Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-27 / 279. szám
1986. november 27. ^ËPÜJSÀG 5 A mongol konyha művészei A Belkereskedelmi Minisztérium és a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetségének szervezésében jó munkájukért huszonnégy mongol szakács és cukrász töltött el országunkban egy hónapnyi szakmai gyakorlatot, közülük ketten a Bonyhád és Vidéki Âfész IV. számú éttermében ismerkedtek a magyar konyha fortélyaival. Ez utóbbi két vendéggel beszélgettünk Pém József nyugdíjas tanár tolmácsolásában - oroszul.- Először járunk itt és minden nagyon tetszik. Megmutatták nekünk Pécs, Szek- szárd, Paks nevezetességeit, és természetesen Bonyhádot is a BONY Cipőipari Szövetkezettel együtt - kezdi beszélgetésünket a 27 évesTosztin Dulamzsab szakácsnső, akit az oroszosán hangzó Irina névre keresztelt el az étterem szocialista brigádja.- Bonyhád nagyon .szép kis város, szinte az első naptól otthonosan mozgunk itt. Egy fizetővendégeknek fenntartott lakótelepi lakást bocsátottak a rendelkezésünkre - veszi át a szót a 26 éves Damdinszuren Gambad cukrász, aki a Gábor nevet kapta vendéglátóiktól.- Mi a véleményük a magyar konyháról?- Itt, Bonyhádon ismerkedtünk meg a hidegkonyhával és nagyon tetszenek az európai ételek is. Szerintem a magyar konyha ízei finomabbak, mint a mongolé. Ezenkívül figyelemre méltónak találtuk a gyermekélelmezést, hiszen az étterem látja el a III. Számú Általános Iskolát - válaszol Irina.- Azért mi is tudtunk újat mutatni vendéglátóinknak - mondja Gábor. - Érdekes díszítőelemeket tanítottunk meg nekik, amiket mi otthon, az ulánbátori Sze- lengó Szállodában használunk. Bonyhádon rendezett megyei Mészöv-bálon 50 személyre főztünk egy mongol specialitást is, amit nálunk gulyásnak hívnak. Egyébként ezen a rendezvényen jelen volta mongol belkereskedelmi miniszter- helyettes is, aki elégedetten nyugtázta, hogy „jó kezekbe kerültünk”.- Hogyan érezték magukat az itt eltöltött egy hónap alatt? Csend következik, mindkettőjüknek könny szökik a szemébe.- Nagyon jól éreztük magunkat, mindenki kedves volt hozzánk - szólal meg végre Gábor. - A brigád olyan légkört teremtett, hogy a hangulat egészen családias volt. Esténként az otthonukba is meghívtak bennünket. Szomorúak vagyunk, hogy itt kell hagynunk új barátainkat. És elérkeztek a búcsú percei. Az étterem vezetője, Varga Károly, szocialista brigádjuk nevében egy-egy rádiót ajándékoz a vendégeknek emlékbe. Búcsúzóul a hét vége asztalára a következő specilitásukat ajánlják: Mongol gulyás (4 személyre): Négy dkg vajban megpárolunk 4 dkg hagymát, majd ebben megdinsztelünk 60 dkg sertéshúst, közben ízesítünk egy csipet Pirosarannyal, 1 gerezd fokhagymával és 2 kanál lecsóval. Ezután beleteszünk 1 dkg sót és 0,4 g paprikát. Két tojást összekeverünk 1 dl tejföllel, és 2 dkg lisztet hozzáadva behabarjuk. Minden eddigit egybefözünk. Köretnek elkészítünk 24 dkg burgonyát és 28 dkg rizst má-ré Damdinszuren Gambad (Gábor), a cukrász Algériai tájak táncban Az algériai kulturális hét keretében a nyugat-afrikai ország állami néptánc- együtese és a rádió zenekara kedden este nagy sikerű műsort adott a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Központban. Az önkifejező táncukban észrevehető volt kultúrájuk folytonossága, tájegységeik - Auras, Kaszantina, Wahran és Algír - valamint az ott élők mindennapjainak bemutatása. Könnyed mozgásukban és játékukban sajátságosán keveredett a törzsi, falusi és az arab - mediterrán - érzelemvilág. Előadásuknak egyik fő motívuma volt a nő szerepe hisz a való életben is ők képviselik a „mindennapi életet” és ezért tánckultúrájukban is főszerep jut a nő iránti tiszteletnek. Egyetlen szépséghibája van ennek a kellemes estének, a közönség hiánya, gondolom a szervezők számítottak a szekszárdi néptánc hagyományaira, és a tánc közönségcsalogató erejére. Sajnos ezen az estén ez nem így történt, igaz a Rabszolgasors utolsó filmkockái peregtek a televízió képernyőjén. Kép, szöveg: KAPRNGER ANDRÁS Egzotikus dalok Lakodalmas Valutabeváltás a postákon is Kedvező tapasztalatokkal zárult a postának az a kezdeményezése, hogy az idei idegenforgalmi főszezontól kezdődően a kijelölt postahivatalokban lehetővé vált a valutabeváltás. A posta ez év februárjában kapott engedélyt arra, hogy szolgáltatásai körét valutabeváltással is bővítse. Az ország különböző területein 57 postahivatalt jelöltek ki erre a feladatra, elsősorban az üdülőhelyeken és a nagyobb városokban, előnyben részesítve a hosszított, illetve a hét végi nyitva tartási idejű hivatalokat. Csaknem háromszáz postahivatali dolgozó tanfolyamon sajátította el a szükséges szakismereteket. Kidolgozták az új szolgáltatás módszereit, s beszerezték a kellő segédeszközöket. Olyan asztali mikroszámítógépeket is vásároltak, amelyek a betáplált árfolyamnak megfelelően számítják ki, hogy a befizetett valutának mennyi az ellenértéke, s nyugtát is készítenek erről. A gép tárolja és összesíti az adatokat, s egy gombnyomásra számot ad a napi forgalomról. A kijelölt postahivatalokban három hónap alatt - augusztustól október végéig - összesen közel 51 ezren váltottak be valutát, csaknem 65 millió forintértékben. A kedvező tapasztalatok alapján a jövő évtől várhatóan további postahivatalokban is bevezetik ezt a szolgáltatást, s ehhez újabb 250 postai dolgozót képeznek ki. A Magyar Posta foglalkozik azzal a tervvel is, hogy a későbbiekben - a nyelvtudási hiányosságok áthidalására - olyan szakszöveget állít össze német-magyar, illetve angol-magyar nyelven, amelynek segítségével könnyebben megérthetik egymást, a külföldi ügyfelek és a hivatali alkalmazottak. A posta bekapcsolódása a valutabeváltásba része annak a törekvésnek, hogy az eddigieknél több helyen, s hosz- szabb nyitva tartási idő alatt válthassák be valutájukat a külföldiek. A bekapcsolódó postahivatalok mellett a korábbinál több beváltóhelyet nyitottak a takarék- szövetkezetek, az utazási irodák pedig úgynevezett mozgó valutabeváltókat alkalmaznak. Katedra. Nem szép szó, idegen a hangzása, lassan ki is hal az iskolai szóhasználatból. Pedig a tárgy, amit jelöl, hasznos volt „A katedra a dobogó és a tanári asztal együtt” - írja róla az Értelmező kéziszótár. Biztosan sokan emlékeznek még kisiskolás éveikre, mikor az osztályban a padok előtt egy fából készült, körülbelül 15-20 centiméter magas dobogó állt, rajta a nevelői asztallal. Az osztálytermek képe azóta átalakult, hiába keressük, a legtöbb iskolából eltűntek a katedrák. Pedig hiányuk két problémát is okoz. Egyrészt, a tanári asztal közvetlenül a padok előtt, velük egy magasságban áll. A tanárnak, ha látni akarja növendékeit, az egész órát állva kell vezetnie, még a naplóba is kétrét görnyedve, álltában írja be az anyagot. Ha leül, legfeljebb az első két padban ülőket láthatja. Természetes, az órák nagy részében a nevelő jó ha sétál tanítványai között, segíti egyéni munkájukat. Máskor, asztalánál ülve is áttekinthetné a „terepet”. Feleltetéskor sem kellene ácsorognia, s úgy néznie gyakran egészen pöttömnyi kisdiákját, aki esetleg csak Szegedet tudja megmutatni a térképen, Mis- kolcig már nem ér fel. A gyerekeken is segítene a katedra. Van olyan ügyes kezű nevelő, aki saját kezűleg barkácsolt ezért dobogót nebulóinak. Nem olyan súlyos gond a folyamatos álldogálás a pedagógusnak, ha makkegészséges, és csak napi 2-3 órája van - ami szinte csak a mesében létezik -, de mit tegyen az az idős nevelő, akinek bizony a több tízéves munka jócskán megviselte már a szervezetét? Vagy a kismama, aki - hogy az évet végigtaníthassa, ne kelljen őt az úgyis eléggé leterhelt társainak helyettesíteni - gyulladt, visszeres lábakkal is bejár az iskolába? Nekik bizony a hatodik óra körül igen-igen szükségük lenne arra, hogy kicsit leüljenek, pihentessék fájó tagjaikat. Ettől még munkájukat ugyanolyan jól végeznék. Többször érdeklődtem már, miért hiányzik ez a dobogó a mai osztályokból. A vállvo- nogatások, bizonytalan hümmögések között egy meghökkentő választ is hallottam. Állítólag így demokratikusabb, gyermekközelibb lett az oktatás. A tanár „nem emelvényen trónol” diákjai felett. Ettől a tizenöt centitől függne a demokrácia? Ez szabná meg, tud-e a pedagógus egyensúlyt teremteni saját tekintélye és gyerekei nyiladozó önérzete között? A pedagógia történetében sok-sok irányzat volt már divatos. A polgári neveléstudomány különféle konzervatív és liberális metodikái vívtak harcot arról, milyen a jó nevelés, hol a gyermek helye e folyamatban. Próbálkoztak már a pedagógus abszolút tekintélyén alapuló autokrata módszerekkel, s ennek ellentétével is, miszerint a „gyermek őfensége” kizárólagos tiszteletnek örvendett. A szocialista nevelési szemléletmódnak éppen az az erénye, hogy a kettőt egy szintre hozza. Na de éppen így...? CSER ILDIKÓ KATEDRA A Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat FELVÉTELRE KERES gyakorlattal rendelkező- Lakatosüzeméhez és Vasszerelő üzeméhez gyártás-előkészítőt,- Vb-panelüzeméhez művezetőt,- számviteli osztályra anyagkönyvelőt,- EX vállalkozási osztályra műszaki adminisztrátort (középiskolai végzettségű és egyben gépírni tudó dolgozót). Jelentkezés: Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat személyzeti és oktatási osztálya 7100 Szekszárd, Tartsay Vilmos u. 10. (Telefon: 12-311) (357) Használjuk ki a munkaidőt! Volt egyszer egy jogosítvány, ami éppen lejárt. Megújításhoz papírok kitöltve, de a hitelesítéshez okmánybélyegért a tulajdonos - Bruckner Márton, szekszárdi olvasónk - a postára ment. Vásárolt száz forintosat, de előtte megkérdezte az ablaknál ülőt, hogy ennyi értékben kell-e jogosítvány-megújításhoz bélyeget venni. A válasz az volt, hogy ennyit. Az ellenkezője abban a pillanatban kiderült, amikor a Köjálhoz ért, ahol ki voit írva, hogy 50 forintos kell. Vissza a postára, hogy cseréljék ki. Közölték vele, hogy ezt nem lehet, de az illetékhivatal beváltja az okmánybélyeget. El az illetékhivatalhoz, ahol kérvényt írattak vele, amelyben kéri vissza a bélyeg ellenértékét, csoda, hogy arra nem kértek okmánybélyeget. Miután ez megtörtént, vissza a Köjálhoz orvosi vizsgálatra. A vizsgálaton átesett, a papírjait várta már, amikor az ajtón kopogtattak, s bejelentették, hogy ettől a perctől kezdve 100 forintos okmánybélyeg kell a jogosítvány megújításához. Vérnyomás emelkedőben, de vissza a postára még egy 50 forintosért, s végre kezébe vehette a megújult vezetői engedélyt. Az elmondottak nyomába eredve, az egyik fél után meghallgattuk a másikat is. A postafelvételi osztály vezetője Gazdag Ferenc elmondta, hogy az ablaknál ülő hölgy nem köteles tudni, hogy a jogosítvány megújításhoz hány forintos bélyeg kell. Akkor viszont helyesen jártéi, amikor a bélyeget nem váltotta vissza. Erre rendelkezés van. A posta csak megbízásból árusít okmánybélyeget, az ellenértéke a magyar államé. Az illetékhivatalnál megtudtuk, hogy az új bélyeg értékét visszatérítik. A vásárló ír pár sort, hogy kéri az okmánybélyeg árát, azt ők átutalják, s a posta rövid időn belül kiviszi. Ha az okmánybélyeg fel van ragasztva, akkor is a teljes értéket térítik. Az üzemegészségügyi szakrendelő vezető főorvosától, dr. Biró Zsuzsától hallottuk, ha egy rendelkezést megtudnak, azt abban a pillanatban érvényesítik. Az a rendelkezés, mely azt mondja ki, hogy 100 forintos okmánybélyeg szükséges a jogosítvány megújításhoz, éppen a rendelés elején jutott a tudomásukra. Igen, igen. Ez mind jó, s szép. Csak az a baj, hogy ez az egész herce-hur- ca a bélyeggel majd egy délelőttöt vett igénybe, míg a Köjál-vizsgálat csupán negyedóráig tartott.
