Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

MA / ' IRODALOM 1986. november 29. SZOMBAT MŰVÉSZET XXXVI. évfolyam, (10-11. oldal) 281. szám ÁRA: 2,20 R Munkakultúra lég egy pillantást vetni az ősember fantáziáját és keze nyomát őrző több ezer barlangrajz egyikére is, hogy arról meggyőződjünk, a művészet forrása a munka volt. A vadászat szent rítusait, a kezet csodával határos módon megerősítő és meghosszabbító durva szerszámok, eszközök megörökítése is mutatta, hogy a gondolko­dó ember meghatározó élménye az önfenntartás és a veszedelem leküzdése lehetett. Márpedig ez munka nélkül aligha volt lehetséges. Mint ahogy a munka és a kultúra szembeállítása a későbbi társadalmak föltalálása volt azok érdekében, akik mások munkájából éltek, úgy gondolná az ember, hogy munka és kultúra egymást támogató hasonulásának a mi világunkban jött el az ideje. Kultúrán persze most ne azt a produktumot értsük, amelyet a klasszikus meghatározás szerint az emberi társadalom fizikai és szellemi munkájával létrehozott, hanem olyan munkavégzést, amelyet áthat a kultúra: a tudatosság, szervezettség, az önkifejezés vágya. És amely ennek megfelelő körülmények között, vagyis szép környezetben, tisztaságot sugárzó miliőben zajlik. Ki ne emlékeznék az ötvenes évek munkahely-dekorációira: drapériák redőzetei közé ékelt portrék, függönybolyhok a mozdony ablakában. Vajon rosszat akartunk? Csak hibás úton kerestük a munkahely nagyobb kulturált­ságát, otthonosságát előmozdító megoldásokat. A titok nyitja másutt van. Ahol ma a csepeli nagy pontosságú fémmegmunkáló üzem, a győri Rába „repülő- térnyi” üzemcsarnoka, vagy a paksi atomerőmű tart. Ezeken a helyeken - de szerencsére másutt is - az értelmes munkarend, a gondosan megválasztott technológiák egészen a gépek külső megjelenéséig és színezéséig alkalmas arra, hogy új, magasabb igényeket ébresszen az ott dolgozóban, tagadja a munka és a fáradtság fogalmának összetartozását. Az ilyen munkahelyen köny- nyebb összpontosítani a feladatra: a gépiesen unalmas tennivalókat automa­ták végzik, fotocellák és más műszerek soha nem lankadó figyelemmel ellen­őrzik a gépeket, a folyamatokat. Győrben olyan tökélyre vitték a munkaártal­mak elleni harcot, hogy a megmunkáló, az öntőgépek közvetlen szomszédsá­gában, fallal nem elválasztva működhet az étterem: az a jól ismert márvány- emelvény a hőtűgépekkel, kézmosókkal, kézszárítókkal. Mondható persze az is, könnyű az új üzemeknek, ők már az új követelmé­nyek szerint rendezkedhetnek be. Persze ez is mondható. Bár a munkakultúra elemeinek lebecsülése az új üzemekben is arra vezethet, hogy ésszerűtlenül tervezzék, szervezzék meg az üzem munkáját. A lényeg másutt van. A munka- kultúra növelésére mindenütt megérettek a feltételek. Elsősorban a régi gyá­rakban, műhelyekben, ahol a körülményektökéletesítése, harmonizálása vagy jobb szóval: humanizálása talán az egyetlen, amivel előrelendíthető a haté­konyság, megalapozható a magasabb feldolgozottsági fokon gyártott termé­kek kibocsátása. A régi műhelyek amúgy is rászolgálnak a felújításra, rekons­trukcióra. Mi akadálya hát annak, hogy tudományos alapon, a munkatudo­mány, a pszichológia, az esztétika legújabb eredményei felhasználásával szü­lessenek újjá. A költség nyilvánvalóan azonos marad, csakhogy a megtérülés gyorsabbá és többszörössé válhat. Az új szemlélet térhódítását ma már az ergonómia fiatal tudománya is segíti. Még a legújabb idegen szavak szótárában sem található fogalom egy­re közkeletűbb azok körében, akik a termelés modernizálásával foglalkoznak. A magyar ergonómusok szakértelme, tájékozottsága szinte önmagát kínálja: itt van kezünk ügyében a rengeteg tapasztalat, jól kipróbált megoldás, amellyel az üzem és dolgozója érdeke egyaránt szolgálható. Sőt, a tervek szerint jövőre éppen Budapesten kerül sor az ergonómusok nemzetközi szervezetének köz­gyűlésére, tehát szinte házhoz szállítják majd a munkával kapcsolatos leg­újabb tudományos ismereteket. isszük, iparunk, gazdaságunk jelenlegi állapotában nem nélkülöz­hetők e könnyen megszerezhető tapasztalatok, amelyek a nálunk­nál fejlettebb országokban születtek. Különben is, a tanulás soha nem kerül pénzbe, míg az oktalan közömbösség, érzéktelenség csak ráfizetéssel jár. A munkakultúra fejlesztése nálunk éppen ezért nem luxus, nem a jobb és gazdagabb üzemek divatos pasz- sziója, hanem olyan tartalék, amelynek kiaknázását senkinek sem tiltják. A fel­zárkózóknak tehát nem csak szabad, de szükséges is e fontos lehetőséget megragadniok. KOMORNIK FERENC Budapesten^ XII. kerületben Megalakult a Tolna megyeiek baráti köre Megalakult tegnap Budapesten a Tol­na megyeiek baráti köre. A megyei párt- bizottság, a megyei tanács, és a Hazafias Népfront megyei bizottsága kezdemé­nyezésére a budapesti házigazda tisztét a XII. kerület vállalta magára, mivel me­gyénk és a szép budai terület együttmű­ködése sok éves múltra tekint vissza. Reggel megyei vezetők utaztak a fővá­rosba, ahol a budapestiek vendégeként az együttműködés távlatairól tárgyaltak. A XII. kerületi pártbizottságon Hanga Mária első titkár köszöntötte a tolna me­gyeieket, élükön Péter Szigfridet, a me­gyei pártbizottság első titkárát. A baráti beszélgetésen jelen voltak mind Tolna megye, mind pedig a XII. kerület tanácsi, „ népfront-, KISZ-, és úttörő vezetői. Az el- ső titkárok kölcsönös tájékoztatója után Ákos Zsuzsa a XII. kerületi tanács elnöke szólt örömeikről és gondjaikról. Javasol­ta - többek között - a két tanács végre­hajtó bizottsága közti együttműködés megteremtését is. Császár József me­gyei tanácselnök örömmel fogadta a ja­vaslatot, majd szólt megyénkről. Ezt követően a vendégek és a házigaz­dák ellátogattak a kerület egyik legismer­tebb intézményébe, a Központi Fizikai Kutató Intézetbe ahol Szabó Ferenc fő­igazgató adott tájékoztatót, majd egy vi­deofilm segítségével mutatták be mun­kájukat. Kora délután „városnézés” kö­vetkezett, joggal használhatjuk e kifeje­zést, hiszen a kerületnek 86 000 ezer la­kosa van. Tolna megye és a XII. kerület közös programja a Magyar Optikai Művek Mű­velődési Házában folytatódott, ahol meg­jelentek megyénk városainak vezetői is, hogy találkozzanak az onnan elszárma­zottakkal. A délutáni órákban ezzel meg­alakult a Tolna megyeiek baráti köre, melynek elnöke Jantner Antal miniszter- helyettes, titkára pedig dr. Fábián János a Legfőbb Ügyészség osztályvezetője. Befejeződött az új-delhi csúcstalálkozó Gorbacsov és Gandhi sajtóértekezlete Az Elnöki Tanács ülése Pénteken ülést tartott a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa. A testület az alkotmány 22. paragrafu­sának (2) bekezdése alapján az Or­szággyűlést december 19-én 10 órára összehívta. A Minisztertanács javasolja, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjé­re az 1987. évi állami költségvetés tör­vényjavaslatát, valamint a kormány kül­politikai tevékenységéről szóló beszá­molót. Az Elnöki Tanács - megtárgyalva a Mi­nisztertanács előterjesztését - a bank- rendszer továbbfejlesztése érdekében módosította az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvényt, valamint a Ma­gyar Nemzeti Bankról szóló 1967. évi 36. számú törvényerejű rendelet egyes pont­jait. Az 1987. január 1 -jétől bevezetésre kerülő változtatások létrehozzák a két szintű bankrendszer szervezeti és jogi kereteit, feltételeit. A jövőben szervezeti­leg is különválnak a jegybanki és a ke­reskedelmi banki funkciók. A Magyar Nemzeti Bank fő feladata a jegybanki funkció ellátása lesz, amely mellett devi­zabanki feladatokat is végez, ugyanak­kor a gazdálkodó szervezetek hitelezé­sét, pénzforgalmát a jövőben a kereske­delmi bankok és más pénzügyi intézmé­nyek bonyolítják le. A földértékelési rendszer továbbfej­lesztése és korszerűsítése érdekében az Elnöki Tanács módosította az 1980. évi 16. számú törvényerejű rendeletet. Az új szabályozás elsősorban olyan földérté­kelési rendszer folyamatos bevezetésé­ről intézkedik, amely talajtérképezésen alapul, és figyelembe veszi a mező- és erdőgazdasági termelést leginkább be­folyásoló természeti tényezők hatásait. A testület módosította a bíróságokról szóíó 1972. évi IV. törvényt; e szerint a jö­vőben lehetségessé válik nyugdíjas bí­rák foglalkoztatása bírói munkakörben. Az Elnöki Tanács határozatot hozott a Komárom Megyei Főügyészség székhe­lyének áthelyezéséről Esztergomból Ta­tabányára. A továbbiakban a testület legfelsőbb bírósági népi ülnököket és hivatásos bí­rákat mentett fel, majd bírákat választott meg, kegyelmi ügyekben döntött és egyéb időszerű kérdésekről tárgyalt. A most végétért szovjet-indiai csúcs- találkozó új távlatot és magasabb szintű együttműködést jelző mérföldkő a kétol­dalú viszonyban, s egyúttal tükrözi azt a felelősségérzetet, amellyel a két ország azonos alapállásból megközelíti a világ legégetőbb gondjait és orvoslásuk lehe­tőségeit. Mihail Gorbacsov és Radzsiv Gandhi pénteken közös sajtóértekezle­ten értékelte így a négynapos tárgyalá­sok eredményeit. Az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára az indiai kormányfő meghívására tett látogatását befejezve pénteken el­utazott Uj-Delhiből. Mindketten rendkívül hasznosnak, el- mélyültnek és baráti légkörűnek nevez­ték a csaknem tízórás négyszemközti tárgyalássorozatot. Nagy munkát végez­tünk, reméljük, hogy a kölcsönös biza­lom és megértés jellemezte találkozónk nem volt hiábavaló mind kapcsolataink, mind a nemzetközi helyzet egésze szem­pontjából - mondta Mihail Gorbacsov. Radzsiv Gandhi a csütörtökön kiadott delhi nyilatkozatot történelmi fontosságú okmánynak: a nemzetközi kapcsolatok átalakításának, a béke megteremtésé­nek és az együttműködésre épülő világ­rend kialakításának átfogó kereteként minősítette. Közölte, hogy az aláírt gaz­dasági és műszaki megállapodás - amely nagyszabású beruházásokat irá­nyoz elő 1,5 milliárd rubeles szovjet hitel­kerettel - a legnagyobb méretű együtt­működési egyezmény a két ország kap­csolatainak történetében. Elhatározták a jelenlegi kereskedelmi forgalom értéké­nek két és félszeres növelését 1992-ig. A csúcstechnológia területén közös kuta­tóprogram beindítása mellett döntöttek, azzal a céllal, hogy megnyitják az utat a termelési kooperáció felé. Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy a tárgyalások témaköre is jelezte azt a fele­lősséget, amelyet a Szovjetunió és India érez a leszerelés, a biztonság és a fejlő­dés összefüggő kérdéseinek megoldá­sára. Külön aláhúzta a szovjet-indiai kap­csolatok világpolitikai fontosságát és kiegyensúlyzó tényezőként játszott sze­repét. A sajtóértekezleten az SZKP KB főtit­kára kifejtette a Szovjetunió, Kína és In­dia viszonyrendszerérői: Moszkva javíta­ni kívánja kapcsolatait Pekinggel, de nem az Új-Delhivel fenntartott barátság rová­sára. Meggyőződése szerint a kétoldalú viszonyok egészségesebbé tétele általá­nosságban javíthatja a légkört az ázsiai térségben. Reményét fejezte ki, hogy az indiai és a kínai kormány a kölcsönös bi­zalom és béketörekvés szellemében fe­lelősségteljes politikai megoldást talál országaik határproblémáira. Pakisztán politikai magatartásával kapcsolatban elmondta, hogy mind a Szovjetunió, mind India jószomszédi és baráti viszonyt szeretne kialakítani Iszlá­mábáddal. Hasonlóképpen Pakisztán­nak is az együttműködés kiépítésére kel­lene törekednie. Az Afganisztán körüli problémák ren­dezésére van kilátás a közeli jövőben, az ENSZ főtitkárhelyettesének közvetítő megbeszélésein a haladás jelei és új ele­mei bontakoznak ki - jelentette ki Mihail Gorbacsov, hagsúlyozva, hogy a Szov­jetunió a politikai megoldás híve. Egy kérdésre válaszolva az SZKP KB főtitkára leszögezte: a SALT-II. szerző­dés megsértése az Egyesült Államok részéről akadályozó tényező a leszerelé­si tárgyalások útjában, élesen ellent­mond az amerikai kormányzat reykjavíki nyilatkozatának, miszerint a leszerelés előmozdításán kíván munkálkodni. Radzsiv Gandhi a sajtóértekezleten közölte, hogy a megbeszéléseken érin­tették Kambodzsa ügyét is. „Álláspont­jaink nem változtak. Eszmecseréink foly­tatódni fognak”. Megerősítette India né­zetét: nem képzelhető el olyan rendezés, amelynek részesei lehetnének a Pol Pot- rezsim képviselői. Az ázsiai biztonsági rendszer megteremtésének lehetőségei­ről nyilatkozva kifejtette, arra volna szük­ség, hogy az érintett országok alkalom- szerű politikai kapcsolatait érdemi, szi­lárd alapokon nyugvó együttműködési kapcsolatok váltsák fel. Hiánypótló tornadresszek Hőgyészről A Hőgyészi Vegyesipari Szövetkezet általában a frottírtörüIközőiröI ismert és híres. Nem véletlen ez, hiszen a szállodaipar kielégítése mellett - ez kapacitásuk je­lentős részét leköti - a különböző rek­lámtörülközőket - 25-től 5000 darabos szériáig -, de kereskedelmi forgalma­zásra is gyártanak. Hőgyészen már most folynak az előké­születek az 1987. évi nőnapra, ugyanis több cég - így többek között a pécsi Meruker, a tatabányai Generálker - ren­delt a termékekből. Természetesen ahány megrendelő, annyiféle az elkép­zelés is. A Merukernek saját emblémája, a Generálkernek pedig virágminta kerül a törülközőjére. Mindezek mellett - az előző évek gya­korlatának megfelelően - a különböző sportversenyek szereplői is hőgyészi ter­méket használnak zuhanyozás után. A szövetkezetben - új termékként - megkezdték a „Te” és „Én” törülközők gyártását, valamint karácsony előtt új, díszdobozos csomagolású termékkel je­lennek meg a piacon. Ennek érdekessége, hogy garanciát vállalnak az áruért. Megtehetik, hiszen évente 650-700 ezer törülközőt gyárta­nak és a lakosságtól a szövetkezetbe ér­kező reklamáció nem éri el (évente) a tí­zet. E fő profil mellett a varrodában újfajta termék gyártását kezdték el. Az OKISZ Laborral közösen lányka-, bébi- és bak- fistornadresszeket - ami eddig hiánycikk volt - készítenek. Ebből egyébként a Mé­tának is „juttatnak”. Jól dolgoztak a szövetkezet építői is az idén, 7 millió forintos tervüket 9 millióra teljesítik. Készülnek a tornadresszek Csomagolják a készterméket

Next

/
Thumbnails
Contents