Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-19 / 298. szám

1986. december 19. "KÉPÚJSÁG 3 Az Országgyűlés téli ülésszaka elé Az utóbbi évek talán legnehezebbnek ígérkező országgyűlési vitáján vesznek részt ma pénteken, s várhatóan szombaton a honatyák. Hogy miért nehéz időszak ez, azt minden választópolgár fel tudja mérni, aki csak egy kicsit is figyelemmel kísérte a sajtó híradásait. A várt gazdasági meg­élénkülés - akárcsak 1985-ben - az idén is elmaradt. Ha pedig elmaradt, azt nemhogy stagnálásnak, inkább visszaesésnek érzékelik sokan. Sokkal kevesebbet költhetünk országépítésre, vagyis beruházásra, mint sze­retnénk, hiszen nincs miből. (Ettől függetlenül persze azért felépült egy és más: most avatjuk a paksi atomerőmű 3. blokkját, a Dunai Vasmű kokszolóművét, és még több éppenséggel nem csekély - alkotást Nincs elég pénzünk például a műszaki fejlesztés meggyorsítására, a húzó iparágak megérdemelt támogatá­sára, telefonra, autópályára, a műszaki értelmiség jobb megfizetésére, a nyugdí­jak reálértékének maradéktalan megőrzésére - hogy csak néhány feszítő gon­dot említsünk a sok közül. S a honatyák nem hunyhatják be a szemüket, nem je­lenthetik ki, hogy nem, nem foglalkozunk ezekkel a dolgokkal, hiszen az ország 1986. évi gazdálkodásáról, illetve jövő esztendei költségvetési előirányzatairól kell véleményt mondaniok, majd pedig szavazniok. Ugyanis a költségvetés, illetve a kormány külpolitikai tevékenysége a témája ennek az országgyűlésnek. Nem lehet kikerülni a döntést Igaz, nem is akarta senki sem kikerülni. A képviselők - ahogy ezt már meg­szoktuk tőlük - már az Országgyűlést megelőző parlamenti bizottsági üléseken is megvitatták az ügyeket. S jó néhányan elmondották: nincsenek elragadtatva attól a költségvetési tervezettől amit a jövő évi előirányzatként, vitaanyagként eléjük tárt a Pénzügyminisztérium. De belátják: ők sem tudnak kitalálni jobbat Meg lehet kérdőjelezni ugyan a tárca néhány kisebb elképzelését, az előterjesz­tés egy-két részletkérdését, de magát a koncepciót nem. Ez van, ennyire futja. Ha a Parlament megszavazza a költségvetést, akkor foly­tatni tudjuk a Mecseki Ércbányák bányaépítési-feltáró munkáit, befejezhetjük a Ferihegyi repülőtér építkezését, tovább dolgozhatunk a Metro észak-déli vonal- szakaszán, a budavári palotában, a bős-nagymarosi vízlépcső folyamatos mun­káin, szóval, tovább épülhet, gazdagodhat ez az ország. De ezután sem olyan ütemben és mértékben, mint ahogy kívánatosnak tartanánk. S ugyanezt mond­hatjuk a „többiről”, vagyis az életszínvonal megőrzését célzó intézkedésekről is: itt is tehetünk egyet és mást, talán nem is olyan keveset, de távolról sem annyit, mint amennyit a szívünk szerint cselekednénk. Valóban nem futja most többre. Ezért nem volna meglepő, ha a vitában arra helyeződne a hangsúly: vajon miért nem? Vagy inkább arra: hogy is kellenne orvosolni a mai bajokat? A párt Központi Bizottságának november 20-i határozata ugyanis feltárta már az okokat. Azóta már sokan és sok helyen megvitatták ezt a határozatot, ám sehol sem tudták megkérdőjelezni az alapgondolatát: hiába vitatkozunk az anyagi javak elosztásáról reggeltől napestig, ha kevés az elosztanivaló. Ezért előbb dolgozni kell, méghozzá nem is akárhogyan. Ez volt a kérdések kérdése már tavaly is, s ez marad jövőre is. S minden azon múlik, hogy e nagy kérdésre milyen tettekkel felelünk. A szavak ugyanis már nem elegendőek. Valószínű, hogy erre a következtetésre jutnak a honatyák is. MAGYAR LÁSZLÓ A novemberi párthatározat szellemében A gazdasági építőmunka tanácsi feladatairól tárgyalt a bonyhádi tanácsülés A Bonyhádi Városi Tanács legutóbbi ülése a gazdasági épitőmunka tanácsi feladatairól, a tankötelezettségi törvény végrehajtásának tapasztalatairól, vala­mint az iskola felzárkóztató tevékenysé­géről tárgyalt. Az első napirendi pont előterjesztője, Ezer Mihály tanácselnök elmondta, hogy az MSZMP KB 1986 novemberi határo­zatával összhangban a helyi tanácsok­nak saját területükön át kell tekinteniük elmúlt évi gazdaságpolitikai munkájuk tapasztalatait, fel kell tárniuk a fékező té­nyezőket, intézkedéseket kell tenniük azok megszüntetésére. Bonyhád város és környéke eredmé­nyeinek ismertetése után Ezer Mihály az MSZMP Bonyhádi Városi Bizottságának feladattervéről szólt. E szerint a város ipari üzemeinek 2-3 százalékkal kell jö­vőre többet termelniük. Kiemelt cél a la­kásépítések átfutási idejének gyorsítása, az áremelkedés mérsékelése, a hiány­pótlás nélküli lakásátadások általánossá tétele. A mezőgazdasági termelésnek 5 százalékkal kell növekednie. Be kell fe­jezni a megkezdett felújításokat, a beru­házások között előnyt kell biztosítani azoknak, amelyek a lakosság pénzesz­közeit is hasznosítják, mint a földgázhá­lózat továbbfejlesztése, szennyvízcsa­torna-társulat szervezése. Gyorsítani kell a város automatikus távhívásba történő bekapcsolódását. Komoly intézkedéseket kell tenni a mun­kaidő-alap védelmére, ennek megfele­lően alakítva az ügyfélfogadások, bolti nyitva tartások rendjét. A beszámolóhoz hozzászólt Tamás Ádám, a városi pártbizottság első titkára, s hangsúlyozta, hogy önkritikus helyzet­értékelésre van szükség, de a nehézsé­gek miatti panaszkodást minden terüle­ten komoly, felelősségteljes cselekvés­nek kell felváltani. A tanácsülés kiemelkedő munkát vég­zett önkéntes rendőrök jutalmazásával fejeződött be. Vb-ülés Szekszárdon A Szekszárdi Városi Tanács Végrehaj­tó Bizottsága a hét közepén ülést tartott. A napirendben elsőként a megyeköz­pont áruellátását - ruházati és egyéb fogyasztási cikkeit, valamint élelmiszer- forgalmát - érintő kérdések szerepeltek. A Tolna Megyei Népbolt Vállalat, a Ven­déglátóipari Vállalat, valamint a Sárköz és Vidéke Általános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezet tájékoztatta a testüle­tet az elmúlt időszakban végzett munká­ról, a fogyasztói igények utóbbi években tapasztalt változásáról, a kínálat és a ke­reslet 1986-os alakulásáról. Ezután a város területén lévő régi pin­cerendszerek megszüntetése érdeké­ben elvégzendő feladatokról és az ehhez rendelkezésre álló pénzeszközök fel- használásáról hangzott el beszámoló. Végezetül határozati javaslatot fogadtak el egy területi gondozási központ létre­hozására. Képviselők a Parlamentben A törvényalkotás segítőjeként Interjú Solymosi József országgyűlési képviselővel Gondoltak-e már Önök, kedves olvasók arra, vajon hogyan közvetítik a képvi­selők választópolgáraik ja­vaslatait, s milyen módon veszik ki . részüket a tör­vényalkotásból? Bizonyá­ra igen, különösen akkor, amikor az Országggyülés munkájáról a sajtó, a rádió és a telévízió jóvoltából részletes információkat kapnak. Ezúttal néhány részletre is kíváncsiak vol­tunk, amikor megkértük Solymosi József ország- gyűlési képviselőt - a Bonyhádi Pannónia Ter­melőszövetkezet elnökét - hogy néhány kérdésünkre válaszoljon.- Ha jól tudom Ön a legutóbb november 24- én volt a parlamentben, amikor is a földről szóló törvényjavaslatról tár­gyaltak.- Magyarországon az el­ső számú törvényhozó tes­tület az Országgyűlés, a törvények vi­szont maguktól nem jönnek létre, azokat meg kell alkotni. Az Országgyűlés nem csupán azért ül össze, hogy igennel vagy nemmel szavazzon meg valamit. Hatal­mas megelőző munka után dönt az Or­szággyűlés. A legutóbbi parlamentbeli ülés is ilyen munkával telt el abban a bi­zottságban mely az új földtörvény megal­kotását hivatott segíteni. Ugyanis tagja vagyok az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának, melynek mosta soros fel­adatot e törvénynek az előkészítése je­lenti. I- Hány állandó bizottsága van az Or­szággyűlésnek?- Összesen tíz, ezek közül egy az előbb említett. Ezeknek a bizottságoknak speciális, szakmai jellegű témákban, szakterületekről kell véleményt formál- niok. Itt eleve olyan szakembergárda mond véleményt, tesz javaslatot, akik munkájukból, elfoglaltságukból adódó­kan is erre hivatottak. A mezőgazdasági bizottságnak húsz tagja van és nagy megtiszteltetés ha az embert beválaszt­ják egy ilyen testületbe. Mi húszán tevé­kenykedünk a bizottságban, de nemcsak kimondottan termelési szakemberekről van szó. Az öt termelőszövetkezeti elnök mellett van tudományos kutató, mező- gépipari szakember, van a mezőgazda- sági oktatás területéről képviselő épp­úgy, mint mondjuk szakszervezeti vezető is. De tagja a bizottságnak az állami gaz­daságok vezetői közül is kettő, s egy me­zőgazdasági gyalogmunkás asszony is résztvesz a munkában. Egyszóval a me­zőgazdaság minden területe képviseltet­ve van. I- A bizottságban folyó munkájához a szakmai ismeret, a termelésben való közvetlen részvétel nagy segítséget jelenthet.- Valóban így van, a bizottságokban operatív munka folyik és a létszám adta lehetőségek miatt is gyakran, ülésenként akár többször is adódik mód a hozzászó­lásra, a véleményformálásra. Itt többször mond minden képviselő véleményt mint az Országgyűlésen, de hát eleve ez is a dolgunk. Az elnöki beosztás a mindenna­pi termelésben való részvétel, a megye mezőgazdaságának ismerete itt valóban kamatoztatható. Módom van rá, hogy akár egy kisebb, akár egy nagyobb kö­zösség gondját, véleményét, javaslatát elmondjam. Szakmai oldalát vizsgálva • mindez természetesen nem okoz nehéz­séget, hiszen ez a munkám. Gond inkább olyankor adódhat ha olyan területről kell véleményt mondani amiben nem eléggé jártas és felkészült az ember. I - Ilyenkor mit szokott tenni?- Ilyen volt a legutóbbi bizottsági ülés is, amelyen a földtörvény előkészítése folyt. A földdel kapcsolatosan eddig mint agrármérnök találkoztam, vagy mint egy téesz elnöke, tehát csupán a részterüle­teket ismertem alaposabban. Márpedig ha én tárgyalóképes kívánok lenni, akkor ismerteket kell szereznem. Igyekeztem. Nem ismertem a területet, igy sokkal in­kább fel kellett készülnöm. A városi föld­hivatal szakembereivel sokat foglalkoz­tunk e témakörrel, és amit kellett, hozzá­tanultam. Nekem mindezzel az volt a cé­lom, ha hozzászólok, a térségünk gond­jai, problémái kerüljenek előtérbe, kerül­jenek bele abba a törvényjavaslatba amit majd tavasszal az Országgyűlés fog tár­gyalni. Olyan dolgokról kell véleményt mondani, ami a mi közösségünk dolgait előreviszi, de mozdít az ország szekerén is. I- Ha mondjuk néhány jelzővel kelle­ne illetni a földtörvény-javaslatot mit mondana?- Egyik alapvető célkitűzése, hogy át­tekinthetőbb, egyszerűbb legyen és azo­kat a kérdéseket amelyeket az élet már túlhaladott úgy is kezeljük. Egy egysé­ges keretbe kívánjuk az egészet belehe­lyezni. Hogy mennyire sikerül? Még sok a vitás kérdés, sok nagyon jó vélemény és javaslat hangzott el, de még nem világos minden terület. I- Sok mozaik könnyen alkot majd teljes képet. Mi a véleménye erről?- Van benne igazság, mi reményke­dünk, hogy azok a felvetések amelyeket megfogalmaztunk a törvény megfogal­mazásában valamilyen formában helyet is kapnak. ■ -Ön miről mondott véleményt?- Kifogásoltam, hogy még ma sincs készen az új földértékelési rendszer, amelyet pedig 20 évvel ezelőtt már úgy tanítottak nekem az egyetemen, hogy ha­marosan meg fog jelenni. Még az új föld­törvény-tervezetben sem kapott helyet. Az aranykorona-értékelés még a múlt századból maradt ránk, még arra tekint vissza. Foglalkoztam a megszerezhető föld nagyságával is a kisvárosokban, és hogy mindez hogyan érinti a lakókat. Az idén mint képviselőt konkrét dolgokkal, kérésekkel és panaszokkal is megkeres­tek az emberek, és itt csupán példaként említem, hogy a változó örökösödési dol­gok közül volt olyan amit magam is he­lyeseltem és erősítettem. A javaslat a vá­lasztóktól érkezett. Igen bonyolult a tar­tós földhasználat kérdése is. Az itt élő emberek nem azt várják tőlem, hogy mondjuk valamelyik fővárosi kerület problémáját tekintsem elsődlegesnek. A szükebb „haza" dolgait igyekszem fesze­getni és általában hozzászoktam szólni a bizottsági üléseken. I- Az Országgyűlés tárgyalta a me­zőgazdasági költségvetés tervezetét és a mezőgazdaság előtt álló 1987. évi terveket. Itt is hozzászólt?- Igen, hiszen összefügg a mihden- napjainkkal e kérdéskör, a jövőnket hor­dozza, a múltunkat mutatja. Ismerem a térség mezőgazdaságát, és itt nyilvánva­lóan nem a Bonyhádi Pannónia Téesszel foglalkoztam, hanem me­gyénk mezőgazdaságá­nak kérdésével. Ezen az ülésen többek között a szőlőtermesztés helyzeté­vel foglalkoztam, elmond­tam, hogy térségünkben felerősödött a pozíciója, nőtt a telepítési kedv, és bi­zony érdekelne bennün­ket, mi várható a jövőben e téren. Érdekel bennün­ket, hogy vajon jó lóra te­szünk-e? Az államtitkár elvtárs kedvező választ adott, mint mondta a minőségi árunak mindig lesz piaca. Egyetértek vele maximá­lisan. Aztán az öntözéssel kapcsolatban olyan komp­lex programot kértem ami megmondja, hogy milyen mértékben, milyen szinten van rá szükség. Ugyan közvetett formában érint csak bennünket, de ez mint szakembert foglalkoz­tatott. I- Még egy témáról beszélt, és ez ha jól tudom a gépek és a gépesítés kér­désköre volt.- Igy igaz, elmondtam, hogy egyetér­tek a világbanki hitel igénybevételével, ezzel olyan csúcstechnikához juthatnak a szövetkezetek, ami másképp nem való­színű, de ebben az foglalkoztat, nem biz­tos, hogy a jelenlegi versenytárgyalásos rendszerben azok a gépek nyerik el a pá­lyázatot melyek már az országban van­nak. Sok gép, sokféle technika kerül be, amit nem tartok szerencsésnek. Egy szerényebb tipizálás komoly előrelépés lenne minden téren. Szóltam az állatte­nyésztés terén tapasztalható kedvező tendenciáról is, ami úgy tűnik a holtpont­ról való elmozdulását jelenti ennek az ágazatnak. I- Mi a véleménye a mezőgazdaság­gal szembeni elvárásokról?- Ha biztosítják a megfelelő feltétel- rendszert a magyar mezőgazdaság ele­get tesz a vele szemben támasztott igé­nyeknek. Képes lesz a feladatok ellátá­sára. I- igen sokrétű a bizottságok munká­ja.- Egy interjú keretében nem is lehet mondjuk a törvénytervezet részleteiről nyilatkozni, nincs is jogom részletekbe menő elemzésekre. A bizottságnak lehe­tősége van, hogy ne csupán a törvényja­vaslatok kidolgozásával foglalkozzon, vagy a jogszabályalkotásban segédkez­zen. Példa erre a közelmúltban, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetemen tett láto­gatás, amikor a biotechnikával foglalkoz­tunk. ■ - Milyen gyakran ülnek össze?- Évente nyolc alkalommal tart a me­zőgazdasági bizottság ülést, melyek kö­zött szerepel kihelyezett ülés is. Négy téma kötött négyet a MÉM-el, a miniszter­rel közösen választva dolgozunk fel. I- Elég sűrű élete lehet egy képvise­lőnek. Mennyi időt köt ez le?- Nem lehet és nem is szabad ezt órá­ban mérni. Soha nem is szoktam. Adódik rá példa, hogy éppen munkaidőben kell a választók érdekeit képviselve dolgozni, máskor meg este, vagy ünnepnap, de mindez nem lényeges. Igyekszem úgy el­látni a feladatomat, ahogy ez az igen megtisztelő poszthoz illik is. Amikor öt év múlva ismét választás lesz, az lehet a leg­nagyobb elismerése a munkámnak, ha sokkal többen ismernének mint addig. Emelt fővel szeretek járni. Ehhez persze megfelelő munkahelyi és családi háttéré van szükség. Másképp ez elképzelhetet­len. Én a szerencsések közül való va­gyok, mivel mindkettő adott. Kitűnő mun­katársak, és megértő család. SZABÓ SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents