Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
1987. január 3. NÉPÚJSÁG S Változások a lakásépítésben 1986 elején kormányhatározat született a lakásépítés- és gazdálkodás 1990- ig szóló társadalmi-gazdasági programjáról. Az ügy nemcsak egy ágazaté, hanem az egész társadalomé, a gazdaságé, hiszen a statisztikai felmérők 1986-ban rögzítették azt a tényt, hogy hazánkban félmillió ember akar változtatni valamilyen formában jelenlegi lakáshelyzetén. Amikor az ő sorsukat szem előtt tartva határoz a kormány, akkor egy-egy döntésében mérlegeli a lakásra várók, a cserélni vagy a meglévő otthonukat felújítani szándékozók anyagi vagy szociális helyzetét. Pontatlan és egyoldalú ezzel kapcsolatban csupán a lakásépítésről beszélni, mert a lakásgondok megoldását csak egy átfogó lakásgazdálkodási koncepció szolgálhatja. Ennek kidolgozására munkabizottságot alakítottak a szakemberek, ám az elvek ismertetése helyett nézzük most azt, mi várható a jövő gyakorlatában, hogyan alakul a lakásépítés, -felújíés, értékesítés, mobilizálás? A statisztika 1985 végén azt rögzítette, hogy Magyarországon 3846 ezer lakás van, aminek egyharmada az utolsó tizenöt évben készült el. Az átlagos alapterület majdnem 80 négyzetméter, a komfort a beépítettség sem szégyellni való. A jelenlegi, VII. ötéves tervidőszakban várhatóan 320-340 ezer új otthon épül, az 1986-os terv pedig az alsó határon (62 ezer) teljesült. Az előrejelzések szerint ennyi épül majd 1987-ben is, és ezek közül 8 ezer lesz állami lakás. Ha az egyes évek adatai nem is fedik majd hajszálpontosan a terveket, az valószínű, hogy az állami és magánlakás-építés 20-80 százalékos aránya továbbra is jellemző marad. Ezek között a koordináták között a piacra termelő lakásépítés szorgalmazásával, a lakásonként kapható 20 ezer forintos adókedvezménnyel ösztönzik a kis- és nagyobb szervezeteket erre a fontos társadalmi, gazdasági feladatra. Akik pedig önerőből szándékoznak lakásgondjukat megoldani, azok számára új ajánlott tervek dokumentációját kínálják és különböző szolgáltatásokat a gép- kölcsönzéstől az anyagbiztosításig. Egyre több olyan technológia terjed el, amelyek kifejezetten az egyéni építkezőket szolgálhatják, néha talán már túlságosan is bőnek tűnik a választék. Az ÉVM igyekszik felkarolni és anyagilag is támogatni a magánlakás-építésben alkalmazható új, korszerű technológiákat és építőanyagokat. Az állami beruházásban készülő otthonok árát 1987 júniusáig változatlanul maximálják. Azt követően megvizsgálják annak lehetőségét, hogy ezekben a vállalkozásokban is a megállapodásos ár érvényesüljön. Mivel ez óhatatlanul növelné a jelenlegi lakásárakat, szükség van arra, hogy a lakásra várók ezt a többletet szociálpolitikai támogatás formájában megkaphassák. Csak így érhető el, hogy a lakáshoz jutás esélyei ne romoljanak tovább. Jelentős változás mostantól kezdve minden vállalkozó csak a hibák kijavításának befejezése után kaphatja meg munkája ellenértékét. Ez éles ellentétben áll a korábbi gyakorlattal, amikor a műszaki átadást-átvételt követően pénzhez jutnak a kivitelezők. Az új rend remélhetően gyorsabb és pontosabb munkára ösztönzi az építőket, a beruházók pedig vigyáznak arra, hogy a számlák szakaszolásakor ne csak egy jelentéktelen ösz- szeg jusson az utolsó munkafázisra, amit inkább veszni hagy a munkától szabadulni akaró kivitelező. A lakásgazdálkodás társadalmi-gazdasági programjában az építkezéssel egyenrangúan fontos szerep jut a lakásmobilitásnak: a cserék szervezett lebonyolításának. Valószínű, hogy ha erre jó megoldást lehetne találni, külön beruházás nélkül is csökkenteni lehet a jogos lakásigényeket. Ennek érdekében a jövőben nagyobb mozgásteret kapnak a lakásszövetkezetek, hogy vásárlással és lakásértékesítéssel is foglalkozzanak, valamint a takarékszövetkezetek is hirdethetnek ilyen akciókat. A most csak felvillantott programpontok azt a szándékot tükrözik, hogy az otthonra várók ne maradjanak magukra gondjaikkal 1986-ban például 110 millió forinttal növekedett az az összeg, amit a kormány juttatott és ez a forma a jövőben is megmarad. Az 1987. évi hitelpolitikai irányelvek kialakításánál pedig abból az alapvető elhatározásból indulnak ki, hogy az egyéni hozzájárulás mértéke ne növekedjék indokolatlanul, és lehetőleg az állami támogatással fedezzék a költségek emelkedését. Ennek jegyében például az ifjúsági takarékbetétek kamata ellensúlyozza majd a legnehezebb lakáshoz jutó rétegnél az infláció és az áremelkedések hatásait. Fonál Tolnáról Sopronba A Magyar Selyemipari Vállalat egyik szövőgyára Sopronban működik. Az 1926-28 között épült szövődé az elmúlt évtizedben jelentősen átalakult. Az 500 személyt foglalkoztató üzemben 1975 óta fokozatosan kicserélték a régi gépeket korszerű, szovjet szövőgépekre. Ma a hajdani favetélős masinák közül már csak 28-at használnak. A közel fél ezer gépet - amit kimustráltak -198 modern szövőgép helyettesíti, méghozzá úgy, hogy a termelési érték közel kétmillióval növekedett, a dolgozói létszám pedig a felére csökkent. A selyemtípusú anyagokhoz felhasznált fonal 38 százalékát a tolnai testvérgyárban készítik el. Fotó: Czakó Sándor Munkában a tmk-s és a meó-s Mehet festésre a kész szövet SZ. K. Szövőterem Feldolgozásra várva Sárköziesen mondva: befogdossák a lánfonalat a nyüstbe Nagy figyelem - jó minőség
