Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-17 / 296. szám

4 NÉPÚJSÁG 1986. december 17. Koncz András Bonyhádon kiállított képeiről SZOMSZÉDOLÁS Monumetális méret - nagy tölcsérben három valódi hanglemez fagylalként kí­nálja magát a festékrétegre ragasztva. Ez a kép fogadja Bonyhádon a Vörös­marty Mihály Művelődési Központ folyo­sójára belépő látogatót. Koncz András mindjárt meghökkenti első képével a szemlélőt. Bent a teremben pedig még ennél is nagyobb képek sorakoznak. Többségükre az erős ecsetkezelés, a végtelenül leegyszerűsített, elnagyolt forma, a puritán, kidolgozatlannak ható alakok a jellemzőek. Mindegyik vásznán hideg irónia-fes­tékkel megfogalmazva. A meleg színeket szembeállítja a hideg színekkel. Sok a sötét tónus a festményeken. A képeket a piros és a sárga váltja, a fekete hátteret a fehér. Kontrasztok, ellenpontok minden vonalban, mindenfelé jellegzetes légies­ség. Torz kezek és arcok, szólásra és moz­gásra vágyó figurák bezárt, sötét hi­degségben elnémulva. Az alakok általá-. ban párban jelennek meg a vásznakon és többségében a szembeállítást két fi­gurával és tárggyal is fokozza. A kezdődő párbeszédek megszakadnak, elvésznek a semmiben, a duzzadó erő bomlásnak indul a kommunikálni vágyS ajkak eltűnő Három fekete fejkendős, idősebb asz- szony három szigorral egyszerűsített, biztos kézzel komponált szobőrportréval szemez. Kun, Fürst, Sallai. A hármasport­ré közelében a falon féldombormű. Soroljam a látnivalókat tovább? A sé­rült szárnyú Psziché, a még látványosan ifjú József meghitt, törékeny alakját? A „madárijesztőt”, az „anyaságot”, az osz­lop elé feszülő, darócruhás Johannát, Gea föld-asszony nyugalmát vagy az igazságra döbbentő Jónást? Ha nem is elemzem a fölidézett szob­rok esztétikai értékeit, ha nem is vezetem el a kedves olvasót arra a vidékre, amely e művészetnek és művésznek ihletű tája, ezért sokan kitalálhatták már, hogy a Ba­latonalmádiban alkotó R. Kiss Lenke szobrászművész munkáiról beszéltem. Nem először és bizonyára nem utoljára kell ismét hírt adnunk Kölesdről, a „Lá­tás” brigád szervezésében megvalósuló újabb kiállításról. Póla Károly, a Tolna Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője által a napokban, a helyi párt­házban megnyitott R. Kiss Lenke-tárlat 1975 óta a 36. a faluban. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt évtizedben évente három­négy, alkalmanként nemzetközi mércé­vel mérve is rangos alkotó munkásságá­ba nyerhettek bepillantást a helybéliek. Mint Baranyai László szakkörvezető, a „Frankié” olajvászonkép légiességével. Minden kép felkiáltójel­ként néz le a falról. Koncz András képeivel tudatosan vál­lalja a rideg színeket, a végtelenül leegy­szerűsített, szinte már mértani testekbe hajló formákat. „Minden ecsetvonásom tiltakozás az emberi hidegség ellen és a Kossuth Lajos művelődési ház vezetője elmondta, tíz év után lehetőségük nyílt komolyzenei hangversenyek rendezésé­re is, aminek ugyancsak nagy a közön­ségsikere. Az érdeklődés azt is példázza, tiltakozást legjobban a hideg színekkel lehet elérni" - vallja. Formanyelvével, ecsetkezelésének fo­galmazásmódjával tagadja a még né­hány évvel ezelőtt képviselt konceptált művészetét. Azt a kifejezésmódot, amit röviden az avantgárd avantgárdjának le­het nevezni és elveti a programozott festői nyelvet. A 30-as éveiben járó művész a kor szellemét, a társadalmi problémákat job­ban jelző formanyelvet keresi képeiben. Legújabb alkotásaiban már bátrabban használja a meleg színeket. Posztmo­dern festő. A 80-as évek közepétől elin­dult újhullám képviselője. Az Újfestészet sajátos, elismert hazai egyénisége. Fri­vol, groteszk, démoni figurái szatirikusán keverednek legújabb alkotásaiban az előregyártott divatpanelekkel, a nagyvá­rosi élet kiégett figuráival és a szubkultú­ráit képmutatással. Új festészetében to­vábbra is tiltakozik az elfojtott zaklatott­ság, az olcsó hatásfogások, a művi han­gulatkeltés és a passzív begubózottság ellen. Hátulról megvilágított, „neonfény ízű” képeivel Koncz társadalmilag elkö­telezett festőnek bizonyul. Műveivel tük­röt tartva meghökkenti - állásfoglalásra, nyitásra készteti nézőit. Szekér József hogy aki egy-egy művészeti ág befoga­dására fogékonnyá, nyitottá válik, az a társmüvészetekben is könnyebben, ki- munkáltabb ösztönnel és ízléssel talál utat. B. R. PETŐFI NÉPE Szürke egyenruhájukat kezdjük meg­szokni. Most már tudjuk, hogy aki ilyet vi­sel, a városok, települések szépítéséért fáradozik. Közterület-felügyelőknek hív­ják őket. Elsődleges feladatuk, hogy megakadályozzák a szemetelőket, a leg­elemibb együttélési szabályokat meg­sértők ellen pedig, ha kell, fellépjenek. Fi­gyelmeztetési, helyszíni bírságolási, fel- jelentési és előállítási joguk van. Két éve vannak hazánkbarrközterület- felügyelők. Munkájukkal Kiskőrösön és Kecskeméten ismerkedtünk. Kiskőrösön hárman látják el ezt a fel­adatot: Túrán István, Kecskeméti Győző és Andriska Pál.- Bőven van tennivalónk - fogadott Tu- rán István, a felügyelet vezetője. - A vá­rosban csupán egy éve létezik a hivatal, de ezalatt, úgy érezzük, sok változás tör­tént. Szebb, tisztább lett a település. Igen sok olyan embert sikerült megfékeznünk bírságolással, akik nem törődtek környe­zetükkel. Persze, nem az a célunk, hogy minél több bevételhez jussunk ily módon.- Ez évben hány forintot inkasszáltak be?- Eddig huszonkétezer forintot. Hely­színi bírságot 111 esetben szabtunk ki. A szabálysértési feljelentések száma is meghaladta a félszázat.- Mi a leggyakoribb eset?- A szemetelés. Ha valaki közterületre szemetet helyez, két-háromszáz forint érte a büntetés. Kirívóbb esetben lehet ötszáz is. Sajnos, a parkrongálók száma sem kevés. Csendháborítók is akadnak bőven.- A lakosság mennyire veszi komolyan ténykedésüket?- Most már egyre inkább. Kezdetben csak mosolyogtak rajtunk - a kérdésre Kecskeméti Győző válaszolt. - Sokan azonban még mindig nem tudnak ró­lunk... Beszélgetőpartnereim gépjárművel végigvittek a városon. A külterületen ta­láltuk a legtöbb szabályellenességet, minden tiltás ellenére szemétkupacok várnak elszállításra. Sokszor még állati tetemek is megtalálhatók itt, ami pedig fertőzésveszéllyel jár. Nagy eredmény­nek tartanánk, ha ezeket minél előbb meg tudnák szüntetni. Ehhez nagyobb összefogásra van Szükség! Somogyi Néplap Két tucat hölgy lépett be a laktanya kapuján, hogy saját szemével győződjön meg arról, hogyan élnek a katona fiata­lok. Velük tartottunk. A kiskatona azt mondta a kapuban, hogy jönnek bizony a hölgyek: maga is nagyon kíváncsi rájuk. Azt, hogy ho­gyan kerülték ki az éberségét, nehéz ki­derítenünk, mert a két tucatnyi nőfelelűs már néhány perccel előttünk megérke­zett. A fogadóbizottság Gyuricza Béla ve­zérőrnagy, a magasabb egység pa­rancsnoka és Pásztor István ezredes, a magasabb egység pártbizottságának tit­kára volt. Minden katonai feszesség nél­kül köszöntötték a vendégeket. A látoga­tás előzménye: a Magyar Nők Országos Tanácsának közgyűlésén Horváth István altábornagy beszédében a magyar nők segítségét kérte, hogy a katonafiatalok zökkenőmentesen töltsék el a másfél évet. Több sem kellett: húszán is szót kértek és biztosították a tábornokot tá­mogatásukról. A laktanya vendégei visszafogott izga­lommal figyeltek mindent. A körletlátoga­táson Tamás Józsefné nem tudta eltitkol­ni, hogy ugyancsak rajta felejti a szemét a szekrényeken, székeken, ágyakon.- Ez biztos, hogy másutt is ilyen? - kér­dezte. S amikor megnyugtatta, hogy biz­tosan, akkor elárulta: mind a két fia kato­na. A katonák minden közösségi sarkot megmutattak a látogatóknak, s azok azon ámultak, hogy mennyit felejtett fér­jük a rendszeretetből, pontosságból, a lakás megbecsüléséből, amióta lesze­relt... FEJ ER MEGYEI HÍRLAP Évente közel félmillió pár munkavédel­mi kesztyűt gyárt és öt község 200 asz- szonyának ad biztos kenyeret a Mezőföl­di Ipari Szövetkezet Sárbogárdon. A nemrég várossá avanzsált Fejér megyei településen 20 éves múltra tekint vissza a kesztyűgyártás. Innen látják el a kohá­szat, az építőipar, a mezőgazdasági üze­mek és a gyáripar nagy részét a legkü­lönbözőbb fazonú és rendeltetésű kéz­védő kesztyűkkel. Gyártanak itt bőrrel kombinált vászon kesztyűt, dróthálóval erősített tűzálló kesztyűt, ujjas és ujjatlan tenyérvédőt vagy százfélét. A legna­gyobb megrendelők közé tartozik a Du­nai Vasmű, a Videoton Elektronikai Válla­lat és az Agroker. Készítenek kesztyűt rajz után, leírás alapján, de van saját ter­vező részlegük is, amelyik a rendeltetés­nek legjobban megfelelő terméket „meg­álmodja", a prototípust elkészíti és minő­sítteti a SZOT Munkavédelmi Kutató Inté­zetével. A sárbogárdi és a környező köz­ségekből bedolgozó asszonyok szakmai hozzáértését, színvonalas munkáját leg­újabb megrendelésük teljesítése is mu­tatja. Az idén ugyanis az ipari célú kesz­tyűgyártás mellett a Pécsi Kesztyűgyár részére 28 ezer pár kézzel varrott, se­lyemmel bélelt gálakesztyű részmunkáit végezték el. Dunántúli napló Az egykori lignitbánya ipart telepített Hi­dason. A településnek három nagy üzeme, van: a Budapesti Vegyi Müvek gyára, a VOSZK ipartelepe és a Konzum faipari üzeme. Több mint nyolcszáz embernek ad­nak munkát a kétezerötszáz lakosú Hidas­nak elsősorban, de érdekesen alakult az ingázás, mert ahányan eljárnak, annyian jönnek ide dolgozni a környező községek­ből. A fekvése szerencsés ebből a szem­pontból, mert két megyeszékhely is - Pécs, Szekszárd - könnyen elérhető a 6-os úton. Mayer Jánossal, a községi tanács el­nökével azt vesszük számba, amit a köz­ség tud adni a munkahelyhez. Helyet az új otthonoknak elsősorban: a régi bányatelepen a legújabb utcák az Eöt­vös, az Erkel és a Rózsa utca. Évente nyolc­tíz lakás épül, az utolsó tíz évben a foghíjak betelepítésére törekedtek, nem akarják to­vább nyújtani az amúgy is szétszórt több ki­lométeren elnyúló települést. Az új építke­zésekkel megnőtt a felújítási kedv is, egyre többen alakítgatják a régi házat. Tavasszal egyébként újabb tíz telket adnak az építke­ző fiataloknak a Kossuth Lajos utcában, és a későbbiekben a rendezési terv 60-70 házhely kialakításával számol az Árpád és a Rózsa utca között. 1970-től van törpevízmúve a község­nek, amelyre a lakóházak nyolcvan szá­zalékát rákötötték. Jó minőségű vizet ad a kút, ha a biztonságos ellátásra töreked­nek, számolni kell majd egy újabb fúrá­sával. Az úthálózat hasonlóképpen kiépí­tett, 95 százaléka szilárd burkolatú. Az utaknál maradva: vajon mennyiben előny, és hátrány a 6-os út?- Az előnye egyértelmű a jó közleke­dési lehetőségek miatt - mondja a ta­nácselnök -, de az építésekor nem gon­doltak a belvízrendezésre, sok az átfolyó patak, amely új irányt keresett magának. Egyedül nem boldogulunk, januárban társulunk a Sásdi Belvízrendezési Gaz­dasági Társasághoz, reméljük, hogy si­kerül a rendszeres karbantartással a bel­vizeinket rendezni. Hidas sokarcúságához tartozik az is, hogy például tizenhárom boltja van, mégis foglalkoznak egy nagyobb ABC tervével a pécsváradi áfész-szel közösen, mert ki­csik, korszerűtlenek az üzletek. Intézmény­hálózat az utóbbi években gyarapodott je­lentősen az orvosi rendelőkkel, az óvodá­val, az öregek napközi otthonával. A közsé­gi tanács és az üzemek közösen adták át tavaly az éttermet, amely elsősorban a köz- étkeztetést látja el. Az együttműködésnek jól járható útját választották: minden évben leülnek a községi és üzemi vezetők, egyeztetik a terveiket, és konkrét programot dolgoz­nak ki a támogatások lehetőségéről. Helytörténeti pályázat A Tolna Megyei Tanács V. B. művelődési osztálya, a Haza­fias Népfront Tolna Megyei Bizottsága és a Tolna Megyei Levéltár HELYTÖRTÉNETI PÁLYÁZATOT hirdet. A pályázatra beküldhető a megye történetének bármely korszakáról, bármely területéről, hivataláról, vállalatáról, in­tézményéről, üzeméről, továbbá az irodalomban, a művésze­tekben, a történelemben jelentős szerepet játszott Tolna me­gyei személyekről (rótt tanulmány. Kiemelt témakör: Az MSZMP Vili. kongresszusa 1962-ben megállapította, hogy hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait. A közelgő 25. évforduló alkalmából külön kiemelt témaként hirdetjük meg, és külön kategóriában értékeljük a termelőszövetkeze­tekről, állami gazgaságokról, gépállomásokról, erdőgazda­ságokról, agrárkutató intézetek történetét tárgyaló dolgoza­tokat és azokat a műveket, amelyék az átszervezés irányítását végző szervek munkáját örökítik meg. Pályázati feltételek:- A pályázaton bárki részt vehet.- A pályázatra csak olyan művet lehet beküldeni, amelyet még nem közöltek, más pályázaton részt nem vett.- A pályamüveknek hiteles forrásokra kell épülniük. (Egy­kori levelezéseket, iratokat, cikkeket, hitelt érdemlő adatokra épülő visszaemlékezéseket, levéltári, irattári vagy személyi tulajdonban lévő egyéb dokumentumokat kell a pályázónak felhasználnia). Az adatokra a pályázat jegyzetében hivatkozni kell.- Egy személy legfeljebb két pályaművet küldhet be.- A pályázónak figyelembe kell vennie a marxista történeti irodalom újabb eredményeit.- A pályázatok terjedelme legalább 30 oldal, másfél soros távolsággal gépelve. A művek terjedelmének felső határát a kiíró szervek nem korlátozzák.- A pályaművek két példányban nyújtandók be, közülük az egyiknek első példánynak kell lennie.- A pályázat jeligés. A dolgozat mellé zárt borítékban kell elhelyezni a pályázó nevét és pontos címét. A pályázat dijai: 1. díj 5000 Ft 2. díj 4000 Ft 3. díj 3000 Ft. A pályázatot meghirdető szervek által alakított zsűrinek jo­gában áll több első, második és harmadik dijat kiadni, vagy a díjakat megosztani, esetleg visszatartani - a pályamű­vek színvonalától függően. A díjazásban nem részesült műveket a zsűri jutalomban ré­szesítheti. A dolgozatokat a Tolna Megyei Levéltár címére kell bekül­deni: Szekszárd, Béla tér 1. A beküldési határidő: 1987. június 30. Eredményhirdetés 1987. augusztus 20-án lesz. A pályaművek - a szerzői jog fenntartásával - a Tolna Me­gyei Levéltár őrizetébe kerülnek. PÓLA KÁROLY VARJAS JÁNOS Tolna Megyei Tanács V. B. Hazafias Népfront osztályvezetője Tolna Megyei Bizottságának titkára K. BALOG JÁNOS Tolna Megyei Levéltár igazgatója Pannónia igézetében R. Kiss Lenke plasztikái Kölesden Termékenység és nyugalom - Gea

Next

/
Thumbnails
Contents