Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-05 / 286. szám
4 Képújság 1986. december 5. BEMUTATKOZNAK TUDÓSÍTÓINK Az olvasó már megszokhatta, hogy időnként ezen az oldalon „Tudósítóink írják” címmel jelenik meg összeállítás, amelyben a megye különböző részeiből számolnak be a tudósítók a település politikai, gazdasági, kulturális életéről. Az oldal hasábjain most azokkal ismerkedhet meg az olvasó, akik ezeket a tudósításokat beküldik lapunknak, már évek hosszú során át több szállal kapcsolódnak a szerkesztőséghez. Belefolynak munkájába, segítséget, információt adnak az újságírónak. Munkájukra lehet támaszkodni. A tudósítók tevékenységére szükség van - azokéra is akikkel most nem találkoznak -, hiszen anyagaik teszik teljessé a lap egészét. BÁRDOS LÁSZLÓNÉ- Hogyan is indultam el a pályán? Nógrádi születésű vagyok. Érettségi és egyéves tanácsigazgatási gyakornoki idóuán Budapesten, a Tanácsakadémián végeztem 1976- ban. Még ebben az évben férjhez mentem, s Tolnanémedi- be költöztünk. Egy kislányom és egy kisfiam van. Az első munkahelyem a pincehelyi községi tanács volt. Legelőször az anyakönyvi híreket küldtem meg, majd egy kézimunka-kiállításról tudósítottam. Később Hőgyészre költöztünk, azóta is itt élünk. Akkor az állami gazdaságnál dolgoztam, s annak életéről írtam.- Hogy melyik írásomra emlékszem vissza a legszívesebben? A gazdaságban japán szakemberek végezték a naposcsibék szexálását. Érdeklődéssel figyeltem munkájukat, majd megírtam. Ehhez a fotót Martonfai Dénesné készítette. Azóta is ő fotózik az anyagaimhoz. Mindig tanácsi embernek éreztem magam, 1984 óta Szakályban tanácstitkár vagyok.- Családcentrikusak vagyunk. Amikor csak tehetjük, kirándulunk. Azonkívül, hogy szeretek írni, másra nemigen jut idő. BODÓ IMRE Attalán a téeszben dolgoztam 1981-ben, s a község történetéről küldtem az első anyagot, melynek a „Múltunkból” volt a címe. Rendszeresen írtam Vá- rongról, és azalsó- hetényi feltárásokról. Az agrokémiai és növényvédelmi állomás dombóvári körzetének felügyelő- jeként főként mezőgazdasági témákban tudósítottam. Ösztönzött, hogy megjelent az első írásom, gondoltam, folytatom ezt a tevékenységet, s nem is eredménytelenül. Valamennyit olvashattam a lap hasábjain. Az alsóhetényi feltárásokról különösen szívesen szeretek írni, mindig érdekelt a régészet, a történelem. A telep vezetőjéhez is személyes ismeretség fűz, és minden nyáron meglátogatom őket.- Göllén, Somogy megyében születtem, 1978-tól Attalán tevékenykedtem, majd 1984-ben átkerültem Dombóvárra a tanácshozTelügyelőnek. Tevékenységem sokrétű, mint hatósági jogkör, üzemek növényvédelmi tevékenységét ellenőrizzük. Téli időszakban tanfolyamokat, kertbarátoknak TIT-előadásokat szervezünk. Elmondhatom, hogy az üzemi szakemberekkel szoros a kapcsolat, nemcsak úgy mint hatóság, hanem mint szakember is. BOGNÁR CECIL Az első tudósítást a gyermek- üdültetésről a szekszárdi Volántól küldte be 1977- ben. Legbüszkébb az 1979-ben az első oldalon megjelent anyagára, melyet az üzemanyagmegtakarításról irt. Ehhez fotót is készített. - Úgy érzem, büszke lehetek erre. Eleinte néhány soros, majd nagyobb lélegzetű írásokat olvashattak tőlem.- Hogy miről szeretek írni szívesen? Életképekről, embereket megszólaltatni. A Volánnál dolgoztam 14 éven át, így írásaim a vállalat eredményeiről, terveiről szóltak. De mint tanácstag is tudósítottam. A Volán Hírlap szerkesztő bizottságában is működtem. Munkámért 1982- ben Nívódíjban részesültem. Társadalmi feladataim is vannak. Az V. számú általános iskolában SZMK választmány elnökeként, lakókörzetemben tanácstagként is dolgozom. Ez év szeptemberétől a munkásotthonban mint népművelő látom el feladataimat.- Szerintem terv nélkül az ember élete nem képzelhető el. Folytatni azt a tevékenységet, szolgálni másokat: ha megszülettél úgy élj, hogyha pályádat befejezted, másokban maradj meg tovább! DOM BAI ISTVÁN A művelődési ház fotószakkörébe járt Dombóváron 1972-ben, itt leste el a fotózás minden csínját- binját. A Városi Képes Híradóba 1973-ban több képet készített, s azóta is minden hónapban megjelenik tíz eseményfotója. Leérettségizett, majd rádió-tv műszerész szakvizsgát szerzett. Adódott a lehetőség, a Családi Iroda technikust keresett. Elvállalta. Fotóriporteri kapcsolata a Népújsággal 1972-73-ban kezdődött. Szeret fotózni, s természetesen azokat ő is dolgozza ki. Volt rá példa, hogy a foto- ' ihoz írásos anyagot is készített, de leginkább Magyarszéki Endre kollégájának írásaihoz fotózott. Nem kedveli ha egy megadott témára kell képet produkálni, annál szívesebben fotózza az életből ellesett pillanatokat. Az évek folyamán tanult, képezte magát, s szakvizsgát is tett. Több fotópályázaton díjat nyert képeivel. Most már munkaköréhez tartozik a fotózás. Érdekességként hadd mondjam el róla, hogy nagymamája gyűjti azokat az újságokat, amelyekben az ő fotói megjelennek, s időnként átlapozgatja azt. GÖRBE JÓZSEFNÉ Az új gázcseretelep átadása Bo- gyiszlón - ez volt az első hír, amit 1977 májusában írt. 1982-ig folyamatosan tudósított, s valamennyit le is közöltük. Ekkor egy kis hallgatás következett, de ez is csak azért, mert több írás jelent meg Bogyiszlóról más tollából, s fölöslegesnek tartotta, hogy ő is küldjön anyagot ugyanarról. Talán az első hír megjelenését várta a legjobban. Több helyen jelezte - a téesznél, tanácsnál - ha esemény van, szóljanak, ű megírja. Mindenhol szívesen fogadták. A „szabályokat” igyekszik mindig betartani, a nagyobb súllyal bíró anyagokat elolvastatja azzal, akiről szól. Az ilyenre odafigyelnek az emberek. Bogyiszlón született 1950-ben, 1968- ban képesítés nélküli nevelőnek a helyi iskolába került. 1972-ben létrejött egy olyan státus, amely az iskola gazdasági ügyeit intézi. Elvállalta és 1980-tól, mint gazdasági vezető tevékenykedik. Ez idő alatt természetsen sok minden történt. Férjhez ment, s 1973-ban született a kislánya. Ettől kezdve tanult, továbbképezte magát. Az általános iskola az első munkahelye. KÁNTÁS JÓZSEF Jó pár esztendeje, pontosan 1977 szeptemberében, amikor a Hazafi Józsi barátom elkerült a . laphoz - ő volt a gyári tudósító - a társadalmi szervek, a gazdasági vezetés fölkért tájékozottságomnál fogva, vállaljam el a lap tudósítását társadalmi munkában. Átvettem a stafétabotot. Első cikkem a gyár újítómozgalmával foglalkozott. Ezt követték társadalmi rendezvények, brigádmozgalmak, gazdasági életről szóló anyagok. Hogy melyik a legkedvesebb? A pálfai mozgássérültek* otthonából jött a jelzés: jó lenne ha kaphatna tolókocsit egy jó képességű mozgássérült fiú. Ennek az ügynek a támogatását a gyár fölkarolta. Az átadásnak részese voltam, azt az emberi segítőkészséget úgy éreztem, hogy meg kell írjam. Szakszervezeti elnök is vagyok. A gyárban 20 évet töltöttem el, a fejlesztésen dolgozom, mint elektronikus. Évről évre a területemről több újítást adok be. A feladatomnak igyekszem eleget tenni. Ahogy az események jönnek, adom a tájékoztatást. 1950-ban nősültem, Szekszárdon lakunk. A gyárban kiemelt munkás vagyok, munkám elismeréseként többször kaptam kitüntetést. LOVÁK ANDRÁS Bogyiszlón születtem 1924- ben agrár-proletár szülők gyerekeként. A Nemzeti Paraszt Pártnak 1945-ben, majd 1951-ben az MDP- nek lettem tagja. Mórágyra 1958- ban kerültem, itt lettem tanácsi vezető, akkor vb-elnök 1971-ig. A mórágyi és mőcsényi tanács egyesülésekor mint kirendeltségvezető dolgoztam tovább 1980-ig. Személyzetisként folytattam tevékenységemet a mőcsényi téeszben nyugdíjazásomig, 1984-ig. De a munkát nem hagytam abba ekkor sem, mint betegellenőr dolgoztam 8 hónapon át. Két lányom van, az idősebbik pedagógus, a fiatalabb pedig csecsemőgondozó.- Az újsággal 1952-ben kezdtem el levelezni először magánszorgalomból, majd pártmegbizatásként. Első írásom a mözsi malomról, annak őrlési problémáiról szólt. Egy pályázatot hirdetett az újság 1953-ban, melyen én is részt vettem. Mint propagandista a pártközpontban 1979-ben Lenin emlékplakettet kaptam, melyet a Társadalmi Szemle akkori főszerkesztőjétől vehettem át. Mint társadalmi munkás is tevékenykedem itt Mórágyon, a helyi pártalapszervezet titkára vagyok. MAGYARSZÉKI ENDRE- Hogyan lettem tudósító? 1964- ben a tanárképző után a nagymá- nyoki általános iskolába kerültem politechnikusnak, ahol csapatvezető is lettem. Akkor jött az ötlet, hogy az iskoláról, annak életéről kellene tudósítani a lapnak. 1966- ban megalakult a bonyhádi járási Csupa- szem őrs, amely riporterpalántákból állt. 1967-ben Dombóvárra, az Apáczaiba kerültem, és úttörő csapatvezető is voltam. Innen, az iskolából küldtem áz első anyagot 1967-ben egy farsangi bálról, „A karnevál hercege, három megye határán" címmel. Itt is megalakult a riporter őrs. Elkezdtem fotózni is. A tanácshoz 1973 januárjában kerültem, ahol a megyében elsőként alakult meg a Családi Iroda. A Dombóvári Híradó szerkesztésében szintén részt vettem, a tudósítási rovat vezetőjeként.- Kedves emlék fűződik egy régi barátomhoz, egy önkéntes néprajzgyűjtőhöz. Fökértek, készítsek vasárnapi beszélgetést. A barátság azóta is tart. Dombóváron születtem, s dombóvárinak is érzem magam. Két lányom van, s két unokám. A gyerekek szerelmese voltam mindig, s a legtöbb kitüntetést is az úttörőktől kaptam. MINÁRIK LAJOS- Magyarkeszi- ben születtem 1933-ban. Az elemi népiskola hatodik osztályát 1945- ben, a többit a dolgozók iskolájában végeztem el. Kezembe került az 1903-ban íródott beszéd a község nevének magyarosításáról, s más levéltári anyag ismeretében kezdtem írásos emlékeket gyűjteni a falu múltjáról. 1956. november 18-án nősültem. 1959. március 1-én a megalakuló termelőszövetkezetbe alapító tagként léptünk be. A téesz szakmunkásiskolába küldött, közben növénytermesztő brigádvezető, majd a palánki mg. technikum elvégzése után 1964-ben üzemegység-vezető, később beosztott agronómus, növénytermesztési ágazatvezető és 1976 őszétől háztáji agronómusként dolgoztam.- Hogy mégis hogyan lettem tudósító?. Évekkel ezelőtt valamelyik lapban megjelent egy pályázat „Emlékező falu” címmel. Tizenkét írást küldtem ef, ebből kilencet jónak tartottak. így kaptam kedvet az íráshoz. A tudósítást a Népújság sze- retete hozta meg, illetve érlelte meg bennem. Első írásomat 1978-ban jelentette meg „Húsbiztos” címmel. Azóta több mint 160 kisebb-nagyobb írás, hír jelent meg a toliamból. Dr. MOLNÁR ISTVÁN Tamásiban születtem, s élek, amelyet csak rövid időre hagytam el, s melyhez minden szállal kötődöm. Majdnem 25 éven át dolgoztam a járási tanácsnál, közben jogi doktori diplomát szereztem. A jogi pályát hivatásnak tekintem. Munkaköri kötelességemen túl segíteni kell az embereknek. Ez a hitvallásom. így cselekszem második munkahelyemen is Pincehelyen, ahol 1975 februárja óta a téesz jogtanácsosaként tevékenykedem. A precíz munka számomra örömet jelent. Feleségem a tamási szakmunkásképző intézet igazgatója, s fiam a tamási városi bíróság ifjú dolgozója. Társadalmi megbízatásaimnak - úgy érzem - eleget tudok tenni. Véleményem szerint fontos a tömegek tájékoztatása. Valószínű ez sarkallt arra, hogy 1977-től Pincehelyről tudósítsam a lap olvasóit. „Kertbarátok klubja alakult” címmel jelent meg az első 1977. augusztus 18-án. Talán az hatott meg leginkább, amikor 1977 októberében leközölt tudósításomat - „Környezetünk védelme érdekében” címmel - az ezt követő napokban egyre több szorgos kéz csinosította a lakóházak előtte közterületeket. SCHÄFFLER ÀDÀM-Az akkori járási pártbizottság kért fel arra, hogy tudósítsak a község életéről, továbbítsam a híreket, eseményeket a lapnak. Hosszabb-rö- videbb megszakításokkal eleget tettem a feladatnak. Információigényes a lakosság, szívesen olvasnak magukról. Van igény az iránt, hogy mi van a községben, a gyárban. írtam a szocialista brigádok kialakításáról, mozgalmáról, munkájáról. Kezdetben a gyári közösségről, a hatvanas években a KISZ-mozgalomról jelentek meg írásaim. 1957-ben a KISZ alapító tagja voltam. A fiatalokkal öröm volt beszélgetni, segítette ez az akkori lelkesedésünket. Az ezekről szóló tudósításokat jó volt visszaolvasni, mind nagy élményt jelentett.- Mint a legtöbb gyereké, úgy indult az életem. Később súlyos betegségen estem át 11 éves koromban, dolgozni is 20 évesen a selyemgyárban kezdtem portásként. Képeztem magam, levelezőn tanultam. A gyárban 1957 óta dolgozom, jelenleg mint személyzeti-oktatási osztályvezető. Társadalmi munkában pártpropagandistaként tevékenykedem, valamint a Mozgássérültek Tolna Megyei Egyesületének vagyok az elnöke, immár három éve. Ügy érzem, érdemes dolgozni, hálásak érte az emberek. SOPONYAI MIHÁLYNÉ- A tolnai selyemgyár KISZ- alapszervezetével és a Szép Szó szocialista brigáddal közösen fölépítettünk egy házat, fölhúztuk a falakat. Erről a munkáról Házépítés címmel jelent meg az első Majd idekerültem Faddra az óvodába - ami akkor az iskolához tartozott - mint óvónő. Akkor kértek föl, hogy a községről, annak életéről írjak. Az iskolába jöttem, elvállaltam a vöröskeresztes tanárelnökséget. Felvételiztem 1982-ben a Gyógypedagógiai Főiskolára, majd annak elvégzése után 1984-től tanítok, mint pedagógus. Fölkaroltam az úttörőcsapatot is. Lelkesek a gyerekek. A megyei úttöröszövetség mellett működő kisegítő iskolások szakbizottságába is beválasztottak. Véleményem szerint a kisegítősök kimaradnak a mozgalomból. Ezt próbálom ellensúlyozni úgy, hogy programot, feladatot állítok össze nekik. Pályázatokra is nevezünk, leírjuk kísérleteink tapasztalatait, hogy azokat más is alkalmazza, s tanuljon belőle. Könnyen megírom őket, jó úttörömunka folyik az iskolában, jók a nevelők, a gyerekek szívesen dolgoznak. Búvárkodó vagyok. Olvasni, hozzáolvasni, kikisérletezni mi a jó, mi a rossz. SZELECZKY JÓZSEF 1926-os születésű, tősgyökeres dunaföldvári, két lánya van. A dunaföldvári Kertészeti Közös Vállalatnál főkertész-helyette- si beosztásban dolgozik. Élete szebbik részét a kertbarátközösség tölti ki - természetesen a családon túl. A kertbarátok klubjának a megalakulása óta - tiz éve - az elnöke.- Szeretek irogatni, főleg helytörténeti dolgokról. A megyei lapnak már több mint tíz éve vagyok tudósítója, de rendszeresen küldök anyagot a Magyar Mezőgazdaságnak, s más országos lapnak is. Szívesen emlékszem vissza az 1981- ben, a Népújságban megjelent „Nem jár már a kofahajó” című írásomra. Buda- pest-Mohács között közlekedett valamikor ez az úgynevezett fehér, vagy másképpen kofahajó, ami nemcsak személyeket, hanem zöldségféléket, gyümölcsöt is szállított a fővárosba. De közel állnak hozzám a dunaföldvári vártoronyról készült cikkeim is. pusztaíné VOLHER TERÉZ Levelezési előadó, aki a tudósítókat bemutatta. írásom 1970-ben
