Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-18 / 271. szám

1986. november 18. tfËPÜJSÀG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK­FIATALOK __________________________________A Egy nevelőtanár az 505-ös iskolából Lehet számítani a diákokra- Mindig is az volt a célunk, hogy nyitottá tegyük ezt az iskolát és be­fogadjuk azt, ami hasznos és figyelemre méltó. Kubanek Miklós, a Szekszárdi 505. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola fiatal kulturális ne­velőtanára minden bizonnyal jó úton ha­lad a kitűzött cél felé, hiszen nemrég kap­ta meg a KISZ KB középiskolai és szak­munkástanuló tanácsától a Diákközös­ségek segítésében végzett kiemelkedő munkáért járó kitüntetést. Már harma­dik éve dolgozik ebben a beosztásban, ezt hivatásának tartja, s több olyan ese­mény megrendezése fűződik nevéhez, amely méltán aratott elismerést. Irodalmi színpadok területi bemutatója, Magyar- ország az én hazám című vetélkedő országos döntője, hogy csak néhányat említsünk azon nemrég lezajlott legis­mertebb rendezvényekből, melyeknek az 505-ös iskola adott otthont- Jobban megfelel a valóságnak - iga­zít helyre Kubanek Miklós -, ha azt mon­dom, ezeket a rendezvényeket néhány pedagógus irányításával egy harminc fős gyerekközösség bonyolította le. Megbízható stábra támaszkodhatom a munkámban, bár eleinte néhányan nem nagyon hitték, hogy felelősségteljes mó­don fognak tevékenykedni ezek a tanu­lók. Szerencsére kiderült, hogy bátran le­het számítani a diákokra. Meggyőződé­sem, hogy nem feladatot, hanem funkciót kell adni nekik. Hogy egy példával éljek, ha azt mon­dom valakinek, hogy söpörje fel a folyo­sót, az valószínűleg kelletlenül áll neki a munkának; de ha a folyosó tisztáságáért teszem felelőssé, azt - átérezve annak Kubanek Miklós a diáknapok szer­vezésében is részt vett, és megörö­kítette a legfontosabb eseménye­ket fontosságát vállalja és meg is tesz min­dent annak fontosságáért. Hogy miért hangsúlyozom ezt? A kitüntetés, amit kaptam nemcsak nekem, hanem nekik is szól. Szekszárdon Jakut fiatalok Hazánkban, így Tolna megyében is gyakori és szívesen látott vendégek a Szovjetunióból érkező turistacsoportok. Nemrég Szekszárdon töltött néhány napot a Ja­kut Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság hu­szonkilenc komszomol istája. A fiatalok megláto­gatták a Városgazdálkodási Vállalatot, ahol üzem- látogatáson vettek részt, majd - híven a hagyomá­nyokhoz - a VGV KISZ-bízottsága a klubhelyiség­ben szervezett számukra kötetlen beszélgetéssel egybekötött zenés-táncos ismerkedési estet A delegáció egyik tagja, Valentyina Nyikolájeva Afanaszjevna vállalkozott arra, hogy néhány szót szóljon a távoli Jakutföldről, valamint itteni élmé­nyeiről.- Jakutszkból, a fővárosból érkeztem, arról a vi­dékről, ahol a nyár nagyon rövid ideig tart, csak jú­lius végén és augusztusban kezdődik a felmelege­dés. A tél hosszú és zord, egyébként eddig a leghi­degebbet is itt mérték. A Szovjetuniót már bejártam a különböző fellépések alkalmával - cirkuszmüvé- szetet tanultam Moszkvában, a főiskolán - külföld­re, így Magyarországra viszont most jutottam el elő­ször. Ez az ország mégsem egészen ismeretlen számomra, hiszen Moszkvában - még annak idején - számos magyar ismerősre, barátra tettem szert. Ami nekem nagyon tetszett és első látásra megra­gadott Magyarországon, az a mienktől erősen elté­rő építészet, az érdekes épületek. Nagyon sok jó- akaratú emberrel, kedves fiatallal találkoztam Szek­szárdon, s bár egymástól eltérő nyelveket beszé- , ..... lünk, mégis jól megértjük egymást _ - Jól megértjük egymást SZ. A. I ■ t ...................... „ Ezek a mai fiatalok... ” A felháborodó, elítélő megállapítást ki-ki kiegészítheti, folytathatja aszerint, hogy mit mondott vagy hallott valamikor. Hangosak, udvariatlanok, mosdatlanok, túlöltö- zöttek, hosszú hajúak, slamposak, szájainak, vagy nem válaszolnak... A sor folytat­ható. Nem szeretem az efajta általánosítást, hiszen a többi generáció hasonlóképpen ellátható jelzővel, mégpedig nem is mindig hízelgő melléknévvel. (Bár ezt sokan a fiatalok túlzott kritikus szemléletének tartják.) Mindez egy levél kapcsán ötlött fel bennem elolvasva a girbe-gurba betűket. A történet nem mindennapos. Egy fiatal- asszony autójába rakodott be, miközben csomagjaival bíbelődve, egy borítékot a csomagtartóra rakott. Mint az lenni szokott, megfeledkezett róla, indított, a boríték pedig a földre csúszott A dolog pikantériáját az adja, hogy ötvenezer forint lapult benne. A közelben egy fiatalember észrevette és megbizonyosodva, hogy valóban értékes a kis csomag, kismotorján az asszony után eredt. Jutalmat nem kapott, de annyi biztos, hogy jó ideig emlegeti majd nevét a család. A becsületes fiatalember a 16 éves tolnai Havasi István, aki a lengyeli szakközépiskolában tanul. Lám ilyen tettekre is képesek ezek a „mai fiatalok”. A VGV KISZ-bizottsága volt a házigazda Ifjúságért Érdemérmet kapott- A férjemet keresi? Nincs itthon. A bri­gádból jött, ugye? - nyit ajtót Bonyhádon Gscheidt Gáborné. - Estefelé tessék jön­ni, folytatja, most kint van a szőlőben, a facsemetéket ülteti, ma este biztosan itthon lesz.- Remélem, jövöre jobb lesz a szőlő­ben a termés. Sajnos, az idén a szüretre még a brigádtagokat sem tudtam meg­hívni, mert tavasszal elfagytak a vesszők - fogad később Gscheidt Gábor. - Ösz- szetart a brigád és ezzel az összetartás­sal a brigádnak is része volt abban, hogy november 7-én megkaphattam Bu­dapesten, a KISZ KB székházában az If­júságért Érdemérmet.- Meglepődtem - mondja a harminc­négy éves fiatalember, miközben előve­szi az oklevelet és leteszi'az asztalra az érmet. - Meglepődtem, méghozzá két­szeresen. Először akkor, amikor megtudtam, hogy megkapom, másodszor pedig ami­kor átvettem, mert rajtam kívül még csak ketten voltak olyan fiatalok, mint én. A többi kitüntetett jóval idősebb volt. S úgy tudtam, hogy általában az idősebbeket jutalmazzák az ifjúság terén kifejtett eredményes tevékenységéért. Fiatalnak érzem magam, ámbár ha valaki a lá­nyaimat ismerve akar a koromra követ­keztetni, akkor igen meglepődik, mert nagyok a gyerekeim. Az idősebbik nyol­cadikba, a kisebbik pedig hatodik általá­nos iskolába jár.- A Bonyhádi Pannónia Termelőszö­vetkezet gépjármű villamossági műsze­része, brigádvezető és tagja a téesz párt­Gscheidt Gábor vezetőségének is. Sok fiatal tanulóval foglalkozik...- Szeretem a brigádéletet és szeretek ipari tanulókkal foglalkozni. A műhelyben ötvennégyen dolgozunk: autószerelők, kovácsok, lakatosok, mezőgazdasági gépszerelők, villamossági szakemberek. Csak huszonötén vagyunk brigádtagok. De a Pannónia brigádon kívül a szak­munkás tanulók is alakítottak egy brigá­dot: az Ifi-brigádot.- Ez az ön ötléte volt.- Arra gondoltunk, hogy az ipari tanu­lóknak is kellene alakítani egy szocialista brigádot. Hogy miért? Nem tudom, hogy más üzemeknél, hogy van ez, de úgy vél­jük, nemcsak a szakmai gyakorlatra van szükségük, hanem bele kell kóstolniuk a szocialista brigád-mozgalomba is. En­nek hiányát mi is éreztük,a saját bőrün­kön tapasztaltuk tizenhét évvel ezelőtt - akkor, amikor felszabadultunk. Megfo­gadtam, hogy ha módomban lesz, akkor bevonom a tanulóimat a mozgalomba. De úgy, hogy rögtön az elején önálló bri­gádot alakítanak. Mi csak patronáljuk őket. Közösen és külön-külön is kidol­gozzuk vállalásainkat. S a kampányjelle­gű munkákat és az akciókat együtt vé­gezzük. Nyugodtan merem mondani: Nem kell noszogatni a fiatalokat, a munkában lel­kiismeretesek. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést is, hogy a szakmát is ala­posabban tanulják meg így. Ézik, hogy az első munkahelyen a szakmai gyakorla­ton egy közösséghez tartoznak. Bizalmat élveznek, de tudják, hogy bizonyítani is kell. A három év alatt, mert három évig le­hetnek tagok a saját brigádjukban, az is­kolai élet mellett megismerkednek a mozgalmi munkával, a vállalásokkal és a felelősséggel, egymás segítésével, az összetartóerővel. Bizonyítani akarnak, úgy mint mi akkor, a friss szakmunkás- bizonyítvánnyal a zsebünkben. Lehető­séget kell adni nekik.- Az idén hányán szabadulnak fel?- Tizenegyen. Remélem, tovább viszik a három év alatt tanultakat és jól beillesz­kednek az új munkahelyükön az ottani közösségekbe. Jó szakmunkások akar­nak lenni, és ehhez hozzátartozik a bri­gádszellem is. - kér ­Az Erzsébet-Katalin-bál zenekara. A szaxofonnál az új KISZ-titkár Megújulás a KISZ-ben Nagydorogon Ez az ősz Nagydorog fiataljainak életé­ben nagy változásokat hozott. Az egész úgy kezdődött, hogy október 31-én első ízben ifjúsági fórumot hívtak össze, me­lyen a fiatalok a művelődéssel, szórako­zással kapcsolatos kérdéseiket tehették fel a falu vezetőinek. November hetedike az a dátum, mely­ben a megválasztott szabadidő-szerve­ző, Csonka József-ismertette a konkrét terveket. Elsősorban táncmulatságokat igényelnek a fiatalok, hisz ez biztosítja számukra a kapcsolatteremtési, ismer­kedési lehetőségeket. A faluban nincs egy olyan hely, ahol kulturáltan szóra­kozhatnának azok az emberek, akik nem dohányoznak, szeszes italt csak mérték­kel fogyasztanak. Ezért is üdvözlendő az az elképzelés, hogy a művelődési ház­ban a nemrég feltárt pincét a fiatalok tár­sadalmi munkában elkezdték átalakítani. ■ November 14-én volt az első nagyobb megmozdulás. Erzsébet-Katalin-bál, melyet a kétkedők így fogadtak: ebbe a rendezvénybe beletörik a szabadidő­szervezőcsoport bicskája, hisz érdekte­lenek a fiatalok. Ha lesznek tízen, akkor az már nagyon jó teljesítmény. Az ered­mény mást mutatott: több mint 150-en voltak jelen a bálban, ahol kulturáltan szórakozhattak, hisz üdítőitalt is árusítot­tak, s akinek nem volt kedve táncolni, be­szélgethetett halk zene mellett egy külön teremben. Ez a példa bizonyság azoknak, akik kétkedők, és azt mondják, azért volt jó a bál, mert ritkán van, és így várják az em­berek. Ez nem igaz, hisz az ilyenfajta ren­dezvény szükségletet elégít ki. Főleg té­len, a hosszú, unalmas estéken, hétvége­ken. Ez a rendezvény abból a szempont­ból is fontos volt, mert a fiatalok megvá­lasztották a falu KISZ-alapszervezetének vezetőjét, aki egyben a szabadidő-szer­vező csoport vezetője is. Eddig kineve­zett titkár volt, aki nemrég került Paksról a községbe, így természetesen nehezen találta meg az utat a fiatalokhoz. A KISZ megújulási törekvésében pél­daként szerepelhet a nagydorogiak tevé­kenysége. Először a művelődési ház ke­retében megalakult a szabadidő-szerve­ző csoport, ám a fiatalok a körülöttük levő életbe nem egy klub keretein belül akar­nak beleszólni. Minden fórumon ott sze­retnének lenni. Erre a KISZ biztosít lehe­tőséget. Ezért alakult meg a bál előtt a fa­lusi KISZ-alapszervezet demokratikus választás útján. Lehetőséget adtunk a ki­nevezett titkárnak, hogy mondja el terveit, elképzeléseit és Csonka Józsefnek, akit a tagság jelölt. Azok a fiatalok válsztották meg vezetőjüket, akik aktívan szerepel­nek, részt vesznek a közéletben. Mit mond Csonka József, a megválasz­tott KISZ-titkár?- A szabadidő-szervező csoport vezer tősége egyben a falusi KlSZ-alapszerve- zet. Ez biztosítja azt, hogy ha valaki KISZ- tag akar lenni, tudjunk követelményeket támasztani irányába. Bárki tagja lehet a szabadidő-szervező csoportnak, de a KISZ-tagság már követelményekhez kö­tött. A politikai vonalat mi, vezetők tudjuk képviselni, és nem engedjük, hogy rossz irányba induljanak a fiatalok.- Mik a további tervek?- Rendszeresen szeretnénk sportolni, eddig erre lehetőség nem volt, hisz hét­végeken az általános iskola meleg, kor­szerű tornaterme be volt zárva számunk­ra. E hónap 29-én újabb bált szervezünk, amelyen nem szolgálnak fel szeszes italt. A hagyományokat szeretnénk felfrissíte­ni, december hatodikán, a Mikulás-bá­lon, melyen az október 31 -én megalakult színjátszó csoport is bemutatkozik. A falu gazdasági egységeitől szeretnénk az er­kölcsi támogatáson túl némi anyagi se­gítséget is kapni, hisz mi a rendezvé­nyeinket a falu embereinek szeretnénk szervezni az óvodás korúaktól a nyugdí­jasokig. Bízunk benne, hogy akiknek módjában áll segíteni, ezt meg is teszik, és így az igényeknek megfelelő progra­mokat tudunk szervezni a község lakos­ságának. K. J. A hallgatóság egy része

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents