Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

1986. november 22. Képújság 7 A gabonasiló mellett Malom a Keselyűsi úton A régi malom, amely naponta 31 tonna őrlemény készítésére volt képes, meg­szűnik, a helyébe lép az új, amelynek a „napi kapacitása 150 tonna lesz. f Ezzel lehetővé válik, hogy az elavult kis Az előkészítés már hosszabb ideje tart, a vállalat már megbízást adott a tröszt szolgáltató vállalatának, a Gamszov-nak, hogy a helyszíni vizsgálatok alapján ké­szítsék el a tanulmánytervet. Az öreg malomban naponta 31 tonna jó minőségű őrleményt készítenek A hengerszék, amelyen a búzát őrlik 1913-ban készült Csikorgó lépcsők, barnára pácolt, fényesre kopott henger­székek, surrgó szíjáttételek. Ta­lán a legrégibb ipari épületeink ma a malmok, egyik-másik ipartörténeti kuriózum, elag­gott, de ha lihegve is, még dol­gozik. Tolna megyében - a bonyhádi kivételével valameny- nyi malom az 1920-as, 30-as években épült, s ugyanebből az időből származnak a vezérgé­pek is. Az üzemek elhasználó- dottsági mutatója 73,3 százalék - ez a megyék közül a második legrosszabb helyet jelenti. Őrlés - dúcok alatt A jelenlegi kapacitás-kihasználás rendkívül magas: 99,6 százalék, lénye­gesen eltér az optimálistól amit 70-80 százalékban határoztak meg. Tolna me­gye területén nyolc malmot számolha­tunk meg - ezek nyilvántartott értéke csupán 14,7 millió forint. Közülük a leg- elavultabb a szekszárdi malom, amelyet a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola hallgatóinak statikai vizsgálatát követően az elmúlt évben aládúcoltak. Ezt a mal­mot ilyen körülmények között működtetni hosszú ideig nem lehet, éppen ezért ha­tározták el, hogy új malmot építenek a megyeszékhelyen. Ez a malom a Kese­lyűsi úton, a gabonasilók mellett lesz. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vál­lalat igazgatójától János Jeromostól megtudtuk: a malom építését már több ötéves tervciklusban tervezték. Tanul­mányterv már az V. ötéves terv időszaká­ban is készült, sa helykijelölés is megtör­tént. A Gabonatröszt és a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisztérium mégis úgy döntött, hogy bár Tolnában is szük­ség lenne malomra Mohácson indokol­tabb új malom építése.Ez 1980-ban el is készült. A vállalat és az illetékes megyei szervek a VI. ötéves terv idején is szerepeltették fejlesztési ter­vükben a malomépítést, erre azonban pénzügyi források hiánya miatt nem került sor. Idő közben az üzemek állaga to­vább romlott, s bár megerőltet­ve, bizonyos felesleget is ké­pesek termelni. A szekszárdi malom építése halaszthatat­lanná vált, s erre ebben az öt­éves tervciklusban kerül sor. Többszöri tárgyalás és terv­egyeztetés után megállapod­tak abban, hogy 1987 első fe­lében készüljön el a tanulmányterv, az év második felében pedig a kiviteli terv. Az új malom olcsóbb mint a többi A Keselyűsi úton az infrastruktúra, az energia, a gáz, a villany, a szennyvíz, az iparvágány adott, s a két úgynevezett gyapotos raktár lisztraktárrá, illetőleg szociális épületté átalakítható. Ez ol­csóbbá teszi a malom építését, - a mos­tanában épült malmok egy tonna őrlőka­pacitásra eső bekerülési költsége másfél millió forint, - a szekszárdi malomnál ez az összeg egymillió forint körül várható. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve foglalt állást a Gabonatröszt vezeté­se és kérte fel a Tolna megyei vállalatot, hogy készítsék el a beruházásra, a ma­lom építésére a döntést megalapozó elő­terjesztésüket. Ez az előterjesztés kerül a tröszt, illetőleg a MÉM illetékes vezetői elé. kapacitású malmok megszűnjenek, hisz ezek már régen megérettek a felszámo­lásra, a kiselejtezésre. A szekszárdi malomban például nem volt raktárépület, valamennyi őrlésre ke­rülő búzát naponta kellett ide gépkocsi­val szállítani. Itt az elhelyezkedésből adódóan bőví­tésre nincs lehetőség. Keresik a jó lisztet Pedig a megyében termett búzából őrölt liszt nagyon keresett, hiszen na­gyon jó minőségű. Budapestre, Komá­rom és Győr megyébe, valamint So­mogyba, a Balaton déli partjára is kerül a malmokban őrölt lisztből. Az elkövetkező időszakban fokozni kívánják az ömlesz­tett liszt mennyiségét főként Budapest­re. A megyén kívüli szállításoknál kiemel­kedő fontosságú a gyermelyi és dunake­szi tésztagyár részére történő szállítás, ez évente hatezer tonnát jelent. Malomépítés, illetve a malmok felújítá­sa nélkülözhetetlen. A malom, amely 1988-ban épül majd Szekszárdon 145 millió forintba kerül. Az építést a Tolna Megyei Állami Épí­tőipari Vállalatra kívánják bízni, a techno­lógiai illetve elektromos kezelést pedig a A két raktáriépület között épül az új malom, amely közvetlen kapcsolatban lesz a silóval A régi malom fa födémszerkezetét már több helyen aládúcolták bátaszéki Gamszov, illetve a Tolna me­gyei vállalat szakemberei végzik. Ami egyébként a szakembereket illeti, a tervezett malom üzembe állításakor nem lesz szakemberhiány. S nem utolsó szempont az sem, hogy az ipartelep jelenlegi, és a malomépítést követő adottságok miatt mód nyílik arra is, hogy a vállalat termékbővítést hajtson végre, - a távlati tervekben édesipari ter­mékeket előállító üzem létesítése is sze­repel. D. VARGA MÁRTA Gyönkön hallani, Diósberényben, Szakadáton látni SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS A tanács szervezésében Nyilvántartásban a rászorulók. A következő lépésben gondozót keresnek. Nincs szükség főfoglalkozású gondozóra, mert segítenek a jó szomszédok, a rokonok. Kevés tiszteletdíjért - sok segítség. A munkám része Gyönkön a tanácsház emeleti irodájában találni Zsilinszky László- né igazgatási előadót, kirendeltségvezetőt. Ö az aki hivatalos sze­mélyként nyilatkozik a házi szociális gondozás helyzetéről:- A munkám része - kezdi, mikor vastag aktacsomagot vesz elő, hogy részletesen és pontosan tájékoztasson. Önmagáról alig szói valamit. Azok közé tartozik, akiknek örömet jelent a munka. Fontosnak érzi azt amit csinál. Bizonyára ezért is választották szülőfalujában - Varsádon - tanácsi kirendeltség-veze­tőnek.- Szeretem az idős embereket, különösen azokat, akik segítségre szorulnak, mert ilyen-olyan okok miatt képtelenek, vagy csak nagyon nehezen tudják ellátni önmagukat. Amit Zsilinszky Lászlóné keresetlen szavakkal megfogalmaz - mint önmagának munkával szerzett örömet - az nem más, mint a házi szo­ciális gondozás célja. Közel másfél évtizedes múltja van ennek Gyön­kön és társközségeibe. Kezdetben kevés létszámmal, ma már mind több idős, egyedül élű ember fordul bizalommal a tanácshoz, hogy segítsenek, könnyítsenek életén. Egy nagyon fontos, lényeges dolgot kell hangsúlyozni: bizalom. A történelmi változásokat, háborús éveket meg- és túlélt emberek számára ez az egy szó magát az életet jelenti. A házi szociális gondozásban ketten vesznek részt; gondozott és gondozó. Az ügyek általában úgy indulnak, hogy a település tanácsi dolgozói valamilyen úton tudomást szereznek arról, hogy ki az aki élni kíván a szociális támogatással.- Vannak erre formanyomtatványaink - mutat fel néhányat a varsá- di kirendeltségvezető. Ezen az orvos megnevezi a gondozásra váró betegét, fogyatékosságát és javaslatot is tesz a gondozás mértékére, azaz teljes, vagy csupán részleges ápolásról van e szó. Ezen a gon­dozási lapon pontos adatok vannak a gondozott személyéről, vagyo­ni helyzetéről is. A következő lépés az, hogy gondozót keresünk. A mi körzetünkben még nincs hivatásos házi gondozó. Ennek ma még nem látjuk értelmét. Lehetőség természetesen van a beállítására, de úgy gondoljuk, jobban ellátják így „másodállásban” a vállalt feladatu­kat. Kötünk egy társadalmi gondozási szerződést, amelyben a gon­dozó vállalja, hogy a Gyönk Nagyközségi Közös Tanács által „kijelölt személyeket társadalmi munkában a kapott eligazítás szerinti módon házi szociális gondozásban részesíti. A végzett tevékenységről napra készen gondozási lapot vezet, amit minden hó utolsó napján a helyi szakigazgatási kirendeltségen lead... A megbízó szerv vállalja, hogy munkájához a szükséges segítséget megadja, anyagi lehetőségei­hez mérten munkája szerint tiszteletdíjban részesíti." Zsilinszky Lászlóné gyakorlati ember. Kérés nélkül javasolja, men­jünk a helyszínre és beszéljenek azok, akik résztvevői a szóban forgó gondoskodásnak. A gondozott házhoz jön Balaskó Ferencné szociális gondozót Diósberényben a lakásán találjuk. Délidő van. A rövid beszélgetésre tiszta térítőt rak a konyhai asztalra. A friss ebéd illata átjárja a kis szobát.- Józsinak is jönni kellene már - kínál hellyel Balaskó Ferencné. Csak nincs valami baja. Aggodalmaskodik, míg jövetelünk céljáról is tudakozódik. Ö maga 60 éves. Édesanyjával él együtt, aki a 88. évében van és fekvőbeteg. A konyha jóleső melegében emberi sorsok rajzolódnak pillanatok alatt.- Húsz évig dolgoztam a tsz-ben, most 2500 forint nyugdíjat kapok - meséli apró mosollyal Balaskó néni. Múlt napokban mondták a gyerekeim, hogy vettek egy pár női csizmát 2000 forintért. Mit lehet erre mondani? Na, talán megjött a Józsi! Zömök, középkorú férfi lép a konyhába. Kezében összekötözött bátyú. Balaskó Józsefnek hívják. Ö a gondozott, aki a gondozó házá­hoz jön. Rövid magyarázat után érthetővé válik a furcsának hangzó eset.- A TÁÉV-nél dolgoztam - kezdi a dolgok elején Balaskó József. Hegesztő a szakmám. Izületi fájdalmakkal fordultam először orvos­hoz. Ennek már tíz éve. Aztán... Pillanatra elhallgat, majd időrendi sorrendben, napi pontossággal meséli kórházi hónapjainak eseményeit. Vese- és mandulaműtét, lábtörés, kézfejének megfagyása... Ne folytassuk! Fiatalon rokkant- nyugdíjas, magát ellátni képtelen. Támogatásra, gondozásra szorul. Nagyon jó megoldásnak találja, hogy nagynénje - Balaskó Ferencné- és a tanács közötti szerződés az ő boldogulását szolgálja.- A kórházban az orvostól kaptam a tanácsot, hogy van ilyen házi szociális gondozás. Ezt más el sem tudja képzelni, hogy nekem mit jelent. A brigádban a haverok 10-12 ezer forintot keresnek. Én meg 3095 forint rokkantsági nyugdíjat kapok. Tudja mire elég ez? Számolni kezd, hogy bebizonyítsa forintjainak sorsát. Fodrász, vil­lany, újság, gyógyszer és ennivaló.- Újság nélkül nem tudok meglenni! - mondja nem kis izgalommal és verejtékét törli homlokáról. A Népújságban a Tolna megyei dolgo­kat találom fontosnak. A Képes Újság országos szinten tudósít. A Népsportról sem akarok lemondani. Vállaltam a tehot is, vízvezeték építésére is 30 ezer forintot kell majd összerakni. Miből? Amíg él az ember csak kell valami... Ketten egyért Szakadáton Miklósi, egykor Müller Andrásné gondozottat keres­sük. A 83 éves fejkendős néni mentegetőzve tört magyarsággal mondja, hogy nehezen beszéli a nyelvet, amit fokoz egy nem is olyan régi agyvérzése is. A nehéz megpróbáltatásokkal teli évekről hitele­sen szólni e rövid terjedelemben aligha lehet. Egy-egy szó sejteti, hogy életében több volt a keserű, mint az édes. Két szomszédja vállalta - Téri Andrásné és Krémer Andrásné,- hogy gondozza Miklósi nénit, mert unokája, aki ugyan vele él és nagyon sokat segít, de a munkahelyén is vannak kötelességei, így napközben nem tudja ellátni nagyanyját. A két szomszéd akkor vállal­ta ezt, amikor még nem kaptak tiszteletdijat a tanácstól. Tették, mert a jó szomszédság erre kötelezte őket. A teendők felsorolása - mosás, főzés, takarítás, hajfésülés, vasalás, tűzrakás, vízhordás - így önma­gában keveset mond egy kívülállónak. Csak Miklósi néni könnytől fá­tyolos tekintete érezteti a megfizethetetlen szolgálatot, amit a két szomszéd egy tiszteletdíjért - 1500 forintért - tesz. És végül- Tudja, kicsit féltem, milyen körülmények között találjuk a gondo­zókat és gondozottakat - mondja Zsilinszky Lászlóné, a Gyönkre ve­zető szerpentineken lefelé kanyarodva. Láthatta maga is, hogy a gon­dozók ellátják azt a feladatot, amit a szerződésben vállaltak. Rend és tisztaság mindegyik helyen. Nem így gondolja? Én megnyugodtam, hogy rendben megy a dolog. Október hónapban tizenhat gondozó huszonnyolc embert gondozott kettőezer-háromszázharminc eset­ben. Tiszteletdíjuk 21 900 forint volt... OECSI KISS JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents