Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

1986. december 24. Képújság 7 A Decsen élő Karácsony Pál családjá­ban sajátosan esnek azonos időre az ün­nepnapok.- Sosem felejtem el, amikor Nagyanyi elém állt csípőre tett kézzel, és ezt mond­ta: „Olyan emböröd van, aki karácsony­kor születött, Pál napján körösztölték és Karácsony Pálnak hívják” - emlékezik ifjabb Karácsony Pálné, Horváth Edit. A szoba sem olyan meleg Itt Karácsonyéknál mindig három nemzedék lakott egy fedél alatt. így van ez most is. A család legidősebb tagja: id. Karácsony Pálné 1918. március 24-én, virágvasárnap született. A legifjabb: Ka­rácsony Krisztina 1976. május 8-án, anyák napján érkezett a családba, ahol a két szülő, két nagyszülő és Edit, a nővé­re várta. Ennyien élnek ma is. A Dózsa György utcai házban a nappali étkező asztalát állja körül a család. A fiatalok a szekszárdi bevásárlási útról érkeztek az imént. Az új áruk csomagolópapírjai kö­zül éppen a szomszéd néninek vett házi tutyi kerül elő.- A fenyőfa is megvan, de a csúcsról ne feledkezzetek meg - mondja ifj. Kará­csony Pál és erre mindenki nevetni kezd.-Tudni kell -fűzi magyarázatul Edit,az érettségi előtt álló lány -, hogy minden karácsonykor eltörik a csúcsdisz. Ha vé­letlenül nem, az nem is igazi karácsony. Ez természetesen csak tréfa, de az ün­nepre készülődés hangulatához tartozik. Egyetlen kérdés a derűs emlékek sorát eleveníti. Azokról az évekről is például, Karácsonyék karácsonya nem is volt itthon, amikor egy évvel ez­előtt megszületett a Palikám. Akkor na­gyon hideg tél volt, akkora hó volt, hogy alig lehetett az utca másik oldalára átlát­ni. Sosem felejtem el azt az orosz kato­nát, aki megtudta, hogy gyerek született a házban és a havon keresztül egy zacskó­ban kockacukrot dobott át... Megigazítja fejkendőjét, amit a sárközi asszonyok egykori szokása, divatja sze­rint visel ma is, aztán fiára - mint ünne­pelje -tekint. Egy sóhajtással ölébe rak­ja kezeit, és csak egy pillanatra lesz csend. Menye - aki számtalanszor hal­lotta már a család emlékezetesebb törté­neteit - most egy érdekesebbre biztatja, aztán egy másikat, majd egy harmadikat kér... Közben a két Karácsony Pál vala­mennyiünk egészségére üríti vörösboros poharát.- Az kell, egészség - nyugtázzák vala­mennyien - hiszen akkor végezheti ott­hon munkáját sikerrel a két nagyszülő, a tsz raktárban ifjabb Karácsony Pál, fele­sége a népművészeti szövetkezetben. Egészségben készülhet Edit a tanítókép­zőbe, az ötödik osztályos Krisztina pe­dig... A szójáték miatt született a cím: Kará­csony Karácsonyéknál, ám látni kell a család hétköznapi karácsonyait: a nyitott kaput például, ami az autóval hazaérke­zőket fogadja, hogy ne kelljen az ajtón kí­vül állni és kulcsfordulásra várva zörget­ni. Karácsonyék emlékeznek, terveznek a jövőbe vetett hittel, reménnyel, egy­másra figyelve - mondjuk ki - szeretet- ben, mindennapjaikban élik, amit má­soknak is kívánnak: a békét! DECSI amikor a dédnagymama nevét - mint a téeszbe elsőnek belépőét - harsogta a házak tetején a hangszóró. Szó esik az egykori istálló sajátságos, meleg illatáról, a kertben virágzó gyümölcsfákról és az együtt, egymás mellett, a közös háztar­tásban való élésről. Hogy miként sikerült megőrizni a békesség látszatát, a nagy­mama így fogalmaz:- Nem egyszerre vagyunk mérgesek mind a hatan... Ezt az egyszerűnek tűnő állítást élik naponta. A lakást úgy rendezték be, hogy külön-külön és meglegyen mindenkinek az a helye, ahova - ha netán mérges len­ne - nyugodtan elvonulhat.- Ha valaki nincs itthon, a szoba sem olyan meleg - néz maga elé ifj. Kará­csony Pál. Elmondja a nehezen megfogalmazha­tó érzést a faluhoz, ehhez az életformá­hoz, a családhoz való kötődését. Ök is - mint annyi más fiatal, beadták a lakás­igénylési kérelmet a Szekszárdi Városi Tanácshoz, aztán megfeledkeztek róla, mert... Ahogy körülnéz, szótlanul szülein, fe­leségén és két lányán magyarázat a „mert”-re. Hamisítatlan, őszinte pillantás ez. Azé az emberé, aki fojtónak érzi a pa­nellakások világát. A szavaira figyelő öt szempár tekintete is ezt csillogja. Luca napján búzát- Megfeledkeztünk a búzáról - szól vá­ratlanul a gimnazista Edit.- Luca napján szoktunk virágcserép­be búzát vetni, ami karácsonyra kikel és szép lesz. Mindig szerettem a zöldet a szobában, régen virág helyett a búza volt - magyarázza id. Karácsony Pálné.- Át szoktuk kötni piros szalaggal - folytatja a menye - és a karácsonyfa alá tesszük, de miért feledkeztünk meg róla? Közösen keresnek rá választ, így jut­nak a karácsonyi szokásaikhoz. Nincse­nek drága ajándékok ilyenkor, mert ők mindig mindent akkor vesznek, amikor az illető családtagnak szüksége van rá. Nem várnak ünnepet, alkalmat. Annál jobban viszont magát a karácsonyt. A fe­nyőfa akkor is jelen volt ebben a család­ban, amikor bodzafába fúrt lyukakba szúrtak fenyőágakat, mert még nem volt ilyen piaci fenyővásár, mint napjainkban. A gyertyagyújtás rendszerint este hat órakor van. Addig kitakarítanak mindent, feldíszítik a mennyezetig érő fát a gyere­kek kézimunkájával, apró rajzokkal, szí­nes papírfigurákkal, szaloncukorral. Mindenki átöltözik, jelezve a következő órák megkülönböztetett tiszteletét. A leg­ifjabb - Krisztina - az alkalomhoz illő ver­seket mond el, majd énekelni kezd. Ko­rábbi években Edit, a nővére zongorán kísérte őt, így volt teljes a rögtönzött mű­sor. Később, mint kórus csatlakoztak a családtagok is, nem karácsonyi énekeik­kel, hanem minden olyan dal megszólalt- és hangot kap ma is - ami valakinek kedves. Közben a nagymama egy-egy- százszor hallott - vidám történettel em­lékezik rég- és közelmúltra, amíg valaki­nek eszébe nem jut a vacsora. Mert a Luca-napi búzáról meg lehet feledkezni, de a karácsonyi vacsoráról, a halászlé­ről, vagy a töltöttkáposztáról, a disznóto­rosról aligha. Ezután következhet a csen­des éj. Akkor két fa A legemlékezetesebb karácsony itt a családban 1944. december 25-én volt. Ekkor született ifjabb Karácsony Pál. Többszörös öröm volt egy esztendő múl­va, amikor az édesapa is éppen kará­csonyra ért haza a hadifogságból.- Vajtánál megállt a vonat - emlékezik id. Karácsony Pál -, láttam, hogy a kalau­zok, meg mások is a közeli fenyőfákról törnek le egy-egy ágat. Én hoztam egy kis fát. A vonat közben elindult, alig tud­tam elkapni az utolsó kocsit.- Akkor két fa volt nálunk - szólal meg a felesége. - Egyiket a sarokpadra rak­tuk, a másikat az asztalra. Almával, ezüst papírba csomagolt dióval, magam sütöt­te habcsókkal díszítettük fel. Az uram Edit és Krisztina Ifjú... ... és idősebb Karácsony Pál és felesége „Számítunk a lakosságra J veket, a jövőnek dolgozunk. Azzal szá­A sportcsarnok után egészségügyi központ Bátaszéken és társközségeiben - Alsónyéken, Várdombon és Pör- bölyön-mintegy 10 és fél ezer em­ber él. A lakosok zöme helyben talál munkalehetőséget, főként a szék­helyközségben, ahol több mint húsz üzem, vállalat, intézmény biz­tosít munkát. Így csak ezer fő körül van az ingázók száma, akik főként Szekszárdra, Bajára és Mohácsra járnak be. Bátaszék és társközségei jelenét és jö­vőjét a nagyközségi közös tanács elnöke Bognár Jenő, és vb-titkára, Nagy Fe­renc így látja:- Községeink intézményhálózata, úgy érezzük, kielégíti az igényeket. Bátaszé­ken 55 férőhelyes bölcsőde van, nemré­giben újítottuk fel, szép, korszerű. Óvoda minden társközségben van, a székhely­községben pedig három. Általános isko­la Bátaszéken és Várdombon van. Ez utóbbi idén lett önálló intézmény, így volt célszerű, a megyei szakvezetés is így lát­ta jónak. Örömmel fogadták az ottélök is. A várdombi iskolát nemrégiben felújítot­tuk, konyhát, étkezőt, tanári szobát, zsi­bongót alakítottunk ki, bevezettük a köz­ponti fűtést. Úgy érezzük, olyan körülmé­nyeket teremtettünk, ahol színvonalas, jó munkát lehet végezni. Szeretnénk, ha fia­tal pedagógusok laknának ott, ezért ősz­szel elkezdtük egy iker pedagóguslakás alapozását. Gimnáziumunkban évfolya­monként két párhuzamos osztályban fo­lyik a tanítás, a környező községek gye­rekei járnak ide főképpen, az oktatás - a továbbtanulás arányát tekintve - igen jó színvonalú. Sajnos, komoly felújításra szorul az épület, remélhetőleg erre az el­következő évben sor kerül majd.- Az öregek napközi otthona 1987. ja­nuár 1-től Gondozási Központ néven szerepel majd, ezen belül egy idősek klubja lesz itt, egy pedig Alsónyéken, ahol tavaly készült el az intézmény. Há­rom főállású szociális gondozónőnk is van.- Nemrégiben újítottuk fel a művelődé­si központot, társadalmi összefogással, rengeteg lakossági munkával. A társköz­ségekben is segíteni akarjuk a művelő­dési intézmények felújítását, a pörbö- lyiek a tehót is erre szavazták meg. Itt önálló mozi, valamint színházterem ké­szül majd. Mindhárom hagyományőrző csoportunk minősített, a német nemzeti­ségi együttes és a székely asszonykórus ezüst, a pörbölyi együttes bronz fokoza­tú. Várdombon is elkezdett szerveződni a csoport, az általános iskolások között. Alsónyéken Szabadidős Társaság ala­kult a közművelődés fellendítésére. Úthálózat- Községünk főútvonal mellett fekszik, igen nagy a forgalom, az út pedig elég keskeny. A zaj, a por főleg nyáron okoz gondot. Ha már az utakról esett szó, idén másfél kilométer szilárd burkolatú út és négy kilométer járda készült el társadal­mi munkában Bátaszéken. Várdombon 350 méter út, igen gyorsan, nagy össze­fogással. Az utcában lakók portánként háromezer forint önkéntes hozzájárulás­sal is „besegítettek”. Alsónyéken két utca kapott burkolatot az idén, itt a tervciklus végére mindenhová szilárd burkolat ke­rül a tervek szerint. A legnagyobb a lema­radás a székhelyközségben, itt húsz utca várja, hogy megfelelő burkolatot kapjon, a pénz szűkössége miatt azonban szoros rangsort kellett felállítanunk. Gázfűtés- A VII. ötéves tervciklus fő feladatai a következők. A vezetékes gáz második ütemét átadtuk, igy összesen 16 és fél kilométer készült el két év alatt. Indul a harmadik ütem. A jelentkező utcák már megvannak. Úgy néz ki, 19 és fél ezer fo­rint lesz a háztartásonként! bekerülési költség. Szereztünk már annyi tapaszta­latot a gázvezetés során, hogy kivédjük a hibákat, új alapokra akarjuk helyezni az egész szervezést, kivitelezést. Az építés pedig szigorúan csak a befizetés után in­dul, mert ezzel kapcsolatban is volt egy­két kellemetlen tapasztalatunk.- A gáz mellett legfontosabb feladat a szennyvízcsatorna-építés. Az elkészült kiviteli terv szerint körülbelül húszezer fo­rint lesz a hozzájárulás összege. Nem kí­vánunk önálló jogi személyt, tehát külön társaságot létrehozni, hanem utcatársu­lásokat, és a tanács lesz a fő koordináló.- Az új szeméttelep októberben ké­szült el, sok gondot oldott meg. A HNF körzeti bizottsága településtisztasági és környezetvédelmi szempontból javasla­tot tett a kukás szemétszállítás mellett konténerek felállítására. A szemétszállí­tás egyébként minden községünkben in­tézményes. Úgy tervezzük, a jobb kihasz­náltság érdekében, hogy ha sor kerül a konténeres szemétszállításra, a környe­ző településeket is be kellene kapcsolni.- Ha községenként áttekintjük, Pörbö- lyön a tervciklus feladatát az egészséges ivóvíz biztosítsa - jelenleg sajnos nincs -, a művelődési ház, és az utak adják. Alsó­nyéken a szilárd burkolatú utak építése, Várdombon pedig a már említett peda­gógus lakások, utak, járdák építése, óvo­da felújítása a cél. Várdomb községben nyolcvan közművesített építési telket ala­kítottunk ki, főként Szekszárd város te­hermentesítésére. Már lehet vásárolni. Itt kívánjuk elmondani, hogy mindig is tuda­tos törekvésünk volt a társközségek fej­lesztése, néha a székhelyközség rovásá­ra is. De oda igyekeztünk juttatni, ahol leginkább szükség volt rá.- Bátaszéken a lakosság óhajára épül fel az új ravatalozó, a régi, szűk, korsze­rűtlen helyére. Hűtőkamra is lesz benne, hiszen mint nemzetiségi községben sok a külföldi rokon, akik eddig bizony gyak­ran lekésték a temetést. Úgy gondoljuk, hogy ha már színvonalasan meg tudtuk oldani a névadókat, házasságkötéseket, a végső tiszteletadásnak is méltó körül­mények között kell zajlania. Egészségügy- Utolsóként legnagyobb tervünkről, az egészségügyi centrumról szólunk. Öt körzeti orvosunk, két fogorvosunk van. Két gyermekorvosi státusunk is van, az egyik sajnos betöltetlen, egy doktornőnk pedig gyesen van. Öt védőnői körze­tünk minden státusa betöltött. Szeret­nénk jó, korszerű körülményeket biztosí­tani munkájukhoz. A tervezgetésekbe az orvosokat is bevontuk, ök mondták el mi­re lenne szükségük. Ennek alapján ké­szülnek majd a tervek.- Minden orvosnak külön rendelője lesz, megfelelő ügyeleti helyiségeket, ki­sebb laborvizsgálatokra, röntgenre al­kalmas felszerelést is szeretnénk. A be­tegek érdekében kerülni akarjuk sok lép­cső építését. A bátaszékiek egyébként a ravatalozó mellett erre szavazták meg a hétszáz forintos tehót.- Amikor a sportcsarnokot építettük, sokan nem értettek egyet velünk. Azt mondták, minek egy községnek ekkora létesítmény, úgysem lesz kihasználva. Nem lett igazuk. Teljes a kihasználtság, és színvonalas kultúrműsorokat, rendez­vényeket bonyolítottunk már le ott. Most készült el egy 16 négyzetméteres mobil színpad, és bővítjük a lelátót, korszerűsít­jük a világítást.- Az egészségügyi központtal kapcso­latban bizonyára hasonló hangok lesz­nek majd. Mi azonban nem csak a mai igényeknek megfelelően készítjük a ter­molunk, hogy nő a lakosság, s vele együtt nőnek az igények is.- Úttörők szeretnénk lenni ezzel a köz­ponttal, országos mintára a legjobbat, legkorszerűbbet akarjuk létrehozni. Az orvosaink is valami újat szeretnének, színvonalasabbat, mint a megszokott körzeti orvosi munka. A lakosság hagyo­mányos szorgalmát ismerve úgy érez­zük, nem csak álom marad az elképzelé­sünk. Bátaszéket csodálják vagy irigylik eredményeiért. A község vezetése, a társszervek teljesen szinkronban vannak a tervek, elképzelések dolgában. A gaz­dasági egységek vezetői is felismerték, hogy közvetlenül vagy közvetve a dolgo­zóik érdeke, hogy a tanács céljai megva­lósuljanak. A negyven tagú testület, és a huszonhárom fős apparátus is a fejlő­dést tekinti legfőbb céljának. A tanácsta­gok aktiv, tennivágyó emberek. A társa­dalmi munka eredményei pedig igen je­lentősek. Bátaszék négy év alatt négy­szer nyert megyei településfejlesztési versenyt, a HNF Országos Tanácsától 1983-ban és 1984-ben nemzeti zászlót, tavaly oklevelet kapott elismerésként. Várdomb egyszer negyedik, tavaly pedig első lett a verseny községi kategóriájá­ban.- Keressük az utat, tapasztalatcserék­re járunk, innen is, onnan is látunk-hal- lunk valami újat, amit felhasználhatunk - mondják a község vezetői.- Nem akarunk a babérainkon ülni, fel­tárunk, felhasználunk minden tartalékot, erőforrást. Az itt élők mellett támaszkod­hatunk a községből elszármazottakra, akik - novemberi találkozójuk alkalmá­val, - megígérték segítségüket. Ez nem­csak ígéret, mert az egészségügyi köz­pont terveit az innen származó Liephau- ser József fogja készíteni, aki a művelő­dési ház felújítását is megtervezte. Bí­zunk a lakosainkban, tetterejükben, lel­kesedésükben, amit már oly sokszor bi­zonyítottak. Bátaszék tehát bizakodik - és joggal. Eredményei elvitathatatlanok. WENTER MARIANN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents