Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

8 KÉPÚJSÁG 1986. november 15. ★ HORIZOnT^ Kubai jegyzet Turizmus és közellátás Havannában a közelmúltban rendez­ték meg a Forradalmi Védelmi Bizottsá­gok (CDR) kongresszusát, amire meg­különböztetett figyelem irányult. A CDR népfrontszerű szervezet, ám a hagyo­mányos tevékenységeken kívül - a szi­getország sajátosságainak megfelelően - feladatköre kibővül az „ellenforradalmi jelenségek” elleni harccal. A több mint hatmillió főt számláló CDR-nek lényeges szerepet szántak ebben a küzdelem­ben. Az ország fekvése, az éghajlat sok gondtól megszabadítja a kubaiakat, hi­szen itt nem kell fűteni a lakóházakat, s a könnyűipar feladatait is megkönnyíti a télen húsz-huszonöt fokos meleg. Az október eleji „ősz”, ami jóval harminc fok feletti hőmérsékletet jelent, szinte meg- * * váltás a helybelieknek a forró nyár után. A strandokon ilyenkor többnyire már csak az ekkora meleget is ritkán érző, egy-két óra alatt felégni képes euró­paiak élvezik a kellemesen langyos ten­gervizet, a még mindig égető homokot. A tengerrel kapcsolatban megjegyezték ismerőseim, az utóbbi időben mintha nagyobb figyelmet szentelnének a turiz­mus fejlesztésére. Annál is inkább, mivel a természeti fel­tételek adottak. Az ötvenes években, még a forradalom előtt az amerikaiak építette autóutak most is kiváló állapot­ban vannak, a szállodahálózatot rend­ben tartják, s az idegenek által legin­kább látogatott helyeken az ellátás sem hagy kívánnivalót maga után. Persze lé­teznek ennél lényegesebb dolgok is Ku­bában, mint azt Fidel Castro a CDR emlí­tett kongresszusán elhangzott beszédé­ben kifejtette. A közellátást szeretnénk javítani a közeljövőben. A legtöbb élel­miszerre vonatkozó jegyrendszer nyújt biztosítékot a szükséges áruféleségek beszerzésére. A kubaiak nem panaszkodnak, hiszen naponta érzik a forradalom óta bekövet­kezett eredményeket. Ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást biztosítottak az embereknek. Az európai szemmel nézve nem látszik ugyan szenzációnak, de a többi közép-amerikai országgal össze­hasonlítva igencsak jelentőselőrelépést mutat. Az ellátásban előforduló hiányossá­goknak tudható be a terjedő spekuláció és a korrupció. A CDR kongresszusán is az egyik fő témává lépett elő e két jelen­ség elleni harc meghirdetése. Beszédé­ben Fidel Castro szigorúbb intézkedé­seket sürgetett kiküszöbölésére. A szigetországban egyébként a ta­vasz óta elindított kampány új gondolko­dásmódot sejtet. Harciasságot sürgetett a pártvezető a gazdasági problémák megoldásában, s e jelszót a kongresz- szus után átvette a sajtó, ezt hangsú­lyozta híradásaiban a rádió és a televízió IS RITECZ MIKLÓS Nagyobb figyelmet szentelnek a turizmusra - tengerpart Varadezóban Rekorder légibusz A korszerű légibuszoknak a korábbinál jóval gazdaságo­sabb változata készült el a Szov­jetunióban. Erről tanúskodnak az új, IL-96-300 típusú távolsági repülőgép műszaki adatai is. Hajtóművei utaskilométeren­ként 23 gramm üzemanyagot fo­gyasztanak. Ez fele a világon je­lenleg üzemeltetett azonos kate­góriájú gépekének. Az IL-96-300 gazdaságossága az egyenként 16 tonna tolóerejű négy légcsavaros hajtóműnek, és a különleges szárnyprofilnak köszönhető, amely jelentősen növeli a repülőgép aerodinami­kai tulajdonságait. KÍNA Városi reform - dilemmákkal A legtöbb kínai vállalatnak egyelőre alig van beleszólása a döntésekbe. Az ország csaknem ötvenezer vállalata kö­zül mindössze néhány ezer állami válla­lat működik az új kísérleti rendszerben - magyarázza Csiang Ji-vej a kínai ipar- gazdasági intézet tanácsadója, aki ma­ga is aktív részese volt a reformfolyamat beindításának a hetvenes évek végérT Csiang akkor, mint az akadémiai intézet igazgatója, a sanghaji iparvállalati kísér­letekért volt felelős és az akkori vitákban azt vallotta, hogy a gazdasági megújulá­si folyamatnak az iparból kell kiindulnia. Azóta ismert, hogy késett az ipari reform, a mezőgazdasági felelősségi rendszer az agrárgazdaságban viszont teljes si­kert aratott. Az iparban, ahol a változá­sok a nyolcvanas évek derekán indultak be, még a régi irányítási formák uralkod­nak az újak felett - mondja a szakértő. Ma még meglehetősen korlátozott a kínai iparvállalati vezetők önállósága. A vevő és az eladó szabadon alkudozhat ugyan a termékek eladásáról, köthet szerződést a gépek, anyagok vásárlá­sáról, de csak a termelési kapacitások egy részére, mintegy egyharmadára. Csökkent persze az elmúlt években az állami szervezeteknek kötelezően át­adandó bútorok, vízmelegítők, vagy az acéltermékek részaránya, de például ez utóbbi esetben a terv a vállalati termelés 85 százalékát rögzíti. Akárcsak a mező- gazdaságban, az iparban is főként a könnyűipari, élelmiszeripari termékek­nél oldották föl a kötöttségeket, ott ahol a hiányt hamarabb fel lehetett számolni. A gépiparban, a nehéziparban viszont csak folyamatosan és hosszabb távon történik meg az átállás. A gyufa ára Kantonban 2 fenben volt rögzítve, most 3 fen körül mozog a sza­bad ár és a termelők érdekeltsége foko­zódott - meséli He Szian, a kantoni terv­bizottság vezetője az eddig megtett lé­pésekről. A reform kezdetekor még több száz fogyasztási cikk elosztásáról dön­töttek Pekingben, azóta már csak a ga­bona, étolaj, a cukor és a gyapot árát rögzítik központilag. A többi termékpiac szabályozása a tartományi terv feladata. A kínai vezetők ismerik azokat a gondo­kat, amelyek ebből a „kettős irányítás­ból” fakadnak. Ha a vállalatok kedvező áron, a sza­bad piacon is értékesíthetnek, akkor hú­zódoznak a terv teljesítésétől; nem lel­kesíti őket az ácél tonnánként 600 jüa- nos felvásárlási ára, amikor a szabad piacon 1700 jüant is adnak érte - ma­gyarázza He Szian. Az elképzelés az, hogy a vállalatok idővel közvetlenül egyezzenek meg a termékek árában, alakuljon ki egy közbülső irányár, amely ösztönzi is a termelést és egyben lehe­tővé teszi a tervcélok teljesítését - hang­súlyozza a kantoni vezető.- A kínai vezetők megrázkódtatások­tól mentessé akarják tenni az átmenetet minden téren, így a foglalkoztatáspoliti­kában is. De végre akarják hajtani az átállást, mert nem megfelelő a mostani, felemás vállalatvezetői magatartás: mi­nél nagyobb részesedést szerezni a központi keretekből és minél többet ér­tékesíteni a piacon. Hogy miért nem tör­ténhet meg egy csapásra a változtatás? - Amikor növelték a mezőgazdasági fel- vásárlási árakat, annak egy részét a vá­roslakók fizették meg. 9 százalékkal emelkedtek tavaly a fogyasztói árak, de egyes városokban még ennél is gyor­sabb volt a drágulási tempó. Óvatosan, két-három lépésben kell a tényleges ér­tékviszonyoktól elszakadt, eltorzult ár­rendszert korszerűsíteni - hangoztatják a vezetők. Fontos döntés született nem­régiben a rugalmasabb vállalati mun­kaerő-gazdálkodás terén, ahol eddig szintén az állam döntötte el, melyik válla­lat hány emberrel dolgozhat, mennyivel növelheti a létszámot. „Előfordult, hogy az állam nem adott munkaerőt oda, ahol hiány volt. A vállalat ilyenkor nem vehe­tett fel a piacról dolgozót, de nem is bo­csáthatták el embereket onnan, ahol túl magas volt a felesleges létszám”. A ku­tatóintézeti tanácsadó ésszerűtlennek nevezi ezt a módszert, amelyet október­től felvált a vállalati, szerződéses foglal­koztatás, lehetőséget adva a hanyag dolgozó elbocsátására, vagy a piac által indokolt vállalati létszámleépítésekre. A foglalkoztatási stabilitást azonban nem akarják egy csapásra feladni a kínai ve­zetők. Az önálló vállalati létszámgazdál­kodást egyelőre csak az állami ipar dol­gozóinak töredékére terjesztik ki. Az „új gazdasági struktúra” kereteit az évtized végére szeretnék megteremteni Kínában. Olyan gazdasági környezetet létre­hozni, amelyben önálló döntéseket hoz­nak a nyereség szempontjait mérle­gelő vállalatok. Intenzív munkát folytat­nak ennek megalapozására és ilyen kérdéseket elemeznek: miként választ­ható el egymástól a központ és a terme­lők feladata, milyen vállalati tulajdonfor­mák bevezetése az ésszerűbb?Több kí­nai vezető visszatérő gondolatként fo­galmazta meg, hogy ma az a legfőbb di­lemma, miképpen lehet a rugalmas vál­lalati gazdálkodást a központi, tervszerű ellenőrzéssel, irányítással szinkronba hozni. Feszültségek, esetleges kudarcok lesznek a végrehajtás során mon­dotta a legutóbbi parlamenti ülésszakon Csao Ce-jang miniszterelnök. Ezekét a hibákat azonban nem szabad magával a reformmal azonosítani, szem előtt kell tartani, hogy a kínai gazdaság felélénkü­lése, korszerűsödése az elmúlt évek vál­tozásainak köszönhető. MARTON JÁNOS VIETNAM A Ba Be tó csodái Gügyük összejövetele Ne tessék csodálkozni. Bármilyen fur­csa, a házasságközvetítő irodákat így ne­vezik Jugoszláviában, illetve ez a népi be­cenevük. Hogy miért? Arra már nem tu­dunk válaszolni. Mint ahogy nem tudott válaszolni, az a szép számú társaság sem, akik október 17-től 19-ig Belgrádban tartották tanács­kozásukat, méghozzá nemzetközi szinten, hiszen a világ majdnem minden országá­ból érkeztek gügyük, azaz házasságköz- vetitök. Bizony az értekezlet nem volt men­tes a komolykodó előadásoktól, az ünne­pélyes megnyitó beszédektől és a sajtótá­jékoztatótól. Pedig voltak jó néhányan, akik azt bi­zonygatták, hogy a házasságközvetítéssel foglalkozók nemzetközi kongresszusa nem tud újat mondani. Már az is érdekes és új dolgok sorába tartozik, hogy a régi görögök is ismerték ezt a fajta tevékenységet. Igaz, akkoriban nem irodákban boronálták össze az egy­másnak teremtett férfit és nőt, hanem ügyes asszonyok és még ügyesebb fér­fiak buzgólkodtak ismeretségi körükben, hogy párt szerezzenek a magányos nő­nek, vagy férfinak. Sajnos a fáma nem szól arról, vajon akkor is olyan borsosak vol­tak-e a tarifák, mint napjainkban? Mert ahogy a kongresszuson kiderült, Japánban a házasságközvetítő iroda egy­évi szolgálatáért - azaz azért, hogy kiadja a házasulni kívánók címét, és megszervez egy találkozót - 1900 dollárt kér. Hogy milyen célokkal szervezték meg ezt a furcsa találkozót a résztvevők, arról sok küldött nyilatkozott. A céljuk az, hang­súlyozták -, hogy meggyőzzék az embe­reket arról: a házasság közvetítők műkö­dése szükséges. Számos levél, esküvői fotó bizonyítja, a házasságközvetitő irodák eredményes tevékenységét, legalábbis azok szerint, akik ezekben a levelekben, il­letve fotókon boldogságukról adnak hírt a házasságot összeboronáló irodáknak. A nemzetközi kongresszus - amely Belgrádban zajlott le -, első lépés egy olyan világot átfogó szervezet megalakítá­sához, amely egybefogná a házassági iro­dákat. NYÁRÁDI ÉVA Hanoitól, a vietnami fővárostól észak­keleti irányban, mintegyötórás autóút vé­gén csodálatosan szép táj fogadja a láto­gatókat, a Ba Be tó vidéke. A Ba Be - magyarul: Három Tenger - és környéke növekvő vonzerejű turisztikai látványos­ság, amelyet mind több és több hazai és külföldi vendég választ úticéljául. Az 500 hektárnyi kiterjedésű tó és a körülötte elterülő 4500 hektáros őserdő ma nemzeti parkot alkot, ahol turistaköz­pontot létesítenek és kutatóbázist hoz­nak létre a növény- és állatvilág tanulmá­nyozására. A VDK sokféle értékes fái kö­zül itt található a vaskeménységű chukra- sia, melyet a helyi lakosság könnyű és különlegesen gyors csónakok készítésé­re használ. Az erdőben talált otthonra né­hány olyan ritka madárfajta, minta foltos nyírfajd vagy a fák tövében fészkelő földi fácán. Maga a tó a tengerszint feletti négy­száz méteres magasságban helyezkedik el. Hossza hét, szélessége körülbelül egy kilométer. Mélysége helyenként a huszon­négy métert is eléri. A Ba Be kedvenc élet­tere a gekkónak, különböző rákféléknek és a teknősöknek, amelyek között tekintélyes súlyú, több tucat kilogrammos óriás példá­nyok is akadnak. A tó egyik partján ezer méter magas hegycsúcs, az Ülő madár zár­ja le a szemhatárt. Ennek a szép nevű hegynek a csúcsá­ról nemcsak szép kilátás nyílik a messze­ségbe, hanem egy újabb tavacska látvá­nya is figyelmet kelt. A neve Tündértó, s csaknem szabályos négyszöget formáz a nagyjából egyenlő hosszú, száz-száz méteres part vonalával. Az aprócska fennsík másik nevezetessége a Sakktáb­la-szikla. A népmese szerint fürdőzéseik után maguk a tündérek játszottak rajta iz­galmas sakkpartikat. A hegyről az ellenkező oldalon lefelé tartó turistát a kényelmes ereszkedő a Puong-barlanghoz és a benne kanyargó Nang-folyóhoz vezeti. Romantikus bar­langi csónakázás után a szabadba érő utast a partra szállítják, mert á hajózó út végül egy tíz méternél is magasabb zu- hatagba torkollik. A vízesés ma egy több ezer kilowattos vízerőmű turbináit mű­ködteti. Aki veszi a fáradságot és a parton megkerülve a vízesést ismét hajóra ül, ezer személyes, akusztikájáról híres bar­langszínházba jut. Nem csoda, hogy a tömérdek termé­szeti szépség valóságos legendakört ih­letett. A tóvidék legismertebb legendája az özvegy és a Mennyei Császár történe­tét örökíti meg. A Ba Be tóból egymás közvetlen szomszédságában emelkedik ki az Öz­vegy- és a Nyereg-sziget. Az előbbit haj­danán sokan lakták, de amikor lakói nyársra húzták a Mennyei Császár elkó­borolt tehénkéjét, a nagyúr megtorolta a tolvajlást. Vízzel árasztotta el a sziget házait, ki­véve annak az özvégyasszonynak a kunyhóját, aki a Mennyei Császár iránti tiszteletből nem vett részt a lakomában. A sziget pedig csak azért nem süllyedt a tó fenekére, mert rajta állt az özvegy házi­kója. Ekkor keletkezett a Nyereg-sziget, ami nem más, mint egy lópata nyoma. A császár ugyanis lovon küldte kedves szolgáját, hogy derítse ki: mi az igazság a tehénlopás ügyében. Azóta néz farkas­szemet egymással a két sziget. I A házakat télen sem kell fűteni

Next

/
Thumbnails
Contents