Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

1986. november 22. Képújság 9 Hatmilliárd márka - hulladékból Gyújtsd a vasat és a fémet - ezt a ná­lunk korábban jól ismert mondást az NDK-ban ma (gy folytatják: - meg az üveget, a papírt, a műanyagot, és min­dezektől jól elkülönítve az ételmaradé-» kot. Az NDK jól szervezett hulladékfelvá­sárló és -begyűjtő rendszere méltán le­het vonzó példa bármely nyersanyagok­ban szegény ország számára. Erre az évre a népgazdasági terv legkevesebb 31,5 millió tonna másodlagos nyersa­nyag újbóli hasznosítását írja elő. Ez óriási mennyiség, az így kapott fém, üveg, papír az ország nyersanyagszük­ségletének közel 15 százalékát fedezi, értéke pedig meghaladja a hatmilliárd márkát. A gyűjtéshez a feltételek adottak, sőt - mondhatni - irigylésre méltóak. Csupán az elmúlt esztendőben 600 újabb átve­vőhelyet nyitottak meg, ezzel számuk meghaladja a tizenötezret. (Itt SERO-le- rakatoknak hívják őket, a másodlagos nyersanyag német neve - „Sekundär­rohstoff” - alapján.) Nemcsak üzlethe­lyiségekben, házak közötti foghíjakon vagy hátsó udvarokban működnek, de mozgó átvevők is léteznek. A házak mel­Gurjev. Az Ural folyó két partján, vagyis Európa és Ázsia határán fekvő város a 120 ezer négyzetkilométer nagyságú gurjevi terület központja. Moszkva út- baejtésével Gurjev repülőterére érkez­nek a Tengizbe buszokon tovább utazó magyar munkások. „Csillagházak” A tengizi tábor Gurjevtől légvonalban nincs messzebb százegynéhány kilomé­ternél. A valóságban jóval nagyobb a tá­volság: közöttük van a Kaszpi-tenger egyik öble és a mocsarak. Az oda- és visszautazás így egy napot is elvesz. Az utak rosszak, egyaránt próbára teszik az embert és a járművet. A tábor a levegőből nézve négyzetes alaprajzú település. Nyílegyenesen ha­lad el mellette az egymással párhuzamos aszfaltos út, a még beszabályozatlan va­súti pálya és magasfeszültségű villamos távvezeték. A település előtt terepegyen- getési munka nyomai: itt épül egy kis re­pülőtér. Amerre a szem ellát: sehol egy fa, bokor, vagy zöld növény. A kerítés mögött racionálisan egysze­rű, de tetszetős és szemmel láthatólag jól megépített épületek állnak, illetve újab­bak vázszerkezete emelekdik a magas­ba. Az év végére 2000 fő lakik itt. Végül már 4800-5000. Egymás után emelkednek tehát a ma­gasba az előregyártott elemekből készü­lő egy- és kétszintes épületek. Az építők különösen a földszintes „csillagházakra” büszkék. Ezek onnan kapták nevüket, hogy a középen elhelyezkedő nagymé­retű közösségi helységet körülveszik a belőle nyíló két-, három- vagy négyágyas szobák. Minden szobának külön légkon­lett például időről időre letáborozik egy lakókocsira emlékeztető nagy, négyke­rekű alkalmatosság, amely egy-két na­pig nyeli magába a háztartásokból kike­rülő, de iparilag még hasznosítható hul­ladékokat, majd amikor megtelt, teher­autóval elvontatják. A hagyományos hulladékok mellett az utóbbi időben előtérbe került a műanya­gok, valamint a használt elektromos al­katrészek, kimerült szárazelemek újbóli hasznosítása is. Ami az előbbieket illeti: szinte minden településen - főleg a na­gyobb kereskedelmi központok, élelmi­szer-áruházak bajáratai közelében - fémkeretre feszített műszálhálók jelen­tek meg, bennük üres műanyag-, vaj- és margarintartók, mosószeres palackok és hasonlók. A hálók rendszerint gyor­san megtelnek, s ami talán még inkább feltűnő, általában tényleg csak olyan hulladékot dobálnak bele az arra járók, amelyek oda valók. Az is a lakosság együttműködési készségéről tanúsko­dik, hogy ha konyhamaradékokat készül kidobni, a többség nem restell vele lemenni az utcára, és elballagni né­hány métert a kukáig, amelyen csábo­dicionáló berendezése van : e nélkül nyá­ron a hőségtől nem lehetne megmaradni. Télen a házakat központilag fűtik. A települést először ideiglenesnek szánták. Csak a magyar munkások lak­tak volna itt addig, amíg fel nem építik a magyar vállalkozás fő objektumát, a földgáztisztító üzemet. Az ideiglenesség­ről már nincs szó, sőt kazah vendéglá­tóink több ízben és látható örömmel em­legették, milyen szép házakat, milyen csinos települést építettek a pusztaság­ban a magyarok. A gáztisztító elkészülte után a magya­rok elhagyják a települést és az ottaniak költöznek a helyükre. Kezük nyomaként azonban állandó településként felkerül majd a Szovjetunió térképére az egykori tengizi lakótábor. Ha majd lesz neve, ta­lán emlékeztetni fog arra, hogy több mint egy évezred után a magyarok ismét meg­fordultak ezen a tájon. Kazah vendéglá­tóink ugyanis számon tartják a közös múltunkat, s nyelvészeti kutatásokra hi­vatkozva többször említették, a magyar és a kazah nyelvben megközelítőleg öt­száz közös szó található. Ebből az öt­százból lehetne talán egyet a település neveként kiválasztani. „Hát persze, kell a pénz...” Ha mindazt tudja, amit most tud, ki­jönne mégegyszer? ” - kérdeztem a ten­gizi magyar építkezés egyik munkását. - „Hát persze” - kaptam habozás nélkül a választ. - „Kell a pénz”. S egy pillanat­ra elmosolyodott, mint aki nem érti, ho­gyan is lehet ilyen kérdést feltenni. VÁRADI EMIL san mosolygó, szakácssapkás malacfej hirdeti, hogy ennek a tartálynak a tartal­ma a sertéshizlaldák „asztalára” kerül. Az ilyen mentalitás kialakítása már az iskolákban elkezdődik. A begyűjtött anyagok ellenértéke az osztálypénztárba vándorol, megalapoz­va egy-egy őszi vagy tavaszi közös ki­rándulást. Habár a gyűjtés a társadalom minden rétegét átfogja, NDK-beli szak­értők szerint még távolról sincsenek teljesen kimerítve a hulladékfelhaszná­lás lehetőségei. A berlini esti lap munkatársai kiláto­gattak az egyik nagy szemétlerakóhely­re, és a SERO-vállalat illetékeseivel át­vizsgálták egy nap termését. A gube­ráló újságírók egy autórakomány ház­tartási szemétből száz műanyag flakont, sok üvegpalackot, papírt, rongyot, fémet válogattak ki. A szállítómunkások maguk is többnyi­re kigyűjtik a színesfémeket, és eladják a lerakodóhelyeken felállított gyűjtőko­csinál. A felmérések szerint a házi hulla­dékok 35 százalékát lehetne újból be­vonni a gazdaság vérkeringésébe. Egyazon ágon Bizonyára nincs olyan ember, aki a Szuhumiban élő nyugdíjas Bagrat Kali- csava gyümölcsöskertjébe lépve fel ne kiáltana: „Ez valóságos csoda!” Az egyik ágon körte játszik arany színben és az alma pirosodik. A másik fa lombkoroná­jában őszibarack, meggy és szilva ka- maszkodik meg az ágakon. A körtefa ti­zenegyfajta gyümölcsöt érlel. A nemesítő több évig érlelte a gondo­latot, hogy olyan szőfőtőkét nevel, ame­lyen egyidejűleg sok szőlőfajta terem. Az oltványok kiszáradtak, de nem adta fel a harcot: sorra vette a variánsokat, s végül elérte, amit akart. Az izabellába beoltott csemegeszőlő-fajta, a „gjand- zsuri" (női ujjacska) az elmúlt évben 15 kilogramm termést adott. Az izabella rendkívül „vendégszeretőnek” bizo­nyult. Kína új atomerőműve Kína az új atomerőmű építésére fran­cia és brit cégekkel kötött megállapo­dást. A létesítmény tervezett színhelye a Taja-öböl térsége. Az atomerőmű alig 50 kilométerre van az 5,5 millió lakosú Hongkongtól. Hongkong lakossága til­takozott az atomerőmű felépítése ellen, de ennek ellenére a kínaiak megkötöt­ték a szerződést, amely tartalmazza, hogy az atomerőmű várható átadási ide­je 1992-ben lesz. A tervek szerint az erő­mű két, egyenként 900 megawattos reaktorát francia cég, az elektromos tur­binákat pedig brit cég fogja szállítani. A 2,5 milliárd dolláros beruházás felét mintegy 11 milliárd francia frankot egy francia bank adja az építkezéshez. Az erőművet hongkongi-kínai tőkeérde­keltségű vállalkozás fogja üzemeltetni, amelyből a Kínai Népköztársaság 75%- kal, Hongkong pedig 25%-kal részese­dik. A Taja-öböl menti erőműben termelt áram 75%-át Hongkong vásárolja majd meg. A szerződés végleges jóváhagyása a kínai kormány részéről október elején várható. MONGÓLIA Húsos tea mongol módra A tea ősidők óta a mongol táplálkozás elmaradhatatlan eleme. Szerepe annyira fontos, hogy olykor-olykor akár fő fogássá is előléphet. A mongol konyha a tea szá­mos elkészítési módját ismeri. Az ügyes szakácsok és háziasszonyok a teát annyiféle adalékanyaggal egészítik ki, hogy sokszor valóban felér egy-egy tartalmasabb étel­lel. Ismeretes, hogy a tea elkészítése nem igényel hosszas előkészítést, sokféle edényt, ezért az évszázadokon át nomád életmódot folytató mongolok különösen kedvelték. Sokáig csak a préselt teát fogyasztották. Ezt kockákban tárolták, előnyei közé tartozott, hogy nem szóródott, nem szívta be a nedvességet. A zöld- és a fekete tea később terjedt el a kínai kereskedők közvetítésével. A napi étrendben a tea ma is sok-sok változatban jelenik meg. A leforrázott tea fő­zetéhez többnyire tejet, tejtermékeket, például vajat, lisztet, sőt húst is adnak. A tejes tea a nap minden szakában fogyasztható. Adják reggelihez, ebédhez és vacsorához is. Elkészítése egyszerű: egy maréknyi szárított zöld teát forrásban lévő vízbe dob­nak. Néhány percig állni hagyják, majd leszűrik és tejet öntenek hozzá. Ami másutt talán furcsa, de náluk megszokott: sót és kevés vajat is dobnak a forró főzetbe. Bár a felnőttek is isszák, de ezt főleg a gyerekeknek szolgálják fel. A felnőttek különösen kedvelik a lisztes teát. A forrásban lévő vízbe tealevelet, liszt­főzetet, sót és vajat tesznek. Olyan akár a leves. A forró fehér ital igen tápláló. De ad­nak a teához darát és rizst is. Ilyenkor tejes teával vegyítik a gabonaféléket, amelye­ket természetesen előre megfőztek vajon. Végül érdemes megemlíteni a húsos teát. Nos, ez úgy készül, mint a leves, csak az alapié nem zöldségből, csontból, hanem erős teából áll. A húst darálják, gombócokat formálnak belőle, s a teában főzik ki. Forralás után kész a húsos tealeves. ' pusztaság közepén o.) Gazdag termés ehető feketekagy­lóból. A Fehér-tengeri biológiai ál­lomás tudósai elégedettek: a kí­sérlet sikerült. ★Homzonr* A Fehér-tengerben, a Csupinszkaja Guba egyik öblében (a Szovjetunió eu­rópai területének északi része) kísérleti gazdaságot létesítettek ehető fekete- kagyló-tenyésztésre. Ezt az északi félte­kén lévő tengerek partmenti övezetében előforduló kagylót mindig nagy becsben tartották. A húsa mikroelemekben gazdag, ér­tékes élelmiszer. A Szovjet Tudományos Akadémia Ál­lattani Intézetének fehér-tengeri bioló­giai állomásán dolgozó tudósok egysze­rű technológiát ajánlottak a kagylók könnyű tutajra felfüggesztett táptalajon való tenyésztésére. Ennek révén lehető­vé válik, hogy a berendezést szükség szerint a legkedvezőbb helyre vigyék, s ezzel az ehető feketekagyló ellensége, a tengeri csillag elleni harc problémája is megoldódik. A tudósok által a tengeri farmon elért nagy kagylótermés bebizonyította, hogy gazdaságilag előnyös dologról van szó, amelyhez nincs szükség nagy befekte­tésekre. Egy tutajról a tenyésztés negyedik évében körülbelül 3 tonna ehető fekete­kagyló gyűjthető be. APN-KS Tengeri farm Vitalij Kosztyin búzafajtái A Szovjetunióban nemesített kemény őszi búza - a „korund” - az öntözött földeken hektáronként átlagosan 106,6 mázsa termést hoz. Állami fajtavizsgálatra Vitalij Kosz­tyin fajtanemesítő adta át az új búzafajtát. A „korund” a nagy intenzitású fajták közé tartozik. A növény magassága 90-95 centiméter. Nem hullik, nem fekszik el, három­féle rozsdafajtával, a lisztharmattal, a porüszöggel és az üszöggel szemben védett, jellemzője továbbá a magasfokú fagyállóság. A „korund” nagy méretű, üvegszerü szemeiből kiváló minőségű liszt állítható elő. A kemény őszi búza másik fajtáját a „kristály”-t szintén Vitalij Kosztyin nemesítette, - aki korábban agronómusként dol­gozott, ma pedig a krasznodári mezőgazdasági tudományos kutatóintézet munka­társa. E másik búzafajta a Szovjetunió nagy területein vethető. (APN-KS) Márkaboltok a Szovjetunióban A Szovjetunióban komplex, összehan­golt intézkedéseket hoznak a fogyasztási cikkek termelésének növelésére. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjet­unió Minisztertanácsának májusi határo­zata a legfontosabb feladatnak tekinti a kiváló minőségű és választékos köny- nyűipari termékek iránti növekvő keres­let kielégítését. A fogyasztói igények vizsgálata szerint különféle tömegcikkekből a lakosság el­látása megfelelőnek mondható, de bizo­nyos áruféleségekből jelenleg is hiány mutatkozik. Ilyenek például a szép kö­töttáruk, a divatos fazonú bőrcipők stb. a könnyűipari vállalatok igyekeznek hamar reagálni a piaci konjunktúra válto­zásaira. Ehhez több vállalati önállóságot is kapnak. A termelésre, a választék bőví­tésére és a minőség javítására vonatkozó terveiket a kereskedelem megrendelései alapján dolgozzák ki. A kereskedelem pedig a nagykereskedelmi árubemuta­tók eredményeihez igazodva alakítja ki a megrendeléseit. Módosul az árképzés rendszere is. Egyszóval, a gazdasági ösztönzők és szabályozók mind nagyobb szerephez jutnak könnyűipari vállalatok munkájá­ban, ugyanakkor a központilag jóváha­gyott, előírt mutatók szerepe jelentősen csökken. Nézzünk egy ellenpéldát: a könnyű­ipari minisztérium a belkereskedelmi mi­nisztériummal összhangban az átfogó tervekben meghatározott árcsoportba sorolja a gyermekeknek, a fiataloknak és az idősebbeknek gyártott árufélesége­ket. Teszi ezt azért, hogy megakadályoz­za az indokolatlan áremeléseket. Külö­nösen a gyermekholmik esetében. A gyermekek továbbra is kedvező helyzet­ben vannak, az állam ugyanis óriási ősz- szegeket fordít a nekik készülő termékek dotálására. Az alapvető könnyűipari termékek ára az eddigi gyakorlat szerint csaknem min­dig változatlan volt, gondolunk itt a mé­terárura, a ruházatra, lábbelire. Termé­szetesen az árak soha nem voltak telje­sen befagyasztva, és a jövőben sem lesznek. Annál is inkább, mivel a köny- nyűipari vállalatoknak a legszigorúbb gazdasági önelszámolás keretében kell dolgozniuk. Vagyis, maguknak kell eltar­taniuk önmagukat. Növekszik az érde­keltségük új technika alkalmazásában, új nyersanyagok felhasználásában. A textilipari vállalatoknál most egyre inkább terjed a vetélő nélküli gépek al­kalmazása, s ez lehetővé teszi a termelé­kenység megkétszerezését és a munka- körülmények javítását. A kötöttárugyá­rakban gyors automata gépeket állítanak be. A cipőgyárak félautomata technikát és új technológiát alkalmaznak. Minden vállalatnak joga van arra, hogy jövedel­mének egy részét a termelés korszerűsí­tésére fordítsa. Az innováció meggyorsí­tására a bankok hosszú lejáratú (maxi­mum 6 év) kölcsönöket folyósítanak. Most van folyamatban az újonnan ki- bocsájtottés felújított könnyűipari beren­dezések műszaki színvonalának értéke­lése. Az a technika, amely bármiben is le­marad a világszínvonal követelményeitől, nem kerül alkalmazásra. Az idén megkezdett XII. ötéves tervben kiépül a márkaboltok hálózata a köny- nyűipar legújabb, legdivatosabb termé­keinek és egyéb áruféleségeknek az ér­tékesítésére (emelt árakkal). Mihelyt csökken a kereslet a különféle ilyen termékek iránt, a vállalatok - a kereske­delemmel történő megállapodás alapján - csökkenthetik az áraikat. Az árak eme­léséért és az árak csökkentéséért a kivá­ló minőségű termékek esetében a terme­lési egyesülések (vállalatok) vezetői és az illetékes ágazat vezetői felelősek. Te­vékenységüket az árhivatal ellenőrzi. A könnyűipari vállalatoknál még egy ösztönzőt vezettek be: nagyobb segítsé­get kapnak az exporttermékek gyártásá­hoz. Az eladásból származó konvertibilis valuta egy részét rendelkezésükre bo­csátják. FJODOR BREUSZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents