Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-16 / 13. szám
4 rtEPÜJSÄG 1987. január 16. Környezetünk védelmében Településeink utcáinak, parkjainak rongálásáról, szennyezéséről sok szó esik manapság. Ezúttal környezetünk védelmében csupán közlekedéssel Összefüggő két olyan jelenségről teszünk említést, amelyek törvénybe ütköző, a közösség érdekeivel mit sem törődő, szándékos magatartások következményei. Eltekintünk az ilyen cselekményeket tiltó jogszabályokra való hivatkozástól is, mert azokat általában ismeri mindenki, beszéltünk már róluk korábban sokszor, de úgy látszik, mégsem eleget, a szavakat ugyanis elvárható tettek eddig nem mindig követték. Községeink, de még városaink, sőt a megyeszékhely jó néhány utcájában is nap mint nap ömlik helyenként a kerítések alól a szennylé az úttestre. Főleg ilyenkor, sertésvágások idején keltenek lépten-nyomon undort a véres, nem egyszer „illatukkal”, tartalmukkal kétséget kizáróan bél- mosásról árulkodó tócsák. Ezek főként enyhébb időben émelyítő büdösségükön és látványukon túl járművek kerekeire, lábbelikre tapadva szerte hurcolva fertőzések okozói is lehetnek. Hidegben pedig az út burkolatára fagyva megcsúszásos közlekedési baleseteket idézhetnek elő gyalogosoknál, járműveknél egyaránt. Nemrég éppen Szekszárd egyik forgalmas utcájában fordult elő több ember - szerencsére - „csak” könnyű sérüléssel járó balesete. A járművek vezetői, de a gyalogosok sem számíthatnak ezekre a „csapdákra”. A gázprogram szabálytalanul végzett kivitelezési előmunkálatai okozta rendetlenség megyénkben (országosan is) örökzöld téma lett. Tudjuk, hogy e munkák közben sok helyen utakat ástak fel, s ezért a járműforgalom (megfelelő elterelés hiányában) időlegesen parkosított (füvesített) területeken bonyolódhatott csak le, hosz- szú hónapokon át. Parkjaink némelyikében jelentős, de nem jóvátehetetlen kár is keletkezett. Igen ám, de ezek a munkálatok sok helyen régen befejeződtek, az utakat ismét használhatóvá tették. Néhányan, többségükben személyi tulajdonú autóval mégsem azokon közlekednek, hanem gátlástalanul tovább tiporják, irtják lakótelepeink zöld övezeteit. A kényszerűségből kitaposott növényzetet tovább „szántják”, a jóindulatú figyelmeztetések ellenére is. Közlekedési szakemberek véleménye szerint a forgalom céljára törvénysértően használt területeket sorompó, vagy más akadály létesítésével kellene megvédeni a „szokás hatalma” ellen. E vélemény hallatára bennem úgy társultak hirtelen a gondolatok, hogy Bugac elektromos árammal is „megerősített” karámjai jutottak az eszembe. Mentségemül szolgáljon, hogy a javaslattal ennek hatására nem tudtam egyetérteni. A most felvetett, vagy fel nem vetett, de létező gondok megszüntetéséhez ugyanis - merem hinni - nem sorompókra, cie még csak nem is a paragrafusokkal való fenyegetőzésekre van szükség elsősorban, hanem az emberek többségének a segítségére. Azokéra, akik az „én házam az én váram” elve helyett a közérdeket tartják nagyobb tiszteletben. Az önző kisebbséget csak a közösség ereje bírhatja jobb belátásra, de nem civakodásig fajuló kiokitgatásokkal, hanem olyan együttélési szabályok általánossá tételével, amelyek elitélik és megvetik, szégyenletesnek minősítik a mások kárára, rovására érvényesített önös érdekeket. Ahol a lakóhelyek szebbé, egészségesebbé tételére mindenki által érezhető társadalmi törekvés bontakozik ki, ott az ártó, individualista megnyilvánulások előbb-utóbb vereséget szenvednek. A párhuzamos közlekedésről Párhuzamos közlekedésre az az úttest alkalmas, melyen az azonos irányú forgalom számára kettő vagy több forgalmi sáv áll rendelkezésre. Előfordulhat olyan eset is, hogy az úttestnek csak az egyik oldalán kell alkalmazni a párhuzamos közlekedés szabályait. Az egyirányú forgalmi út, a körforgalmú út, és az osztottpályás úttest is alkalmas lehet párhuzamos közlekedésre. Az úttest párhuzamos közlekedésre való alkalmasságának megítélésénél közömbös, hogy a forgalmi sávokat útburkolati jellel jelölték-e, vagy sem. Ebben az esetben a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a járművezetők egy része hajlamos megfeledkezni a jobbra tartási kötelezettségről. Továbbá arról, hogy az ilyen úttesten is érvényes az a szabály, mely szerint az úttest felfestett, vagy képzeletbeli felelezővonalát- a balra kanyarodás, illetőleg a megfordulás esetét kivéve - tilos átlépni. Ha a jármű vezetője számára kétségessé válhat az úttest párhuzamos közlekedésre való alkalmasságának megállapítása, akkor a jobbra tartási kötelezettség szem előtt tartásával közlekedjen. Az úttest párhuzamos közlekedésre való alkalmassága még nem jelent párhuzamos közlekedést. Párhuzamos közlekedésről akkor beszélünk, amikor a forgalom olyan sűrű, hogy a forgalmi sávokban összefüggő járműoszlop alakult ki. Ilyen esetben sem minősül előzésnek, ha valamelyik forgalmi sávban az oszlopban haladók gyorsabban közlekednek, mint a másikban közlekedő járművek. Komoly veszélyforrást jelent közlekedésünkben a kijelölt gyalogos átkelőhelyekre vonatkozó szabályok megszegése. Közülük csak egyet említenék:- Tilos járművel a kijelölt gyalogos átkelőhely előtt másik jármű mellett elhaladni. Ezeken a helyeken tehát fokozott óvatossággal, előrelátással, mérsékelt sebességgel, célérhető mozgással kell közlekedni. A párhuzamos közlekedés szabályainak alkalmazásánál a kerékpársávon az útburkolati jellel kijelölt kanyarodósávot, a gyor- sító-lassitósávot, a kanyarodósávot, az au- tóbuszöbölt, az autóbusz forgalmi sávot, az úttestnek a villamospálya által elfoglalt részét - kivéve, ha útburkolati jel a villamospályára vezeti az egyéb járművek forgalmát- figyelmen kívül kell hagyni. Problémát jelenthet a folyamatos előzés esetének megítélése is. Már akkor is folyamatos előzésről beszélünk, ha a forgalmi sávban haladó járművek olyan távolságban követik egymást, hogy közéjük még egy-két személygépkocsi befér. Természetesen akkor is, ha egymás mögött oszlopban haladó járműveket előzünk. Lakott területen belül útburkolati jelekkel jelölt párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesten a belső sávon folyamatosan haladó személygépkocsi, illetve a belső sávon folyamatos előzést végző jármű akkor nem akadályozza a mögöttes forgalmat, ha az útra engedélyezett maximális sebességgel halad. Az egy nyomon haladó jármüvek egy forgalmi sávon belül megelőzhetők. Ezek a járművek egymást is előzhetik, de más nem egy nyomon haladó járművet már nem előzhetnek meg. Ez a manőver igen veszélyes, ezért különös figyelmet kell fordítani a biztonságos oldaltávolság megtartására, és az előzendő egy nyomon haladó jármű mozgásának értékelésére. Nem szabály- szegő az a vezető, aki a helyes oldaltávolság megválasztásakor a szükséges mértékig igénybe veszi a másik forgalmi sávot is. Igen veszélyes manővere a párhuzamos közlekedésnek a menetirány-változtatás leg gyakoribb formája a forgalmisáv-vál- toztatás. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az irányjelzést akkor adja a vezető kellő időben, ha a jármű irányváltoztató mozgása nem érte meglepetésszerűen a közlekedés többi résztvevőjét, illetve a jef- zést észlelő vezető képes a megfelelő magatartás megválasztására. Az irányváltoztató vezető a közlekedés más résztvevőjét nem veszélyeztetheti. Ebből következik, hogy zavarhatja, kismértékben akadályozhatja is. Nem tekinthető veszélyeztetésnek, ha a forgalmi sávot változtató jármű vezetője a manőver folytán a másik sávban haladót sebességcsökkentésre, vagy kismértékű fékezésre kényszeríti. A másik sávban közlekedő tehát az irányjelzés láttán köteles a sávváltoztatás végrehajtását elősegíteni. Természetesen a forgalmi sávot változtató jármű vezetője az irányjelzés előtt köteles meggyőződni az igénybe venni kívánt sáv forgalmáról. Így közlekedtünk 1986-ban Megyénk közúti közlekedési helyzete kedvezőtlenebb képet mutat az előző évinél. 1986-ban 11 -gyei több személyi sérüléssel járó baleset történt az utakon, mint tavalyelőtt, 499-cel szemben 510. Az emelkedés aránya mindössze 2,2 százalékos ugyan, ám ez nem adhat okot megelégedésre főleg akkor, ha a balesetek kimenetelének alakulását is vizsgáljuk. Igaz, hogy emberéletet követelő baleset csak eggyel volt több, mint az előző évben (42-43), de ezek során héttel több, 51 ember vesztette életét az utakon. Még rosszabbul fest a súlyos sérü- léses esetek aránya. Amíg 1985-ben 217 balesetnél 271 személy sérült meg súlyosan, addig tavaly 262-nél 318. Csak a könnyű sérüléses balesetek száma csökkent 35-tel, a sérültek száma pedig 64-gyel. 1986-ban a közúti balesetek száma, Szekszárd környékének kivételével, mindenütt emelkedett a megyében. Kiemelten magas ez az arány Tamásiban és környékén (35 százalék), valamint Bony- hádon és környékén (30,3 százalék). A bázisévhez viszonyítva az utóbb említett területen 1 -ről 8-ra emelkedett a halálos balesetek száma is. A balesetek okait vizsgálva megállapítható,hogy változatlanul legtöbb országúti szerencsétlenség a relatív gyorshajtás miatt következett be a múlt esztendőben is. Összesen 170, ez 23-mal több mint 1985-ben. A baleseteknek több mint 33 százaléka történt az említett ok miatt. Különösen az utolsó negyedév sok ködös napján nem tudtak a járművezetők kellően alkalmazkodni a rossz látási viszonyokhoz és a sokszor nyálkás, csúszós utakhoz. De sokan nem is akartak. Azokra gondolunk, akiknek az időjárás most sem, mint eddig még soha nem tudott olyan sűrű köddel „szolgálni", hogy a tompított fényszórójukat bekapcsolták volna, de olyan síkos utakkal sem, hogy a sebességüket csak kismértékben is csökkentették volna. Ellenkezőleg, a legkritikusabb helyzetekben is elözgetni kezdtek, még hosszú járműszerelvényeket is. A baleseteknek több, mint 6 százaléka szabálytalan elűzés miatt történt, 4-gyel több mint az előző évben. A közlekedési fegyelem lazulását bizonyítják azok a tények is, amelyek szerint tavaly több baleset fordult elő a bázisévhez viszonyítva az elsőbbség meg nem adásából, a szabálytalan kanyarodásból és a kellő követési távolság tartásának hiányából is. A szabálytalan bal oldali hajtás 6-tal több baleset előidézője volt, mint az előző évben, e kérdéssel azonban külön nem foglalkozunk, mert az ilyen természetű balesetek zöme a már említett gyorshajtásból eredő balra sodródások, következményként felborulások, szilárd tárgy- gyal, vagy szembe jövő járművekkel való ütközések voltak. Gyalogosaink közlekedési magatartása némi javulást mutat. Héttel kevesebb baleset fordult elő hibájukból mint az előző évben (53-46). E téren emelkedés csak Pakson és környékén volt tapasztalható, de itt túlzottan nagy, 120 százalékos. Különösen Paks centrumában jár- nak-kelnek a gyalogosok úgy a járművek között, mintha az úttest is járda volna. Kiemelten kell szólnunk a járművek műszaki hibája miatti balesetekről. Számuk immár tendenciózusan emelkedik hosszú idő óta. Amíg 1985-ben csak 4 ilyen természetű baleset volt a megyében, a múlt évben már 7. Bár ez a szám az összes balesetnek még mindig csak 1,3 százalékát adta, tartani lehet attól, hogy kellő elővigyázatosság hiányában, gép- járműparkunk öregedése folytán ez az arány rohamosan növekedni fog. A járművek időszakos műszaki ellenőrzése önmagában nem adhat teljes garanciát e baleseti ok elhárítására, ha az ellenőrzések közötti időben a járművek üzemben tartói megfeledkeznek a KRESZ azon előírásáról, amely szerint a közlekedésben csak olyan járművel szabad részt venni, amelyik az előírt műszaki feltételeknek megfelel: és járműveiket a széthullásig hajszolják. 1986-ban a baleseteknek 44,5 százalékát személygépkocsi-vezetők okozták, az előző évben mért arányuk mindössze fél százalékkal javult. Az egy nyomon haladó járművek vezetői ezúttal 31,6 százalékban voltak felelősek a balesetekért, arányuk 3 százalékkal romlott. A tavaly- előttinél a kerékpárosok és a motorkerékpárosok karamboloztak többször, a segédmotorosok részesedése valamelyest csökkent. A múlt év során kisebb-nagyobb mértékben csökkent a teherautók, az autóbuszok, s valamennyi eddig nem említett járművek vezetői okozta balesetek száma is. Mindezekkel szemben kétszeresére, 6-ról 12-re emelkedett az állatok elütése miatti sérüléses esetek mennyisége. Annak ellenére, hogy e kérdéssel már külön, részletesen is foglalkoztunk korábban, az állattartók továbbra sem tették meg mindazt, ami tőlük elvárható lett volna, ugyanis az ilyen természetű baleseteknek jelentős hányada továbbra is háziállatok elütésének következménye volt. Árnyalati javulás volt tapasztalható 1986-ban az ittasan okozott balesetek számának alakulásában. Amíg az elűző évben 106 okozónál volt kimutatható alkoholos befolyásoltság, tavaly 99-nél. Az összes balesethez viszonyított arányuk csaknem 2 százalékkal kevesebb volt, ami azonban még mindig sok, mert így is minden ötödik elkövető alkohol hatása alatt karambolozott. Az 1986-ban történt sérüléses közlekedési baleseteknek is 96 százaléka hibás emberi magatartásra vezethető visz- sza. Az tehát, hogy 1987-ben a forgalom biztonsága és zavartalansága egész társadalmunk érdekében elvárhatóan javulhasson, elsősorban a forgalom résztvevőin múlik. Az oldalt írták: Piacsek György, Balogh József, összeállította Pálkovács Jenő. Az elsőbbséget nem adta meg a személygépkocsi, az autó totálkáros lett A gyorshajtás következménye
