Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-13 / 267. szám

1986. november 13. MÊPÛJSÀG 5 Döntött a Legfelsőbb Bíróság © Munkaügyi vitákban több iránymuta­tóul szolgáló törvényességi határozatot hozott a Legfelsőbb Bíróság. Kínos jelenet játszódott le egy vidéki kórházban. Az egyik segédápolónőnek nem tetszett a szakképzett nővér meg­jegyzése, ezért haragjában a kezében lé­vő tálcát, amely gyógyszerekkel volt megrakva, a földhöz esapta. A hangos csörömpölésre a betegek is felfigyeltek. A történtek miatt az ápolónőnek felmond­tak, de az a határozat hatálytalanításáért a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult.- Tíz éve dolgozom a kórházban, ebből három éve azon az osztályon, ahol most vagyok - adta elő. - Belátom súlyos hibát követtem el, de nagyon megbántam. Munkahelyi konfliktusom és családi okok miatt, annyira feldúlt állapotba ke­rültem, hogy nem tudtam magamon ural­kodni. Eddig soha nem volt ellenem kifo­gás, szorgalmasan dolgoztam. Emiatt az egyetlen eset miatt nem lehet azt állítani - amit a felmondólevél -, hogy munkám el­látására alkalmatlan vagyok. A kórházi döntőbizottság megállapítot­ta: azon az osztályon, ahol az eset történt, a munkahelyi légkör rossz. Tehát az ápolónőt nem kell elbocsájtani, legfel­jebb fegyelmi büntetésül más osztályra helyezni. Ezért a bizottság a felmondást érvénytelenítette. A határozat ellen a kórház a munkaü­gyi bírósághoz fordult, de annak is az volt az álláspontja, mint a kórházi döntőbi­zottságnak, és elutasító ítéletet hozott. Az ez ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság egyebek közt a kö­vetkezőket mondta ki:- A munkaviszony felmondásának elengedhetetlen követelménye azoknak a tényeknek, illetve körülményeknek megjelölése, amelyekből következik, hogy a dolgozó munkájára miért nincs többé szükség. Az alkalmasság vagy al­kalmatlanság ebírálásának kérdésében figyelembe kell venni a munkáltató fel­adatait, céljait, a dolgozó személyiségét. Csak ezek ismeretében lehet megnyug­tató, megalapozott és jogszerű döntést hozni. A kórház indoka az volt, hogy nem kíván olyan a személyt foglalkoztatani, aki indulatain nem tud uralkodni, és a be­tegek előtt az elvárható emberi magatar­tást tanúsítani. A perben azonban nincs tisztázva, hogy a konfliktusnak mi volt az előzménye. Ki volt a vita kezdeményező­je, a két nővér hogyan viselkedett egy­mással szemben, milyen kifejezéseket használtak, az elbocsátott ápolónő miért vesztette el önuralmát. Ezért elsősorban őt kell meghallgatni, továbbá mindazo­kat, akiknek a jelenetről tudomásuk van. Csak a tények minden részletre kiterejőd ismeretében szabad állást foglalni abban a kérdésben: a történtekből lehet-e azt a következtetést levonni, hogy az ápolónő egészségügyi munkakör ellátására al­kalmatlan. © Egy építőipari vállalatnál történt át­szervezés alkalmával az egyik építésve­zető gépészmérnökkel közölték: munka­körét megszüntetik, és havi ezer forinttal kisebb alapbérrel épületgépész lesz. A mérnök ehhez nem járult hozzá, és a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amely azzal az indokolással, hogy mun­kaköre megszűnt, tehát a vállalat intézke­dése nem ütközött akadályba, elutasítot­ta. Ezek után a munkaügyi bírságon pert indított. A bíróság kimondta: az intézke­dés tulajdonképpen átirányítás volt, de a vállalat a munkaszerződést közös mege­gyezés nélkül módosította, amihez nem volt joga. Ezért a mérnököt korábi fizeté­se illeti meg. Az ítélet ellen emelt törvé­nyességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bí­róság elé került. Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a vállalat egyoldalú intézkedését átirá­nyításnak minősítette - hangzik a határo­zat. - Az átirányításnak - rendkívüli kö­rülményeket kivéve - az is feltétele, hogy három hónapnál hosszabb ideig nem tarthat, és eltelte után a dolgozót eredeti munkakörébe vissza kell helyezni. Eb­ben az ügyben a vállalatnak nem átirá­nyítás volt a célja; tulajdonképpen a munkaszerződést egyoldalúan módosí­totta, amire pedig a Munka Törvényköny­ve értelmében lehetősége nem volt, tehát törvénysértést követett el. Ezért ezt az in- tékedését, valamint az áthelyezésre vo­natkozó határozatát hatályon kívül kellett helyezni, és a vállalatot kötelezni, hogy a mérnöknek az időközben eltelt időre a havi ezer forint kiesett munkabért fizesse meg. Amennyiben a vállalat és a mérnök a továbbiakra nem tud megegyezni, nincs akadálya annak, hogy az átszerve­zésre tekintettel, munkaviszonyát meg­szüntessék. HAJDÚ ENDRE Bővíti exportját a Magyar Selyemipari Vállalat A Magyar Selyemipari Vállalat az idén csaknem 30 százalékkal növeli konverti­bilis exportját és várhatóan több mint 630 millió forint értékben küld - főként bélés­anyagot, női felsőruházati szövetet, la­kástextíliát, dekorációs anyagot - a tő­kés országok piacaira. A kivitel ilyen ará­nyú bővítését az tette lehetővé, hogy a vállalat folyamtosan korszerűsíti termék- szerkezetét. Svájci szakemberek segítik a magyar gyártmányfejlesztőket: évente két alkalommal adják át - a szerződés szerinti díjazán ellenében - legújabb kol­lekciójukat, a hozzátartozó technológiá­val, műszaki paraméterekkel egyetem­ben, és személyesen is közreműködnek az új termékek gyártásának elindításá­ban. fgy a Magyar Selyemipari Vállalat a viszkóz és poliészter termékekből - ame­lyek igen keresettek a külpiacokon - széles választékot alakított ki. Az export növelését szolgálja az is, hogy a vállalat a piaci értékesítésben új módszereket vezetett be. Korábban szinte kizárólag a Hungarotexen keresz­tül értékesítette termékeit, ma már azon­ban külkereskedelmi partnerei közé tar­tozik a Konsumex, a Hungarocoop és a Skála-Coop is. fgy a magyar bélésanya­gok, női felsőruházati szövetek újabb és újabb piacokon találnak gazdára. így jut el például hosszabb szünet után az idén ismét Kínába több mint egymillió méter bélésanyag, Görögországba több tízezer méter ruhaszövet, illetve 100 ezer méter bélés. Az idén szállítottak először Izraelbe, Libanonba, Máltára, illetőleg Svájcba a vállalat termékeiből. A folyamatos gyártmányfejlesztés ter­mészetesen nem elegendő ahhoz, hogy mindig divatos és gazdaságosan előállít­ható termékekkel jelentkezzenek a kon­vertibilis piacokon. Ezért már a jövő év el­ső negyedében új gépeket állítanak üzembe, tovább korszerűsítik technoló­giájukat. Elavult szövőgépeik helyére például negyven, úgynevezett vízsugaras japán szövőgépet állítanak, amelyek teljesít­ménye többszöröse a most üzemben lé­vőknek. Ezeket a modern gépeket egy svájci cégtől bérlik, mégpedig oly mó­don, hogy a külföldi partner - a meg­állapodás értelmében - évente egymillió méter bélésanyagot vásárol. Az elmúlt hetekben fejezték be a szö­vőelőkészítő fejlesztését. Olyan japán berendezést állítottak munkába, amely a sodratlan szintetikus fonalak felhaszná­lását teszi lehetővé, s így jelentős meny- nyiségű devizát takaríthatnak meg. Rá­adásul a japán gépen előkészített fonal­ból jobb minőségű kelme gyártható. Modernizálják kikészítő gyárukat is, ahol új mosógép beállításával, a csoma­golás korszerűsítésével, kisebb kiegé­szítő berendezések üzembe állításával teszik gazdaságossá a munkát. Kerítéssirató Dunaföldváron Elvadult környezet Linka Jánosné, a dunaföldvári kisegítő iskola vezetője - finoman fogalmazva - nincs valami „rózsás” hangulatban, ami­kor találkozunk." Fotókkal telt albumot vesz elő, azfán elmondja, volt egy, az in­tézményt kerülvevő 1,8-2 méter magas téglakerítés, ami védelmet nyújtott, zárt­ságot biztosított annak a 70-80 enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos gyer­meknek, akik az épület falai közé járnak. Történt aztán, pontosan 1981-ben, hogy ezt a megromlott állagú építményt a bá­zisüzemek, a honvédség, a faipari vállalat dolgozói, a helyi kisiparosok képviselői, az iskola pedagógusai, s családtagjai va­lamint a gyerekek társadalmi munkájával falújították, a sivár udvarában fagyal- sövényt és virágot ültettek, a kendergyár védőláncot készített és virágföldet adott, a helyi fűrészelő kisiparos padokat, az ügyes kezű mesterek totemfákat farag­tak, a DUX Kötőipari Szövetkezet pedig a kovácsoltvas kaput tette rendbe. Szóval minden olyan jól indult, mint ahogy a me­sében szokott, ám a történet is úgy folyta­tódott: 1984-ben lebontották a kerítést. Kettészelt udvar Róluk van szó kettéosztó kerítés megépítésével sem szűntek meg a gondok: Az iskola így nyi­tott épület lett. Talán ennek is „köszönhe­tő”, hogy nemrégiben megtörtént a má­sodik betörés is.- Hátra nem lehet a gyerekeket enged­ni - így Unka Jánosné, aztán meg is mu­tatja az okokat, az egyenetlen, gazzal, építési törmelékkel teli, szeméttárolásra használt, roskadozó, romos, balesetve­szélyes épületet magában foglaló terüle­tet. Megnézzük az egykori ásott kutat is, amelynek éhes gyomra ma is állandó töl­tést igényel. A kerítéssel „eltűnt” az ug­rógödör, „nem lehet a gyerekek kezébe labdát adni”, nem tudják használni a ké­zilabdakapukat, szóval, az csak elvben udvar, de a valóságban nem az. Ezért használják továbbra is az első részt. Linka Jánosné szívesen végzett, szer­vezett társadalmi munkát, most is meg­tette azzal, hogy megterveztette a bizton­ságot nyújtó kerítést, ám az a terv nem il­lett bele az elképzelésekbe és a környe­zetbe. Nem érti a jelenlegi megoldást sem, mert a gyerekeket félti. Nem érti a dolgot azért, mert tudja, hogy sokat köl­tött a tanács eddig az intézmény felújítá­sára, a szemléltetőeszközökre, a folya­matosan javuló körülményekre... És nem érti azért sem, mert értelmi fogyatékos gyerekek intézménye az iskola, ahol vé­deni kell őket, vigyázni kell rájut, és a cél­nak megfelelően kell(ene) kialakítani a környezetet is. Része lesz az iskolának * Néhány házzal odébb Antal Ferenc ta­nácselnökkel beszélgetünk és mindjárt az elején tisztázzuk: a kerítés lebontása elődei idején történt, így abban az ügy­ben nem illetékes nyilatkozni. Ideje szűk­re szabott, mondja, de azért készséges. Az 1985. évi költségvetési terv készítésé­nél vetődött fel, hogy a kerítés nem meg­Azóta két esztendő telt el és idén au­gusztus utolsó hónapjaiban - mint ahogy az elég gyakran előfordul a település ok­tatási intézményeinél végzendő munká­val - elkezdték a kerítés építését. (Megje­gyezzük, kizárólag a nevelőkön múlott, hogy eddig nem történt baleset). A ta­nács rendelkezésére álló 230 ezer forint­ból a régi helyére egy újat építettek, s ez 40 centivel magasabb az udvar szintjé­nél, és kapu sincs. Tehát gyakorlatilag nem szűnt meg a balesetveszély. Építet­tek viszont egy másik kerítést - bebeto­nozva az útba kerülő totemfát -, amivel gyakorlatilag két részre osztották az ud­vart. A kisebbi részt, az úgynevezett hát­só udvart jelölték ki iskolaudvarnak. A te­lepülésen felröppent a hír, hogy a levá­lasztott részben autóparkoló lesz, majd később parkot is emlegettek. Egy tény, kapu és tiltótábla hiányában hétvégeken gyakran parkolnak az udvaron, de a nem tisztázott sorsú terület padjaiban is jelen­tős kárt tettek már. Az új, az udvart Társadalmi munka az iskoláért (archív felvétel) oldott. Az épülethez, amely kedves szín­foltja a nagyközségnek, kovácsoltvas építmény tartozott, ám annak a felújítása 800 ezer, illetve 1 millió forint körüli ösz- szegre jött volna ki. Ehelyett azonban csak a már említett 230 ezer állt a tanács rendelkezésére. Lépni mégis kellett. A költségvetési üzemmel megegyeztek, hogy helyreállítják. Ezt megbeszélték a városvédő egyesülettel, az általános is­kola igazgatójával, de a kisegítő iskola igazgatója is tudott róla, mondja az elnök, ha pénz dolgában is úgy áll majd a ta­nács, akkor visszaállítják a kovácsoltvas kerítést. Két ütemben kívánják megolda­ni a felújítási munkát, addig marad a je­lenlegi, bár Antal Ferenc tudja, hogy az udvart kettéosztó kerítés „nem megy az épület stílusához”, de megvédi a gyer­mekeket attól, hogy az utcára kiszalad­hassanak.- Nem fogadható el a kisegítő iskolá­nak az a vélekedése - jelenti ki -, hogy kicsi az udvar, mert 2-3 négyzetméterrel meghaladja az előírt normatívákat... Amit az egyenetlen terület által okozható bal­esetveszélyről mondott, arról nem vitat­kozom, de hozzáteszem, az nemcsak ta­nácsi feladat. A szülők, a pedagógusok és a gyerekek bevonásával lehetne a placcot rendezni, mivel a tanács az előbb említett összegnél nem tud többet ráfor­dítani. Az építési törmelék elszállítása ránk tartozik... A tereprendezéshez még annyit, az általános iskolának van egy Honda kistraktora, az igazgatónő elmegy a gazdaságvezetőhöz, az majd rendezi... (Itt jegyezzük meg: az udvart kettéosztó kerítés megépítésével a veszélyforrás nem szűnt meg, és ha már a hátsóudvart kéne használni, akkor ott a feltételeket szeptember elsejére meg kellett volna te­remteni.) A tanácselnök elmondja még, meg­egyeztek az általános iskola igazgatójá­val, hogy jövőre lebontják a romos épüle­tet és ugyancsak a jövő év folyamán úttö­rő-, illetve tornaszobát, valamint egy sportpályát építenek majd. Nem parkoló­nak, nem parknak akarják és nem vették el az iskolától az udvart, hangsúlyozta Antal Ferenc, majd elmondta, abban a pillanatban szerves része lesz az iskolá­nak, amint a kovácsoltvas kerítés a he­lyére kerül. Tudva azt, hogy a tanács pénzeszkö­zeinek kétharmad részét a gyermekin­tézményekre fordította eddig (is), a vá­lasz így megnyugtató, ám idekívánkozik néhány kérdés: A szükség szülte kény­szerhelyzetben nem lehetett volna tanév­kezdésre egy biztonságos udvart kialakí­tani? Ez kinek, illetve kiknek a feladata lett volna, illetve kinek, kiknek a mulasz­tása volt? Ugyanis nem hisszük, hogy egyedül a pedagógusok, a gyerekek és a szülők kétkezi munkájának a hiánya miatt van ez így. Meddig késik még a megoldás, hiszen már novembert Írunk? Egy tény, ha rendezett, biztonságos lenne az említett hátsó udvar, akkor nem használnák - kényszerűségből - a levá­lasztott első részt, és nem siratnák a régi kerítést. ÉKES LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents