Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-12 / 266. szám

1986. november 12. NÉPÚJSÁG 5 Műanyag edény a háztartásban Rendhagyó, esettanulmány jellegű tárlat volt a Design Centerben (Bp. V. Gerlóczy u. 1.). Formatervezővel A-tól Z-ig sorozat első kiállításaként a Thermo-set elneve­zésű háztartási műanyag edényekről, a Thermoplasztika Műanyagfeldolgozó­ipari Kisszövetkezet termékeiből. A szövetkezet a tálalóedény család öt­letének megszületésétől a Design Center szakmai segítségével a magyar gazda­sági életben szokatlan következetesség­gel látott munkához. Előzetes piaci infor­mációkra támaszkodva döntöttek úgy, hogy háztartási használatra ajánlható műanyag edényeket - poharakat, kan- csót, bögrét, tálcát, tálakat, fűszertartókat - készítenek. Fontos követelmény volt, hogy az eddig csak kempingben hasz­nált műanyag edényeknek visszaadják a rangját. Ezt a kiváló minőségű olasz mű­anyag, a kostil felhasználásával kívánták elérni. A kostil az átlagosnál keményebb, merevebb műanyag, ezért a Thermo-set edények tapintásra és súlyra közelítenek a hagyományos konyhai edényekhez, könnyen beilleszthetők a hagyományos étkezési kultúra kelléktárába. A műanyag Tolnay Judit tervezte a készletet kilencven fokig hőálló, s ez biztosítja a kialakított forma tartósságát, forró ételek és italok tálalása esetén is. A tálca stabil, szinte porcelán hatású, nem hajlik el a rárakott súly alatt (mint a gyenge műanyag tálcáknál meg­szoktuk). A szerszámtervezés az első műszaki rajzok is­meretében kezdődött meg, és szinte párhuza­mosan haladt a formater­vezéssel. Az igényes szerszámokhoz korszerű technológia társult. így a tervező előtérbe helyezve a tárgyak használati érté­keit, gömbölyített pere­meket alakíthatott ki. Tol­nay Judit ipari formater­vező nyerte el az edénysor tervezésére kiirt pályázatot. A fiatal tervező finom ívű, lágy vonalú, visszafogottan elegáns formájú edénye­ket tett az asztalra. Sikeresen oldotta meg például a műanyagpoharak egy- másbarakhatóságát. Az összeérő felüle­teket minimálisra tervezte, ezzel lényege­sebben könnyebb a szétszedésükkor keletkező vákuum megszüntetése. A kis érintkező felület csökkenti a szta­tikus műanyagra tapadó keményebb porszemcsék okozta karcolások esélyét is. Praktikus például a kancsó, mert olyan méretű, ami belefér a Magyaror­szágon használt hűtőszekrények polcai­ba. A formatervező konzultált a szerszám- készítővel, forgalmazóval, és figyelem­mel kisérte a kivitelezés egész folyamatát a csomagolásig bezáróan. A Thermoplasztika a csomagolásterv grafikájának elkészítéséhez szintén a Design Center tervező közvetítését vette igénybe. Tolnay Judit és Kara György grafikus együttműködésében ízléses, informatív, kínáló és szállító funkciónak egyaránt megfelelő csomagolást alakított ki. Az ár-minőség választékának bővíté­se és a gyorsabb szerszámköltség meg­térülése miatt a Thermo-set edények ol­csóbb polisztirolból és polipropilénből is készülnek. Ezek darabonként is megvásárolha­tók, a tizenhárom féle edényt tartalmazó teljes készletet folyamatosan forgalmaz­zák majd. A kostil anyagú Thermo-set 1 márkanevű első csomagból (tálca, kan­csó, fedéllel négy vagy hat pohár, des- serttányér) eddig 4500 került az üzletek­be. Aki még korábbi tapasztalatai alapján idegenkedik a műanyag edényektől, ve­gye kézbe, nézze meg a különleges, ma­gasfényű, karcálló, igen szép formájú Thermo-set sorozat darabjait, s mindjárt kedve támad, hogy háztartását felújítsa velük. A praktikus, esztétikus edények iránt máris van külföldi érdeklődés dán, svéd és csehszlovák üzletemberek részéről. K. M. Az úgynevezett válságágazatok- a szénbányászat, a vasko­hászat, a magasépitőipari és a húsipar - helyzetének rendezé­séről hozott határozatokat a nyár derekán az Állami Tervbizott­ság. Az úgynevezett szó közbeiktatása nem oktalan szószapo­rítás. A válsághoz olyan jelenségeket társítunk, mint a keresle­tet jóval meghaladó termelés s emiatt az utóbbinak drasztikus visszaesése. Nos, kétségtelen, hogy a húsipar produktuma az elmúlt évben majd 10 százalékkal csökkent s az idei év első fe­lében további négy százalékkal, de hát ennek nem a kereslet hiánya volt az előidézője, hanem a hústermelés majd két éve tartó visszaesése. Vagy nézzük a vaskohászatot: az idei év első felében, miközben az ágazatot érintő döntés még születőben volt, több mint három százalékkal, az ipar átlagát meghaladó módon és mértékben növelte termelését. Mégsem szeplőtlenek ezek az ágazatok. Tulajdonképpen - s ez nem kevés - az volt velük a baj és a gond, hogy pénzügyi helyzetük megrendült, jövedelmezőségük, nyereségük olya- nyira csökkent, hogy az egyszerű újratermelés feltételeit sem tette lehető. A szénbányászat példának okáért csak állami do­tációval volt működőképes, a kohászat az elmúlt évet veszte­séggel zárta, a magasépítőipar az amortizáció sajátos felélé­sére - abból fizette az adókat - kényszerült, arhúsiparban a tá­mogatások összege meghaladta a befizetésekét. Ezek az ága­zatok mérleg szerinti pénzügyi helyzetüket illetően szinte „lemeztelenedtek", semmi esélyük nem volt arra, hogy-külső beavatkozás, segítség nélkül - kijussanak a kátyúból. A rendezést szoláló döntések meghozatala után nincs értel­me az ok-okozati összefüggések szálait kibogozni s ennek so­rán azt tisztázni, hogy a külső tényezők - a külpiaci változások, a szabályozók -saz egyes ágazatok, vállalatok gazdálkodása s elmulasztott cselekvése milyen mértékben részes a műkö­dőképesség pénzügyi hátterének megrendülésében. Ilyen jel­legű elemzések s még inkább az azokból adódó következteté­sek ugyanis a rendezés megoldásaiból is kiolvashatók. Mindeddig nem volt arra precedens, hogy a központi gaz­daságirányítás az éves és középtávú tervezés, valamint a gaz­dasági szabályozás kertéin kívül hozott volna olyan döntése­ket, amelyek - a termelési érték vetületében - az ipar majd egyharmadát érintik. S bár az egyes ágazatokról külön-külön hozott döntésekben erről nem esik szó, a fenti termelési arány­ból kitűnik - a központi gazdaságirányítás elhatározásai, intéz­kedései iparpolitikai jelentőségűek. E négy ipari ágazat terme­lési arányától függetlenül azért is, mert időhorizontjuk leg­alább 1990-ig, a vaskohászat esetében 1995-ig terjed. Azt is hozzá kell tennünk: amennyiben e négy ágazatban az elhatározott intézkedések, cselekvések a megjelölt irányok­ban haladnak, az ipar egészének működőképességét, jövede­lemtermelését kedvezően befolyásolják. Nyilvánvaló ugyanis, hogy korábbi s részben még-jelenlegi helyzetük az ipar nép­gazdaságon belüli pozícióit gyengítette. Ám, aki á-t mond, az b-vel sem maradhat adós; ha a döntés közép-és hosszútávú céljai nem teljesülnek s a valamit valamiért kapcsolat nem ér­vényesül, kevés esélye lesz a gazdaság, az ipar dinamizálásá­nak. A négy ágazat eszköz- és élőmunkaigényessége, kap­csolata a külpiacokkal eltérő s a döntések szükszerűen az ága­zati adottságokhoz idomulnak. Van azonban közös vonásuk is: elsőként a pénzügyi működőképesség helyreállítását céloz­zák, ezt követően pedig az ágazati, a vállalati gazdálkodás nyereségessé tételét. Az első céllal összefüggő intézkedések igen változatosak - az energetikai szenek termelői árának emelése, a kohászatban tőke- és kamatterhek leírása, a ma­gasépítőiparban a veszteséges vállalatok felesleges vagyon­tárgyainak bankhitellel finanszírozandó értékesítése stb. A rendezésnek ebben a fázisában tehát a népgazdaság, a költ­ségvetés, a bank és valamennyi termelési ágazat részese a terhek könnyítésének. (Az energetikai szenek drágulása ugyanis szeptember 1-től a villamosenergia termelői árába, tarifáiba is begyűrűzik.) A rendezés második fázisában, az ágazatok fejlődőképes­ségének nyereséges, jövedelmező gazdálkodásának biztosí­tásában viszont már a vállalt kötelezettségek teljesítésére he­lyeződik a hangsúly és a felelősség. Arról van ugyanis szó, hogy a pénzügyi rendezés feltételei­ként a szóbanforgó ágazatok olyan termelési és költségracio­nalizálási feladatokat vállaltak, amelyek közép- és hosszú tá­von egyrészt gazdálkodásuk - ágazati és vállalati szintű - ha­tékonyságát, másrészt termelési szerkezetük korszerűsítését alapozza meg. A vaskohászatnak például meg kell kétszerez­nie az ötvözött acélok s általában a korszerű technológiával előállított acéltermékek termelésének arányát, a húsiparban az elsődlegesen, közepesen és magasan feldolgozott termék- arányt kell az utóbbi javára módosítani, beleértve az értékesít­hetőséget és árat egyaránt befolyásoló csomagolástechnikát is. A szénbányászatnak is amolyan termékszerekezet-váltás- sal - a mélyműveléses-külfejtéses termelés arányának folya­matos módosításával - kell eljutni oda, hogy dotáció nélkül, nyereségesen működjék. A magasépítőiparban az igényekhez jobban alkalmazkodó termelési- és eszközstrutúra kialakítása a feladat. Mondhatnánk azt is, hogy a központi gazdaságirányítás a pénzügyi kondíciók rendezése, javítása fejében olyan követel­ményeket támasztott - a hatékonyság, a jövedelmezőség javí­tása, a termelési szerkezet korszerűsítése -, amelyek a gazda­ság egészére érvényesek. Jelen esetben s e négy ágazat vetületében azonban e köve­telmények a gazdaságirányítás és az ágazatok megállapodá­saiban is rögzítődtek s az ágazati-vállalati kibontakozási prog­ramok a teendők menetrendejét is tartalmazzák, a vállalt köte­lezettségek teljesítése tehát ellenőrizhető. Az ellenőrzést, az ágazati minisztérium beszámolási kötelezettségét egyébként az ÁTB-határozatok is előírják. Mert végül is a döntések csak a működőképesség pénzügyi dolgait rendezik-rendezték, a fejlődést előmozdító ágazati­vállalati cselekvés még hátra van s rengeteg munka, vállalati és ágazatokon belüli probléma megoldása szükséges ahhoz, hogy a talpraállítást kibontakozás, s folyamtos fejlődés köves­se GARAMVÖLGYI ISTVÁN ■-------------------------------------{----------------------------------------------------------------------------------­Elsőként Kisvejke Az átképzési támogatásról teljesítményének, jövőbeni versenyképességének WOfcUOOOÿUIIA javítása érdekében egyre sürgetőbb feladat a strukturális átalakulás felgyorsítása. A szerkezetváltás elősegítheti a munkaerő­nek a jövedelmezőbb tevékenységekhez történő átáramlását, hatékonyabb fel- használását. Munkaerő-gazdálkodásunkban ma jelentős feszültségek vannak. Bebizonyo­sodott, hogy a rendelkezésre álló munkaerő szakmai összetételében, elhelyezke­désében nem felel meg a gazdaság igényeinek. Egyszerre jelentkezik munkaerő- hiány és munkaerő-tartalék, a munkáltatók egyre inkább szakképzett munkaerőt igényelnek, romlanak a pályakezdő fiatalok, egyéb hátrányos helyzetű rétegek el­helyezkedési lehetőségei. Ezek országos tapasztalatok, de a gondok a megyében is érezhetők, s a későbbiekben a szabályozás hatásai révén tovább erősödhet­nek. Foglalkoztatáspolitikánk folyamatosan korszerűsödő eszközrendszere alkal­mas az előbbiekben jelzett és várható feszültségek oldására, a struktúraváltás elősegítésére, a teljes és hatékony foglalkoztatás együttes követelményének fenntartása mellett. Ez az eszközrendszer az utóbbi években olyan új elemekkel bővült, mint pl. az országos munkaerő-közvetítési - és információs rendszer kia­lakítása, a közvetítő irodák szolgáltató jellegének erősítése, az átképzési támoga­tás bevezetése, a felmondási idő meghosszabbítása és az elhelyezkedési támo­gatás, a munkaidőalap védelmét, a munkafegyelem javítását szolgáló intézkedé­sek. Az eszközrendszer hatékony működéséhez azonban elengedhetetlen köve­telmény a munkáltatók és tanácsok területi együttműködésének erősítése. A termelési szerkezet változásai, a munkaerő-átcsoportosítások miatt szüksé­gessé váló átképzések elősegítésére 1983 óta adható átképzési támogatás. E kedvezményt ismertté válása óta egyre többen - napjainkig mintegy 10 ezren - vették igénybe. Az országban 1986.1. félévében 82 munkáltatónál közel 4200 em­ber átképzése volt folyamatban. Ezek a számadatok egyelőre nem jeleznek gyö­keres változásokat. Az viszont mégis elgondolkodtató, hogy három és fél év alatt az országban egyedül csak megyénkben nem akadt olyan munkáltató, amelyik élt volna ezzel a lehetőséggel. Nálunk ennyire nincs igény az átképzésre? Ezt nyilván nem lehet elfogadni. Talán kevésbé ismert a támogatás rendszere, vagy hiányzik a köl­csönös érdekeltség? Esetleg a munkaerő-gazdálkodásban is egyfajta szemlélet- váltásra van szükség? Véleményünk szerint a támogatás szabályozása megfele­lő, legfeljebb ma még széles körben fel sem merült az átképzés gondolata, így a benne rejlő lehetőségek felismerése is hiányzik. Ezekre szeretnénk ráirányítani a figyelmet. Megyénk lakosságának foglalkoztatása alapvetően megoldott, ma is teljes, de kisebb - s érezhetően növekvő - feszültségek a munkaerő- és munkahelyi struk­túra eltéréseiből adódóan nálunk is jelentkeznek. Szervezett, jelentős létszámot érintő leépítésekre, átcsoportosításokra eddig valóban nem került sor. Központi elhatározás alapján a megyét érintően ilyen vál­tozások a közeljövőben sem várhatók. Ellenben a keresetszabályozási rendszer módosításai egyértelműen ösztönöznek (szinte kényszerítenek) a takarékosabb munkaerő-felhasználásra. A munkahelyükről kiszoruló dolgozók szociális biztonságát megteremtő új jog­szabály (felmondási idő meghosszabbítása, elhelyezkedési támogatás) hatályba­lépésével a vállalatok a jövőben bátrabban fognak élni szervezett létszám-leépíté­sekkel. Arra tehát semmiféle garancia nincs, hogy a munkaerőhelyzetben akár rövid távon is jelentősebb változások nem következhetnek be. Talán ezért is ér­demes átgondolni az átképzés előnyeit. A7 0+kPn7PC _ ha szükségessé válik - megkönnyíti a dolgozók szá- mára az új feladatokra (technológiákra) való átállást, az újraelhelyezkedést. A támogatás rendszere időközben változott, az igényeknek meg­felelően korszerűsödött. így ma már elősegíti a vállalaton belüli termékszerkezet- és technológiai- váltásokkal járó létszám-átcsoportosításokat is, a pályakezdők elhe­lyezkedési gondjainak megoldását a hiányszakmák körének enyhítését. A támogatás munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozói mun­kaviszonyban, bedolgozói szövetkezeti tagsági viszonyban álló részére állapítható meg azokban az esetekben, ha- a dolgozó korábbi munkakörének megszűnése miatt új munkakörbe kerül, vagy- első munkaviszonya szakképzettségének nem felel meg, s három hónapon belül a munkaerő-közvetítő sem tud neki megfelelő foglalkoztatási lehetőséget felajánlani, vagy- ha a munkaköre az elektronizáció következtében változott meg, vagy- hiányszakmának minősülő munkakörbe kerül. Munkáltatón belüli átképzésnél 1985 évtől a korábbi létszámkorlát megszűnt A tá­mogatás minden olyan esetben megállapítható, ha a munkáltató tevékenysége (ter­mék-, technológia, elektronizáció) lényegesen módosul, s emiatt szükségesek a szakmai, munkaköri változások. Betanítóképzésre legfeljebb egy évre, szakmunkás- vizsgára felkészítő, közép-illetve felső fokú végzettséget adó képzésnél maximum 30 hónapra folyósítható-. A támogatás feltétele, hogy a dolgozó a munkáltatóval kötött írásbeli megállapodásban vállalja az átképzést A támogatásra irányuló kérelmet a megyei tanács munkaügyi osztályához kell benyújtani. Az átképzés egyaránt szolgálja a dolgozók és a munkáltatók érdekeit. A dolgozó ré­szére biztonságot jelent, mert pótolja az átképzési idő alatti kereset veszteséget. A munkáltató úgy tudja biztosítani a munkaerő-igényét, hogy a támogatásként kifizetett összeget az állami költségvetésből visszakapja. Ez az összeg nem terheli a bérköltsé­get, így utána bér- és kereseti adót sem kell fizetni. Az átképzés elősegítheti a hátrányos helyzetű rétegek (szakképzetlenek, megválto­zott munkaképességűek) elhelyezkedését. Egyes gazdaságilag kevésbé fejlett mik- rokörzetekben - ilyenek megyénkben pl. Gyönk és környéke, vagy a Somogy megyé­vel határos térség - javíthatja az elhelyezkedés feltételeit Hozzájárulhat a hiányszak­mák csökkentéséhez, exportbővítö termékszerkezet-váltáshoz stb. Az ilyen, különö­sen fontos foglalkoztatási érdek esetén - nyereségadó-, (jövedelemadó-,) kedvez­mény formájában - az átképzés egyéb költségei is megtéríthetők. A nappali képzés nem képes kielégíteni a vállalati igényeket, a felnőtt képzésnek pedig megyénkben nincs jelentősebb hatása a foglalkoztatási szerkezetre. Hiány­szakmákban a munkaerő-közvetítők sem tudnak a vállalatok gondjain enyhíteni. Nyil­vánvaló tehát hogy tartós munkaerőhiány esetén a gazdálkodóknak is érdekük az át­képzés vállalása, megszervezése. Akár szakképzetlenek, vagy pályakezdők felvételé­vel és átképzésével is csökkenthetik munkaerőgondjaikat. Az elsődlegesen szakkép­zett munkaerő kereslete miatt megyénkben is egyre szélesebb munkáltatói körben ta­pasztalható a szakképzetlen dolgozók felvételétől való elzárkózás. Az egyén szem­pontjából így a betanulás, vagy egy szakma megszerzése nagymértékben javíthatja a további elhelyezkedési esélyeket is. Napjainkban folyamatban van az eddig kevésbé eredményes felnőttképzés újra­szabályozása. Rugalmasabb szabályokkal, az érintett tárcák jobb együttműködésé­vel remélhetőleg javul a képzés koordinációja, szervezettsége, s hatékonyabban se­gíti foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseink megvalósítását. MpaÍMnf7PQ' Az átképzési támogatással kapcsolatos részletes tud- IVICyjCyyACd. nivalókat a 8/1985. (Vili. 1.) ÂBMH. sz. rendelkezés és a 8003/1986. (Mü. K. 5.) ÂBMH. - PM sz. együttes tájékoztató tartalmazza. Időközben a kisvejkei mgtsz, melléküzemági tevékenységének profilváltása miatt benyújtotta támogatási igényét. Kérelme megalapozott, így a szövetkezet lesz az első gazdálkodó a megyében, amelyik igénybe veszi e támogatást. PÁL ISTVÁN Tolna Megyei Tanács V. B. Munkaügyi Osztály vezetője Thermo-set „csendélet”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents