Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-10 / 290. szám

1986. december 10. NÉPÚJSÁG 5 MU N K A FRÖ-G AZDÁLKÖDÁS ■ ^ szocialista gazda­ságban a társada­lom rendelkezésére álló munkaerőnek és a társadalom munkaerő-szükségletének tervszerű mennyiségi és minőségi összehangolása. Feladata a népgazdaság ren­delkezésére álló munkaerő foglalkoztatásának biztosítása, illetve a népgazdaság mennyiségileg és minőségileg meghatározott munkaerő-szükségletének kielégí­tése... (Új Magyar Lexikon) Gondolatok a szakmunkás-utánpótlásról Nem új keletű a megállapítás. A hazai szakmunkásképző intézetek esztendők óta legalább kettős szorításban végzik a leendő szakmunkások képzését. Egyfe­lől a megadott keretszámok alapján kö­telezve vannak adott szakmák tanítására, másfelől mintha az utóbbi időben csök­kenne a vállalatok létszámigénye. Az el­lentmondás sajnos tény, s ha mindehhez hozzátesszük a jelentkező demográfiai csúcs illő levezetését, érthető a különbö­ző intézményekben dolgozó pedagógu­sok idegessége. A Szekszárdi 505. Számú Szakmun­kásképző Intézetnek ebben a tanévben mintegy 1800 tanulója van, akik 35 szak­mában sajátítják el a tudnivalókat. És az csak természetes, hogy Babai Zoltán igazgató és munkatársai már tudják, mi­szerint a jövő tanévben minimum hány szakmát kell oktatniuk: a meghatározot­tak szerint huszonnyolcat, de kérdéses, hogy a szoksáos hiányszakmákra ele­gendő jelentkező lesz-e. Az iskola kialakult kapcsolatrendsze­réből fakad, hogy jól ismerik a vállalatok gondjait. A gazdasági körülmények vál­tozásának következményeként úgy érzé­kelik, hogy az üzemek létszámigénye csökkenő és ez értendő a szakmunká­sokra is. Ellentmondásnak tűnik e felve­tett kérdés, ám mindezt megerősítette az igazgató és vezető munkatársai. A gon­dolatot tovább fejtve felvethető: Ha egy­két évre sem látnak előre, miképpen tudnák mi lesz öt esztendő múlva, milyen szakmák oktatására illik felkészülniük. Jogos tehát a fölvetés. Az üzemek lét­számfogadó készségének mérséklődé­se gondokat okozhat a közeljövőben friss szakmunkásoklevéllel kopogtatók számára. Ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy az utánpótlás képzése milyen fon­tos a népgazdaság számára. Hosszú évek óta gyakorlat, hogy fölkeresik az ál­talános iskolákat, s szülői értekezleteken ecsetelik a különböző szakmákról a tud­nivalókat. Ám, a pályaválasztás és orien­táció igen összetett dolog, a maga bukta­tóival együtt, ami adott esetben a szak­munkásképzőbe kerülő diákon csapódik le a rosszul megválasztott szakma miatt. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy egyre nagyobb feszültséget és megter­helést jelent a szakmunkásképző intéze­tekben oktató pedagógusok számára a gyenge elméleti felkészültségű tanuló. Elsősorban a matematika, a fizika, továb­bá a magyar és történelem a gyerekek gyenge pontja, az előképzettséget ille­tően. Ez is az oka annak, hogy az átlago­san hétszáz elsőévesből legalább két­száz lemorzsolódik, vagy „elvérzik”, mire elérkezik a szakmunkásvizsga. Az emlí­tett feszültségek mérséklése érdekében úgynevezett felzárkóztató foglalkozáso­kat, korrepetálásokat szerveztek és tar­tanak hetente két-két órában matemati­kából és fizikából. A tanulók 8 százaléka részesül társa­dalmi ösztöndíjban: a létszámot tekintve, ez 140 diákot jelent. A havi ösztöndíj 300-1000 forint közötti fisszeg, az átlag 500 forint körüli. Szövő, autószerelő (?), karosszérialakatos (?), tetőfedő, ács ta­nulók részesülnek az említett forintokból. S végezetül néhány gond, amely jog­gal foglalkoztatja a szakmunkásképzők­ben oktató pedagógusokat! Az érvénybe léptetett szabályozók arra orientálják a vállalatokat, hogy a termékszerkezet-vál­tás elodázhatatlan. Ez a gazdaság és a piac diktálta követelményekből fakad, így elképzelhető, hogy két-három év múlva a vállalatok szakmunkásigénye összetételében változik. Állásközvetítés kérdőjelekkel Kell vagy sem a felvételre jelentkező? A Tolna megyében működő munkaügyi szolgáltató irodák szoros kapcsolatot tarta­nak a megye különböző vállalataival annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak az állást keresőknek. És természetesen mindez feltételezi a cégek részéről felmerülő igé­nyek kielégítését. A fentiek amúgy túl egyszerűnek tűnő megfogalmazások, hiszen a munkaerő-gaz­dálkodás ennél sokkal összetettebb, s nem ritkán emberi sorsok buktatóit is jelentik. Mert tagadhatatlan: a munkaügyi szolgáltató irodák ajtaján bekopogó állást keresők sok esetben utolsó mentőövnek tekintik a „hivatalt”. Mások pedig csak azért jelentkez­nek, hogy igazolhassák magukat: mindent megtettem, hogy elhelyezkedhessek, s bi­zonyságul az irodától kapott ajánlási lapot lobogtatják... Mint említettük, a vállalatok időről időre bejelentik létszámigényüket, az adatszolgál­tatás megyei szinten negyedévenként kötelező. A Tolna Megyei Munkaügyi Szolgálta­tó Iroda vezetője Németh József statisztikát tesz elém. Miszerint a vállalatok 1986 első negyedévében közel 1940 emberre tartottak igényt. Félévkor több mint 2100 főt keres­tek, a harmadik negyedévben pedig meghaladta a létszámigény a 2210 dolgozót. Arra a kérdésre, hogy kik jelentkeznek náluk, a következő választ kapom:- Nagyon vegyes a kép. Mindenféle ember keres föl bennünket. Olyanok, akiknek nincsenek kapcsolataik, helyismeretük. És az sem tagadható, hogy az ajtón kopogók egy része azok közül való, akik nem mindig járnak egyenes úton, ami már az egyéni életüket illeti. Nekünk valahol pszichológusnak is kell lennünk, mikor hellyel kí­náljuk az érkezőt. A tekintet, a munkakönyv, a beszélgetés során felvetett kérdésekre adott válasz sokat mond számunkra. Az irodát havi átlagban 300-400 ember keresi meg állásügyben. Novemberben például több mint 350-en kopogtattak náluk. Arról viszont már nincsenek információik, hogy az illető sikerrel járt-e, az ajánlott vállalatnál, vagy sem. És itt egy pillanatra érde­mes megállni: a vállalatok mindinkább szigorúbb feltételeket szabnak a felvételre je­lentkezőknél, s aki munkaközvetítő lappal érkezik, eleve hátrányos helyzetből indul az üzem munkaügyi előadójánál. Azt is mondhatnánk, hogy a vállalatok sokkal inkább válogatnak a felvételre jelentkezők között, mint korábban. Név nélkül viszont érdemes megemlíteni egy példát. A közelmúltban egy állást keresőnek két munkahelyet is aján­lottak, ám a paksi és a megadott szekszárdi cég is elzárkózott a felvételtől. Az indok tőmondatban: többszörös munkahely-változtatás! Továbbgondolva a felvetetteket. Vajon hány ezer ember „cselleng” az országban és hány száz Tolna megyében? Meg­győződésem, hogy magyarországi szinten megoldatlan e kérdés. Felvethető hát. E gondokon enyhíthetne a munkát „nem találók” közmunkába való bevonása! A munkaügyi szolgáltató iroda nyilvántartó füzeteit lapozva, a következő állások be­töltésére tartanak igényt a megye vállalatai. A kép meglehetősen vegyes: raktáros, épületgépész-tervező, képesített könyvelő, gépíró, pénzügyi előadó, szervező-prog­ramozó, belső ellenőr, szállodai portás. Továbbá rakodó, éjjeliőr, sírásó, mosogató, rendész. Aztán: segédápoló, varrónő, szabász, konyhalány, húsipari betanított mun­kás, fűtő, hirlapkézbesítő, hegesztő, gázszerelő, gépkocsivezető, gondozónő, gépke­zelő, lakatos, váltókezelő, kocsirendező... A kimutatások szerint a legnagyobb a létszámhiány a könnyűipari és egészségügyi szakmákban. Ezen a téren a szakemberek szerint a közeljövőben sem várható válto­zás. Szigorodó feltételek közepette A hatékonyabb foglalkoztatásért Kereslet - kínálat Az utóbbi években a gazdaság növe­kedési pályája lényegesen módosult, célkitűzései csak részben teljesültek. A szerkezeti átalakítás terén nem sike­rült számottevően előbbre lépni, csök­kent a rendelkezésre álló munkaerőfor­rás, ezen belül az aktív keresők száma, s egyes intézkedések következtében a társadalmi munkaidőalap. (Bár ez utób­bit jórészt ellensúlyozta a kisvállalkozá­sokban végzett többletmunka.) Nem emelkedett kielégítő mértékben a munka termelékenysége. A népgaz­dasági jövedelmek - az elvonások nö­vekedése ellenére - elmaradtak a válla­latok jövedelemképződésétől. A teljesít­mények és a keresetek elszakadtak egymástól, ezt azonban nem lehet kizá­rólag a bér- és keresetszabályozási rendszer hibájaként felróni. Egyszerűen nem sikerült olyan közgazdasági kör­nyezeti feltételeket teremteni, amelyek között a vállalati magatartás megfelelő módon tükrözi a népgazdasági érdeke­ket, A kedvezőtlen tendenciák ez évben is folytatódtak, ezért került sor a szabá­lyozórendszer további szigorítására, il­letve a munkaidőalap jobb kihasználá­sát, a munkafegyelem javítását előmoz­dító intézkedésekre. Átgondoltan, fegyelmezetten Megyénkben ma a foglalkoztatás-po­litikai, munkaerő-gazdálkodási felada­taink középpontjában a teljes és haté­kony foglalkoztatás együttes követelmé­nye áll. A teljes foglalkoztatás követel­ményének csak úgy tudunk megfelelni, ha kiemelt figyelmet fordítunk a gyen­gébb munkavállalási pozíciókkal ren­delkező rétegek - pályakezdők, meg­változott munkaképességűek, szakkép­zetlenek stb. - helyzetének javítására, egyes kistérségekben a foglalkoztatási lehetőségek bővítésére. Az elkövetkezendő években fokozni kell a munkaerő-állomány foglalkozta­tásának hatékonyságát. Jelenlegi hely­zetünkhöz képest jelentősebb javulást csak jól szervezett, fegyelmezett mun­kával, a vállalati gazdasági szerkezet változásai által indokolt, átgondolt mun­kaerő-átcsoportosításokkal, átképzé­sekkel, a képzés, továbbképzés haté­konyságának növelésével, a teljesítmé­nyekkel összhangban álló, azt kifejező ösztönzéssel érhetünk el. A munkaerő iránti - általánosan jel­lemző - túlkereslet miatt egyelőre jelen­tősebb létszám-felszabadítások nem történtek, de a szabályozás előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni a létszám csök­kentését. E szerkezetváltással össze­függő létszám-átcsoportosításokban je­lentős feladataik lesznek a munkaerő­közvetítő szerveknek. Nekik kell gon­doskodniuk megfelelő munkahelyek fel­ajánlásáról. A felmondási idő meghosszabításáról és az elhelyezkedési támogatásról szóló jogszabály (28/1986. VII. 16./MT. sz. rendelet) garantálja a létszámleépítés­sel érintett dolgozók szociális biztonsá­gát. Ha egyidejűleg legalább tíz dolgozó munkaviszonyának megszüntetésére kerül sor - s a közvetítő szervek nem tudnak megfelelő munkahelyet felaján­lani -, a felmondási idő legfeljebb 6 hó­napra meghosszabítható. Erre az idő­szakra a dolgozót átlagkereset illeti meg. A felajánlott munkakör megfelelő, ha azt a dolgozó képzettsége, egészségi állapota alapján betöltheti, a keresete legfeljebb 10 százalékkal kevesebb a megelőzőnél, a munkába járás ideje két óránál nem több. Ha a dolgozó a közve­títő szervvel együttműködve 6 hónap alatt nem tud elhelyezkedni, akkor ré­szére - további legfeljebb 6 hónapra - elhelyezkedési támogatás állapítható meg, amelynek mértéke az első három hónapban a nettó kereset 75 százaléka, a másodikban 60 százalék. Természete­sen elsődleges célunk a dolgozók mun­kába helyezése, s nem a támogatás fo­lyósítása. A gazdaság igénye szerint Elő kell segítenünk a munkáltatók va­lós munkaerőigényének kielégítését. Előbbre kell