Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-17 / 296. szám

2 Képújság 1986. december 17. A külföldi magyarokkal való kapcsolattartás eredményei, feladatai A Magyarok Világszövetségének el­nöksége keddi ülésén összegezte a kül­földi magyarokkal való kapcsolattartás idei eredményeit és felvázolta e munka jövő évi programját. Az ülésen az elnök­ség több külföldi tagja is megjelent, kö­zülük hárman első ízben: Éltető J. Lajos egyetemi tanárt (USA), dr. Meleghy Gyula közgazdászt (NSZK) és Romhányi László kohómérnököt (Anglia) az idén válasz­tották a testület tagjai sorába. Bognár Jó­zsef akadémikus, az MVSZ elnöke a kül­földi rendezvényekről szólva felidézte azokat az ünnepségeket, amelyeket há­rom nagy múltú külföldi magyar egyesü­let rendezett. A Berlini Magyar Kolónia és a Párisi Kölcsönös Segélyző Magyar Egylet fennállásának egyaránt 140., az Egyesült Államok-beli William Penn Egyesület pedig alapításának 100. évfor­dulójáról emlékezett meg az idén. Száz­évesek az idén az első kanadai magyar települések is. Az MVSZ elnöksége segít abban, hogy a kanadai magyarság érjen el újabb sikereket a felemelkedés útján, őrizze meg és gazdagítsa az ősöktől ka­pott szellemi örökséget, vállaljon össze­kötő szerepet a két ország között. A Magyarok Világszövetsége idei ha­zai rendezvényeinek tapasztalatait Ke­rékgyártó László főtitkárhelyettes össze­gezte. Az események sorából kiemelke­dett a Magyarok szerepe a világ termé­szettudományos és műszaki haladásá­ban című konferencia, melynek mintegy 130 külföldi résztvevője volt. Az elhangzott előadások nagy száma és magas szakmai színvonala tovább erősítette a magyar tudományos felké­szültség nemzetközi jó hírét. A konferen­cia sikerét az érdekelt hazai intézmények hatékony együttműködése eredményez­te, csakúgy, mint a többi értelmiségi talál­kozó esetében is. A magyar történészek tudományos találkozója a Kis országok a világgazdaságban, különös tekintettel Magyarországra című közgazdász ta­nácskozás, valamint a Polányi-emlék- ülés hasonlóképpen jó alkalmat kínált a hazai és külföldi magyar szakemberek tapasztalatcseréjére, a tudományos és emberi kapcsolatok elmélyítésére. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a kül­földi magyar egyesületek vezetőinek idei találkozója iránt is. A megbeszélésre - melynek központjában a magyar kulturá­lis hagyományok ápolásának gyakorlati kérdései álltak - 35 egyesület küldte el képviselőit. Ismét sor került az anya­nyelvi mozgalom immár hagyományos rendezvényeire is. A nyelvműveléssel egybekötött bala­toni táborozásban, a sárospataki nyári kollégiumban és a bajai nyári táborban csaknem 300 külföldi magyar fiatalt fogadott az Anyanyelvi Konferencia Véd­nöksége, a debreceni pedagógus­továbbképző tanfolyamnak pedig 23 résztvevője volt. Az elnökségi ülésen bejelentették, hogy megkezdődtek a jövő évi rendezvé­nyek előkészületei. A Magyar Fórum 198i nyarán rendezi meg a Magyarok a világ zenei életében című találkozót, majd a piackutatók és iparjogvédelmi szakemberek tanácsko­zását. Kiemelkedő jelentőségűnek ígér­kezik az Anyanyelvi Konferencia Véd­nökségének sárospataki ülése, amelyen értékelik az 1985-ben tartott ötödik anyanyelvi konferencia óta végzett mun­kát, és megvitatják az 1989-ben esedé­kes újabb konferencia összehívásának teendőit. Az Ipari Minisztérium és a vasasszakszervezet vezetőinek megbeszélése Az Ipari Minisztérium, valamint a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének vezetői, Kapolyi László miniszter, illetve Herczeg Károly főtitkár vezetésével kedden a szakszer­vezet székházában áttekintették az MSZMP KB novemberi határozatából adódó időszerű feladatokat. A tanácskozáson értékelték a kohó-, gép- és villamosenergia-ipar várható idei eredményeit és megvitatták az 1987. évi terv gazdasági, szociális és munkavédel­mi feladatait. Foglalkoztak a jövő évi gaz­dasági teendőkkel, a bér- és keresetsza­bályozás várható hatásaival és a szerve­zeti módosításokra vonatkozó elképzelé­sekkel. Kiemelt téma volt a gazdasági és pénzügyi gondokkal küzdő vállalatok helyzete, és a megoldást segítő intézke­dések egyeztetése. Áttekintették az új vállalatirányítási formák tapasztalatait is. A megbeszélésen megállapították: a vasasszakszervezet tevékenységi köré­be tartozó ágazatok közül a villamose- nergia-ipar és gépipar idei eredményei összességében megközelítik a tervezet­tet. A gépiparban, ezen belül a műszeri­parban, valamint a kohászatban minded­dig nem sikerült jelentősebb szerkezet- átalakítást végrehajtani, s ennek követ­kezményei a külkereskedelmi munkában is megmutatkoznak. A vaskohászat súlyos pénzügyi hely­zetének rendezése után jelentős szerke­zet-átalakítás kezdődött, amelynek kitel­jesedése és következetes végrehajtása a következő időszak kiemelt feladata lesz. A korszerűtlen termelőeszközök leállí­tása miatt szükségessé válik a dolgozók jelentős részének átcsoportosítása más munkahelyekre. Az Ipari Minisztérium és a vasasszakszervezet vezetői megálla­podtak abban, hogy ezt tervszerűen, kö­rültekintően hajtják végre, és közösen segítik az érintettek áthelyezési, elhe­lyezkedési gondjainak megoldását. A tanácskozáson mindkét fél igen fon­tosnak ítélte, hogy meggyorsítsák a paksi atomerőmű IV. blokkjának üzembe állítá­sát. A népgazdaság helyzetére tekintettel a megbeszélés résztvevői támogatták azt az állásfoglalást, amely szerint a vállala­tok jövőre, a valós eredményekre alapoz­va, a második negyedévtől hajtsák végre a bérfejlesztést. Egyetértenek azzal is, hogy a vállalati irányítás és a szakszervezeti testületek egyik alapvető kötelessége a bérek és a keresetek, valamint a teljesítmények összhangjának megteremtése. Mai kommentárunk Kötélhúzás a S Nincs egyetértés az amerikai hatalmi struktúrán belül a kormányzat fegyverkezé­si politikájáról. Legalábbis erre utal az a legfrissebb hír, amely szerint 57 szenátor, az amerikai szenátus tagjainak többsége levélben szólította fel Reagan elnököt,. hogy haladéktalanul tegyen intézkedéseket a SALT-II. szerződésben megszabott mennyiségi korlátozások megtartására. Ismeretes, hogy az Egyesült Államoka múlt hónapban lépett túl a hordozóeszközök megszabott számán, amikor hadrendbe ál­lított egy újabb manőverező repülőgépek indítására átalakított hadászati bombázót. Az említett levél azért is figyelemre méltó, mert aláírói között nemcsak ellenzéki demokrata szenátorok szerepeltek, hanem a kormányzó republikánusok 10 hon- atyája is. Az ügy ennyiben túlmutat a két év múlva esedékes elnökválasztás lassan beinduló előcsatározásain, tehát nem propagandafogás, hanem nagyon is fontos stratégiai kérdés. Erre egyébként fényt derít a szenátorok aggodalma is, akik azzal indokolták kérésüket, hogy az amerikai lépés szovjet válaszintézkedésekhez vezet­het, ami végső soron a fegyverkezési verseny új szakaszát indíthatná el. Ne gondoljuk persze, hogy az amerikai politikusok mindegyikére jellemző a fegy­verkezési verseny fölerősödése miatti félelem. Kenneth Adelman, az amerikai fegy­verzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatója szerint például „ostoba ötlet” len­ne, ha az amerikai törvényhozás következő ülésszakán felújítanák a vitát a hadásza­ti fegyvereket korlátozó SALT-II. szerződésről. A The Washington Times című ultra­konzervatív lapnak adott nyilatkozatában Adelman azt bizonygatta, hogy a kongresz- szus az évek során elutasította a szerződés ratifikálását, így ha most arra akarja rá­bírni a kormányt, hogy tartsa magát a szerződés korlátozásaihoz, „beteg” tervekkel foglalkozik. A fent említett levél tanúsága szerint a szenátorok jó részét nem befolyásolják Adelman már-már becsületsértő kijelentései. Sokatmondó tény, hogy a levelet Sam Nunn, az újjáalakuló szenátus hadügyi bizottságának következő elnöke fogal­mazta meg. Kollégája, Patrick Leahy szenátor pedig azt tartotta fontosnak hangsú­lyozni, hogy Reagan elnöknek nem a fegyverek számának növelésére, hanem a megbízható és ellenőrizhető leszerelési megállapodás megkötésére kellene össz­pontosítania figyelmét. Az eddigiekből világosan kitűnik, hogy az új összetételű szenátus hajlandó lenne támogatni egy ilyen szerződést. A kérdések kérdése persze az, hogy a törvényhozás meddig merészel elmenni a fegyverkezési kötélhúzásban. Megvonná-e például az anyagi fedezetet egy olyan fegyverkezési programtól, amely a SALT-II. megsértését jelentené. A kérdésre né­hány héten belül választ kaphatunk, minthogy a képviselőház újólag tárgyalni fogja a hadászati fegyvereket korlátozó megállapodást. SERES ATTILA Az AFP-nél szélesedik a sztrájkmozgalom A francia hírügynökség munkatársai­nak sztrájkja hatodik napjába lépett az igazgató tanács átszervezési terve ellen, amëly a munkaerő-állomány húsz száza­lékos leépítését írja elő. Miután az igaz­gató tanács a hétfői rendkívüli ülésen elutasította az újságírók módosítási kö­vetelését, az újságírók mozgalmának tá­mogatására egynapos sztrájkba léptek a műszaki és ügyviteli munkatársak is. Mi­nimális szolgálatot lát el egy napig a AFP fotó, a hangos riportok kiadása is szüne­tel. Berlini repülőgép­szerencsétlenség A hetven halálos áldozatot követelő pénteki berlini repülőgép-szerencsét­lenséget az okozta, hogy a repülőgép ve­zetője megsértette a leszállás szabályait - közölte kedden a katasztrófa körülmé­nyeinek kivizsgálására alakult NDK kor­mánybizottság vezetője. Az Aeroflot szovjet légitársaság Minszkből érkező TU-134 típusú repülő-. Kína-Tajvan Türelemjáték „A Kínai Kommunista Párt és a Kuo­mintang politikai álláspontja azonos: csak egy Kína létezik" - ezt az első pillan­tásra talán meghökkentő kijelentést Li Csia-kuan, a pekingi Társadalomtudo­mányi Akadémia Tajvan-kutató Intézeté­nek igazgatóhelyettese tette a The Far Eastern Economist Review című maga­zinnak. __ Ám, ha mindkét fél az egységes Kína híve, mi akadályozza hát az újraegyesü­lést? A válasz egyszerű: mind a majdnem egymilliárdos Kínai Népköztársaság, mind pedig a 19 milliós Tajvan a saját el­képzelése szerint szeretné megvalósíta­ni azt. A tajvani kérdés most, hogy a brit koronagyarmat Hongkong és a portugál fennhatóság alatt álló Makao visszatéré­se az anyaországhoz megoldódni látszik, különös hangsúlyt kap a kínai külpoliti­kában. Tajvan szigete gyakorlatilag a múlt századig periférikus szerepet játszott a kínai történelemben. A kínaiak csak a XVII. században kezdtek oda bevándo­rolni. A Csing-dinasztia egészen a múlt * -század alkonyáig vad határterületként kezelte ezt a vidéket. A tisztviselők szá­mára büntetésszámba ment a tajvani ki­nevezés. A sziget csak 1885-ban kapta meg a tartományi rangot, akkor is csak a növekvő japán fenyegetés miatt. A sziget megerősítése már nem segített, így az az 1894-es japán-kínai háborúban elve­szett, s egészen 1945-ig japán zászló lo­bogott fölötte. 1949-ben Tajvan ismét elszakadt az anyaországtól: a kommunista hadsereg elől visszavonuló Kuomintang-(nemzeti párti)erők itt kerestek menedéket. Csang Kaj-sek generalisszimusz 1975-ben be­következett haláláig, sőt, egészen a mai napig a hivatalos Tajpej „kommunista banditákat” lát a törvényes pekingi kor­mányban. Erre a logikára támaszkodva.a magát Kínai Köztársaságnak nevező Taj­van Kína - politikájában a „három nem" dominál: nem tárgyalni, nem tartani sem­mi kapcsolatot, nem engedni. Ez évtize­dekig nyílt támogatásra is lelt a nyugati hatalmak körében, de főleg az Egyesült Államokban. A Kínai Népköztársaság tekintélyének növekedése, valamint az amerikai glo- bálstratégiai koncepció változása miatt azonban a hetvenes évekre Tajpejnek egyre súlyosabb gondokkal kellett szembenéznie. 1972-ben az ENSZ-ben (így a Biztonsági Tanácsban is) lehetet­lenné vált számára, hogy a Kínai Népköz- társaság helyét tovább bitorolja. Wa­shington is megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, s 1979-ben nagykövetet cserélt Pekinggel. Ma már csak 23 ki­sebb állam ismeri el a tajvani rendszert. Az Egyesült Államok 1982-ben köte­lezte magát, hogy évi 20 millió dollárral csökkenti a szigetre irányuló fegyver- exportját. Ám a washingtoni külpolitika e látványos megnyilvánulása nem hozott érdemi fordulatot. Ugyanis még egy 1979-es törvény értelmében az USA fegyvereket szállít a tajvani hadseregnek. Hu Jao-pang, a KKP főtitkára rámutatott: az évi 20 milliós csökkentés mellett az idén még 800 millió dolláros katonai tá­mogatás csak 34 év múlva szűnik meg. Washington ráadásul, ígéretét megkerül­ve, fejlett katonai technológiát juttat el pártfogoltjához. Peking azonban türelmes. Bár a háta mögött lebonyolított fegyverügylet erő­sen zavarja, továbbra is érvényben tartja a békés újraegyesítést célzó nagyvonalú ajánlatát. Hongkonghoz és Makaóhoz hasonlóan Tajvannak is megengedné, hogy a visszatérés után ötven éven át megtarthassa társadalmi rendszerét. Sőt, olyan nagyfokú önkormányzatot en­gedne meg, amely mellett Tajpej meg­tarthatná haderejét is(l). De Tajpej nem enged. A Kuomintang saját létét érzi veszélyeztetve minden kö­zeledési kísérletkor. A párt öregjei pedig, köztük Csang Kai-sek fia, Csang Csing- kuo elnök, gyűlölettel gondolnak a majd négy évtizeddel ezelőtti vereségükre. A tajvani közvélemény nem ennyire kate­gorikus. Bár a lakosságot a „vörös ve­szélyről” szóló hivatalos propaganda megfélemlítette, a tajvani turisták és leve­lek minden tilalom ellenére utat találnak Kínába. A két ország közötti, főleg Hong­kongon és Japánon keresztül lebonyolí­tott illegális kereskedelem eléri az évi 1,2 milliárd dollárt. A középkorú és fiatalabb tajvaniak nem gyűlölik Kínát, kereskedni akarnak vele, s hozzá szeretnének férni az anyaország felbecsülhetetlen kulturá­lis örökségéhez. Egy valami azonban nincs meg bennük, ami politikailag kér­lelhetetlen öregeket azért a kontinenshez köti: a szülőföld iránti vágy. Tajvanon egyes körökben lassan, de érezhetően izmosodik a függetlenségi törekvés. Pekingnek mégis van reménye a mes­terségesen szétszakított országrészek békés újraegyesítésére. A politikai reali­tások hatására Tajpej a közelmúltban már egyszer feladta a „három nem” egyi­két. Egy teherszállító gépe leszállt Kíná­ban, s a pilóta menedékjogot kért. A gép és a személyzet többi tagjának visszajut­tatása érdekében a két fél - igaz, csak a légitársaságok szintjén - érintkezésbe lépett egymással. Tárgyalás - kényszer­ből - tehát volt. S Peking nagy türelem­mel talán elérheti azt is, hogy állandó kapcsolatok alakuljanak ki. Akkor talán könnyebb leszTajpejt jobb belátásra bír­ni. POGÀR DEMETER gépe leszállás közben a berlin-schöne- feldi repülőtér leszállópályájától három kilométerre erdős területre zuhant és azonnal kigyulladt. A gépen tartózkodó 82 személy közül 12-en élték túl a ka­tasztrófát, de ketten jelenleg is életveszé­lyes állapotban vannak. Hatvan NDK és egy osztrák állampolgár, valamint a ki­lenctagú szovjet személyzet a roncsok közt lelte halálát. Beszámoló taggyűlés Mérlegen a számítástechnika A Neumann János Számítástechnikai Társaság Tolna Megyei Területi Szerve­zete megtartotta éves beszámoló tag­gyűlését. Először dr. Bordás István, a szervezet titkára ismertette az 1986-ban végzett munkát és a jövő évi munkatervet. A többi között elmondta, hogy a feladatok sorában szerepelt a helyi tag nyilvántar­tási rendszer kidolgozása, a megyében használt számítógépek, a számítástech­nika területén dolgozók munkakörülmé­nyeinek felmérése is. Tartottak ismeretterjesztő előadáso­kat, bemutatókat, melyek közül kimagas­ló volt a megyei műszaki hetek keretében megrendezett Számítástechnika '86 kiál­lítás. Szó esett még az NJSZT szakmai csoportjainak tevékenységéről is. A beszámoló után Dr. Jávor András, a Megyei Kórház Dokumentációs és Infor­mációs Központjának vezetője tartott előadást „Kísérleti regionális humán adatbank” címmel. A taggyűlés az 1986-os évben kiemel­kedő munkát végzett tagok jutalmazásá­val fejeződött be. _____________________________________*____ A főváros, Tajpej üzleti negyedének egy részlete

Next

/
Thumbnails
Contents