Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
4 ^NÉPÚJSÁG 1986. november 29. A Trabanttól a Toyotáig Öreg autó nem vén autó Mi újság a használtautó-piacon? Ki ne ismerné azt a kedves kis gyermekviccet, amelyik a motorizáció fejlődésével került a fiatalabb korosztály szájára? így szól: - Tudod mi a különbség a Mercedes és a tű között? Nem, nem tudom. - Akkor ülj bele mindkettőbe és megtudod! Egy kis statisztika Végül is hány autóba ülhetünk mi magyarok bele? Sőt hány autóba ülhetünk mi Tolna megyeiek? Az elmúlt év végén, tehát 1985. december 31 -én hazánkban összesen 1 millió 435 937 személygépkocsit tartottak nyilván. Tolna megyében pedig 36 726 személygépkocsi futott, ami a megyéhez is tartozik. Ha azt is megvizsgáljuk, hogy az országos átlagban tízezer lakosra 1350 gépkocsi jut, akkor azt is érdemes tudnunk, hogy megyénkben ez a szám 1382, tehát a kép valamivel kedvezőbb mint az országos átlag. A fővárosban ugyanennyi lakosra például 1745 személyautó jut, míg a „vidéki” átlag 1254 kocsi. Úgy gondolom, az autósok körében közismert tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban a személygépkocsi-tulajdonosok rendkívüli módon vigyáznak kocsijaikra, nagy becsben tartják mindegyiket, márkától és kortól függetlenül. Az utóbbi időben úgy tapasztaltam, hogy nálunk Magyarországon is egyre inkább terjed az a szemlélet, hogy a meglévő kocsira kezdünk odafigyelni. Mindez persze nem választható el a gépkocsik árának emelkedésétől sem, de azt hiszem végre szemléletbeli változások is bekövetkeztek e téren. Mivel tudom mindezt alátámasztani? Évek óta figyelek egy autóst - és örömmel tölt el már a látvány is - aki 403-as típusú Moszkvics személygépkocsiját úgy rendben tartja, hogy azzal nyugodtan kiállításra is mehetne. Persze erre ellenpéldát is tudok mondani, amikor egy egyéves Ladát csupán a feliratból lehet felismerni úgy lestrapálták. Mindezek persze szélsőségek, ám az autósok zöme mára eljutott addig a felismerésig, hogy a meglévőt úgy használja ahogy az a nagykönyvben meg is van írva, és úgy ápolja ahogy azt már az előző járművével is tenni kellett volna. Milyen öreg a magyar személygépkocsi-állomány? Menynyire lestrapált, elhasználódott? A statisztikai adatok alapján úgy tűnik, jócskán öregedőben van. Öreg kocsi persze nem feltétlenül vén kocsi, ha azt rendben is tartják. Akkor viszont, ha a javításokat egyre-másra elodázza a tulajdonos, egyszer csak azt veszi észre, hogyha akarja, hanem, tízezreket kell a kocsijára költenie. Ha az átlagot tekintjük, abból kiderül, hogy a személygépkocsik életkora bizony eléggé lehangoló számot mutat, ugyanis több mint kilenc esztendő az átlagéletkor. Egy kilenc-tízéves kocsi pedig ugye... hacsak nincs kifejezetten jó kézben. A gépjárművek műszaki vizsgáztatása során bizonyos áttekintést az érvényességi idő is ad, így egy 1984-es felmérés azt mutatta, hogy a megyében üzemben tartott járművek közül 37,4 százalék volt hétéves, vagy annál idősebb. Ez az arány mára romlott, így 44 százaléka a kocsiknak kilencesztendős vagy annál is öregebb. Használt autók és autóhasznalók A szürke égbolt szorgalmasan engedi szabadon az esőcseppeket, november végén pedig ez sem furcsa. Nem ez az igazi autóeladási dömping ideje, ilyenkor már inkább az vesz autót akinek a munkájához elengedhetetlenül fontos, netán első autójára gyűlt össze a pénze - mert ilyenkor mindegy időpont és időjárás egyaránt - vagy éppen nem jött meg a várt időre az új kocsi kiutalása. A megyeszékhely felé közeledve, jobbról, még a benzinkút előtt, de már a Sárközi borozó után egy lekerített területen van a megye egyik használtautó-kereskedésének telepe. Halász István a tulajdonos nem valószínű, hogy ilyen időt rendelne ha rajta múlna. Két hatalmas kutyája is csapzottan ácsingózik láncra kötve. Ök a vagyonőrök, a szokásos, kutyáknak való bérért. Éppen nincs vevő, jut idő beszélgetésre. Gondolom én, miközben ketten is befutnak. Egy sárga 11 éves Skodát hoztak. Megbeszélés, adategyeztetés, irányár, telefonszám és máris áll be a többi társa közé az S 100-as.- Adásvétel közvetítéssel foglalkozom, nem autók eladásával - mondja Halász István, amikor van egy szusszanásnyi ideje. Másodállásban kezdtem, kereskedelmi technikumot és autószerelést tanultam, aztán rájöttem ez csak egész embert kíván, így fél éve főállásban közvetítek. Itt is vannak azért ügyes húzások, figyelni kell a nepperekre, akik a kapu előtt akarnak kuncsaftot fogni, figyelni kell azokra akik a vevőt a telepről csalogatják el, hogy nekik is van egy hasonló, csakjobb karban lévő, de eladó kocsijuk. Közben újabb vevők érkeznek, egy ZUK kisteherhez visz ki Halász István új akkut, hiába az ősz a beteg akkumulátorokat megöli. Többen is érkeztek, ők az esőben beszélgetnek, vitatkoznak mi kell egy ilyen autósügynökség létesítéséhez. Végül megegyeznek, hogy kereskedői papír és autószerelői végzettség, abban egyet is értenek, hogy pénz mindenképp, az induláshoz.- Ennek mennyi az ára főnök? - kiabál valaki már hazafelé tartva.- Hetven, ha a sárgára gondol - kiált vissza Halász István. Újabb érdeklődők érkeznek, ezúttal taxival. Nézelődnek, oda se neki az esőnek, hadd essen, az a dolga - gondolják.- A Skodát két hétre vállalom, remélem el is kel ezalatt, ha az üzlet sikerül, ezer forintot kérek - mondja a telep tulajdonosa.- Talán a legjobb időszak az április, május, de most is látja milyen érdekes, van vevő bőven. Azok jönnek általában, akik már próbálkoztak a vásárban meg otthon az eladással. Egy hónapja öt autó volt itt, azt hittem itt is a téli zárás, de mostanra ismét felfutott a piac. Minden eladható típust közvetítek, és az elv az, a vevő az úr, még szombaton is, még vasárnap is. Olyan ember is van, aki ravaszul csak fölértékelteti a kocsiját. A reális árra próbálom rávenni az eladót, bár tudja az eladó még ha jól is áll anyagilag a lehető legtöbbet akarja kapni, a vevő meg ugye... Közben egy újabb kuncsaft érdeklődik, aki T rabantját kívánja itt eladatni. Van itt Zsiguli, ZUK, Skoda és Dacia, kérdem is mi a sláger ma?- A Dacia. Bár a Lada is jól tartja magát. Egy kocsi hatéves koráig tartja magát, aztán egyszerre nagyot esik az ára. Eléggé öregek az autók, az a tapasztalatom. Ide is inkább az idősebb kocsik kerülnek. A három- maximum négyéves autók kegyetlen áron kelnek el az autóvásáron, vagy a garázsból. A Toyotákat persze szintén nem itt akarják eladni. Arra törekszem, hogy létrejöjjön az üzlet eladó és vevő között. Én közöttük vagyok csak, mint közvetítő. Ebből élek, így maximálisan tisztes üzleteket hozok csak össze. Itt nincsenek irreális árak! Beszélünk még sok minden egyébről, de mindig csak két vevő „között”. Úgy tűnik adjuk-vesszük a használt autókat is, melyekhez valószínűsíthető, hogy egyre több alkatrészre is van szükségünk. Legalábbis akkor, ha megfelelő műszaki állapotú gépkocsival kívánunk részt venni a forgalomban. SZABÓ SÁNDOR Fotó: KAPF1NGER ANDRÁS Ha a hangulatot, amely ezen a délutánon öt perccel három óra előtt a Dobbantó családban (felállás: Dobbantó papa, Dobbantó mama és Dobbantó Giziké) uralkodott, egyetlen szóval kellene érzékeltetni, az a szó csak ez lehetne: síri. A papa a konyhából csoszogott befelé. Az inge ujja csak a jobb karján volt felgyűrve, a nadrágtartójának egyik kantárja lecsúszott. Félő volt, hogy lecsúszik a másik is, de nem tudta visszaigazítani, mert az egyik kezében a szifont, a másikban a borosüveget szorongatta a pohárral együtt. A poharat úgy fogta, hogy a mutatóujjával belenyúlt, és hozzányomta az üveg oldalához. A papát nem lehet ránevelni arra, hogy ne dugja bele az ujját a tiszta pohárba. A mama úgy nyomakodott mögötte, ahogy a buszmegállóban szokott, hogy lehetőleg még az ajtónyílásban elébe furakodjék, mert ha nem lesz elkészítve a hely az üvegnek, a pohárnak meg a papa fenekének a tévé előtt, oda a békesség, a papával nem lehet bírni. Népeket ölhetnek halomra, az emberi szellem csodálatos alkotásai vonulhatnak fel, a papa számára egyetlen szent dolog létezik a tévében, a foci. Amióta nem jár meccsre - három évvel ezelőtt egy idegtépő mérkőzésen tévedésből leköpték a vadonatúj kalapját -, a tévéközvetítések valóságosszertartássá léptek elő, amelynek hagyományos tartozéka a liter asztali és a teljes zavartalanság. A focianalfabéta család csak jelbeszéddel érintkezhet, ha a szomszédasszony ilyenkor jön át, ijedten tuszkolják a konyhába, ha pedig vendéget hoz ide a rossz sors, az ki van nézve, mert a papa előtt az olyan ember, aki a másikat meccsnézés közben zavarja, társadalmilag veszélyesnek és hivatalból üldözendőnek számít. Ezért a síri hangulát. Giziké bénultan figyeli az óramutatót. Giziké egy nappal múlt tizennyolcéves. Giziké olyan frászban van, amilyenre nem is emlékszik. Két és fél perc múlva három óra. Két és fél perc múlva kezdődik a sorsdöntő nagy mérkőzés. Két és fél perc múlva csönget a Bandi. Öt perc múlva ki lesz rúgva a Bandi. Most ki. Mert a Bandi mindig akkor jött, amikor a papa meccset nézett. Ebből kifolyólag amennyire imádja Bandit Giziké, annyira utálja a papa. Pedig Bandi roppant rendes fiú. Etnográfus, és folyton úton van, ritkán és rendszerint csak hétvégeken tud átjönni a szomszédos megyeszékhelyről, éppen akkor, amikor azok a dögséges meccsek vannak, de ő igazán nem tehet róla, hogy ilyenkor ér be a vonatja. A papa szuszog, tölt és iszik. A mama az asztalterítő szélét morzsolgatja, pedig ő nem is tudja, mi lesz itt máma. Ne gyere, Bandikám, csak most ne gyere. Még egy perc. Pedig ő mindent megtett, hogy meglágyítsa a papa szívét.- Igazán nem szép tőled, papa, és igazságtalan is, hogy te utálod Bandit, pedig ő nagyon bír téged - engesztelte a múltkor is.- Hogyhogyhogy? És mi az, hogy bír?- Azt mondta, roppant érdekled őt, mert te olyan anakronisztikus vagy és monokultúrás.- Én rólam az ilyen ember ne mondjon semmit, mert hiába vagyok én neki antikrisztus, vagy mi az isten, meg manókultúros, akiben nincs érzék a dolgok iránt, attól őrizkedni kell, neked is csak azt ajánlom, punktum. Istenem, miért is nem néztük meg a mai tévéműsort. A csapatok kifutottak a pályára. A stadion olyan mint a hánykolódó tenger. Beúszik a riporter hangja is. Biztos a Vitray lehet, milyen jókedvű ez a méregkeverő. Szólni kellene a mamának. A magyarok kezdenek. Valaki elfutott a szélen, de milyen szépen futott el - lelkendezik a közvetítő -, ebből lehet valami - csap magasra a hangja. Csengettek. A papa keze a pohár felé nyúltában félúton megáll. Giziké holdkórosan indul az ajtó felé. A mama egyszerűen nincs is. „Egy hosszú szöktetés, eléri? Nem éri el. Eléri! Lövés! És a labda messze elszáll az alapvonalon túlra. Kirúgás következik. ” Bandi ott áll az ajtóban. Kirúgás következik. A papa feláll. Giziké akkora kínban van, hogy semmi sem jut az eszébe. Pedig most kellene valamit mondani, valami jót, valami vicceset, mielőtt kitör a botrány. „Nem, nem, úgy látszik, ellenfelet is érintett a labda, nem kirúgás lesz. Szöglet." A papa visszaül. Giziké magához tér.- Hallottad, papa, nem lesz kirúgás, nem lesz kirúgás. A papa semmit sem hall. Előredőlve bűvöli a focistát, aki úgy csavarja be a labdát, hogy az érintés nélkül hull a hálóba. Kitör az őrület. A papa odarohan a tanácstalanul állongálló fiúhoz, diadalmasan ráharsog:- Látta?- Láttam - rebegi a fiú, pedig nem is látott semmit.- Milyen volt?- A maga nemében figyelemre méltó, sőt sorsdöntő is lehet.- Akkor meg mi a fenét ácsorog itt? Üljön le valahova. , A mama tisztán hallotta, amikor Giziké kifelé osonta konyhába még egy pohárárt, s így fohászkodott: - ó, te szent foci! Várhelyi József: Ó, s »zent foci! Vásárban A szekszárdi autóközvetítő telepén, november végén Egy régi BMW
