Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-11 / 265. szám
1986. november 11. / TOLNA ' NÉPÚJSÁG 3 Kommunisták és a reform Több évtizedes tapasztalatok tanúskodnak arról, hogy politikai, gazda- ---------------------------------sági, vagy kulturális életünk szervezeti kereteinek, működési megoldálainak konkrét formái, módszerei és eszközei mindig az adott társadalmi viszonyokban, a mindenkori konkrét feltételekben gyökereznek. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korábbi, éles osztályellentétekkel tagolt társadalmi viszonyai között a társadalmi-politikai folyamatokat éles küzdelmek jellemezték. A hatalmi, majd a tulajdonviszonyokban végbement forradalmi változások együttjártak a huszáros rohamokkal, a radikális megoldásokkal, s nem egyszer adminisztratív eszközök nagymértékű alkalmazásával. A szocilaista. viszonyok konszolidálásával viszont előtérbe került a reformoknak, mint a fejlődés politikai eszközének alkalmazása. A munkáshatalom viszonyai között a reform nem a forradalom ellentéte, hanem kibontakozásának, céljai megvalósításának korszerű eszköze. A folyamatos reformok társadalmi viszonyaink elért állapotának meghaladását, az új körülményekhez való alkalmazkodást szolgálják. Nem túlzás azt állítani, hogy a szocializmus fejlődésének sikere a reformok szükségességének időbeni felismerésén, és bátor, de körültekintő megvalósításának képességén múlik. A társadalmi viszonyokban, a feltételekben és az igényekben a fejlődés során szakadatlan változások mennek végbe. Ezek szükségessé teszik az új helyzetnek, a növekvő igényeknek már nem megfelelő szervezeti keretek, és működési mód megváltoztatását. Ahol ennek szükségességét nem érzékelik, s a szükségessé vált korrekciót elmulasztják, az adott szervezet működésének hatékonysága meggyengül, fejlődése megtorpan, s a korábbinál nagyobb erőfeszítésekkel sem érik el a kívánt eredményt. Ezért az előrehaladás kulcskérdése, hogy ilyenkor a változások, ha úgy tetszik a reform szükségességét felismerjük, és késlekedés nélkül, de megfontoltan cselekedjünk. Éppen ebben van minden szinten a politikai, gazdasági és más szervek vezetésének nagy szerepe és felelőssége. Pártunk felismerte a megérett változások szükségességét, s élére állt az élet különböző területein a társadalmi, gazdasági újításoknak, a reformok kezdeményezésének. A vezetésével megindult reformok nyomán hazánkban számos területen jelentős fejlődés következett be. Elég, ha a gazdaságirányítás reform- folyamatára, a politikai rendszer fejlesztésére, a közigazgatás korszerűsítésére, vagy a szocialista demokrcáia fejlesztése terén tett lépésekre hivatkozunk. Ugyanakkor a dolog lényegéből következik, hogy bármennyire jelentősek--------------------------is megtett lépéseink, de nem elégségesek. A korábbi keretek é s módszerek a gazdaság extenzív fejlődésének követelményeire, s a gazdasági és társadalmi irányítás nagyfokú központosítására épültek. De az extenzív fejlesztés lehetőségei felett eljárt az idő. A nagyfokú központosítás leépítésére irányuló kezdeményezések a különböző szinteken sokszor lefékeződtek. A tapasztalatok ' arra figyelmeztetnek, hogy a régi intézményrendszer, a korábbi struktúrák ellenállhatnak, s nem egyszer ellenállnak a változás igényének. Ez azzal is összefügg, hogy sok embernek egzisztenciális érdekei fűződnek a változatlansághoz, vagy annak látszatváltozásokkal való megőrzéséhez. Pedig az előttünk álló feladatok a központilag kezdeményezett reformok következetes végigvitelét igénylik a közép- és alsóbb szintű szervek irányító munkájában, a vállalatok és munkahelyek életében. Az egyes területek munkájának jobbítására irányuló reformokat nem lehet pusztán központi rendeletekkel megvalósítani. Az új’elvek és módszerek érvényesítése konkrét intézkedéseket, öntevékeny kezdeményezéseket kíván helyileg is. Gyakran olyanokat, amelyeknek csak irányát, jellegét lehet fentről meghatározni, de mélységét, konkrét formáit a helyi viszonyoknak megfelelően önállóan lehet és kell kidolgozni. Ez a társadalmi demokratizmus lényegéhez tartozik. A reformintézkedések akkor Válnak igazán hatékonyabbá, ha kiegészülnek a helyi megvalósításra irányuló sokszínű javaslatokkal, kezdeményezésekkel. Ha ezek elmaradnak, vagy erőtlenek, az ügy látja kárát. Jól érzékelteti ezt az elmaradás, amely a vállalati szervezet, a vállalati belső irányítási viszonyok fejlesztése terén kialakult, amely hovatovább veszélyezteti a vállalatirányítás fejlesztésére tett reformlépéseink sikeres megvalósítását. A társadalmunkban folyamatban lévő reformok eddig is, és a jövőben is a párt kezdeményezésére és vezetésével mennek végbe. A pártszervezetek, a kommunisták sokirányú munkát végeznek ezen a téren. A legfontosabb teendőik közé tartozik, hogy magyarázzák és megértessék a reformok szerepét és átüksé- gességét. Csak így tudják elérni, hogy környezetük pártonkívüli dolgozói ne csak nyitottak legyenek a reformok eszméi, gondolatrendszere iránt, hanem cselekvő részeseivé váljanak helyi megvalósulásuknak. Ennek során okos érvekkel kell, hogy leküzdjék a régihez, a megszokotthoz való ragaszkodásból is táplálkozó konzervatizmust, helyenként a reformoktól való idegenkedést, sőt szembenállást. A pártszervezetek ösztönözzék a vállalati, munkahelyi vezetést a gyorsan változó feltételekhez való alkalmazkodásra, az ennek érdekében szükséges helyi változtatások kezdeményezésére, a megérett problémák megoldására. Erőteljes politikai támogatásuk nélkül aligha nyílik szabad út a megalapozott helyi reformkezdeményezéseknek. Kételyeik türelmes meghallgatásával és megválaszolásával lehet legeredményesebben kommunistákat bevonni a reformfolyamatokban való aktív részvételbe. A reformok érintik a pártmunkát is. Megváltoztatják annak korábbi feltételeit, visszahatnak a pártszervezet tevékenységére. Ezért szükséges, hogy a párt- szervezetek saját munkájukat folyamatosan hozzáigazítsák a változások által teremtett új igényekhez. TAKÁCS ISTVÁN Ahol nincs mit elkölteni Az általános iskolák finanszírozása ez év elejétől megváltozott. Fogadtatása vegyes, ugyanis van, aki azt tartja róla, hogy szabadabban gazdálkodhatnak a költségvetésen belül, jobban érvényesül az önállóság, a racionalizmus jellemzi. Ha indokolatlan komoly gondba, bajba kerül az intézmény, akkor lehetséges a központi támogatás. A vélemény másként is megjelenik, mondván, irreálisan növelték a napközis bevételeket, hiszen a keresetek (jövedelmek) növekedése nem áll arányban a térítési díjak emelésével. Gond az is, hogy a tanács nem tudja időarányosan adni a bért, mivel nem kapta meg- időben a megosztott bevételeket. Olyan is előfordul, hogy fizetőképtelen, márpedig jól tudjuk, a nincsből nem lehet költeni, vásárolni. „Összement a takaró” A dalmandi általános iskolában T^rr Gyuláné igazgatóval és Márfi Józsefné gondnokkal beszélgetünk. Mondják, ismerik a közmondást arról a bizonyos takaróról, meg a nyújtózkodásról, de most mintha összement volna, vagy néha eltűnt volna az az ágynemű... Egy biztos, a gond nem a nyújtózkodhatnékkal, hanem a takaróval van. Papíron tudják ugyanis, hogy mennyi pénzből gazdálkodhatnak, a valóság azonban más. Nem kapják meg időben a pénzt, ezért nem tudják ugyanis, hogy mennyi pénzből gazdálkodhatnak. Volt olyan hónap, amikor csak nyolcvan (!) forint volt az egyszámlán, a gondnoknő saját pénzéből vett szeptemberre krétát, az augusztus végi továbbképzésre utazók költségeit nem tudták megtéríteni, nem biztatják már a nevelőket az új szakkönyvek megvásárlására, és ami a legfontosabb, minden hónap vége felé azon izgulnak, hogy harmadikén tudnak- e bért fizetni.Itt jegyezzük meg, az utóbbi azért még mindig valami úton-módon megoldódott, a napi kellemetlenségek azonban továbbra is fennálltak. Sorban álltak az OTP-nél a számlákkal, volt amikor csúsztak azok és fizették ezért a kamatos kamatot. Elképzelhető, hogy ahol napközi működik, ott a kenyeret, a húst, a tejet és a Füszért-árut fizeni kell. A villanyszámla havi 20 ezer forint és a fűtési szezon is pénzbe kerül. Nem véletlen tehát, ha naponta érkeznek a számlák, amelyeket amikor késve megkapták a pénzt, mindjárt ki is fizették. Ezzel viszorít el is költötték az utalt összeget. A gondok azonban ily módon továbbra sem szűntek meg.- Kéne írásvetítő, egy hűtőszekrény, számítógépünk sincs még - így Tarr Gyuláné -, bár a költségvetés megengedné. Egyelőre ott tartunk, hogy nincs mit elkölteni, ezért nem is gondolkodhatunk azon, hogy mit vegyünk. A gazdálkodásban az önállóság ezek szerint nincs meg. Megnézzük a költség- vetési adatokat, de csak addig jutunk, hogy az elfogadott terv jó - szerebei bemre az óvoda központi fűtésének támogatása és az úgynevezett alsó iskola világításának korszerűsítése - csak az elképzelések megvalósítása késik, vagy el is marad... Jónak minősítettük /a kötségvetési tervet, viszont már az elején látszik, hogy a bevételi terv - nem teljesíthető. Tizenöt-húsz százalék kieséssel számolnak Dalman- don, mert mint említettük, a fizetések nem emelkedtek és a gyerekek szociális összetétele sem túlzott. Beszélgetőtársaim szóba hozzák az óvoda központi fűtését, amihez a kombinát ádott anyagi segítséget, és amit „még csak most tudtak visszafizetni”, s ha már a mezőgazdasági nagyüzemnél tartunk, elmondják azt is, hogy nélküle, pontosabban a szocialista brigádok, a szülők segítsége, társadalmi munkája nélkül nem tanulhatnának ilyen jó feltételek között a dalmandi gyerekek. Összegzésként az igazgatónő elmondja, egész évben aránytalanul jön a pénz, ezt mutatják a kamatok és a büntetőkamatok. Aztán említ néhány városkörnyéki települést is, ahol nem ekkorádé hasonló gondokkal küszködnek, végül pedig hozzáteszi, hogy ebben a helyzetben csak az alapellátásra költhetnek. „Rajtunk kívülálló okok miatt” Ennyiben summázza a lényeget, Kiss Pál vb-titkár, aztán közli, 706 ezer a lakossági adóbevétel - így szabályozta be a megyei pénzügyi osztály -, de ebből 350-370 ezer forint „szokott” bejönni. A vállalat és az állami gazdaság (kombinát) Város- és községfejlesztési hozzájárulása 2 millió 315 ezer, a béradó 1 millió 321 ezer, a mezőgazdasági földadó 1 millió 689 ezer forint, ennek a fele jött meg a Bevételi Főigazgatóságtól. Ezek az ösz- szegek nem álltak a tanács rendelkezésére, vagyis a költségvetési bevételi tervekben szereplő pénz nem jutott el a tanácshoz. Természetesen látták ezt előre és a február 26-i tanácsülés így foglalt állást: „Ha figyelembe vesszük a várható bevételeket és kiadásokat, meg kell állapítani, hogy a bevételnél kieséssel kell számolni. Természetesen a tervezésnél a bevételek és kiadások egyensúlyát biztosítani kell, de a végrehajtás során ez eltér, amiből az következik, hogy a be nem folyt bevételekből nem lehet kiadást eszközölni... Az intézmények működését, szinten tartását biztosítani kell. A jelentkező áremelések ellentételezését nem biztosítják, tehát azt a költségvetésből kell kigazdálkodniuk a takarékosság legmesszebbmenőkig történő betartásával.” A kormányprogrammal egyezett a dalmandi tanács döntése, amikor a művelődési ágázat fejlésztését határozta meg és ezt célozták a költségvetésben történt átcsoportosításokkal, a rangsorolással.- Nem kellett tizenkét százalékos kamattal gazdálkodási hitelt felvennünk - mondja a vb-titkár. - Eddig még mindig megvolt a bér. Most is van - ez a november 1 -i állapot ennyi folyt be az összes bevételből - 3 millió 336 ezer forint a számlánkon, így a bérnek is megvan a fedezete. A tüzelő is biztosított. Kiss Pál még egyszer kihangsúlyozza a rajtuk kívülálló okokat, és vallja, a mezőgazdasági kombinát segítsége meghatározó, ezért csak köszönet jár. Majd így beszél:- Igaz, nincs számítógép az iskolában, de meg lehet nézni, milyen jól felszerelt intézménybe járnak, milyen esztétikus környezetben tanulnak a gyerekek. Az említett okok miatt nehéz helyzetben vagyunk. Az iskola ragaszkodik ahhoz, hogy ami a költségvetésébe be van tervezve, az meglegyen. Már kértük őket, egy kicsit visszafogottabban költekezzenek. Ismerve a helyzetünket, kérdezem: Miért nem lehet egy kicsit megfogni a gyeplőt? ÉKES LÁSZLÓ Kazánfelújítás Az Inotal November 7. Erőműnél üzembe helyezték az ötödik felújított kazánt, s ezzel befejeződött a legfontosabb berendezések rekonstrukciójának tízéves, fél- milliárd forintos programja. Az erőmű 1951-ben készült el, s kazánjait 25 éves időtartamra szánták. A széntüzelésű erőművek jelentőségét azonban megnövelték az energiahordozók árában időközben végbement változások, ezért élettartamának meghosszabbítása mellett döntöttek. Előrejelzés, távérzékelés - a mezőgazdaságnak Gyakorlati hasznosításra vár a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének több kutatási eredménye. Várallyay György címzetes egyetemi tanát, az intézet igazgatója az MTI munkatársának elmondta: kutatásaik során kidolgozták a talaj vízgazdálkodási tulajdonságainak és vízháztartásának kategóriarendszerét. Megállapították miként alakul ki a talaj hasznos vízkészlete, mi okozza az aszályérzékenységet, a túlzottan nedves talajállapotot. Tapasztalataik szerint lehetséges az öntözés esetleges káros hatásainak - a másodlagos szikesedésé- nek - az előrejelzése és megelőzése. Az eróziót kiváltó és befolyásoló tényezők elemzésével, térképi ábrázolásával feltárhatók a víz- és szélerózió okai, előrejelezhetők annak várható hatásai. A gazdaságok a talajtérképek, s az azokat kiegészítő információk birtokában a termőhelyi adottságoknak megfelelő művelési ágakat és vetésszerkezetet alakíthatnak ki, előrejelezhetik az intenzív talajhasználat következményeit, meghatározhatják a talaj termékenységének megőrzéséhez s fokozásához szükséges meliorációs, agrotechnikai beavatkozásokat. Agrokémiai kutatásaik eredményei lehetőséget adnak a termőhelyi adottságokhoz és a termesztett növény igényeihez alkalmazkodó tápanyagellátásra, műtrágyázásra. Az intézetben kidolgozták azokat az eljárásokat, amelyekkel megelőzhető, illetve megszüntethető a talaj savanyodása. Foglalkoznak a rekord- és a nagyon alacsony termések okainak elemzésével is. Talajbiológiai kutatásaik során feltárták azokat a tényezőket, amelyek döntően befolyásolják a talajba kerülő növényi maradványok lebomlását, és lehetővé tették a lebomlás sebességének mérését, értékelését is. A VII. ötéves terv időszakában tovább tanulmányozzák, miként lehet minél kisebb költséggel nagy terméshozamokat elérni, ugyanakkor megőrizni és fokozni a talaj termékenységét az ország egész területén hosszú távra. Többek között vizsgálják az intenzív talajhasználat talajtani, agrokémiai, talajbiológiai hatásait. Ezeket ismerve ugyanis kidolgozhatok a kemikáliák talajszennyező hatása, kialakíthatók a környezetkímélő technológiák. Megtartó erő Mind több vállalati vezetőnek okoz ismétlődő fejtörést, hogyan tarthatja meg biztosabban a munkaerőt, hogyan lehet a ma belépő pályakezdő mérnököt, az újrafelvételest vagy a végző ipari tanulót a vállalathoz kötni. Nyilvánvaló, ezt a törekvést csak akkor koronázza siker, ha a vállalat és a dolgozó érdekei nagyjából fedik egymást. Általánosságban könnyű ezt megállapítani, elvárni, de a gyakorlatban érvényesíteni annál nehezebb. Æmagas kereseti lehetőséggel, csábító álláshirdetéseket ol-. vasva (és tudva, hogy az effajta toborzás hatékonysága csekély) köztudott; nem csupán bérkérdésről van s'zó. Jól tükrözik a helyzet összetettségét azok a vállalati felmérések, amelyeket a kilépő dolgozók megkérdezésével, az ő indokaikból állítanak össze. Az állásváltoztatás fő okai között - mindjárt a bérezés elégtelensége után - a munkahelyi bánásmódot, a szervezetlenséget vagy a kedvezőtlen műszakbeosztást, az érvényesülés, az egyéni értékelés anomáliáit jelölik meg a távozók. A hangnem, a törődés, a dolgozók véleményének figyelembevétele, a csoport- vezetőtől a vezérigazgatóig, alapvető vezetői követelmény, mégis a valóságban a kelletténél kevesebbet gyakorolják. Köztudott pedig az is, hogy a dolgozó nemcsak a jövedelmével, hanem a munkájával, annak hasznosságával is lehet elégedetlen. Mit szóljon az a fiatal kőműves például, akit a brigád lényegében segédmunkásként foglalkoztat? Ha a csoportnorma jóvoltából vastag is a fizetési borítéka, csakideig- óráig viseli el a méltatlan helyzetet, lekezelő bánásmódot, s az első adandó alkalommal törvényszerűen más beosztást vagy vállalatot keres magának. Olyat, ahol munkáját és a szaktudását veszik igénybe és fizetik meg. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a munkahelyi vezető időnként kényszeredetten érdeklődjön emberei hogyléte felől, s megértéssel kezelje magánéleti gondjaikat, hanem olyan vállalati légkör kialakításáról, ahol minden alkalmazott a szó teljes értelmében munkatársnak érezheti magát. Vagyis olyan kapcsolatok alakulhassanak ki műhelyekben, irodákban, építkezéseken, hogy a vezető szakmunkásoktól a kisegítőkig mindenki részesülhessen a jól végzett munka örömében, s a hangnemtől a bérezésig kézzelfoghatóan tapasztalja: itt számítanak rá, s meghallgatják észrevételeit is. A fentieket bizonyítja az a közismert tény, hogy a vállalatok legrégibb, legáldozatosabb dolgozói, a törzsgárda zöme az összeszokott, egymásra is figyelő közösségekben találhatók. S ezeket az összetartó kollektívákat többnyire így hívják: szocialista brigád. ZSIDAY CSABA
