Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

I 1986. december 31. I A korszerűsítés kis lépései A termelés legfontosabb eszköze a föld - védeni kell A Högyész Állami Gazdaságban 1984 volt a „fordulat” éve. Az akkor porondra lépett vezetők kidolgoztak egy hosszabb távú tervet, amelynek megvalósításán közel ezerötszázan dolgoznak - egyre eredményesebben. Nulláról indultak. Idén huszonötmillió forint körüli nyeresé­get érnek el. Az elmúlt két évi tapasztala­tokról szól írásunk. A legfőbb kincs.- Amikor kidolgoztuk programunkat, tudtuk, hogy nem lesz könnyű végrehaj­tani. Ám mindenki akarata benne volt a tervben, hiszen a társadalmi szervek ép­pen úgy véleményt mondtak, mint az egyes dolgozók, a középvezetők, a kerü­leti igazgatók - kezdi az elemzést Kovács József igazgató.- És miként haladtak?- Sok nehézség, küzdelem volt előt­tünk. Most azt mondhatom, hogy 1985- höz képest idén lényeges javulás van minden területen. De éppen a biztosabb előrehaladás érdekében máris megálla­pítottuk, hogy a javulás nem olyan mint az elvárható lett volna. A kezdeti munka bíztató eredményének elemei fellelhetők, nemcsak a csírája. Jól indultunk 1984 után, de a környezeti gazdaságok terme­lési produktumaihoz, a belső lehetősé­geinkhez képest nincsenek meg azok az eredmények, amiket terveztünk. Ha megnyugodnánk, az nagy baj volna. Ez a mostani időjárási helyzet három év óta nem kedvez nekünk. Tudni kell azt, hogy a Högyész Állami Gazdaság mintegy negyven kilométeres körzetben működik. Hét kerület szerve­zeti egységhez tartozik még az agroké­miai társaság, s van a területen csapni­valóan rossz föld, és jó termőképességű is. Hegy, domboldal, a szántóterület 6500 hektár. Azt a célt tűzték ki, hogy a földekből a lehető leggazdaságosabban arassák be a termést. Csak megerősítette korábbi program­jukat, s további bíztatást adott a gazdasá­gi vezetőknek az MSZMP novemberi iránymutató határozata. A szervezési le­hetőség itt is adott, az emberekben az akarat is, hogy az ország élelmiszergaz­dasága a várt 5 százalékos termelés nö­vekedést elérje. Hőgyészen kis lépések­kel, határozottan haladnak az úton, s bár az országos produktumok kevésbé részesednek, a kisebb gazdaságok is fontos részesei az egésznek. Az első kis lépés az volt a HÁG-ban, hogy felülvizsgálták a területen a talajo­kat. A termőföldekről kapott vizsgálati anyagok elszomorító képet adtak. Nem is kevés az olyan tábla, amelyet harminc év óta nem kezeltek szerves trágyával. A szántóföldek zöme tizenöt éve nem látott szerves trágyát. Miként lehet némileg legfontosabb termelőeszközöktől jó pro­duktumot várni, ha nincs benne táp­anyag. Tavaly is, az idén is mint tízmillió forint értékű szervestrágyát juttattak ki a legfontosabb területekre. Ez csak azáltal vált lehetővé, hogy az állattenyésztésben mindenütt nagy gondot fordítottak a szal­mára - az istállókból a trágyát jól kezel- ten vitték a földre. Az állattartó telepeken javult ezáltal a munka. A másik fontos lépés volt, hogy meg­határozták mindenkinek a tennivalóját, s a teljesítmények után adják a bért. Kinek többet kinek kevesebbet, a végzett mun­ka arányában. A vállalati bérszabályzat kidolgozása nagy munka volt, s ebbe is bevontak minden érdekelt szervet, sze­mélyt. Az alapos munkára jellemző, hogy elkészülte, érvénybe lépése óta nem is kellett rajta módosítani. Az emberek ki­számíthatják, hogy a házi költségveté­sükhöz szükséges pénzért mennyit kell dolgozniok.- Az emberekkel szót értettünk - mondja Molnár Sándor, a pártbizottság titkára. - Sok munkába tellett, de az agi­táció arra irányult, hogy a gazdasági irá­nyítási programhoz megnyerjünk min­denkit. Sikerült a kerületben az alapszer­vezeteket úgy mozgósítani, hogy a helyi­leg legfontosabb tennivalókra irányítsák a figyelmet. Maguk is példát mutatnak, tehát a párttagok szervezetten-egysége- sen és külön-külön is részesei voltak a gazdasági programnak, s most a végre­hajtásban is az elsők között vannak.- A Központi Bizottság határozatából eredő tennivalóinkat is nemcsak taggyű­lésen, hanem egyéni beszélgetések so­rán vagy éppen pártcsoport értekezése­ken beszéltük meg. A hangulat jó, mert az emberek világos feladatot látnak, a célt ismerik, tudják és elismerik, hogy a diffe­renciálás igen fontos része a jövő tenni­valóinak - folytatja a pártbizottság titká­ra. - Mégis mindig akad új elem, amelyet megvizsgálunk. Már elhatároztuk, hogy a KB katározattal kapcsolatos feladatmeg­Molnár Sándor határozásunkat jövőre több alkalommal alapszervezeti szinten is megvizsgáljuk. Tájékoztatót kérünk a kerületi igazgatók­tól, egyes főosztályoktól, az igazgatótól - mikor mi kívánja meg, hogy a párt foglal­kozzék a termelési kérdésekkel beha­tóbban, azzal együtt, hogy a napi prog­A dolgozóknak szolgálati lakásokat építettek „A termelő infrastruktúra területén a meglévő kapacitások jobb kihasználásá­val kell a termelés és a lakosság szükségleteit kielégíteni...” (Az MSZMP KB novemberi határozatából) Volán és a társvállalatok A kötvény kockázata Futás a fuvarért... A Gemenc Mit kezd az önállósággal az a vállala- lat, amely több évtizeden át tröszti szer­vezetben működött? A közúti árufuvaro­zás és személyszállítás nem ismeri a me­rev megyehatárokat. Mindez a Volán speciális helyzetéből fakad. A Volán tröszt három esztendővel ezelőtt szűnt meg, azóta önállóan működnek a megyei közlekedési vállalatok, ám a koordináció országosan továbbra is megmaradt ért­hető módon. Az viszont elgondolkodtató, hogy a közlekedési ágazattól, illetve a ta­nácsoktól meglehetősen kevés az az in­formáció, amit a Volán vállalatok kapnak. Ez alól a kialakult gyakorlat következté­ben nem mentes a Gemenc Volán sem. Csökkenő létszámmal A Gemenc Volán üzlet-, és kereskede­lempolitikáját immár egy évtizede meg­határozza a paksi atomerőmű beruházá­sa. Csak példaként említjük, hogy né­mely időszakban tízezer embert kellett a munkahelyre utaztatniuk, s akkor még nem említettük a teherfuvarozás szabta feladatokat. Forró Lajos igazgatóhelyettes ma is vallja: nem érte őket váratlanul az önálló­sulás. A kezdők felelőssége a Volán ese­tében nem azonosítható a kamaszodó kapkodásával. Ugyanakkor az sem ta­gadható, hogy az elmúlt három eszten­dőben meg kellett tanulniuk, hogy csak önmagukra számíthatnak. A fuvarozók közt mind erőteljesebbé váló konkuren­cia, a kesztyű felvételére kötelezte a Ge­menc Volánt is. Azt is mondhatnánk a hosszú távú üzlet-, és kereskedelempoli­tika vállalati arculatát kellett kialakítaniuk mégpedig olymódon, hogy a társvállala­tok tervezett lépéseit is kipuhatolva, a versenytárgyalásokon olyan árajánlattal éljenek, amely a korrekt kapcsolatok erősítését szolgálja. Mindezt olyan körül- mények’között kellett, illetve kell megva­lósítaniuk, miközben az utóbbi években legalább ötszáz fővel csökkent a vállalati létszám és mintegy 100-zal a kocsipark. A több évre szóló szerződéseik viszont ­ha nem is teljesen - biztonságérzést su­gallnak. A legmegbízhatóbb fuvaroztatók közé tartozik ebből a szempontból a Tol­na Megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat, a Bátaszéki Téglagyár, a Dél-dunántúli Gázszolgáltató Vállalat pincehelyi töltőüzeme, az Ercsi Cukor­gyár, a Pécsi Közúti Építő Vállalat és még sorolhatnánk... Az eszközkihasználás ellentmondásossága Sajnálatos módon még ma is napi gondot jelent és nem csupán a Gemenc Volán számára - a nem kellő eszközki­használás annak ellenére, hogy vállalati szinten, a bázishoz viszonyítva 2 száza­lékkal javult az árutonna-kilométer és több mint 3 százalékkal a súlyteljesít­mény. Persze, mindez összefügg azzal is, hogy a vállalatok beruházási készsége a mind szorítóbb forráshiány miatt jelen­tősen csökkent az utóbbi esztendőkben. Ez is az oka annak, hogy a Volán teher­gépkocsijai nem dolgoznak többet napi 7-8 óránál. S ha ehhez még hozzá vesz- szük, hogy évek óta országosan sem tu­dunk előrébb lépni a hétvégi rakodás terén, érthető módon elfogadható az igazgatóhelyettes véleménye, miszerint ideje lenne változtatni az érdekeltségi rendszeren, tovább szigorítani a feltéte­leket annak érdekében, hogy a vállalatok a hétvégeken is fogadják a küldeménye­ket. Nem elhanyagolható kérdés az sem, miképpen tudják összehangolni a mun­kát a kivitelező cégekkel. Természetesen túlzottan is ideálisnak tűnhet az a felve­tés, hogy a munkahelyek többségén a Volán biztosítsa a markolót, ők szállítsák az anyagot, ám az elfogadható érv, hogy akkor léphetnek előrébb, ha javul a mun­kaerő-eszköz összhang. A korátlag közel hat év Az önmagában nem sokat mond, hogy a Gemenc Volán által üzemeltetett autó­buszok korátlaga 5 év és 10 hónapra te­hető. Mert nem hagyható figyelmen kívül, hogy mennyit fut egy-egy kocsi évente! A menetrend szerinti járatot teljesítő autó­buszaik egy esztendő alatt legalább 65 ezer kilométer utat tesznek meg, ennél jóval több a különjáratokban közlekedő kocsik teljesítménye, amely egy Ikarusra vonatkoztatva megközelíti a 100 ezer ki­lométert. Az említett autóbuszok évente 42,5 millió utast szállítanak. Hagyományos megfogalmazással él­ve, a buszok egyharmada nullára futott. Ám, e forráshiányos világban sokkal in­kább előtérbe került a gépkocsik „gyó­gyítása”, mint valaha. Végsősoron a Ge­menc Volán - mint a társvállalatok - ott tart, hogy az autóbuszt akkor nem engedi a forgalomba, ha a biztonságot alapve­tnÉPÜJSÁG 7 ram - a mindennapi termelés soha nem kerülhet ki a látókörünkből. A jelenlegi helyzet, és a négy év előtti hőgyészi állapotok nagy éberséget és sok munkát kívánnak mindenkitől. És ezek közé tartoznak azok a csele­kedetek, amelyek jelzik, hogy a párt és a kormány határozata, utasítása, törvénye szellemében folytatják a munkát. Amikor kidolgozták a középtávú tervet, szaba­don hagytak mindig olyan réseket, ame­lyek „betölthetők”. így került például Ür­gevárra a szarvasmarha-hizlalás. Régi, nem használt épületben alakítottak ki egy új üzemet. Vásárolt marhákat hizlal­tak. A másik - szinte kényszerítő lépés -, hogy felülvizsgálják a régi termelési szer­kezetet, programot - és változtathassa­nak a területi politikán. Ahol vadkáros a határ, oda nem vetnek többé kukoricát. A gyöngébb minőségű, mennyiségű takar­mányt adó lengyeli területen nem termel­nek búzát, kukoricát, hiszen a 3,2 tonnás átlagtermés kész ráfizetés - míg másutt a 6,6 tonnás az átlagos-azonos költségek mellett. Váncsa Jenő miniszter éppen a parlamenti vitában, most decemberben mondta el, hogy az üzemek belső tervét is át kell programozni, hiszen a helyi tar­talékokat csak az ott dolgozók ismerhetik és változtathatnak a helyzeten, mert nemcsak bátorítást, hanem e munkát elősegítő szabályozók is jó támogatók. A föld zsarolása tehát a korábbi évek­ben megtörtént. Most kell helyreállítani az egyensúlyt, a termelőképességet. A műtrágya és a szerves trágya bevitele program szerint történik. Sajnos, az aszályos időjárás „nem adta vissza” a földbe juttatott tápanyagot, azaz a nö­vényhozam nem igazolta még vissza. De a szerves trágya benne van a földben. Javította a talaj szerkezetét, pótolta a hiányzó elemeket, javította a termelőké­pességét. A földnek tehát visszahozták a „jogát” ahoz, hogy legfőbb segítője le­gyen a jelentős termelési programok végrehajtásának. A program, a stratégia az, hogy min­den évben haladják meg az előző évi ter­meléseredményeket, a különféle anyag, alkatrész árak növekedése ellenére pe­dig megközelítőleg azonos költségszin­ten maradjanak. Nehéz vállalkozás, de éppen a belső tartalékok feltárásával a természeti csa­pások ellen - aszály, a négy év előtti ál­lategészségügyi problémák - csak így lehet védekezni. Következik: Különbség a kerületek­ben, az emberi munka megítélésében PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Wen meghatározó egységek, szerkeze­tek már semmiféleképp sem pótolhatók. Autóbuszt csak az érdekeltségi alap vagy a rekonstrukció terhére vásárolhat­nak. Ám, a fejlesztési lehetőségek megle­hetősen behatároltak. Ezért tették meg azt a lépést, hogy decemberben 50 millió forint értékű közületi kötvényt bocsátot­tak ki. Mit várnak ettől? 35 új Ikarust! Ez azt jelenti, hogy még ebben az esztendő­ben és 1987-ben az autóbuszpark 23 százaléka megújul. Ettől azt remélik a vo- lánosok, hogy megállíthatják a kocsik műszaki romlását. Ezért viszont nagy árat kell fizetnie a volánnak: ugyanis az ötvenmilliós köt­vény után járó kamat megközelíti a 30 millió forintot. Az említettek kockázatot jelentenek a jövőért annál is inkább, mert ebben az esztendőben sem számíthatnak több vál­lalati eredményre, mint legfeljebb 82 mil­lióra. Az áruszállítás fejében fizetendő ter­melési adó és a gépjárműjárulék tete­mes összeg, ezért az áruszállítás alig hoz valami nyereséget a cégnek. A személy­szállítás költségvetésbűi eredő árkiegé­szítése ugyan valamennyire javítja az eredményt, de nem meghatározó. Az évente fizetendő forgalmi adó 25 millió forinttal haladja meg a központi árkiegé­szítést. A fentiekből is érzékelhető; hogy miért kapcsolt nagyobb fordulatra a Gemenc Volán. Mint ahogy más társvállalatok, ök is „futnak” a fuvaroztatók után... SALAMON GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents