodók (pl. a Simontornyai Bőrgyár, a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat) arra kényszerültek, hogy 1986. jan. 1-től választott nagyobb bérfejlesztési (és ösztönzési) lehetősé­get biztosító keresetszint-szabályozásból visszalépjenek a minimális bérfejlesztést megengedő szigorított központi keresetszabályozásba. Az 1986. évben egyes vállalatoknál megvalósított jelentős bérfejlesz­tés mögött általában ahhoz hasonló, vagy annál nagyobbmérvű teljesít­ménynövekedés húzódik meg, a nagyobb teljesítményekben azonban nem ritkán részben a vállalattól független tényezők (pl. áremelés) is sze­repet játszottak. Jelentős részben a dolgozók részéről a megélhetési költségek többé- kevésbé folyamatosnak tekinthető növekedésével párhuzamosan erő­södő keresetnövekedési nyomás és a vállalatok között helyenként ta­pasztalható bérverseny hatására a vállalatvezetés is többnyire elmegy az adóviselő képesség oldaláról még elviselhető keresetnövelés felső határáig. Ugyanakkor nehéz olyan gazdálkodót találni\amely a lehetsé­gesnél lényegesen alacsnyabb bérfejlesztést valósít meg. A jelenlegi ne­héz gazdasági helyzet közepette úgy gondolom e kevés gazdálkodót minden (a jelenleginél nagyobb!) elismerés megillet. Részben kereset­szabályozási, részben vállalati erőtlenségek miatt a munkadíjazásban nagyobb mérvű differenciálásra, a minőségi munka fokozottabb elismé- résére ez ideig széles körben nem történt lényeges változás, de nem va­lósult meg a munkaerővel való racionálisabb gazdálkodás, a felesleges létszám leépítése sem.. Jelentős részben a racionálisabb létszámgazdálkodást kívánja szol­gálni a keresetszabályozás 1987. jan. 1 -tői bevezetett módosítása. A ta­karékosabb létszámgazdálkodásra való ösztönzést célozza, hogy ez év­től kezdve előtérbe kerültek a bértömeg-szabályozás elemei. További fontos változás, hogy a teljesítmények és a keresetek kapcsolata szoro­sabbá válik: a többletadó-fizetést a vállalatok csak akkor kerülik el, ha a teljesítménymutató növekedése legalább a kétszeresét teszi ki a kere­settömeg emelkedésének. ,An napvilágot látott mértéktartás- P”1 ra apelláló alapbér-befagyasz­tást célzó minisztertanácsi felhívás, az év elejétől módosított szigorúbbá vált keresetszabályozás, valamint a januári téli rendkívüli időjárási ne­hézségek közepette a vállalatok és szövetkezetek nagyobb részének helyzete nem lett könnyebb. Ilyen gazdálkodási körülmények mellett a vállalatoknak a korábbiaknál is céltudatosabban kell keresniük azokat az ötleteket megoldásokat, új eljárásokat, amelyek a folyó évi és az elkö­vetkező évek gazdálkodásában a kibontakozást egyaránt segítik. E program szerves részét kell hogy képezze a racionálisabb létszámgaz­dálkodásban való előrelépés és a munkadíjazásban továbbra már nem elodázható fokozottabb differenciálás. Ez utóbbiak lényegében évek óta ismert és hangoztatott, a gyakorlatban azonban csak alig, vagy tétován alkalmazott követelmények. Most, amikor a gyakorlati lépéseken a sor - és ilyen irányú törekvésekről, próbálgatásokról már hallani lehet - akkor talán arra sem árt emlékeztetni, hogy differenciálni nemcsak felfelé, ha­nem lefelé is lehet. Jelenleg az 1986. évi gazdálkodási eredmények, valamint az éves bé­rek és keresetek még nem ismertek. Tekintettel arra, hogy az éves gaz­dálkodási eredményeket tartalmazó mérlegbeszámolójukat a vállalatok, szövetkezetek az elkövetkező napokban állítják össze, ezért ezúton is felhívjuk a figyelmet a mérlegbeszámolóban szereplő létszám-, bér- és kereseti adatok kitöltésének pontosságára, a későbbiekben pedig a már elkészült mérlegbeszámolók szóban forgó adatainak ismételt nagyság- rendi áttekintésére. Erre egyrészt az elmúlt évben előfordult ilyen jellegű hibák elkerülése, másrészt a felsőbb szintű országos szervek pontos tá­jékoztatása végett is fontos érdekek fűződnek. A pénzügyi-gazdasági el­lenőrzések - többek között - a gazdálkodó egységek adóbefizetései­nek, valamint az érdekeltségi alap felhasználásának szabályszerűségét is rendszeresen vizsgálják. Ez évi ellenőrzéseink során így a keresetsza­bályozás 1986. évi évközi szigorításával összefüggő adóbefizetések, il­letve azok forrásának ellenőrzése is a vizsgálatok tárgyát képezik. Dr. GÁL JÓZSEF közgazdász

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents