Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
J 1986. december 31. miveszlei 11 war yp i£ WlÆÛS s- » Aktába veszett tájfutók Mittler József, a Tolna Megyei Tájfutó Szövetség elnöke levelét megírta. Nem, ne tessenek arra gondolni, hogy a Pakson 1986. március 22-én keltezett levél esetleg a szövetségi vezető lemondását tartalmazta. Megnyugtatásul idézzük: „Kedves Ügyvezető Elvtárs! Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy a tájfutó szakosztályunk 1985. évi minősítésének összeállításánál felhasznált eredményértesítőket, jegyzőkönyveket szíveskedjenek megküldeni részünkre. Igen nagy örömmel fogadtuk a tizennégy III. osztályú - 10 férfi és négy nő - minősítésüket, azt, hogy végre Dombóváron is nagyon komoly munkát és energiát fordítanak e sportág meghonosítására. Meglepetés is ért bennünket miután az Önök szakosztálya a legeredményesebb a megyében, ám a szövetségünk által rendezett, a versenynaptárban szereplő versenyek közül egyetlen egyen sem indultak. A minősítéseket ösz- szesítő országos számítógépes feldolgozásban klubjuk neve nem szerepel, igy kíváncsian várjuk hol versenyeztek tájfutóik.” Ma már elbúcsúztatjuk az esztendőt, de a válasz továbbra is várat magára. És ha hiszik, ha nem, ez nem szilveszteri tréfa. Csupa talány Csak ülünk és töprengünk. A képet nézve órák hosszat találgatjuk, vajon egyszerűen kint felejtették Pincehelyen a derék madárijesztőt? Ugyan, hiszen hol vannak már a csi- csergős játszótársak. Akkor lehet, hogy a sísapkás, sportmezes bábu szakmai célt szolgál? Ebből a távolságból és szögből gyakorolják edzéseken a kapuralövése- ket a csatárok. Azt a verziót elhessegetjük magunktól, miszerint szimbólum ez a javából: a pincehelyiek fél lábbal már a megyebajnokságban érzik magukat. Az oldal anyagait írta és összeállította: Fekete László. A fotókat Czakó Sándor készítette. Képújság 13 Szilveszteri interjú a Főfő Csavarral „Kombiné, kombiné, csipkés kombiné, még az éjjel szétszaggatom én...”- Jó reggelt kívánok! Elnézést, hogy megzavarom az évbúcsúztató vigasságukat, de...- Vigad ám a rösseb. Ide figyeljen, három éve tétő sincs a fejünk felett. Erre maga idegyün az óhéber dumával, hogy mulatunk. Tudja meg: „Lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív, csak a fájdalmat titkolni kell.” Honnan érkezett az úr? Netán az II Messegero Sporttól?- Nem olyan messziről, csak innen a Népújságtól.- Az igazgatót keresi?- Nem.- Akkor biztosan a tanácsadót?- Nem is tudtam, hogy ilyen is van. Szeretnék egy szilveszteri exkluzív interjút készíteni a sportcsarnok Főfő Csavarával.- Akkor ledekkolhat, merthogy én vagyok az teljes rozsdás mivoltomban. De, már most figyelmeztetem, ha még egyszer kiejti a száján, hogy sportcsarnok, én úgy becsavarodom, hogy beleremeg ez az egész...- Bocsánat, de a sportcsarnokot a világ minden részén sportcsarnoknak nevezik.- Aj. egész világon lehet, de itt momentán nem. Tud követni? Akkor ezt sport- és szabadidőközpontnak nevezze.- Ezen aztán ne múljon.- Várjon csak, mit mondott? A Népújságtól jött? Forduljon hátra, most meg balra, egy pillanatra jobbra! Heuréka, Szerkesztőkém! Francosul ismerős volt a fizimiskája. Tudom már: két éve a csacsi nyakát ölelte, tavaly meg azzal a pucér Sehere Sezádéval próbált mosolyt fakasztani szilveszterkor. Mondja, igaz, hogy az egyik mondatával túlzottan is szárnyakat adott meseszőnyegi vágyainak?- Nézze, Lessing szerint virágot préselni úthengerrel is lehet.- Hát, Szerkesztőkém, ide hozzánk a prérire nem kell úthenger. Itt évek óta nem nyílik virág, gaz viszont van feszt. A nyáron már éppen falegyenig ért a sűrű bozót, egy vásározó vattacukros, meg egy külföldi turista el is tévedt ebben a dzsumbujban. Ha én ezt tudom, hogy hová kerülök, már a dunaújvárosi gyár udvaráról dobbantok.- Miért, mi baja van magának Szek- szárddal?- Még egy ilyen kérdés és véget vetek az interjúnak. Úgy bepörgök, hogy jövőre benevezek a roncsderbire.- Ne tegye, akik ott leszurkolták az ötvenest a beugróért, látvány helyett csak szűnni nem akaró porfelhőt kaptak. Egy hétig meg vályogot köptek.- Talán az is jobb ennél a sanyarú sorsnál. Hát nézzen körül, Szerkesztőkém!- Ne legyen már ilyen csavargőzös, hiszen a tehó majd megdobja az építkezés ütemét.- Az meg, az biztosan megdobja. Ámbár, ha ilyenekkel kíván traktálni, én is megdobhatom magát valamivel.- Van CSÉB 80-am, de a sportcsar... izé a sport- és szabadidőközpont építése alatt vidám történeteket is összegyűjtött nemde?- Ahhoz, hogy vicceket meséljek rettenetesen cugos az udvar. Aztán meg gondolja el, milyen közel van ide ez a stadion, ahol ugyebár évek óta gyászos hangulat uralkodik. Hajoljon közelebb! Azt beszélik, hogy a focisták az őszi edzések végén térdre rogyva Budapest irányába egy férfi nevét mormolták: ha még az egyszer visz- szajönnél, nekünk nem kéne senki más.- Azért akad biztosan valami mulatságosabb is a tarsolyában.- Akad. Tudja, nyár volt, csillagdolmányos, meleg este. Piás Edömér hazafelé menet eltévesztette az elágazót, letért erre a vásári útra. Szemben velünk lehúzta a cipőjét, zokniban ódalgott ide, oszt kereste az ajtót. No, de nálunk ugyebár mindenütt ajtó van, így egyik lyukon be, a másikon ki. Elfáradt, majd fölfortyant: hát mindenki elköltözött ebből a házból? Aztán énekelni kezdett: „Vettem a kutyámnak egy szájkosarat, pedig nekem kutyám sem volt, az anyósom szájára rátetetem, hogy ne ugasson vissza... hukk...nekem!”- No, látja, megy ez.- Igen, akkor jegyezze le annak a bri- csessznadrágos úrnak a látogatását is, aki Jászfényszaruból gépkocsin hozta ide asszonyát. Bejöttek a sátortető alá, gyöngyözött emberünk kopasz feje, miközben előállt a farbával: „Figyelj életem párja, Limlom Lujza! Arra gondoltam, hogy amíg nem folytatódik itt az építkezés, kivesszük gebinbe úgy, ahogy van. Fóliával betakarjuk és a melegágyban annyi palántát termesztünk, aminek az árából kicserélhetjük ezt a kaszni autót."- Bizonya jó üzleti érzék aranyat ér. Micsoda megváltást jelentenének a pénzes mecénásoka megye sportjában is. Mondja, más látogatóik nem voltak?- De, az egyik országos állat- és kirakodóvásáralkalmával vagy húszán ütöttek itt tanyát Nyelvelt gyerek, felnőtt, a malacok meg sivalkodtak a szütyőben. Széjjeldobálták a dinnyehéjat, meg a csikkeket. Megszorult rajtam a menet és az Ur hangján leszóltam innen föntről: „Kérem, akik nem az idei nyáron bámulták le, azonnal hagyják el az objektumot!” Akár hiszi, akár nem, az öt perc alatt tiszta volta terep. Hja, és a munkások is időnként idelátogattak persze.- Maguk csavarok, szegecsek és alátétek mikorra várják az átadást?- Néha éjszakákon át erről beszélgetünk. Aludni nappal is ráérünk, hiszen nyugalmunkat úgysem háborgatják. Szóval, eddig nincs fix ideánk az átadást illetően. Élünk a gyanúperrel, hogy mások is hasonló cipőben járnak.- Fel a fejjel! ígérem, ha élek, eljövök az ünnepélyes avatásra. Megköszönve az interjút, hadd kívánjak elsőként buékot!- Magának szintén, meg a megyeszékhely ránk váró sportolóinak is hasonlókat. Búcsúzóul hallgassa már egy pillanatig alkalmi kórusunkat: „Esik eső sűrű csepp- je, sötét felhők alatt, szomorúan verdesi a...” ... és szóltak a telefonok Jövőre betüzelnek. A Paksi SE ökölvívó- és labdarúgó-szakosztálya együttműködési szerződést kötött arról, hogy az NB I- es ökölvívók által kivágott, felaprított fával a területi bajnokságban szereplő labdarúgók rendszeresen be- fűtenek a város vasúti múzeumának öreg mozdonyaiban. Surda táviratozott. „Drugovi i Drugorica. Uraim és Hölgyeim! Kétszer átverni nem illik a sportszerető publikumot. Augusztusban és decemberben azért nem Epetelex tudtam megjelenni Dombóvárott, mert újfent alacsonyra szökött krónikus vérnyomásom, kávé pedig nem volt otthon a kászliban.” Menü a Dózsa sörözőben. Kivilágos virradatig mulatnak szilveszter éjszakáján a Szekszárdi Dózsa sörözőjébe látogató labdarúgószurkolók. Speciális ételkülönlegességek várják őket. (me az éjféli menü: aperitiv szódavíz jégkockákkal, búfelejtő erőleves csészében, Szegedi tűzdelt lila-fehér pulykasült, Lakipecsenye rizibizivel, Teszler-szelet kaviárral, tripla Vargabéles, Diótorta, Dönci kávé. Az újévi koccintáshoz Mercsényi szomorodni. Jég pedig van! Sajnálatosan felröppent a hír, hogy a téli iskolai szünidőben egyetlen városban sem találtak jeget megyénkben a gyerekek. Tévedés! Mert jég igenis van - fridzsiderek- ben.- Jó estét kívánok. H. Tokás Huba beszél. Megtudják mondani a Campobas- so-Udinese meccs eredményét?- Sajnos, momentán nem. Még csak megyei eredményeink vannak.- Nem? Hát akkor mi a francnak ügyelnek maguk a sportrovatnál?- Pardon, H. Huba úr...- H. Tokás Huba a rendes nevem.- Szóval, tisztelt H. úr, tetszik tudni milyen messze van az a Campobasso, lassan érkezik ám onnan az eredmény. Egyébként honnan beszél?- Honnan, honnan, hát interurbán innen a Duna-parti étteremből.- Ha már összefutottunk, mit tudna ajánlani nekünk?- Nézze, van gyomorfekélyem, idült hörghurutom és kétoldali bokasüllyedésem. Ámbártor ha enni akarnak, akkor idehívom az üzletvezetőt. Én az apósa vagyok.- Köszönjük, ne hívja. Várjon inkább, hiszen most kopogja a telexgép, hogy aszongya: igen, a derék campobassoi azzurik 1-0-ra elpáholták az Udinézét..- A betyárját! Mondtam én a gügye asszonynak, hogy ne ikszet tippeljen. Hát most mondja, érdemes magukat felhívni?- Viszonthallásra és kézcsókunk a kedves nejének.