lépnünk abban, hogy a beiskolázás, szakképzés elsődlegesen a gazdaság jövőbeni munkaerőigénye szerint történjék. Fontos feladat a munkaerő szakmai színvonalának fejlesztésében, összeté­telének javításában a felnőttek tovább­képzése, átképzése. Tudatosítani kell az emberekben, hogy egyetlen szakkép­zettség ma már nem biztos, hogy ele­gendő egy életre, esetenként pályakor­rekciókra is szükség lehet. Az utóbbi hónapokban több - a mun­kaidőalap védelmével, a munkafegye­lem erősítésével kapcsolatos - jogsza­bályi intézkedés született, amelyek a dolgozók részéről élénk visszhangot váltottak ki. A felmondási idő alatti mun­kavégzés alóli felmentés nyugdíjazás esetében kezdett általános gyakorlattá válni. 1986. szeptember 15-től a mun­káltató csak kivételesen mentheti fel a dolgozót a munkavégzés alól. • Rendelet mondja ki, hogy heti 5 napos munkarendnél az évi munkanapok szá­ma 255 napnál nem lehet kevesebb. Ez évben a kormányzat két vasárnapot (áp­rilis 6., december 28.) munkanappá nyil­vánított, helyettük szabadnap jár, de nem adható ki általánosan egyszerre, más időpontban. Termelési, gazdálkodási érdekből - a szakszervezet munkahelyi szervének egyetértésével, a kollektiv szerződés módosítása nélkül - a munkáltató elren­delheti munkanapnak szabadnappal való felcserélését. A szabályozás, eszköz Ha a kollektív szerződés nem állapít meg nagyobb mértéket a dolgozó ren­des szabadságának 2/3-át egybefüg­gően kell kiadni. Ez jobban megfelel a szabadság eredeti céljának, (regenerá­lódás, pihenés), s a termelés érdekeinek is. Természetesen a dolgozók igényeit a lehetőségekhez képest figyelembe kell venni. Ha a dolgozó egymást követő 3 napon át igazolatlanul hiányzik munkahelyéről, munkaviszonyát a munkáltató jogelle­nes kilépés címén megszüntetheti. A tanácsi apparátusban és jó néhány intézményben ma már biztosított a mun­kaidőn kívüli ügyintézés lehetősége. Er­ről a helyi sajtó rendszeres tájékoztatást ad. Most már a munkáltatókon a sor, hogy csak valóban indokolt esetben engedélyezzenek eltávozást munkaidő­ben, ezt november 1-től a rendelet is ki­mondja. Az ügyeinek intézése miatt en­gedélyezett munkából való távoliét ide­jére munkabér nem jár a dolgozónak. A munkáltatói döntéstől függő alap- béremelések-1987. I. negyedévvégéig történő - korlátozására vonatkozó állás- foglalás azt célozza, hogy béremelések­re csak a már elért eredmények alapján, illetve a teljesítményekkel összhangban kerüljön sor. Természetesen a munkaügyi szabá­lyozás és eszközrendszer csak segítsé­get nyújthat a hatékonyabb, szervezet­tebb, fegyelmezettebb munakvégzés- hez, de önmagában nem oldhatja meg gondjainkat. PÁL ISTVÁN a Tolna Megyei Tanács V. B. munkaügyi osztályvezetője Tények, adatok Álláshirdetés télidőben 1980. január 1. és 1985. júniusi, között, Tolna megye népessége 266694 fő­ről 264 858 főre csökkent. Ugyancsak mérséklődött az aktív keresők száma: 127,5 ezerről, 123,5 ezerre. A lakosság foglalkoztatottsági szintje - aktív keresők a népesség százalékában - az 1980. évi 47,7 százalékról, 46,6 százalékra csök­kent. A foglalkoztatottsági szint mérséklő­dését több tényező befolyásolja. A né­pességen belül 57,4 százalékról 57,1 százalékra csökkent a munkavállalási korúak, emelkedett a munkavállalási ko­rú tanuló - eltartottak aránya, csökkent az idős aktív keresők száma. A munkaképes korú népesség 81,2 százaléka vesz részt a társadalmilag szervezett munkában, ezen belül a férfiak foglalkoztatottsági színvonala maga­sabb, 89,6 százalék, a nőké pedig 71,3 százalék. Az oldalt összeállította Salamon Gyula, a felvételeket Czakó Sándor készítette. « Esztergályostanulók az 505-ös iskola tanműhelyében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents