Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

2 'ÎnîÉPÜJSÀG-&€-----------------------­1 986. november 1. Faluház Deesen Az Állami Biztosító vezérigazgatója Szekszárdon Hivatalba lépése után immáron máso­dik alkalommal érkezett tegnap a megye- székhelyre Deák Andrea, az Állami Bizto­sító vezérigazgatója. Deák Andrea tanul­mányozta az Állami Biztósító Tolna me­gyei szervezetét, tevékenységét, helyze­tét, amely a júliusi szétválás óta alakult ki. Az MSZMP Tolna Megyei Bizottságá­nak székházában Péter Szigfrid, a me­gyei pártbizottság első titkára kötetlen beszélgetésen találkozott az Állami Biz­tosító vezérigazgatójával, .akit elkísért Papp Júlia megyei igazgató is. Jelen volt Kovács János városi tanácselnök. Sírkőavatás Tegnap délután az értényi temetőben a családtagok, az elvtársak és tisztelők részvétele mellett felavatták Takács György rendőrőrnagy sírkövét. Avatóbe­szédében Mátyás László, a Magyar El­lenállók és Antifasiszták Szövetsége ve­zetőségi tagja, az egykori harcostárs em­lékezett arról, hogy 50 éve alakult meg a spanyol szabadságharcban a magyar önkéntesek katonai egysége, amelynek egyik tagja Takács György volt. Méltatta a hősi harcokban helytálló, igaz kommunista barátot, aki magatartá­sával, kiforrt világnézetével, hazaszerete­tével példát mutatott. Szólt az egykori harcostárs, bajtárs szocialista hazánk építésében kifejtett tevékenységéről, majd a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége nevében megköszönte mindazoknak a munkáját, akik a sírkövet állíttatták. Az avatóbeszéd után a megyei pártbizottság nevében Rúzsa János osz­tályvezető, a megyei rendőr-főkapitány­ság nevében Adrián Zsigmond, megyei rendőr-főkapitány, az MSZMP Tamási Városi Bizottsága nevében Fiáth Attila, első titkár, valamint a tamási veteránklub tagjai, az üzemek dolgozói és a város ifjú­ságának képviselői koszorúzták meg a sírt. Környezetvédelmi fórum A SZOT és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal közös szerve­zésében pénteken környezetvédelmi fó­rumot tartottak a Szellőző Művekben a levegő tisztaságának védelméről. A ta­nácskozáson műszaki-tudományos in­tézmények munkatársai, környezetvé­delmi gondokkal küzdő üzemek képvise­lői, valamint a különféle légtechnikai, környezetvédelmi berendezéseket gyár­tó vállalatok szakemberei vitatták meg a környezet megóvásának legsürgősebb feladatait. A tanácskozáson elhangzott, hogy a VII. ötéves terv időszakában 50 milliárd forintot fordítanak a vállalatok és az üzemek a környezet védelmére, csak­nem kétszer annyit, mint az elmúlt ötéves tervidőszakban. Ez a nagyobb összeg is csak a legjelentősebb gondok megoldá­sához elegendő. A fő feladatok közé tar­tozik a levegő porszennyezettségének csökkentése. A színházterem A faluház „köszönő” arca Faluházat avattak tegnap Decsen. A szűk körű ünnepség résztvevőit, köztük Szabó Gézát, az MSZMP Szekszárd Városi Bizottsága első titkárát Varjas Jánost, a HNF megyei titkárát és Ribling Ferencet, a megyei tanács általános elnökhelyettesét Kovács Sándor, a nagyközségi közös ta­nács elnöke köszöntötte majd megkö­szönte mindazok munkáját, akik az építke­zésből kivették részüket. Méltatta az össze- fogástjami a 31 millió forintos beruházásá­ból 9 millió forint társadalmi munkát jelen­tett. Ezután a Mezei Gábor tervezte kulturális létesítményt Ribling Ferenc adta át rendel­tetésének, majd pedig Patkó Sándor me­gyei főépítész bemutatta az épületet. A falu­ház földszintjén kapott helyet a pódium­színpaddal ellátott nagyterem, a technikai helyiségek, raktárak, a népművelői hely, a büfé, az úgynevezett kommunikációs tér és a szakköri helyiségek. A második szintén helyezik el a könyvtá­rat a gyerekkönyvtárat, a folyóiratolvasót •és ott adják vissza Decsnek a padlásmú­zeumot. Palme-bizottság r A biztonság a béke anyja ?.Az ember akarva-akaratlanul felkapja efcfejét e névre: Palme. Élénken él emlé­kezetünkben az év elején meggyilkolt syed miniszterelnök alakja, aki azért küz­dött nagyon elszántan, hogy egy béké- Sébb világban élhessünk valamennyien. Az elmúlt hétvégén fővárosunkban ta­nácskozott a nevét viselő bizottság, ame­lyet Olof Palme 1980-ban azért hozott létre, hogy segítsen e békés világ megte­remtésében, tegyen meg mindent a le­szerelés és a biztonság érdekében. A bi­zottság tagjai valamennyien nagy tekin­télyű, sokat látott-tapasztalt politikusok. Tanácskozásaikon mindenkor a legak­tuálisabb nemzetközi kérdéseket tekintik át. Ezúttal az európai biztonság, valamint a szovjet-amerikai viszony állt figyelmük középpontjában. A budapesti tanácsko­zásról kiadott dokumentumban arra ösz­tönzik a Szovjetuniót és az Egyesült Álla­mokat, hogy folytassák a Reykjavíkban megkezdett tárgyalási folyamatot. Ennek érdekében a következő tennivalókat íté­lik fontosnak: 1. A két nagyhatalomnak tisztáznia kell, hogy mit értenek a rakéta- védelmi rendszerekről 1972-bert kötött ABM-szerződés egyes rendelkezésein. 2. A Szovjetunió és az Egyesült Államok öt éven belül csökkentse 50 százalékkal hadászati fegyvereinek számát. 3. A két fél a közép-hatótávolságú rakéták ügyé­ben fejezze be a tárgyalásokat, és írják alá erről a már csaknem kész megálfapo- dást. 4. A bizottság megerősítse korábbi álláspontját amellett van, hogy minden nukleáris fegyverkísérletet be kell tiltani. Ezekről a kérdésekről a tanácskozás szünetében külön is volt alkalmunk be­szélgetni a bizottság néhány tagjával: így Mihail Milsteinnel, a testület szovjet tudományos szakértőjével, David Owen volfangol külügyminiszterrel, Olusegun Obasanjo egykori nigériai elnökkel, An­ders Fermmel, a bizottság svéd tagjával és Alfonso Garcia-Robles Nobel-békedí- jas volt mexikói külügyminiszterrel. Ferm: - Emlékszem, hat esztendővel ezelőtt, amikor a bizottság megalakult, a nemzetközi helyzet nagyon rossz volt. Tárgyalásokról nem beszélhettünk, vi- ézont annál több szó esett a nukleáris háború megnyerhetőségéfól, és arról, hogy azt Európára kell korlátozni. Ilyen körülmények közöt csaknem forradalmi tettnek számított e bizottság létrehozása, és az az elhatározás, hogy a leszerelés és a biztonság érdekében kizárólag a politikai megoldásokat, az egymáshoz való alkalmazkodás útjait-módjait keres­sük. Hat év múltán elmondhatjuk, hogy a nemzetközi helyzet javult, mégha nem is mentes ellentmondásoktól. ígéretes, hogy ismét tárgyalások folynak lényeges kérdésekről. Kedvezőtlen jelenség ugyanakkor a rakétatelepités, az új fegy­verrendszerek kutatása és kipróbálása. A szovjet-amerikai viszony még mindig nagyon komplikált, holott az már nyilván­való, hogy a két nagyhatalom biztonsági problémáit csak egymással együttmű­ködve tudja megoldani, katonai fölény elérése nukleáris korunkban elképzel­hetetlen. Milstein: - A fő problémát az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyában a fegyverzetcsökkentés és -korlátozás je­lenti. A fegyverkezési verseny az elmúlt években még hevesebbé vált, és egyre erőteljesebbek lettek azok a szándékok, hogy a világűrre is kiterjesszék azt. Idén októberben aztán sor került Reagan és Gorbacsov reykjavíki találkozójára, amelyre úgy tekinthetünk, mint a szov­jet-amerikai kapcsolatok egy fontos eseményére. A találkozó részletes érté­Anders Ferm Mihail Milstein kelése még folyik, az azonban nyilván­való, hogy ott adva volt a lehetőség egy nagyon fontos megállapodás megköté­sére, amely elvezethetett volna a nukleá­ris fegyverek korlátozásához. Sajnálatos módon az amerikaiak felkészületlensége miatt, vagy - ami a rosszabb variáció - a részükről hiányzó megegyezési szándék miatt erre nem került sor, a történelmi le­hetőséget elszalasztották. Az nem állít­ható, hogy semmilyen eredmény nem született Reykjavíkban, de azt feltétlenül látni kell, hogy egy kulcsfontosságú te­rületen, az aerikai űrfegyverkezési prog­ram, az SDI miatt nem sikerült megálla­podni. Pedig a helyzet nagyon veszélyes, a nukleáris háború veszélye nem szűnt meg, ellenkezőleg, az utóbbi időben nö­vekedett, éppen az amerikai űrfegyver­kezési tervek miatt. Én remélem, hogy az Egyesült Államok politikusai is rövidesen felismerik ezt, és akkor nem lesz akadá­lya a további tárgyalásoknak, hiszen a Szovjetunió javaslatai, amelyeket Reyk­javíkban előterjesztettünk, még mindig érvényesek. Owen: - A bizottság néhány tagjával együtt úgy vélem, hogy a két nagyhata­lom viszonyában a legtöbb gondot okozó SDI-problémát meg lehet oldani, mégpe­dig az ABM-szerződés alapján. Ehhez az kell, hogy mindketten 10 évig tiszteletben tartsák ezt a szerződést, hogy tisztázzák: mit értenek kutatáson és a laboratóriumi kísérleteken. Az Egyesült Államoknak is­mertetnie kéne a következő 10 évre szóló kutatási terveit, a Szovjetunió pedig ezek ismeretében megmondhatná, mit tart a szerződés megsértésének, magára néz­ve veszélyesnek. Számomra nagy kér­dés, hogy a Szovjetunió a javaslatait továbbra is egységes csomagként keze­li-e, noha értem, hogy miért teszi ezt. Én, aki aurópai vagyok, nagyon szeretném, ha a közép-hatótávolságú nukleáris ra­kétákról aláírnák a megállapodást, még­ha a NATO tábornokai ellenzik is ezt. Nem értek egyet azokkal, akik azt mond­ják, hogy csak akkor lehet megoldani a közép-hatótávolságú rakéták ügyét Európában, ha a hagyományos és vegyi fegyverekről is megállapodtak. Az vi­szont kétségtelen, hogy a közép-hatótá­volságú rakétákkal együtt a harcászati nukleáris fegyverek számát is csökken­teni kell. Ez utóbbi téren - bizalomépítő lépésként - szovjet kezdeményezésre lenne szükség. Innen pedig már egyenes út vezethet a hagyományos fegyverzetek csökkentéséhez. Ehhez persze sürge­tően szükség volna egy első szakaszos megállapodásra a bécsi haderőcsök­kentési tárgyalásokon. Azután el kéne dönteni, hogy hol folytassák ezeket a megbeszéléseket: Stockholmban-e, vagy másutt, hogy legyen-e közvetlen tárgyalás a NATO és a Varsói Szerződés között, vagy hogy az imént említettek kombinációjára képezze-e a tárgyalási fórumot. Garcia-Robles: - Én az 1982-ben publikált „Közös biztonság” című jelenté­sünkre szeretnék emlékeztetni, amely­ben a bizottság részletesen ismertette le­szerelési elképzeléseit. Akkori ajánlá­saink között szerepelt, hogy a feszültség enyhítése érdekében a NATO és a Var­sói Szerződés között 150-150 kilométer szélességben Közép-Európában létesít­senek atomfegyvermentes folyosót. Ne­kem, mint a bizottság tagjának nagyon örvendetes és figyelemreméltó volt az a napokban kapott hír, hogy az NSZK-ból az SPD és az NDK-ból az NSZEP szakér­tői közös tervezetet dolgoznak ki e folyo­só konkretizálására. Nyilvánvaló, hogy ez általában is hozzájárulna a nemzetközi légkör javításához, s segítene a helyi vál­sággócok felszámolásában. Tágabb ha­zámban, Latin-Amerikában napjaink el­sőszámú megoldásra váró kérdése a kö­zép-amerikai válság, pontosabban a Ni­caragua és az USA közötti konfliktus ügye. Ennek rendezését csak tárgyalá­sokkal, békés úton tartom lehetséges­nek, ehhez viszont megfelelő nemzetközi légkör kell. Obasanjo: - Ez a bizottság megalaku­lása óta a leszerelés és a biztonság kér­déseivel foglalkozik, azokra keres - nem kötelező határozatok, hanem ajánlások formájában - mindenki számára elfo­gadható megoldást. Én nagyon bízom abban, hogy a testület folytatni fogja ezt a munkát, s tanácsainak mind több terüle­ten lesz foganatjuk. Annál inkább remé­lem, ezt mert hazám az amúgy is sok gonddal birkózó fejlődő országok egyi­ke, Nigéria. A tapasztalatom az, hogy a fejlődő államok nagy problémája a bi­zonytalanság, aminek következtében rendkívül sokat költenek katonai célokra. Ha ez a bizonytalanság megszűnne, töb­bet tudnának fordítani saját gazdasági fejlődésükre. Milstein: - Hogy miként látom a jövőt? Kétségtelenül sok veszély van a világ­ban, de a dolgoknak jobbra kell fordul­niuk. Ennek érdekében pedig a legelső feladat a nukleáris fegyverek korlátozá­sa, ezek ugyanis nem megyszerü fegyve­rek, hanem a civilizáció elpusztításának eszközei. Owen: - „Közös biztonság” című je­lentésünk fő mondanivalója ez volt: a biz­tonság a béke anyja, én hiszek ebben. K. M. - D. L. Alfonso Garcia-Robles Olusegun Obasanjo David Owen

Next

/
Thumbnails
Contents