Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-13 / 241. szám
1986. október 13. NÉPÚJSÁG Függetlenített népfronttitkár Völgységi csoportok (I.) „Mind több területet bevonni a mozgalomba” Dunaföldváron, a HNF községi bizottságán új, függetlenített titkárt választottak; Palasikné Csontos Zsuzsanna kapott bizalmat a helyiektől. Ebből az alkalomból kerestük meg.- Szolnok megyéből kerültem erre a vidékre, ide jöttem férjhez. Nem okozott gondot a beilleszkedés, gyorsan megszoktam a környezetet, az emberek ebben sokat segítettek.- Hol helyezkedett el?- Pontosan tíz éve, 1976. január 1-én a Gumiipari Szövetkezetben helyezkedtem el, akkor titkárnőként, négy évvel később személyzeti előadóként dolgoztam. Ezen a munkaterületen is emberekkel kellett foglalkoznom, sokszor egyéni problémáikkal, gondjaikkal törődni. Az én feladatom volta kiállítások, bemutatók szervezése, előkészítése. Összesen tíz alkalommal láttam el ezt a körültekintést, apró részletek figyelembevételét követelő feladatot. Többször vettünk részt a pécsi, szegedi kiállításon, a Budapesti Nemzetközi Kiállításon, munkavédelmi bemutatókon.- Ez egyben azt is jelenti, hogy jelenlegi munkájához nélkülözhetetlen szervezőkészséget, emberismeretet, az emberekkel való bánni tudást volt hol megtanulnia... A közéletbe hogyan kapcsolódott be?- Az első időszakból azt emelném ki, hogy egy év után a „Komplex 77" szocialista brigád vezetőjének választottak. Ez elismerés, de követelmény is volt számomra.- Mit takart ez az elnevezés?- A szám az alakulás időpontját, 1977et jelezte, a kifejezés pedig arra utalt, hogy a legkülönfélébb szakterületekről fogtuk össze a dolgozókat, úgy is mondhatom, hogy jórészt középvezetők alkották a brigádot. Ez persze körültekintőbb szervezést követelt, nehezebb feladat volt számunkra. Munkánkat jellemezte talán az is, hogy ötször nyertük el az Aranykoszorús brigád címet.- A társadalmi megbízatásokról is szó esett...- A vöröskeresztes alapszervezetnek elnöke, ezenkívül vezető propagandista, pártvezetőségi tag, munkahelyi tanács- kozásvezetö, a jogsegélyszolgálat ügyintézője voltam. Említettem már a sok utánajárást és persze szabadidőt feltételező kiállításokat, ahol a termékszállításon, ügyeletén túl felvilágosítás, vendéglátás is a mi feladatunk volt.- Mindez sok szabadidőt, többlet energiát feltételez. Hogyan fogadta a családja, hogy közösségi munkát vállalt?- Gyermekem nincs, a férjem pedig az első időktől kezdve megszokta „nyughatatlan” természetemet. így vállalhattam el ezt a komoly erőpróbát jelentő megbízatást is, ami a személycserén túl a függetlenített tisztség megteremtésével sokat jelent a településen. Azt hiszem, egy ki- V csit az elődeim sokrétű munkájának elismerése ez, ami lehetőséget teremt arra, hogy mind több területet, tevékenység- kört és társadalmi réteget vonjunk be a közéleti munkába, népfrontmozgalomba, saját hivatásukon, a település fejlesztésén, az otthonért vjégzett tevékenységen keresztül.-takácsBefejeződött a Duna-börze rendezvénysorozata Az Intercontinental Szállóban befejeződött a harmadik alkalommal megrendezett Duna-börze idegenforgalmi programsorozata. A tapasztalatokról a Duna Menti Országok Propaganda Munkaközösségének képviselői, a hazai és külföldi újságíróknak sajtótájékoztatón számoltak be. A szervezők azzal a céllal hívták ösz- szé az idegenforgalmi szervezetek szakembereit, hogy népszerűsítsék a munka- közösség tagországainak idegenforgalmi ajánlatait. A Intercontinental Szálló báltermében három napon át Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország és az NSZK 80 kiállítója mutatta be idegenforgalmi ajánlatát. A munkaközösség tagországai a turistáknak ajánlott programjaikat elsősorban a tengerentúli piacokon és Nyugat-Euró- pában kívánják értékesíteni. r A budapesti rendezvényen 17 ország csaknem 200 utazási irodájának képviselője vett részt. A legtöbben az Egyesült Államokból, Kanadából, Ausztráliából és Japánból érkeztek, de jelen volt egyebek között Uruguay idegenforgalmi szakembere is. Az utazási irodák elsősorban a tagországok közös, több országot érintő programjai iránt érdeklődtek. Különösen a Dunán közlekedő üdülőhajók keltették fel a szakemberek figyelmét, s az ezeken való csoportos üdültetésre több tárgyalást folytattak. A tagországok képviselői elmondták, hogy a Dunán közlekedő üdülőhajók, valamint a szárnyas- és légpárnás hajók számát évről évre tovább növelik. A nosztalgiára vágyók számára az Osztrák Gőzhajózási Társaság a tavaly üzembe állított Schönbrunn mellett rövidesen újabb gőzhajót indít. A Mozart elnevezésű hajó Passautól Budapestig szállítja majd a turistákat. Újdonságként kínálták a kastélyprogramokkal összekötött hajóutakat, s ezeket nagy érdeklődéssel fogadták az utazási irpdák képviselői. A magyar irodák elsőként a sziráki kastélyban fogadnak majd külföldi turistákat. A tagországok képviselői elmondták, hogy az idén együttesen a szokottnál kevesebb turista érkezett a Duna menti országokba a tengerentúlról. A képességre ■ Bizonyára sokan egyetértenek velem, amikor ezt mondom: nincs kedvet sze- gőbb annál, mint amikor valakivel olyan munkát végeztetnek, ami jóval felkészültsége, képessége, műveltsége és szaktudása alatt van. Amikor olyan feladatok elvégzésére kap főnökétől megfellebbezhetetlen utasítást, amelyet mindenféle erőkifejtés nélkül a szakmai ranglétra legalsó fokán álló munkatárs is elvégezhetne. Ráadásul akkor, amikor az éppen az utóbbinak a feladata. Mérnök ismerősöm a szüret félidejében kifakadt és egyszuszra sorolta fel bánatait. Mindegyik kérdésben ott volt a megválaszolatlan miért. Mert miért éppen ő, miért éppen neki kell olyan kilométerhosszúságú kimutatásokat gyártania, amikotérzi, tudja és már számtalanszor bizonyította, hogy belőle a vállalatnak több jutna. , A szőlőszedés monoton mozdulatai között még inkább megdöbbentővé vált ez a monológ. Márcsak ezért is, mert az az ember, akinek bensejét a maximalitásra való törekvés kényszeríti, az igencsak béklyónak érzi a mérnöki felkészülést nem igénylő monotóniát. A képesség elsőkézbeni, munkahelyi kiaknázása természetes. Ezen nem csodálkozni kell, nem dicsőíteni és nem üdvözölni, hanem minden munkahelyen, minden percben és minden arra érdemes kollegánál természetesnek tartani. Az ember akkor nyugodt és a kelleténél jobban örül is, amikor sok olyan munkahelyeket tud felsorolni, ahol a fiatal korosztály arra érdemes képviselői komoly és felelősségteljes munkát végeznek. Ahol miután annak rendje szerint felmérték, hogy mi telhet ki tőlük, belekerülnek - kimondva vagy kimondhatatlan - a munkahelyi káderutánpótlás nagykönyvébe és konkrét feladatok sorát végezve megméretnek. Nem üres szólamokkal, nem tízperces szemezgetésekkel, hanem feszültséggel és belső félelemmel is járó munkával. Feladattal megbízni mindenkit könnyű. Képességre alkalmas tennivalóval - annál nehezebb. Különösen akkor, amikor is egy-egy szervezeten belül több munkatárs is jószerével ugyanolyan munkát végez. Régi tapasztalat, hogy a kihasználatlan tehetségre csak ideig-óráig lehet számítani. szűcs Hagyományőrzők eredményei, gondjai ső díj, nívódíj - így a Magyar Rádió nívódíja is - birtokosai, és mint azt tapasztalhattuk, sok film-, illetve tévéfelvétel készült róluk. A kollektív elismerések mellett az egyének munkáját is értékelték. így lett a Népművészet Mestere László László zenész, Darabos Ambrus, Sebestyén Ferenc néptáncosok és Nyisztor Bertalanné énekes. Csiszér Ambrusné művészeti vezető a Szocialista Kultúráét kitüntetés mellett a Népművészet Ifjú Mestere címet és a Magyar Rádió nívódíját is megkapta. Szűcs Jánosné és Fábián Ferenc néptáncosok az idén részesültek a Szocialista Kultúráért kitüntetésben. Az előzőek az együttesben folyó munka minősítői is. Ehhez csupán még egy adalék: a stabil anyagi helyzetbe került csoport eljutott Jugoszláviába, tavaly pedig Lengyelországba, ahol tizenhat ország képviselői között harmadik helyet szereztek egy versenyen. Négy mozzanat Nagymányokon 1970-től 78-ig ritka volt az olyan tanács -, iletve vb-ülés, ahol ne született volna határozat a hagyományőrző együtes megalakítására. A törekvéseket „négy mozzanat után” siker' követte. Az első mozzanat, Kretzer József ajánlására Krász Lőrincné tanár 1978-ban létrehozott egy gyermekjátékokat bemutató csoportot, a második, az említett év őszén létrejött a népdalkör, aminek a vezetését Baloghné Wusching Ágota, az együttes jelenlegi vezetője vállalta. A harmadik mozzanat volt, amikor Ganczler Péter, a HNF nagyközségi bizottságának elnöke létrehozott egy kizárólag idősebbekből álló kisebb tánccsoportot, akik egy kaposvári szereplés után együtt maradtak. A negyedik lépés a három csoport egységgé formálása volt. Az induláshoz megkapták a művelődési minisztérium támogatását, ma pedig a helyi téesz és a tanács - „sajnos más nincs” - szerepel a fenntartók között. A nagymányoki csoport főleg a helyi hagyományokat - lakodalom, búcsú, disznótor... -, de más hazai sváb hagyományokat is feldolgozott, illetve színpadra állított. Az előzőeket Hadikfalvi Istvánná koreográfus gyűjtése és színpadi beállítása alapján. A népdalkörrel és jelentős utánpótlással rendelkező, ma már száz tagot számláló együttes csak 1983- ban vált ismertté. Ekkor szerezték meg a Népművelési Intézet által meghirdetett nemzetiségi pályázat nagydíját, amit tavaly ismét „elhoztak”. Ettől az időtől számítják az élvonalba a nagymányokiakat, akik legnagyobb sikerüket ai: idén, a XI. országos szövetkezeti néptáncfesztivál nagydíjának elnyerésével aratták. Az együttes vezetői, illetve alapítói közül Kretzer József kétszer, míg Baloghné Wusching Ágota és Hadikfalvi Istvánné egyszer-egyszer kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést.- Sajnos, nagy gond, hogy a nemzetiségi együttesek műsorait nem tudják külföldre eladni - magyarázza Bánáti Zoltán. - Ezért most ilyen irányban van mozgolódás. Szeretnénk két NSZK-beli csoporttal kapcsolatot létesíteni, hogy egymásnak - cserealapon - be tudjunk mutatkozni. Reméljük, 1987-ben sikerül. ÉKES LÁSZLÓ Mórágy, Váralja, Nagymányok, Izmény. - Négy olyan települése a Völgységnek, ahol ismerik az őrzik és előttünk jártak kultúráját ápolják a hagyományokat, mert tudják: a múll megbecsülésében vannak a jövő ígéretei. Aj alábbiakban a négy remek hagyományőrzC együttes életébe pillantunk be. Az ezüstegyüttes A mórágyi csoporl megalakulása 1976 augusztus 1-re datálódik. Ekkor rendezték meg ugyanis másodszor a „Reicht brüderlich die Hand” bemutatót, amire huszonkét énekes összeállt, utána szeptembertől nyolc-tíz táncospár -7., 8. osztályos gyerekek - egy harmonikással kiegészülve, megalapozta a mai csoportot.- Két évet vártunk ezután arra, hogy több szereplésünk legyen - emlékezik Glöckner Jánosné, a csoport vezetője. - Aztán kezdtek bennünket hívogatni. Sötétvölgy, Pári, a komlói svábbál csak a kezdet volt, és ha már számba vesszük a lehetőséget, akkor elmondhatjuk, eljutottak Sopronba az országos német nemzetiségi fesztiválra, sa szövetség háromszor vitte őket tájolni Somogy, Bács- Kiskun és Pest megyébe. Gondoskodtak az úgynevezett nagy fellépésekről is, így részt vettek Kalocsán az országos nép- művészeti színpadon, Tatán pedig a szövetség nemzetiségi fesztiválján. Egy volt mórágyi, Forster Jakab jóvoltából kétszer jártak az NSZK-ban. A mörágyiak Glöckner Jánosné művészeti vezető és férje, Glöckner János munkája alapján feldolgozták, színpadra állították a búcsút - ezzel az elmúlt télen Budapesten nivódíjat nyertek -, a lakodalmast, valamint a mórágyi fonót. Tevékenységüket elismerik, hiszen idén augusztus 20-ra kapták meg a hagyományőrzők a Szocialista Kultúráért kitüntetést, amelyet már előzőleg Glöckner Jánosné és férje, Glöckner János két alkalommal kiérdemelt, valamint a fiatalok KISZ-munkáját KISZ KB dicsérő oklevéllel jutalmazta az ifjúsági szövetség. Fenntartójuk, támogatójuk a Mőcsényi Közös Tanács és a Völgység Népe Mgtsz. '- Mire elég a támogatás? - kérdez visz- sza Glöckner Jánosné, majd elmondja, nem dúskálnak a pénzben, de elég az utaztatásra - máskor a téesz szállította a csoportot, ma a KISZ-alapaszervezet oldja meg, kihasználva a kedvezményes utazási lehetőséget. Elég az összeg a zenész „fizetésére", ha szükséges, az étkeztetésre, és ha nagy rendezvény van, akkor hűsítőre is jut belőle. - Most újabban olyan is van, állapítja meg a csoport vezetője, hogy a fogadó fél gonoskodik a szállításról... És természetesen segít a 120 pártoló tag is, havi tíz forintos önkéntes felajánlással.- Most, ha mindenkit számba veszek - így Glöckner Jánosné -, száz körüli a létszámunk. Van egy kisdobosokból és úttörőkből álló, egy vegyes csoport és az énekkar. Nem vagyunk aranyegyüttes, örülünk az ezüstnek is. A minősítésünket mindig megvédtük, így érvényes. A csoportvezető szerint gondot csak az élet természetes velejárói, a házasságkötés, illetve bevonulás jelent. Most is zenekaruk három tagja katona, csak egy harmonikás maradt, ez azonban nem zavarja a fellépéseket, mert ha az időpontot összehangolják a nagymányokiakkal, akkor a zenészek is össze tudnak hangolni. A folklórközpontban A váraljai művelődési ház egyben folklórközpont is, hiszen nemcsak a helyi hagyományőrző népi együttes, hanem a nagymányoki német nemzetiségi népi együttes és népdalkör, valamint az izmé- nyi székely népi együttes és népdalkör is ide tartozik. Az okokról annyit, hogy Nagymányoknak nincs művelődési háza, az izményieket pedig az 1978-ban a Röpülj pávában aratott siker után kicsit elfelejtették. Se fenntartójuk, se támogatójuk, se pénzük nem volt.- Ezt valaki megírta az újságban - emlékezik Bánáti Zoltán művelődésiház- igazgató -, aztán utána megkerestek bennünket Bonyhád akkori vezetői, „ösz- szerántották” a fenntartókat és megszületett a döntés: az izményi csoport teljes jogú tagként hozzánk tartozik. Minden hagyományt feldolgoztak Bánáti Zoltán mindhárom előbb említett együttes jó ismerője, ezért őt kértük meg a bemutatásukra. A sort az 1971- ben népdalkörként megalakult izmé- nyiekkel kezdjük, akiknek a vezetője és koreográfusa kezdettől fogva Csiszér Ambrusné, és a helyieken kívül szerepelnek az együttesben kakasdiak, majosiak, de még grábóci tagjuk is van. Fenntartójuk a nagymányoki Gábor Áron Mgtsz, a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet és a györei közös tanács. Szinte teljesen feldolgozták, színpadra állították a bukovinai székely hagyományokat. A Kiváló Együttes cím, a Szocialista Kultúráért kitüntetés mellett több nagydíj, különdíj, elNagymányoki produkció Az izményi fiatalok
