Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-04 / 260. szám

1986. november 4. Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK __________á Bemutatjuk Dománszky Zoltánt, megyénk új úttörőelnökét Az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága Oktatási Igazgató­ságának tanácster­mében megtartot­ták a megyei úttörő- vezetői konferen­ciát. Tolna megye harmincháromezer úttörőjének és kis­dobosának új úttö­rőelnöke van. Do­mánszky Zoltán hu­szonkilenc éves pe­dagógus személyé­ben. Dombóváron születtem, ott is jár­tam általános isko­lába, majd Pécsett elvégeztem a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola magasépítő szakát. Bátyám volt rám hatással az akkori pá­lyaválasztáskor, ő építészmérnök és ki­lenc évvel idősebb nálam. Egyébként is, nálunk mindig nagyon erős volt a család­tagok egymáshoz való kötődése. És még egy: bátyámmal mi voltun azok, akik a családból diplomát szereztek. Először. Gyermekkorom után Pécs városa adta nekem a legtöbbet. Katona is ott voltam és a főiskola kiegészítő szakát is ott vé­geztem el.- Érettségi után Ozorára mentem ké­pesítés nélküli pedagógusnak. Vonzott vissza Tolna megye és Ozora történelmi patinája. Mivel családom a puszták vilá­gából került ki, ezért Illyés Gyula nekem mindig sokat jelentett. Emellett még az is hozzájárult a döntéshez, hogy volt ott ké­zilabdacsapat, melynek én lettem az ed­zője. Hiszen a sport mindig érdekelt, űz­tem is, és akkorra már volt segédedzői és minősített játékvezetői engedélyem. Ké­sőbb elvégeztem a Kaposvári Tanítókép­ző Főiskolát, ahol Zsolnai-tanítvány vol­tam. A középiskolában - 1971 -ben - let­tem KISZ-tag. Diáklapot szerkesztettem, vezettem a Tolna megyei klubot. Nagyon kedves emlékeim vannak az ozorai úttö­rőkről is, hiszen csapatvezetőmtől Miklós Esztertől nagyon sok jót tanultam.- Leszerelésemet követően, 1981- ben kerültem a szekszárdi úttörő­házba. Az akkori igazgató, Papp Ist­vánná bízott ben­nem, önállóságot és teljes bizalmat adott. Hihetetlenül jó adottságok voltak az úttöröházban. Bekapcsolódtunk- bekapcsolódtam az országos vándortá- bor-mozgalomba, mindenütt ott vol­tunk a gyerekekkel, ahol valami fontos történt. Szekszár- don pedig olyan pe­dagógusokkal hozott össze a mozgalom, akik nagyon is értették, hogy mennyire fontos a sport és turisztika, általában a természetjárás. 1984-ben táborozási szakelőadónak kerültem a KlSZ-megye- bizottság.- Mi volt az első gondolatom, amikor kihirdették a szavazás eredményét? A szavazásban a többség bizalmát érez­tem. A tapsnak örül az ember, de később úgy kell dolgoznia, hogy ha nem is tap­sot, de egy-két elismerő szót kapjon.- Céljaim, amelyek eggyek a mozga­lommal? Nekem mindig példa az a peda­gógus, aki tudatosan akar dolgozni. Az úttörővezetői munkának ez az alapja. Sok kihasználatlan lehetőséget látok az úttörőcsapatoknál. Ebben is fejlődni kell. A csapatok ön­maguk által végigvitt programjait kell a jövőben gyarapítani. Az úttörőmozgalom minden területén meg kell tartani és őrizni azokat a sike­reket, amelyeket eddig elértünk. Előre kell lépni a hagyományőrzésben is. Az irányítóknak pedig az eddiginél még job­ban kell ismerniük a csapatok ügyes-ba­jos, mindennapi gondjait. Csak akkor léphetünk előre, ha jelen­létünkkel sok helyütt ott vagyunk. szíj Villám rajz a Képírásról Az utóbbi hónapokban egyre-másra jelennek meg a különböző színes alkalmi kiadványok, vagy képes hetilapok. Jól megszerkesztett címlapjukkal ordítanak az újságosstandokról vagy szerényen besorakoznak az immáron megszokott, megszeretett vagy éppenséggel nem ke­resett testvéreik közé. Az „újlap-csiná- lásban” egyik nagyhatalom az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Már az is nagyon nehéz lenne, hogy stabil heti- és folyóiratain - Magyar Ifjúság, Világ Ifjúsá­ga, Ifjúsági Magazin, Pajtás - felül meg­próbáljuk címszerint is öszegereblyézni mindazon színes és diákoknak szánt la­pokat, amelyek hétről hétre jelennek L. Az első szám címoldala meg. Várva az általános, közép- és főis­kolás fiatalok érdeklődését. És íme, egy újabb lap - pontosabban alkalmi kiad­vány - amely Képírás névre hallgat. So­kan csak a televízió és a rádió Reggeli csúcs-adásának, hirdetéseiből tudnak létéről. Lapozom a Képírást, a Magyar Út­törők Szövetségének kiadványát és lap­ról lapra érzem a várakozást. Vajon eb­ben a műfajban, az induló számban mi­lyen meglepetést képesek még ezen felül is adni a szerkesztők? De álljunk meg itt és idézzük a szerkesztő lapindításkor kö­zölt mondandóját: „A mi lapunk is azt szeretné, hogy a benne megjelenő képek és a rajzok szavak nélkül is beszélnének, illetve a bene közölt írott szó, irodalmi al­kotás és mindenféle olvasnivaló is olyan képszerű lenne, hogy rögtön elénk vará­zsolja a fantáziánk.” Tehát a kép és a szö­veg arányos továbbadására törekszik ez a lap. Olyan formában, hogy a hazánk­ban még mindig támadott képregénynek is teljes értékű helyet adjon, de az infor­mációközvetítő betű se uralja kizáróla­gosan mindazon témákat, amelyek ehe­lyütt fontosak. Már az első - bemutatkozó - számban a többi ifjúsági laphoz mérten is komolyabb, tartalmasabb és igénye­sebb írások, rajzok és képek jelentek meg, mint másutt. Történelmi informá­ciók, művészeti tárgyú képek és történe­tek, egy vers számítógépes programra való „felvitele” és még sok minden más megtalálható a Képírásban. Érdekesen, izgalmasan. Minden valószínűség szerint azért nem minden fiatalnak lesz hasznos olvasmánya a Képírás. Márcsak azért sem, mert az a kulturális színvonal és az az információmennyiség, amely fellelhe­tő a Képírásban, nem minden fiatalnak a sajátja. Ám ha megmaradt egy igényes réteglapnak, már akkor is érdemes volt kiadni. Ifjúsági fórum Nagydorogon Interjú egy szabadidőszervezővel Az érdeklődők Október 31 -én Nagy­dorogon ifjúsági fóru­mot szerveztek, melyen a falu vezetői a fiatalo­kat érdeklő kérdésekre válaszoltak. Hogyan is indult az egész? A községi Vezetők, Jankovics László párt- titkár, dr. Heidecker Pé­ter a Nagyközségi Kö­zös Tanács elnöke és Szűcs András, a műve­lődési ház igazgatója összeültek, és arra az elhatározásra ju­tottak, hogy valamit tenni kell. A kezdő lé­pést a vezetőknek kell megtenni, hogy elinduljon valamiféle változás a fiatalok életében, hisz tudjuk jól, hogy a közsé­gekben a művelődési, szórakozási lehe­tőségek, körülmények nem a legrózsá- sabbak. Ahhoz, hogy ez a munka beinduljon, szükség van valakire, aki ismeri a fiatalo­kat és saját magának is azokkal a gon­dokkal kell megküzdenie, fiatal lévén ma­ga is. így jutottak arra az elhatározásra, hogy megkeresik Csonka József nagy­dorogi lakost, aki jelenleg a KISZ Tolna Megyei Bizottságán dolgozik, és az ő se­gítségét kérik.- Mit szóltál a felkéréshez?- Nagyon örültem, hogy megkerestek a falu vezetői, hisz ez azt mutatja, hogy szívükön viselik a község sorsát, számí­tanak ránk, és szükséges számukra a munkánk.- Röviden mondj valamit magadról, hisz alig ismernek Nagydorogon.- Tíz éve végeztem itt az általános isko­lát, majd Gyünkre kerültem gimnázium­ba. Már akkor érdekelt a közélet, a moz­galom. Aktiv KISZ-tag voltam, a kollé­giumban diáktanácstitkár. Zenével, szín­játszással is itt kezdtem el foglalkozni. Nagyon sokat politizáltunk, vitatkoztunk ezek alatt az évek alatt. Úgy is mondhat­nám, ez meghatározó volt a további moz­galmi életemben. Ezután főiskolára kerültem, ahol szintén lelkesen foglal­koztam a közösség dol­gaival. Felfigyeltek a munkámra, így a megyei KlSZ-bizottságon kezd­tem el dolgozni, harma­dikos koromban. Ezért levelező oktatáson fejez­tem be tanulmányaimat, melyet Moszkvában a Komszomol főiskola kö­vetett. Ezután katona let­tem. Egy tragikus bal­eset miatt szereltem le, és április óta ismét dol­gozom a KISZ megyei bizottságán. A fiatalok mindennapi gondjai, problémái érdekel­nek, hisz ezekkel nap mint nap nekem is meg kell küzdenem.- A fórumot hirdető plakátokon az szere­pelt, hogy szabadidő­szervező csoportot szeretnél megalakíta­ni. Ez mit takar?- Maga a klub egy szűk kört érint. A fiatalok nem egy ifjúsági klubon ke­resztül szeretnének beleszólni a körű lőttünk zajló világ ügyei­be, és azokat irányítani, hanem a közélet­ben minden lényeges döntésnél szeret­nénk ott lenni, hisz tudják, a jövőben ők lesznek akik a ma döntéseinek eredmé­nyeit élvezik, vagy éppen megsínylik.- Ha azt kérnék, hogy független stá­tusként vállald el ezt a posztot, megten­néd?- Engem sok minden köt a megye- székhelyhez. Többek között színjátszó­csoportot alakítottunk Dombi László munkatársammal, mely egyben KISZ- alapszervezet is. Ebben minden réteg megtalálható, dolgozó és tanuló fiatalok, 16-tól 28 éves korig. A fő erőt ebben a korosztályban kell kifejteni. A kezdeti lé­pésekben mint szabadidőszervező, úgy érzem kapcsolataim, tapasztalatom, le­hetőségeim miatt sokat tudok segíteni. A jelenlegi munkahelyemen többet tehe­tek, és akarok is tenni a fiatalokért, hisz sokkal nagyobbak a lehetőségeim. Nagydorog fiataljainak az ügyét mindig sajátomként fogom tekinteni. Ezt a fórumot azért szerveztük meg, hogy megbizonyosodjak róla, kik azok az emberek, akik szeretnének letenni vala­mit az asztalra a községért. Eddig rengeteg emberrel, fiatallal, idő­sebbel beszélgettem a község dolgai­ról.- A fórum sikeres volt?- Igen. Ezt az is bizonyítja, hogy több mint három és fél óráig tartott.- Miben látod a sikeres munka feltéte­leit? Mi a biztosíték az eredényekre?- Élöször: a fiatalok energiája, tenni akarása. Hiszek bennük, vagyis ma­gunkban. Másodszor: a vezetők pozitív hozzáállása, amit az is bizonyít, hogy nemcsak szóban hangzottéi, beleegyez­tek, hogy szabadidőszervező legyek, ha­nem ezt írásban is lefektetjük majd. Ezál­tal egyenrangú partnerként tudom a falu fiataljaival együtt képviselni az érdekei­ket, különböző fórumokon. Harmadszor: a kötetlen munkaidő lehetővé teszi szá­momra, hogy tudjak a nagydorogi fiata­loknak segíteni. Kiss Magdolna, a KISZ megyei bizottságának első titkára is tá­mogat.- Mik a további lépések?- November 7-én megalakul a sza­badidőszervező csoport. Este 19 órakor a pártházban fogom a kidolgozott tervek, az addig felmerült öt­letek, igények megvalósulásának a lehe­tőségeit vázolni. A község vezetői szintén ott lesznek, és tudnak majd a felmerült kérdésekre válaszolni.- Kívánok nagyon sok sikert a lelkese­désed és ambícióid mellé. Én mint nagy­dorogi fiatal, ígérem, hogy segíteni foglak munkádban. BÖRÖCZ ZOLTÁN Csonka József Faluismereti verseny Bátán... A „Tolnai Tarisznyások" 6. környezet­ismereti versenyét (6. ToTaKiV) az idén a megye délkeleti csücskében Bátán ren­dezte meg a megyei Természetbarát Szövetség. A tavalyi, Bonyhádon lebo­nyolított vetélkedőhöz hasonlóan most is nagy volt az érdeklődés - több mint 300- an vettek részt a találkozón. Megyénk leghosszabb utcás faluja az Alföld és Dunántúl peremén húzódó „Bátai-högy” alatt... ennek ellenére inkább a Duna ár­tere, a vízi világ emlékei tárulnak elénk még ma is. Múltjában meghatározó volt, hogy a római hadiút mentén mindig jöt- tek-mentek a seregek... A besenyők haj­dani „sácfészke" I. (szent Lászlótól ben­cés apátságot kap. És íme csoda törté­(TUDÓSÍTÓNKTÓL) 1986. október 25., reggel 6 óra 45 perc. A pártbizottság épülete előtt izga­tottan gyülekező diákok. Ök 37-en a nemzetközi Békeév jegyében, a KISZ Szekszárdi Városi Bizottsága, a városi úttörőelnökség és a MEASZ klub által szervezett egésznapos honismereti ta­nulmányút résztvevői. A csoport a lét­számellenőrzés után jó hangulatban in­nik, mert az egyik egzaltált barát vérezni látja a szent ostyát és a csoda terebélye­sedik - a rosszhírű településből búcsú­járóhely, a sárfészekből virágzó mezővá­ros válik.. Dióhéjban ilyen dolgokat tudhattunk meg a verseny során. A felnőtt kategória ugyan továbbra is szerénykedik 8 részt­vevő csapattal (3-fős). A győztes egyesü­let a Szekszárdi Pedagógus SE: Vadóc Eszter, Kaiser Erzsébet, Jakab Géza. 2. helyezett a Bonyhádi Zománc: Martos- Palotai-Heidinger és 3. a Bonyhádi SE természetjárói: Balázs-Kovács-Varga összetételű csapata. A 29 gimnáziumi csapat közül a győz­tes a Szekszárdi Garay Gimnázium csa­dult útnak. Útjuk első állomása a Har­kánytól mintegy 15 km-re fekvő, 900 la­kosú kisközség Csányoszró volt. Itt az ál­talános iskola igazgatója ismertette meg a csoportot a község múltjával, jelenével. Ezután a diákok megtekintették a legen­dás „Petőfi brigád” emlékmúzeumát, amely ebben a községben alakult meg 1944. december 31-én. A csányoszrói program befejezéseként a csoport tagjai pata: Gelencsér Attila, Imreh Zsombor, Balázs Gábor, 2. helyezett a Bonyhádi Petőfi Gimn.: Bari-Szigetvári-Tauth és 3. a Dombóvári Gőgös Gimn.: Bilorádc- ki-Klemm-Tarr. A 25 szakmunkás illetve szakközépiskolai csapat győztese a dombóvári Apáczai csapata: Kövesdi Szilárd, Mitulecz Géza, Gyenei Klára, 2. helyezett a Bonyhádi Perczel Közgazda- sági Szakkp. Isk.: Balázs-Durgonics- Pitschli, és 3. a Szekszárdi Rózsa Ferenc Szakkp. Isk.: Nagy-Poller-Sebestyén. A 28 úttörőcsapat közül a Dombóvári Zrínyi Ilona Ált. Isk. csapata bizonyult a legjobbnak: Haraszti László, Király Gá­bor, 2. helyezett Szekszárdi 5. Sz. Ált. Isk.: Bálint-Jáger-Ulrich, és 3. a Zombai Ált Isk.: Balogh-Bittner-Újvári. elhelyezték a megemlékezés virágait hő­seinek emlékművénél. Az út következő állomása Harkány volt. Itt a csoport meglátogatta a hazánk fel­szabadításába részt vett I. Bolgár Hadse­reg hőseinek múzeumát, majd a község határában megkoszorúzta a hősök em­lékművét. A délutáni program Siklóson a vár megtekintésével folytatódott. Az útiprog­ram utolsó állomása pedig a villányi szo­borpark volt. Wágner Lívia Egy élménydús nap története A fórum elnöksége

Next

/
Thumbnails
Contents