Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-03 / 284. szám

1986. december 3. ^fePÜJSÂG 5 „Kiemelkedő események évfordulói vagy hagyományos meg­emlékezések napjai. Jellegük szerint megkülönböztetünk nemzetközi, nemzeti, vallásos, továbbá kisebb közösségek ünnepeit” - olvas­hatjuk az Új Magyar Lexikon definícióját. Oldal-összeállításunkkal ez utóbbi­akat, a kisebb közösségek, főként a család ünnepeit járjuk körül, válogatunk belőlük, próbáljuk feltérképezni, kinek mit jelentenek. A faddi nevelőotthonban Műsorral készülnek a csoportok Az ünnep minden családban egy kicsit hasonlót és egy kicsit mást is jelent. Kis­gyermekkor óta tudják a gyerekek, hogy milyen rítus szerint zajlanak a születés-, névnapok, a karácsony és húsvét és a szűkebb, egy kicsit összetartozást je­lentő családi ünnepek. Hogyan élik át ezeket az intim, semmi­vel sem pótolható boldog pillanatokat a faddi nevelőotthon gyerekei, mit ad szá­mukra az ünnep?- A télapóünnepségre készül most minden csoport, mi még nem kezdtük el, mert nincs itt a csoportvezetőnk. Ta­valy az Ihók és Mihók című műsorral lép­tünk fel, jól sikerült, megtapsoltak ben­nünket - mondja Petrovics Csaba, aki most nyolcadik osztályos. - Karácsonyra valamilyen hangszert szeretnék - folytat­ja némi gondolkodás után - egy szájhar­monikát. Az ünnepek közül legjobban a fegyveres erők napját szeretem, mert akkor akadályversenyt rendeznek az is­kolában, mindenféle sportversenyen ve­hetünk részt. lyan hallgatja a negyedikes Erdélyi Fe­renc.- Mi már gyakoroljuk a műsorunkat, A király nadrágja a címe. Én leszek a tu­dós... Hát, tudom, hogy a tudósnak jól kell tanulnia, legjobban az írás megy az isko­lában. Télapóra cukrot és csokit szok­tunk kapni. Karácsonyra szájharmonikát fogok írni a „kívánság”-papírra...- Karácsony előtt minden gyerekünk leírja, hogy mit szeretne kapni a fenyőfa alá, és hogyha teljesíthető, ez lesz az ajándéka - mondja Báli János igazgató. - Csoportonként szoktuk megtartani a családi ünnepeket, születés- és névna­pokat, teadélutánnal és ajándékkal egy­bekötve. Hagyományos ünnepeink közül a télapó még szorgalmi időszakra esik, ezen többen vesznek részt. Műsorral ké­szülnek a csoportok, ahol mindenki szó­hoz jut, megnyilvánulhat a közösség előtt, nagy szó ez nálunk! A fenyőünnepeken többnyire csak 35-40 gyerek marad az intézetben, azok, akiknek nincs hova menniük. Ők is névre szólóan vehetik kézbe a csomagot. A far­sangra is hasonlóképpen készülünk, ez azonban túlnő a családi intimitáson. Csaba öt éve él az intézetben, az ünne­peket és hétvégeket is itt tölti. Ilyenkor a kicsikkel vannak, legtöbször fociznak az udvaron. Az idősebb fiú szavait komo­Erdélyi Ferenc Gyerekszemmel „Legszebbek a gyerekkori karácsonyok voltak” Az ünnep és a család fogalma szétvá- laszthatatlanok. A Terdik család Szek- szárdon él, férj, feleség, és a lányuk Pak­son, az atomerőműben dolgozik. A kér­désre: mit jelent számukra az ünnep, elő­ször a házigazda válaszol.- Tízen voltunk testvérek, az apámat, aki pásztorember volt, keveset láttuk, az öt fiút és öt lányt az édesanyám nevelte. A legszebb ünnep a karácsony volt. Mi pusztán laktunk, karácsonyfát ott nem lehetett vásárolni - nem is futotta volna rá -, hát úgy szerezte az édesapám, hogy többnyire a grófi erdő látta a kárát. A fára aztán almát, diót, cukrot aggattunk. Sza­loncukor nem mindig jutott, volt, hogy kockacukrot csomagoltunk be szépen, mi a nagyobb gyerekek és az édes­anyánk. A papírokat aztán két-három évig is őrizgettük, ünnep előtt gyakran elővettük a dobozból, nézegettük, na­gyon vártuk már a karácsonyt. '- Ajándékot mindig kaptunk - folytatja Terdik László. - Lehet, hogy a mai gyere­kek nem is tekintenének már ajándéknak egy meleg sapkát-sálat, vagy egy pár ci­pőt. Pedig tíz gyerek mellett ez is nagy szóvolt, meg szükség is volt rá, öt kilomé­terre volt az iskola. Karácsony este kán- tálni is jártunk, felkerestük a rokonokat, ismerősöket, köszöntöttük őket, énekel­tünk. Mindenkitől kaptunk valamit: süte­ményt, cukorkát, diót, almát, egy darab hurkát vagy kolbászt. Éjfélkor kiküldtek minket a kútra, „aranyos vizet” meríteni, mert úgy tartották, aki abból iszik, abban mosakszik, szerencsés lesz. Persze ré­gen volt már mindez, a harmincas évek­ben, Szabolcs-Szatmár megyében. Más azóta az élet, sokkal gazdagabbak az ün­nepek. De ezeknek a gyerekkori kará­csonyoknak az emlékét, a boldogságát nem tudja elhomályosítani semmi, a szá­momra ezek maradnak meg a legszebb ünnepnek. - Egy háziasszony persze a másik oldalát is látja a dolognak - kap­csolódik be a beszélgetésbe Terdik Lászlóné. - Egy-egy ünnep nekünk bi­zony bevásárlást, takarítást, sütést-fő- zést, állandó készenlétet jelent, mert bár­ki rokon, ismerős beállíthat, és azt illen­dően kell fogadni. Ha a család besegít is, a munka nagyja csak rám marad. Nem panaszként mondom, hiszen szívesen teszem. Az a legfontosabb, hogy a család jól érezze magát, vidáman ünnepeljen.- Ajándékozni úgy szoktunk, hogy ki­puhatoljuk, mit szeretne a másik, igyek­szünk eltalálni a gondolatát. Sokszor si­kerül is. Nagyon szeretjük az ünnepeket. A karácsonyt szűk családi körben kö­szöntjük, de Húsvétkor mindig hazauta­zunk Szabolcsba, a nagyobb családhoz. Ilyenkor összejön az egész família. A nyári ünnepeken, májusban, augusztus­ban, ha több nap is szabad, szívesen me­gyünk kirándulni, fürdeni, legjobban Domborít kedveljük.- Szeretünk ünnepelni, mert együtt van a család, pihenünk, kikapcsolódunk. Hogy melyik volt a legszebb ünnepem az utóbbi időben? A 25. házassági évfordu­lónk, három éve. Minden előzetes meg­beszélés nélkül, váratlanul beállított egy sereg rokon, ismerős, olyan jó hagulat lett, mint a lagzinkon annak idején. „Az ünnep egy olyan alkalom, ami ritkán van. Többféle ünnep van. Országos ünnep: húsvét, kará­csony, november 7., április 4., május 1. Van családi ünnep: születésnap, névnap, házassági évforduló. Van iskolai ünnep: például farsangi bál. Szerintem az ünnep egy nagyon szép nap. Ha megemlékezünk valakiről, és az híres ember volt, akkor tudjuk, hogy a jövőért, a hazáért harcolt.” Papp Bernadett 6/E „Az ünnepről az jut eszembe, hogy a családok összejöhetnek. Megajándékozzák egymást, örül­hetnek egymásnak, együtt vigadhatnak.” Füzék Árpád 6/E „Az ünnep szép dolog. Az embereknek pihenés és öröm. Szerintem az embereknek, de főképp a gyerekeknek a karácsony, mikor sok mindent kap­nak, és a karácsonyfa is szép. A húsvét is, amikor a lányokat mennek meglocsolni a fiúk. Amikor pedig jön a télapó, és a kisebb gyerekek látják az utcán, elhíresztelik, hogy látták, mert ez nagy öröm szá­mukra.” Nyilasi Mariann 6/E „Ha ünnep van nálunk, akkor én, és a családban mindenki vesz valakinek (akit jobban szeret) aján­dékot. Nálunk legnagyobb ünnep - úgy érzem - a karácsony. Olyankor boldog a család, és hangu­latos a szoba.” Kovács Márta 6/D „Mi az ünnepeket, például a karácsonyt, meg szoktuk ünnepelni. A testvéremmel ajándékot szok­tunk venni, és mikor elérkezik az ünnep, akkor meg­ajándékozzuk egymást. A szüleim is ajándékot raknak a karácsonyfa alá, és mi nagyon örülünk ne­ki. A nagy szobában szoktunk ünnepelni, és ilyen­kor a nagymamám és a nagypapám is eljön. A szüle­tésnapomat a mi szobánkban tartjuk majd. A bará­taimat és osztálytársaimat is meghívom. Az ünnep akkor szép, ha sokan ünnepük.” Marosi Julianna 6/D „Karácsony. Mindenki ajándékot vásárol, hogy a megfelelő időben kioszthassa azokat.” Tóth Gábor 6/D „Az ünnep az, hogy mi kapunk vagy adunk vala­mit. Szerintem az ünnep nagyon jó. Ha mondjuk Té­lapó-ünnepély van, és mi játszunk a kicsiknek, akkor mi adunk valamit. Jó, hogy az ünnepeket be­vezették, mert olyankor mindenki örül.” Vincze Lajos 6/E „Egy ünnep sokáig tart, és sokáig megőrzi a ma­ga kincseit. Olyan pillanat az ünnep, melyet minden­ki kíváncsian vár, és nagy izgalommal.” Bogdán Mária 6/D A kulcsszó: megújítás- Úgy tűnik, elfelejtettünk ünnepelni, mert minden egy kaptafára megy, vagyis sablonos - fakad ki szakállas barátom szokásos heti eszmecserénk alkalmával, majd megtoldja bosszúsan: - A „kotta” bizonyára ismerős: Himnusz(ok) gépzené­vel, elnökség, szavalat, ünnepi beszéd, énekkar, szavalat, majd ismét gépzenével a Szózat, vagy alkalomhoz illően az Internacionálé... A családban sem különb ám - legyint mérgesen. - Virág, jókívánság, puszi, ajándék majd eszem-iszom. Ezen az utóbbi kettőn van a lényeg. Mielőtt a jóbarát tucatra tehető példáját felsorolná, félbeszakítom, aztán rövid időn belül megegyezünk abban, hogy az ünnepély fogalma nem egyenlő az ünne­pével. Minden ünnep más jellegű, más tartalmú, asszociációkat ébresztő.- Akkor miért ünnepeljük őket mégis ugyanúgy? Egyformán? - horkan fel ismét. A kérdés jogosságához nem fér kétség, mivel valós helyzetet takar, ám a beisme­rés még nem visz előre. Feladatot azonban ad: Tartalmában, formájában, de külső­ségeiben is meg kell(ene) újítani ezeket az alkalmakat ahhoz, hogy a kívánt hatást elérjük, és ami lényeges, a nevelőhatást is kifejtsük. Itt a szocialista hazafiságra, proletár internacionalizmusra, a világnézeti, a munkára, az erkölcsi és a családi életre nevelésen kívül a nevelőmunka szinte minden területe érintett (lehet): Lássunk néhány példát! Az együttes éneklés a közösséghez való tartozás érzésének erősítése mellett az érzelmi ráhangolást (ráhangolódást) is segít(het)i. Ennek ellenére nem élünk a le­hetőséggel. Az ok egyelőre titok. Emlékszem a március 15-én Szekszárdon megrendezett történelmi eseményjá­tékra, ahol a kíváncsi tömeg - akaratán kívül, tudatos, előre átgondolt rendezői terv alapján - cselekvő részese lett az ünnepnek, az ünneplésnek. Pedagógusmúltamból idéződik fel a nagy októberi szocialista forradalom 60. év­fordulója, amikor cselekedtető szerepjáték adta az ünnepléshez a keretet, s kínálta a lehetőséget az önálló ismeretszerzésre, és ami lényeges, maradandó élményt adott, sikert jelentett minden résztvevőnek. Egyfajta formabontás lehet az ünnepi köszöntő, vagy ha úgy tetszik a beszéd megújítása is. Itt nemcsak arra gondolok, hogy minden évben más-más mondja, olvassa, hanem a tartalmi és a formai (műfaji) változatosságot is szorgalmaznám. Ekkor ugyanis nem tudja a hallgatóság, hogy mi következik a mondandóban. A vál­tozatosság, az újdonság ilyenkor nem elriaszt, hanem megragad, élményt ad, kelle­mes meglepetést szerez. Az értelem mellett az érzelemre is hatni - jelentheti a sikert. A kiragadott példák sora bővíthető, ahhoz viszont, hogy visszaadjuk, illetve visszaadhassuk egy-egy ünnep sajátosságát, ízét, örömét, tenni kell az uniformi- záltság ellen valamit. Biztosan megéri. - él ­Mindenki karácsonyfája Új formát keresők Évtizednél több már, hogy olyan irodák alakultak, ahol az volt a feladat, hogy ün­nepet rendezzenek. Sokszor esett már szó munkájukról, ami egyre népszerűb­bé válik. Ez év júliusától Családi Intéz­mény nevet viselik, ahol ötnél többen dol­goznak. így van ez Szekszárdon is, ahol Dömötör Lajos módszertani főelőadóval beszélgetünk.- A hétköznapokban is ünnepi perce­ket szerveznek kérésre...- ...akik hozzánk fordulnak - igazít szemüvegén Dömötör Lajos - az élet egy-egy fontos állomásán teszik. Most csak a születés utáni névadásról és a há­zasságkötésről beszéljünk, mint olyan ünnepről, amely társadalmi szertartás esetén, számunkra jelent feladatot. Aki először áll meg ilyen pillanatban, éreznie kell a perc megismételhetetlenségét. A közreműködő zenészeknek, versmon­dóknak, ünnepi szónokoknak, már a megjelenésükkel is érzékeltetni kell, hogy ez a nap emlékezetesebb, színe­sebb, ha tetszik pirosbetűsebb legyen a többinél. Ez egy idő után fárasztó, fásult­sághoz vezet, de ezt a megjelent ünneplő közönségnek nem szabad, vagy nem lenne szabad észrevenni.- A városban elterjedt a hír, hogy kará­csonykor az ünneplés új formáját próbál­ják ki.- Igen! Ötletünkhöz először a párt és állami vezetőket nyertünk meg. Nagy öröm, hogy minden szinten támogatókra és érdeklődőkre találtunk.- Miről van szó tulajdonképpen?- Az volt a kiindulópont, hogy kará­csony délutánján, amikor a fenyőfadíszí­tés a családok programja, az apróbb gyerekeket sok helyen sétálni küldik va­lamelyik családtaggal. Kellene tehát egy olyan hely, ahol azt az egy órát úgy töltenék el, hogy közösségben előkészí­tenénk a karácsonyi hangulatot, amit az otthoni, a családban koronázna meg. Itt az intézményünk dolgozói úgy átmele­gedtünk ettől a gondolattól, hogy nagy lelkesedéssel láttunk munkához.- Hol tartanak most?- Nem akarom elkiabálni, de eddig minden az elképzeléseink szerint megy. A városi pártbizottság és tanács, az úttö­rőház, a népfrontbizottság egy-egy sajá­tos gondolattal, javaslattal kiegészítette ötletünket. Vállalatok közül eddig a Füszért Ígért csokoládékat, cukorkákat, a Tejipari Túró Rudit - több száz darabot - a Bőrdíszmű nyakba akasztható erszé­nyeket, a Moziüzem színészképes naptá­rokat, a Nyomda sokszorosította a Tél­apó levelét, a Mozgássérültek kiszesei hajtogatott papírjátékokat ajánlottak, a Herbária meghallotta, hogy mire készü­lünk és 2000 darab reklámszatyrot kül­dött, hogy ők is segítsék az ünnep meg­rendezését. A könyvterjesztők kifestő könyvet kínáltak, hogy azt tegyük a Tél­apó ajándéktáskájába. Ezzel talán el is árultam a meglepetéseket?- Télapó érkezését említette. Hol lesz az ünneplés helyszíne?- A Prométheusz parkban. Itt állítjuk fel a nagy fenyőfát. Ennek elhelyezését a Dédász vállalta. Itt a helyszínen díszítjük majd a gyerekekkel. Télapó levelében leírta, hogy lehet fenyőfadíszt hozni, és a mindenki karácsonyfáját közösen díszí­teni. Ide a parkba érkezik majd csengős lovasfogaton a Télapó és lányai, akik a műsor után ajándékokat osztanak a gye­rekeknek. A fogatot az Állattenyésztési Vállalat biztosítja. Olyan hangulatot szeretnénk teremte­ni, ahol a békesség, a szeretet mindenki­ben meglevő érzése kapna szárnyakra és így hozna ünnepet. Az oldalt írták: CSER ILDIKÓ, DECSI KISS JÁNOS, ÉKES LÁSZLÓ, TAKÁCS ZSUZSA, VENTER MARIANNA. Fotó: GOTTVALD KÁROLY. Harnos Anikó nevelő első osztályos csoportjával készül a közelgő ünnepélyre. Petrovics Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents