Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-10 / 264. szám
1986. november 10. Képújság 3 Alkotói díjasaink (4.) Közútfejlesztés Bogár István nyugalmazott népművelő (Pista bácsi - Magyarország) „Őszinte nagyrabecsüléssel gondolunk arra az áldozatos munkára, mely- lyel magadat a sárközi magyar népszokások, eszközök és népművészeti tárgyak megmentésének szenteled...” olvasom egy svájci képeslapon, melynek címzése a következő: Pista bácsi, alatta: Kiváló népművelő, s ez alatt: Magyarország. • Mindössze ennyi. És Bogár István megkapta a lapot, sok-sok társával együtt, mégpedig olyanokkal, melyeken még a „népművelő" sem volt feltüntetve. Mondhatja bárki, hogy hazánkban annyi, de annyi Pista bácsi él... de a postások szemfülessége - egyáltalán nem a levéltitok megsértése - a szövegek elolvasását követő intézkedésével bizonyítható. Ugyanis a könnyen, szinte bizonyosan eltévedhető lapok egy-egy szó olvastán találtak útjukra. Ilyen szavak: Sárköz, népművészet, tanyamúzeum... sárközi népdalok, hagyományok, vaskos emlékkönyvek... Hiszem, hogy Bogár István pedagógus-népművelő neve legalább ilyen ismert - s mi több, másként ismert - az országhatárokon belül, mint kívül. Azé a Bogár Istváné, aki méltán alkotói díjasa megyénknek, s aki 1983. júliusa óta nyugdíjas. Viszont csöppet sem a „szokványos” nyugdíjaséveket éli, hanem dolgozik, rendületlenül. „A csoportokkal való találkozások feldobnak, mondhatom, éltetnek” - mondja, s hozzá teszi:- Ha meghívnak, hogy sárközi dalokat tanítsak, hogy a sárközi népszokásokról előadást tartsak, ha hetente kétszer, háromszor eljönnek hozzám és lakodalmi kikérőt, vagy verseket kérnek - mert hogy egyre több helyen élesztik föl a hagyományokat -, boldog vagyok. Mindez így igaz, mert valóban sokszor és az ország különböző helyeiről keresik fel Bogár Istvánt, aki örömmel megy, hogy a népszokásokat, csodálatos tradíciókat mindtöbbekkel megismertesse. Csakhogy „hivatalból” nemigen kérik Pista bácsit, egyszerűen nincs „bázisa", a népdalkörök foglalkpzásain nem kérik tapasztalatait... E témát egyszerűen elutasítja Bogár István, inkább a pörbö- lyiekről beszél, akik összejöveteleikkor számítanak módszertani útmutatójára, akik eljönnek érte szekszárdi lakására, akik számítanak rá - tudására és segítségére. Aztán a szép tanyaházról beszélgetünk, melynek muzeális értéke csak eszmei lehet. Ahová a világból mindenünnen elzarándokolnak, ahol népdalt tanulnak, s ahova - erre a levelek és lapok a bizonyítékok - emlékeikben oly sokan visszatérnek, de vannak, akik ezt a valóságban is megteszik: - Az Amerikai Egyesült Államokból idén is bekopogtattak a visszatérő néprajzkutatók. Egyébként idén 49 országból voltak vendégeim a tanyámon. Például Argentínából, Ausztráliából... - és ne soroljuk a „névsort”, helyette csupán annyit, hogy Bogár Istvánnak rengeteg a dolga: sokféle dokumentációt rendez, e mellett szorgosan gyűjti a sárközi ételrecepteket, mivel tudomása szerint ezeket eddig senki nem „kötötte csokorba”. - hm - ez ADÓREFORM Lassan csitulnak az új házadórendelet hullámai. Mint ismeretes, jövőre módosul a korábbi rend, s kevesebben fizetnek, igaz, jóval többet, lakóingatlanaik után. E rendelet viszont csak folytatása annak a folyamatnak, amelynek célja az arányos közteherviselés megvalósítása. Ezért került sor az általános jövedelemadó-rendszer módosítására az év elején. Megszűnt a községfejlesztési hozzájárulás, s ezt beépítették a korábbi rendszerbe oly módon, hogy 80 ezer forint jövedelemig nem változtak a kulcsok, tehát itt csökkent az elvonás, 80-tól 200 ezer forintig részben beépült az adóba a KÖFA. Efölött pedig a korábbinál több adót kell fizetni. A másik e sorba illeszthető rendelkezés a nem lakás céljára szolgáló ingatlanok, vagyis az üdülőépületek, stb-k megadóztatása volt. Mi a közös e három rendeletben? Átböngészve az adótáblákat, egyértelmű, hogy a nagyobb jövedelmeket, illetve vagyonokat adóztatták meg erőteljesen, míg a kisebb kereseteknél, illetve ingatlanoknál az elvonás alig változott, vagy ahogy említettük, az általános jövedelemadónál csökkent is. A másik fontos jellemző, hogy mindenhol igyekeztek a korábbi túl bonyolult elvonási formákat kiküszöbölni, s ezzel párhuzamosan a szociálpolitikai, vagy ellátási célokat szem előtt tartva, kedvezményeket adni. Ebből pedig már adódik a következő összefüggés: e rendelekezések előfutárai a várhatóan két év múlva bevezetendő személyi jövedelemadó-réndszernek, amelyről már élénk vita folyik a szakemberek között. Az alapelv már egyértelműen kirajzolódik: a jövedelmekkel és a vagyonnal arányos közteherviselés megvalósítása. Vagyis, a társadalmi közös kiadásainkból mindenkinek anyagi teherbíró képessége szerint kell kivennie a részét. Természetesen sehol sem érvényesül fehéren-feketén ez az elv, mert számos országban, így nemcsak nálunk létezik második gazdaság, s itt is tetemes jövedelmek képződnek. Nálunk a borravaló, a fusimunka, hogy csak a legismertebbeket említsük, teszi nagyon nehézzé például a reális keresetek kiszámítását. Éppen ezért kap egyre nagyobb hangsúlyt a vagyonadó, amelynek egyik formája az ingatlanok megadóztatása. Persze vannak, akik vitatják a progresszív adózás elveit. Mondván, jogtalan a kereset, vagya vagyon növekedésével mind nagyobb százalékú elvonást megállapítani. De akárhogy is vesszük, az alacsonyabb keresetűek, vagy kisebb alapterületű lakások, házak tulajdonosai csak nagy erőfeszítések árán lennének képesek több adót fizetni, s ez ellent is mondana az arányosság elvének. Az már viszont egy egészen más kérdés, hogy nálunk egyelőre a jövedelmek egy részét éppen a második gazdaságban nem lehet nyomon követni. Jószerivel azt sem tudjuk biztosan, hogy körülbelül hány embert érint, és évente mekkora ösz- szeg cserél gazdát ily módon. (Természetesen csak a legális csatornán átcsoportosuló jövedelmekről van értelme adózás szempontjából beszélni, mert az illegális gazdát cserélő pénzek mozgásának felderítése már a gazdasági rendőrségre tartozik.) Mindenképpen szükséges lenne tehát a mainál átfogóbb adóellenőrzésre, s ennek keretében a vagyon növekedését sem ártana nyomon követni. Csak az az adórendszer elégítheti ki a társadalom igazságérzetét, amely az összes legális jövedelem adóztatását tűzi ki célul. Különben - ismerjük el - olykor jogosan tiltakoznak az érintettek még a legenyhébb adókulcsok ellen is, mondván, hogy mások sokkal nagyobb jövedelem után egyáltalán nem fizetnek. E néhány ellentmondásból is látható, milyen nehéz dolog olyan adóreformot kidolgozni, bevezetni, amit a társadalom nagytöbbsége méltányosnak, igazságosnak tart. De minthogy az adóreformnak csak a félútján tartunk még, reméljük, a szakértők e fogas kérdésre is megtalálják majd a választ. LAKATOS MÁRIA A hatos út Paksot, az 56-os Szekszárdot elkerüli Szeged felől a Duna-hídról vezető út így csatlakozik Szekszárd határában a 6-os úthoz A közlekedési tárca programja keretében került sor a 6-os számú fő közlekedési út Tolna megyei részének fejlesztésére is. Tervpályázatot írtak ki azzal a céllal, hogy a térségben lévő települések, ipari körzetek úthálózatának és kapcsolatának korszerű megoldását javasolják, a forgalmi igényeket hosszabb távon kielégítsék a területrendezési tervekkel és a környezetvédelmi szempontokkal összhangban. A tervpályázatra a kiíró szervekhez nyolc vállalat, illetve intézmény 16 pályázócsoportja küldött munkát. A bírálóbizottság idén június 21-23-a között értékelte a pályamunkákat. Mind a tizenhat dolgozatot bírálatra érdemesnek minősítették. A benyújtott 16 pályamű közül kilenc különböző hibás, helytelen alapelvek szerint készült, ezért díjazásban vagy megvételben nem részesítették. Az első díjas - 105 ezer forint, a 6. számú bírálati pályamű, az Uvaterv Jan- csár Péter csoportja készítette - kiadásra került. Ezenkívül két második, egy harmadik, két kiemelt megvétel, s egy pedig megvétel kategóriába került. Minden résztvevő tizenötezer forint költségtérítést kapott. A díjazott, elfogadott és megvásárolt munkákból készül el a 6-os út végleges kivitelezési, korszerűsítési terve. A fű szempont az, hogy a dunaföldvári térségtől, egészen Bonyhád városig, majd később Pécsig végezzék el ezt a munkát. Ennek folyamán Paks közelében jelentős munka lesz. Két alternatíva áll rendelkezésre: egyik a rövidebb távon valósul meg, másik pedig hosszú távon, úgy a nyolcadik ötéves terv végéig. A 6-os út százas kilométertérségénél leágazik az új 6-os út. Azaz a Dunaköm- lőd után következő kapaszkodósáv tetején, elhajlik az út Németkér irányába. Több műtárgyat' - völgyhidat - építenek. A várost tehát megkerüli a forgalom. Az első ütemben négysávos alapot készítenek, de erre csak két forgalmi sávot építenek rá. Az út visszatér a „régi” hatosra, Dunaszentgyörgy térségében. Itt folytatódik az útpálya korszerűsítése, nagy távokban négy sáv kiépítésével. A nagyobb távú tervben a Duna-korzót építik ki, megszüntetve a mostani 6-oson a Csárda és a buszpályaudvar között az átmenő forgalmat, kizárólag a gyalogoSzekszárd-Tolna és a híd, a 25-ös, 30-as, 31-es, valamint a 34-es csomópontok a várost elkerülő útnak részei sok részére építik majd itt meg a sétálópark rendszert. A jelentősebb és nagyobb munkák azonban már kézzelfogható közelségben vannak. Például a székesfehérvári út és a hatos út kereszteződésénél olyan csomópontot kell kialakítani, amely legalább két évtizedig megoldja a gondjainkat. A tervekben szerepel szintbeni kereszteződés megvalósítása és felüljáró rendszer is. Valószínűleg ez utóbbi valósul meg a 63-as útnál, hiszen e csomóponttól alig két kilométerre, a Sió-hídak előtt, Budapest felé körülbelül két kilométerre, ahova beágazik majd a szekszárdi Duna- híd útrendszere, ugyancsak felüljárós csomópontot létesítenek. A hídhoz vezető út nyomvonaltervben már kész. Tíz kilométer hosszú lesz, és ott csatlakozik a hatoshoz, ahol most a két új sáv alapozását elkezdték, tehát a belső- palánki dűlőnél. Ide torkollik a hídhoz vezető út, biztosítva a keleti és nyugati országrész közötti összeköttetést. A hatos út - hídhoz vezető út csomópontja azonban csak egyike a jelentősebbek közül e térségben. Ugyanis a Sió-hídaknál el kell vezetni Mohács- Eszék felé a forgalmat, és Bécs irányába is megbízható gyors utat kell csinálni. A program távolabbi része, hogy az 56-os út, azaz az eszéki, elkerülje a várost. Ez igen költséges munka. Azt minden tervező, a pályázatot kiírók is megfogalmazták, hogy Szekszárdon a várható nagy forgalmat nem szabad keresztül vezetni. Évtizedek óta folyik már olyan munka, hogy megtalálják a legjobb megoldást erre. Több tervet elvetettek már, a mostani pályamunkák közül is némelyik túl költséges, nem valósítható meg, de tartalmaznak jó elemeket. A legvalószínűbb az, hogy az 56-os útról Szekszárd előtt Ebes-pusztánál, azaz az őcsényi leágazásnál indul az új 56-os. Több csomóponton halad át, egy szakaszon párhuzamosan a vasúttal. Itt is kell majd felüljárót, egyéb műtárgyakat építeni. S ennek az „új” 56-osnak ugyancsak lesz csomópontja, rá- és lehajtási lehetősége a hídhoz vezető úttal kapcsolatban. Ez valószínűleg Palánk és a híd között, a Csörge-tó térségében lesz. Mözsnél csatlakozna ez az elkerülő út a már akkor - 5-8 év múlva - négysávos hatosba. . Az is természetes, hogy az érintett, mintegy harminc-negyven kilométer sugarú körben a települések fejlesztési tervét is igazítani kell a közutak korszerűsítéséhez. A tervek megvalósítása során a helyi tanácsi szervekkel állandó kapcsolatban lesznek mind a kivitelezők, mind a beruházó, a gazda, a Pécsi Közúti Igazgatóság. Csupán az érdekesség kedvéért, részleteket ismertetünk az első díjas pályamű értékeléséből. A távirati stílusban fogalmazott összegezés, nemcsak a szakembereknek vázolja a térségben várható munkát. A pályamű a 6. számú főút nyomvonalán két helyen tervezi elkerülő szakaszok építését. A Dunakömlőd-Paks elkerülő nyomvonala az indokoltnál nagyobb vonalú vízszintes és magassági vonalvezetéssel halad. Kakasd térségében elkerüli az út a községet - a javaslat az ÁRT vonalában megegyezik. A külső gyűrű helyesen a Sió és a 63. számú főút között csatlakozik a 6. számú főúthoz. Nyomvonal- vezetése és a Duna-híd helyének megválasztása jó. S végül olvassuk el a bírálóbizottság zárójelentésének egy részét. „A pályaművek részletes bírálatának befejeztével megállapítható, hogy a pályázat eredményes volt, mert kellő alapot biztosít a tervezési térség úthálózatának kapcsolatrendszerének és a települések fejlesztéseinek összehangolt megvalósításához. Koncepcionális kérdéseket is tisztázott a pályázat, elsősorban a 6. és az 56. főutak fejlesztése, valamint az országos külső közúti gyűrű szerepköre szempontjából. Jelentős eredmény, hogy a 4 forgalmi sávos főutak küterületi szintbeni csomópontjai elvi megoldásaihoz hasonlóan hozzájárultak a díjazott pályaművek. A bírálóbizottság javaslata a kiíró hatóságoknak, hogy elsősorban az első díjjal elismert, továbbá a díjazott és megvett pályaművek alapelveit, hálózati koncepcióját és jónak ítélt részmegoldásait érvényesítsék a további tervezések során.” PÁLKOVÁCS JENŐ Paks városát a kettős vonallal jelzett irányban kerüli el a 6-os út
