Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

1986. október 13. NÉPÚJSÁG Függetlenített népfronttitkár Völgységi csoportok (I.) „Mind több területet bevonni a mozgalomba” Dunaföldváron, a HNF községi bizott­ságán új, függetlenített titkárt választot­tak; Palasikné Csontos Zsuzsanna ka­pott bizalmat a helyiektől. Ebből az alka­lomból kerestük meg.- Szolnok megyéből kerültem erre a vidékre, ide jöttem férjhez. Nem okozott gondot a beilleszkedés, gyorsan meg­szoktam a környezetet, az emberek eb­ben sokat segítettek.- Hol helyezkedett el?- Pontosan tíz éve, 1976. január 1-én a Gumiipari Szövetkezetben helyezked­tem el, akkor titkárnőként, négy évvel ké­sőbb személyzeti előadóként dolgoztam. Ezen a munkaterületen is emberekkel kellett foglalkoznom, sokszor egyéni problémáikkal, gondjaikkal törődni. Az én feladatom volta kiállítások, bemutatók szervezése, előkészítése. Összesen tíz alkalommal láttam el ezt a körültekintést, apró részletek figyelembevételét követe­lő feladatot. Többször vettünk részt a pécsi, szegedi kiállításon, a Budapesti Nemzetközi Kiállításon, munkavédelmi bemutatókon.- Ez egyben azt is jelenti, hogy jelenle­gi munkájához nélkülözhetetlen szerve­zőkészséget, emberismeretet, az embe­rekkel való bánni tudást volt hol megta­nulnia... A közéletbe hogyan kapcsoló­dott be?- Az első időszakból azt emelném ki, hogy egy év után a „Komplex 77" szocia­lista brigád vezetőjének választottak. Ez elismerés, de követelmény is volt szá­momra.- Mit takart ez az elnevezés?- A szám az alakulás időpontját, 1977­et jelezte, a kifejezés pedig arra utalt, hogy a legkülönfélébb szakterületekről fogtuk össze a dolgozókat, úgy is mond­hatom, hogy jórészt középvezetők alkot­ták a brigádot. Ez persze körültekintőbb szervezést követelt, nehezebb feladat volt számunkra. Munkánkat jellemezte talán az is, hogy ötször nyertük el az Aranykoszorús brigád címet.- A társadalmi megbízatásokról is szó esett...- A vöröskeresztes alapszervezetnek elnöke, ezenkívül vezető propagandista, pártvezetőségi tag, munkahelyi tanács- kozásvezetö, a jogsegélyszolgálat ügyin­tézője voltam. Említettem már a sok utá­najárást és persze szabadidőt feltételező kiállításokat, ahol a termékszállításon, ügyeletén túl felvilágosítás, vendéglátás is a mi feladatunk volt.- Mindez sok szabadidőt, többlet energiát feltételez. Hogyan fogadta a családja, hogy közösségi munkát vállalt?- Gyermekem nincs, a férjem pedig az első időktől kezdve megszokta „nyugha­tatlan” természetemet. így vállalhattam el ezt a komoly erőpróbát jelentő megbíza­tást is, ami a személycserén túl a függet­lenített tisztség megteremtésével sokat jelent a településen. Azt hiszem, egy ki- V csit az elődeim sokrétű munkájának elis­merése ez, ami lehetőséget teremt arra, hogy mind több területet, tevékenység- kört és társadalmi réteget vonjunk be a közéleti munkába, népfrontmozgalomba, saját hivatásukon, a település fejleszté­sén, az otthonért vjégzett tevékenységen keresztül.-takács­Befejeződött a Duna-börze rendezvénysorozata Az Intercontinental Szállóban befeje­ződött a harmadik alkalommal megren­dezett Duna-börze idegenforgalmi prog­ramsorozata. A tapasztalatokról a Duna Menti Országok Propaganda Munkakö­zösségének képviselői, a hazai és külföl­di újságíróknak sajtótájékoztatón szá­moltak be. A szervezők azzal a céllal hívták ösz- szé az idegenforgalmi szervezetek szak­embereit, hogy népszerűsítsék a munka- közösség tagországainak idegenforgal­mi ajánlatait. A Intercontinental Szálló báltermében három napon át Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország és az NSZK 80 kiállítója mutatta be idegenforgalmi ajánlatát. A munkaközösség tagországai a turisták­nak ajánlott programjaikat elsősorban a tengerentúli piacokon és Nyugat-Euró- pában kívánják értékesíteni. r A budapesti rendezvényen 17 ország csaknem 200 utazási irodájának képvi­selője vett részt. A legtöbben az Egyesült Államokból, Kanadából, Ausztráliából és Japánból érkeztek, de jelen volt egyebek között Uruguay idegenforgalmi szakem­bere is. Az utazási irodák elsősorban a tagországok közös, több országot érintő programjai iránt érdeklődtek. Különösen a Dunán közlekedő üdülőhajók keltették fel a szakemberek figyelmét, s az ezeken való csoportos üdültetésre több tárgya­lást folytattak. A tagországok képviselői elmondták, hogy a Dunán közlekedő üdülőhajók, va­lamint a szárnyas- és légpárnás hajók számát évről évre tovább növelik. A nosz­talgiára vágyók számára az Osztrák Gőz­hajózási Társaság a tavaly üzembe állí­tott Schönbrunn mellett rövidesen újabb gőzhajót indít. A Mozart elnevezésű hajó Passautól Budapestig szállítja majd a tu­ristákat. Újdonságként kínálták a kastélyprog­ramokkal összekötött hajóutakat, s eze­ket nagy érdeklődéssel fogadták az uta­zási irpdák képviselői. A magyar irodák elsőként a sziráki kastélyban fogadnak majd külföldi turistákat. A tagországok képviselői elmondták, hogy az idén együttesen a szokottnál ke­vesebb turista érkezett a Duna menti or­szágokba a tengerentúlról. A képességre ■ Bizonyára sokan egyetértenek velem, amikor ezt mondom: nincs kedvet sze- gőbb annál, mint amikor valakivel olyan munkát végeztetnek, ami jóval felkészült­sége, képessége, műveltsége és szaktudása alatt van. Amikor olyan feladatok elvégzésére kap főnökétől megfellebbezhetetlen utasítást, amelyet mindenféle erőkifejtés nélkül a szakmai ranglétra legalsó fokán álló munkatárs is elvégezhet­ne. Ráadásul akkor, amikor az éppen az utóbbinak a feladata. Mérnök ismerősöm a szüret félidejében kifakadt és egyszuszra sorolta fel bá­natait. Mindegyik kérdésben ott volt a megválaszolatlan miért. Mert miért éppen ő, miért éppen neki kell olyan kilométerhosszúságú kimutatá­sokat gyártania, amikotérzi, tudja és már számtalanszor bizonyította, hogy belőle a vállalatnak több jutna. , A szőlőszedés monoton mozdulatai között még inkább megdöbbentővé vált ez a monológ. Márcsak ezért is, mert az az ember, akinek bensejét a maximalitásra való törekvés kényszeríti, az igencsak béklyónak érzi a mérnöki felkészülést nem igénylő monotóniát. A képesség elsőkézbeni, munkahelyi kiaknázása természetes. Ezen nem cso­dálkozni kell, nem dicsőíteni és nem üdvözölni, hanem minden munkahelyen, minden percben és minden arra érdemes kollegánál természetesnek tartani. Az ember akkor nyugodt és a kelleténél jobban örül is, amikor sok olyan munka­helyeket tud felsorolni, ahol a fiatal korosztály arra érdemes képviselői komoly és felelősségteljes munkát végeznek. Ahol miután annak rendje szerint felmérték, hogy mi telhet ki tőlük, belekerülnek - kimondva vagy kimondhatatlan - a munka­helyi káderutánpótlás nagykönyvébe és konkrét feladatok sorát végezve megmé­retnek. Nem üres szólamokkal, nem tízperces szemezgetésekkel, hanem feszült­séggel és belső félelemmel is járó munkával. Feladattal megbízni mindenkit könnyű. Képességre alkalmas tennivalóval - an­nál nehezebb. Különösen akkor, amikor is egy-egy szervezeten belül több mun­katárs is jószerével ugyanolyan munkát végez. Régi tapasztalat, hogy a kihasználatlan tehetségre csak ideig-óráig lehet szá­mítani. szűcs Hagyományőrzők eredményei, gondjai ső díj, nívódíj - így a Magyar Rádió nívódíja is - birtokosai, és mint azt ta­pasztalhattuk, sok film-, illetve tévéfelvé­tel készült róluk. A kollektív elismerések mellett az egyének munkáját is értékel­ték. így lett a Népművészet Mestere Lász­ló László zenész, Darabos Ambrus, Se­bestyén Ferenc néptáncosok és Nyisztor Bertalanné énekes. Csiszér Ambrusné művészeti vezető a Szocialista Kultúráét kitüntetés mellett a Népművészet Ifjú Mestere címet és a Magyar Rádió nívódí­ját is megkapta. Szűcs Jánosné és Fá­bián Ferenc néptáncosok az idén része­sültek a Szocialista Kultúráért kitüntetés­ben. Az előzőek az együttesben folyó mun­ka minősítői is. Ehhez csupán még egy adalék: a stabil anyagi helyzetbe került csoport eljutott Jugoszláviába, tavaly pe­dig Lengyelországba, ahol tizenhat or­szág képviselői között harmadik helyet szereztek egy versenyen. Négy mozzanat Nagymányokon 1970-től 78-ig ritka volt az olyan tanács -, iletve vb-ülés, ahol ne született volna határozat a ha­gyományőrző együtes megalakítására. A törekvéseket „négy mozzanat után” si­ker' követte. Az első mozzanat, Kretzer József ajánlására Krász Lőrincné tanár 1978-ban létrehozott egy gyermekjáté­kokat bemutató csoportot, a második, az említett év őszén létrejött a népdalkör, aminek a vezetését Baloghné Wusching Ágota, az együttes jelenlegi vezetője vál­lalta. A harmadik mozzanat volt, amikor Ganczler Péter, a HNF nagyközségi bi­zottságának elnöke létrehozott egy kizá­rólag idősebbekből álló kisebb tánccso­portot, akik egy kaposvári szereplés után együtt maradtak. A negyedik lépés a há­rom csoport egységgé formálása volt. Az induláshoz megkapták a művelődési mi­nisztérium támogatását, ma pedig a helyi téesz és a tanács - „sajnos más nincs” - szerepel a fenntartók között. A nagymányoki csoport főleg a helyi hagyományokat - lakodalom, búcsú, disznótor... -, de más hazai sváb hagyo­mányokat is feldolgozott, illetve színpad­ra állított. Az előzőeket Hadikfalvi István­ná koreográfus gyűjtése és színpadi beállítása alapján. A népdalkörrel és je­lentős utánpótlással rendelkező, ma már száz tagot számláló együttes csak 1983- ban vált ismertté. Ekkor szerezték meg a Népművelési Intézet által meghirdetett nemzetiségi pályázat nagydíját, amit ta­valy ismét „elhoztak”. Ettől az időtől szá­mítják az élvonalba a nagymányokiakat, akik legnagyobb sikerüket ai: idén, a XI. országos szövetkezeti néptáncfesztivál nagydíjának elnyerésével aratták. Az együttes vezetői, illetve alapítói közül Kretzer József kétszer, míg Baloghné Wusching Ágota és Hadikfalvi Istvánné egyszer-egyszer kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést.- Sajnos, nagy gond, hogy a nemzeti­ségi együttesek műsorait nem tudják külföldre eladni - magyarázza Bánáti Zoltán. - Ezért most ilyen irányban van mozgolódás. Szeretnénk két NSZK-beli csoporttal kapcsolatot létesíteni, hogy egymásnak - cserealapon - be tudjunk mutatkozni. Reméljük, 1987-ben sikerül. ÉKES LÁSZLÓ Mórágy, Váralja, Nagymányok, Izmény. - Négy olyan települése a Völgységnek, ahol is­merik az őrzik és előt­tünk jártak kultúráját ápolják a hagyományo­kat, mert tudják: a múll megbecsülésében van­nak a jövő ígéretei. Aj alábbiakban a négy re­mek hagyományőrzC együttes életébe pillan­tunk be. Az ezüstegyüttes A mórágyi csoporl megalakulása 1976 augusztus 1-re datáló­dik. Ekkor rendezték meg ugyanis másod­szor a „Reicht brüder­lich die Hand” bemuta­tót, amire huszonkét énekes összeállt, utána szeptembertől nyolc-tíz táncospár -7., 8. osztályos gyerekek - egy harmonikással kiegészülve, megala­pozta a mai csoportot.- Két évet vártunk ezután arra, hogy több szereplésünk legyen - emlékezik Glöckner Jánosné, a csoport vezetője. - Aztán kezdtek bennünket hívogatni. Sötétvölgy, Pári, a komlói svábbál csak a kezdet volt, és ha már számba vesszük a lehetőséget, akkor elmondhatjuk, elju­tottak Sopronba az országos német nemzetiségi fesztiválra, sa szövetség há­romszor vitte őket tájolni Somogy, Bács- Kiskun és Pest megyébe. Gondoskodtak az úgynevezett nagy fellépésekről is, így részt vettek Kalocsán az országos nép- művészeti színpadon, Tatán pedig a szö­vetség nemzetiségi fesztiválján. Egy volt mórágyi, Forster Jakab jóvoltából kétszer jártak az NSZK-ban. A mörágyiak Glöckner Jánosné mű­vészeti vezető és férje, Glöckner János munkája alapján feldolgozták, színpadra állították a búcsút - ezzel az elmúlt télen Budapesten nivódíjat nyertek -, a lako­dalmast, valamint a mórágyi fonót. Tevékenységüket elismerik, hiszen idén augusztus 20-ra kapták meg a ha­gyományőrzők a Szocialista Kultúráért kitüntetést, amelyet már előzőleg Glöck­ner Jánosné és férje, Glöckner János két alkalommal kiérdemelt, valamint a fiata­lok KISZ-munkáját KISZ KB dicsérő ok­levéllel jutalmazta az ifjúsági szövetség. Fenntartójuk, támogatójuk a Mőcsényi Közös Tanács és a Völgység Népe Mgtsz. '- Mire elég a támogatás? - kérdez visz- sza Glöckner Jánosné, majd elmondja, nem dúskálnak a pénzben, de elég az utaztatásra - máskor a téesz szállította a csoportot, ma a KISZ-alapaszervezet oldja meg, kihasználva a kedvezményes utazási lehetőséget. Elég az összeg a ze­nész „fizetésére", ha szükséges, az ét­keztetésre, és ha nagy rendezvény van, akkor hűsítőre is jut belőle. - Most újab­ban olyan is van, állapítja meg a csoport vezetője, hogy a fogadó fél gonoskodik a szállításról... És természetesen segít a 120 pártoló tag is, havi tíz forintos önkén­tes felajánlással.- Most, ha mindenkit számba veszek - így Glöckner Jánosné -, száz körüli a lét­számunk. Van egy kisdobosokból és út­törőkből álló, egy vegyes csoport és az énekkar. Nem vagyunk aranyegyüttes, örülünk az ezüstnek is. A minősítésünket mindig megvédtük, így érvényes. A csoportvezető szerint gondot csak az élet természetes velejárói, a házas­ságkötés, illetve bevonulás jelent. Most is zenekaruk három tagja katona, csak egy harmonikás maradt, ez azonban nem za­varja a fellépéseket, mert ha az időpontot összehangolják a nagymányokiakkal, akkor a zenészek is össze tudnak han­golni. A folklórközpontban A váraljai művelődési ház egyben folk­lórközpont is, hiszen nemcsak a helyi ha­gyományőrző népi együttes, hanem a nagymányoki német nemzetiségi népi együttes és népdalkör, valamint az izmé- nyi székely népi együttes és népdalkör is ide tartozik. Az okokról annyit, hogy Nagymányoknak nincs művelődési háza, az izményieket pedig az 1978-ban a Rö­pülj pávában aratott siker után kicsit elfe­lejtették. Se fenntartójuk, se támogató­juk, se pénzük nem volt.- Ezt valaki megírta az újságban - em­lékezik Bánáti Zoltán művelődésiház- igazgató -, aztán utána megkerestek bennünket Bonyhád akkori vezetői, „ösz- szerántották” a fenntartókat és megszü­letett a döntés: az izményi csoport teljes jogú tagként hozzánk tartozik. Minden hagyományt feldolgoztak Bánáti Zoltán mindhárom előbb emlí­tett együttes jó ismerője, ezért őt kértük meg a bemutatásukra. A sort az 1971- ben népdalkörként megalakult izmé- nyiekkel kezdjük, akiknek a vezetője és koreográfusa kezdettől fogva Csiszér Ambrusné, és a helyieken kívül szerepel­nek az együttesben kakasdiak, majosiak, de még grábóci tagjuk is van. Fenntartó­juk a nagymányoki Gábor Áron Mgtsz, a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet és a györei közös tanács. Szinte teljesen fel­dolgozták, színpadra állították a bukovi­nai székely hagyományokat. A Kiváló Együttes cím, a Szocialista Kultúráért ki­tüntetés mellett több nagydíj, különdíj, el­Nagymányoki produkció Az izményi fiatalok

Next

/
Thumbnails
Contents