Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-24 / 276. szám
—1 MA 1986. november 24. HÉTFŐ XXXVI. évfolyam, 276. szám ÁRA: 1,80 Ft EXPORT A GÉM-BÖL (3. oldal) k Kritikus helyzetértékelés K ét év nagy időnek bizonyult - a XIII. kongresszus határozataiból fontos célok teljesültek, azonban a gazdaságban nem úgy alakultak, alakulnak a dolgok, ahogy azt szerettük volna, ahogy azt vártuk. A Központi Bizottság ülése kritikus vitakedvvel, őszintén elemezte a fejleményeket s mérleget vont a helyzetről. Ami a közvélemény számára is azonnaf szembetűnik - az értékelésben ezúttal a KB olyan helyzetfeltárást végzett, ami a sürgős, gyakorlati teendőkre mozgósító hátteret nyújt. A határozatból kiviláglóan a gazdaság egyensúlyi törekvései nem vezettek kellő sikerre, a gazdaság teljesítménye elmarad a VII. ötéves tervben és a XIII. kongresszuson kitűzött ütemektől. A KB értékelése szerint ebben nem a külső okok játszottáka döntő szerepet, hanem a belső munka gyengesége; sőt az úgynevezett külső okokban is megfigyelhető a gazdaság belső problémáinak tükröződése. Például a cserearány-veszteség folyamatában nem csupán a világtendencia nyomai mutatkoznak meg, hanem az is, hogy jó néhány területen elmaradunk a versenyképesség dolgában a nemzetközi piacon, még mindig nem megfelelő a gyártmányszerkezet, kevés a jól eladható, nagy szellemi értéket magában rejtő termékünk. (Természetesen a világpiaci frontátvonulások mindehhez hozzáteszik a magukét, a mezőgazdasági árak alakulása a gabona és a hús tartós közös piacbeli túlkínálata persze hogy nagyon kedvezőtlen bevételeink szempontjából. S az immáron tartósan nálunk vendégeskedő aszály szintén előre nem látott, s nem beszámított károkat okozott, aminek következményeit sajnos jövőre is viselnünk kell.) Ám a figyelmet a KB nem a külvilág elháríthatatlan hatásaira, az égiek rossz kedvére kívánja irányítani, hanem arra, hogy igen fontos teendőnkben bizonyultunk következetlennek, lassúnak. így a termetési szerkezetről megszületett, a VII. ötéves tervben rögzített feladatok vontatottan haladnak, az irányítás munkája elmarad a kívánalmaktól, a döntési mechanizmus változatlanul nem alkalmazkodik eléggé a mai helyzethez. Az irányítás intézményeinek korszerűsítése - például a vállalati új irányítás - még nem hozott fordulatot az iparban, noha már mutatkozik egy-két sikeres vállalatnál, hogy van fantázia, perspektíva a vagyonérdekeltség fokozásában, az önállóbb, vállalkozó szellemű vezetésben. (Erre az utóbbira egyébként éppen a szövetkezeti ipar hozott fel élénk bizonyítékot az idén: ebben a szektorban régóta érvényesült a szövetkezeti tulajdonnal szembeni nyíltabb felelősség, a termelési eszközök felhasználását - a lehetőségek aktívabb kiaknázását mutatja, hogy a szövetkezeti ipar 1986-ban is mintegy nyolc százalékkal növeli teljesítményét, jelentős az export-többlete is. A nyilvánosságra hozott közleményből kiderül, hogy az 1985-86-os esztendők tehát nem egyszerűsítették, éppen ellenkezőleg, bonyolították, nehezítették a társadalom feladatait. Nem készülhetünk könnyebb esztendőkre - adósai vagyunk önmagunknak. A kritikus helyzetértékelés nem hagy kétséget afelől sem, hogy 1987-ben mindenképpen meg kell törni ezt a rossz tendenciánkat. Ennek - ha javul a társadalom aktivitása, s következetesebb lesz önmagával szemben - a feltételei adottak, a VII. ötéves terven, illetve a XIII. kongresszuson elhatározott irányok helyesek, programja érdemes a követésre. Ismét határozottan megfogalmazta a KB - nincs szükség új keretekre, a gazdaságpolitika új nyomvonalára - arra viszont igen, hogy a kialakult helyzetben újragondoljuk feladatainkat, azok sorrendjét és súlypontjait. ilyen válaszokat ad erre a kérdésre a KB? Elsősorban a legfontosabb: folytatni kell a gazdaság élénkítését, de csak ott, ahol ezt a világpiaci és a hazai feltételek indokolják. Végre érvényt kell szerezni - társadalmi érdekből -, hogy a termelés eszközei, a munkaerő és a tőke oda áramoljon, ahol az a legnagyobb hasznot hajtja, ahol a legtöbb nemzeti jövedelmet képes létrehozni. (Erre határozatok, sokaságát dologzták ki az irányító szervek és a vállalatok, ám ezek végrehajtása késik.) Most lendületet kell adni a szelektív fejlesztésnek és tegyük azonnal hozzá - a visszafejlesztésnek is. A KB politikai támogatást nyújt a kényes és felelősségteljes munkához azzal, hogy a nem hatékony tevékenységek felszámolását, illetve ahol az lehetséges - átalakítását, „feljavítását” javasolja. (Ehhez van már megfelelő eszközrendszer, remélhetően a szanálási szervezet, az életbelépett csődeljárás megfelelően működik majd, s a gyakorlatban is megvalósítja az oly sok munkával kidolgozott elveket.) A második: az életszínvonal alakulását a teljesítménynek kell meghatározni. Ez igaz legyen a konkrét termelői területen: csak annál a vállalatnál növekedjen a fizetés, az életszínvonal, ahol nyereséges a termelés, ahol produktív a kollektíva. Nincs más lehetőségünk az adott helyzetben, mint a differenciálás következetes alkalmazása. Központi támogatást nem szabad arra igénybe venni, hogy a gyenge eredménnyel dolgozó cégeket megmentsük, újabb és újabb időszakokra kivételezéssel, preferenciákkal enyhítsük anyagi problémáikat. Úgy tűnik - egységes társadalmi közhangulat alakult ki a fegyelem, a szilárdabb értékrend megteremtéséhez, a sajnos terjedő nagyvonalúság megfékezésére. Ebben is segíthet a jobb jövedelempolitika, az, ha a pénzhez jutás feltételeit szigorítjuk. Világosan kell látnunk: minderre nemcsak kipróbált elvek, s több területen sikeresen működő gyakorlatunk indít, hanem az is, hogy a növekedéshez szükséges forrásokat nem szabad elfecsérelnünk, azokra sokkal jobban kell vigyáznunk, mint eddig. És ebből származik a harmadik fontos követelmény: a fontos határozatok, a társadalmi előrehaladást szolgáló pogramok megvalósításához az irányítást is tovább kell javítani. KB kiáll amellett, hogy a megtett és megteendő lépések ne formálisak, hanem érdemiek legyenek. 1987-ben működni kezd az új bankrendszer, a már említett eljárás a vállalatok gondjainak rendezésére, sokat várunk a személyi és jövedelemadózástól, illetve a hozzáadott érték alapján számoló vállalati adózástól. Van tehát mozgástér, van eszköz azok kezében, akik cselekedni akarnak és MATKÓ ISTVÁN tudnak. Kun Béla- emlékmű A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, a Magyar Tanácsköztársaság vezetője, a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló harcosa, Kun Béla születésének 100. évfordulója alkalmából emlékművet avattak szombaton Budapesten. A Vérmezőn, az Attila út és a Krisztina körút találkozásánál felállított szoborcsoportnál a Himnusz hangjai után Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mondott avatóbeszédet. Az avatóbeszéd után az ünnepség résztvevői koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Az emklékmű talapzatára a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Kun Béla Emlékbizottság és a Budapesti Pártbizottság nevében Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, a Kun Béla Emlékbizottság elnöke, Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára és Huszár István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója helyezett el koszorút. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa részéről Kállai Gyula és Ribánszki Róbert, a HNF OT titkára, a Minisztertanács képviseletében Somogyi László építésügyi és városfejlesztési, valamint Veress Péter külkereskedelmi miniszter rótta le kegyeletét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa részéről Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke és Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára helyezett el koszorút. Elhozták a megemlékezés virágait Kun Béla családjának tagjai, egykori harcostársai, barátai, tisztelői. Kádár János üdvözlete a DÍVSZ közgyűlésének Kedves Elvtársak, Fiatal Barátaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam nevében köszöntőm a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség XII. közgyűlésén részt vevő küldötteket és vendégeket. Önök öt kontinens haladó, demokratikus ifjúságának képviseletében érkeztek hazánkba, hogy elemezzék az ifjúság helyzetét ellentmondásokkal, feszültségekkel terhes világunkban és meghatározzák a Szövetségük előtt álló feladatokat. Világunk a tudományos vívmányok és a technikai haladás eredményeként összezsugorodott: messzi földrészek népei lettek szomszédokká, akik átérzik egymás sikereit és gondjait, örömeit és szenvedéseit. Modern világunkban senki sem sebezhetetlen: az egyik ország elmaradottsága, a másik fejlődésének gátjává válik és egykor messzinek tűnő helyi háborúk naponta pusztítanak, és gyakorlatilag az egész emberiség biztonságát veszélyeztetik. A béke védelme, a nukleáris háború megakadályozása, az imperializmus szélsőséges körei által a világra kényszerített fegyverkezési verseny lefékezése, a fejlődő országok gondjainak megoldása, a természeti környezet megóvása egyetemes érdek, közös felelősség és feladat. A szocializmust építő magyar nép csak békében és biztonságban tudja megvalósítani napirenden levő nagy feladatait, amelyek a gazdaság modernizálására, a szocialista demokrácia kiteljesítésére irányulnak. Kormányunk, társadalmi és tömegszervezeteink és lehetőségeikhez mérten állampolgáraink maguk is erőfeszítéseket tesznek a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért, az enyhülésért, a leszerelés ügyének előmozdításáért, a népek közötti megértésért Hazánk részese és támogatója a Szovjetunió, a szocialista országok által a béke megőrzéséért, a leszerelésért tett konkrét erőfeszítéseknek. Síkraszáll Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek függetlenségük megszilárdítására, gazdasági és társadalmi felemelkedésükre irányuló igazságos harca mellett A népekre és szóvivőikre nagy felelősség hárul, hogy elősegítsék olyan nemzetközi légkör kialakítását, amelyet a bizalom, az együttműködés, a világ sorskérdéseinek megoldásán való közös munkálkodás jellemez. Ebben a helyzetben kell megtalálni helyét és feladatát a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek is, megfelelve az ifjú nemzedéket tömörítő tagszervezetek igényeinek, közös törekvéseinek, egy bonyolult világ által támasztat feladatoknak. Úgy gondolom, ehhez a béke, a társadalmi haladás és az antiimperialista szolidaritás ügyének előmozdításában szerzett nagy tapasztalatai megfelelő alapot képeznek. Kívánok Önöknek eredményes tanácskozást, felelősségteljes munkájukhoz jó egészséget és sok sikert. KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára A Parlament kongresszusi termében a küldöttek Bíró Gyula beszédét hallgatják (Telefotó) Az MSZBT Vili. országos értekezlete A mozgalom kész és képes a kor igényeinek megfelelő megújulásra A barátsági mozgalom ötesztendős tevékenységét összegző, a magyar és a szovjet nép sokszínű kapcsolatainak további elmélyítését célul tűző, a soron lévő feladatokat körvonalazó tanácskozást tartottak szombaton az Országház kongresszusi termében. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság Vili. országos értekezletén az MSZBT 1900 tagcsoportját több mnt 700 küldött képviselte. Az elnökségben foglalt helyet többek között Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Berecz János, a Központi Bizottság titkárai, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Marjai József, a Minisztertanács elnök- helyettese, Köpeczi Béla művelődési miniszter és Várkonyi Péter külügyminiszter. Ott volt Zinaide Kruglova, az SZKP KB tagja, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége elnökségének elnöke - a tanácskozásra érkezett szovjet küldöttség vezetője -, Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Roman Bescsev vezérőrnagy, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport politikai csoportfőnökének első helyettese. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Apró Antal, a társaság elnöke mondott megnyitót, külön is köszöntve azt a 38 aktivistát, akiknek a magyar-szovjet barátság elmélyítéséért végzett tevékenységükért az értekezlet megkezdése előtt lezajlott ünnepségen nyújtottak át kormány-illetve MSZBT-ki- tüntetést. Ezt követően Bíró Gyula főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést az országos elnökség írásos beszámolójához. Bevezetőként arról szólt, hogy az MSZBT ideológiai, művelődéspolitikai tevékenységével aktívan hozzájárul az MSZMP XII. és XIII. (Folytatás a 2. oldalon.)
