Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-06 / 235. szám

IMS. október 6.

KÉPÚJSÁG 3

A szocializmus megújulásának útja (XVI.)

Leraktuk a szocializmus alapjait

,,A jogászkodással ráérünk"

Mi lesz velei, Babits iskola ?

Az MSZMP VII. kongresszusa, .......... amely 1959. november 30-tól december 5-ig tanácskozott, miután elemezte az ellenforradalom leverése óta eltelt időszak tapasztalatait, célként tűzte Jtí, hogy a következő években befejeződjön a szocializmus alapjainak lerakása Magyarországon. Ezt szolgálta az 1956-ot követő átmeneti hároméves terv (1958—1960) sikeres teljesítése. A nemzeti jövedelem az előirányzott 13 százalékkal szemben 20 százalékkal, az ipari termelésé a 22 százalék helyett 40 százalékkal nőtt, a mezőgazdasági termelés 11 százalékkal, az árutermelés és felvásárlás 15 százalékkal növekedett.

A második ötéves terv (1961—1965) már 36 százalékos nemzeti jövedelem, 48—50 százalékos ipari termelés, 22—23 százalékos mezőgazdasági termelésnövekedést irányzott élő. E viszonylag — más szocialista országok terveihez képest — szolid mennyiségi növekedések a minőségi tényezők fejlettebb színvonalával párosultak; a gazdaságosság követelményei, mindenekelőtt a munkatermelékenység fokozásának előirányzatai kerülték előtérbe.

Az új ötéves terv második évének végén, 1962. november 20—24-én tanácskozott az MSZMP Vilii, kongresszusa, amelyet történelmi határkőként tartanaik számon az ország és a párt történetében- is. A VII. kongresszuson kitűzött (alapvető célt elértük, a szocialista forradalom győzött a társadalmi-gazdasági életben. „A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista -termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. A magyar nép új történelmi jelentőségű győzelmet aratott, a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett” — állapította meg a kongresszus határozata.

Ez a változás így tükröződött a számokban: 1957-ben az összes keresők 55 százaléka volt munkás és alkalmazott. 1962-re részarányuk 65 százalékra növekedett. 1967-ben a keresők 6 százaléka volt szövetkezeti tag és segítő családtag, 1962-re részarányuk 30 százalék lett, vagyis a kongresszus idején- már a dolgozók 95 százaléka szocialista állami vállalatokban és intézményekben, illetve szövetkezetekben dolgozott.

Ekkoriban, hat évvel az ellenforradalom után már kevés szó esett az 1958-os év eseményeiről, hiszen ,ez végleg lezárt periódusa volt a párt ás az ország életének. De azokban a kérdésekben, amelyeket a tanácskozás számba vett, az elemzésekben és a feladatok kijelölésének módjában ott munkáltak, hatottak a harcban szerzett tapasztalatok. Mindenki érezte és értette, miért hangsúlyozta kongresszusi zárszavában, a tanácskozás hangulatának és fő törekvésének hangot adva Kádár János : „Kifejezésre jutott az a bizonyosság, az a mély meggyőződés, hogy politikánkban semmiféle lényegbe vágó változás nem lehet. E politika fő jellemvonása, hogy a marxista—leninista elveken nyugszik, torzítás inélküll kommunista politika. E -politika lényegét és fő irányát mag kell őrizni.” És a továbbiakban még egyszer rviisz- szatérve e gondolathoz, a -kongresszus résztvevőinek egyetértő tapsától kísérve kijelentette a párt első titkára: „Pártunk politikai irányvonalával nemcsak a kongresszus küldöttei, hanem egész párttagságunk, nemcsak a magyar munkásosztály, hanem az egész dolgozó nép legszélesebb tömegei egyetértenek, helyeslik és támogatják azt. És ami szintén nagyon jó: már nem is foglalkoztatja őket a gondolat, hogy ez a politika valamilyen irányban változhat. Az a kötelességünk, hogy a népnek ezit a bizonyosságát még jobban megerősítsük. A mi marxista—leninista politikánkban nem lesznek cikcakkok, sem kitérők, sem törések. Az a feladatunk, hogy ezt a helyes politikát szilárdítsuk, fejlesszük és következetesen alkalmazzuk az élet minden területén.”

Sok méltatást és elismerést kapott a kongresszuson a szövetségi politika mint amely jelentős mértékben- hozzájárult az eredményekhez. Az új helyzetben-, amikor már a szocializmus alapjain a teljes felépítés feladatai kerültek napirendre, a szövetségi poditikai is fejlettebb szakaszába került: a szocialista nemzeti egység fejlesztése, erősítése lett a cél. A társadalom valamennyi osztályát és rétegét kellett a közös munkára, az együttműködésre ösztönözni. A párt hangsúlyozta, hogy a szocialista nemzeti egység politikája siem jelenti azt, hogy Magyarországon az oszttályharc 'befejeződött. Szó sincs arr/ól, hogy a párt az osztályharc éleződésére törekedne; ellenkezőleg : az országnak, a népnek, a pártnak mindig az az előnyös, ha az osztályba« hevessége csökken, formái kevésbé élesek. De persze, különösen az imperialista környezetben, nem lehet Kizárni azt sem, hogy rövid ebb-hosz- szabb ideig bizonyos osztályeHentétók vagy rétegek érdekösszeütközései élesebb formákat öltenek. Még e kedvezőtlenebb lehetőség esetére is a szövetségi politika sikerei, a szocialista nemzeti egység politikájának fokozatos erősödése kedvezőbb pozíciókat teremtett a párt, a munkásosztály, a haladó erők számára.

A politikai hiarc döntő Sikered Után, még az eddiginél is inkább, a gazdaság kerüli a figyelem középpontjába, és a gazdásági munka általános fejlesztése vált a tár- sadailomépítésben kulcskérdéssé. A kongresszus ugyan még inkább csak irányvétel szempontjából, keresve a megoldások módját, érintette azokat a kérdéseiket, amelyeket a következő években már mélyebben elemeztek. A kiindulópont a kongresszusi határozat értelmében az volt, hogy: „A munka termelékenységének

emelése, a gazdaságosság fokozása, a termelés növelése ma a fő front, amelyen a küzdelem a szocializmus teljes felépítéséért hazánkban folyik.”

Látható, hogy ugyan szó volt a termelés mennyiségi emeléséről is, de az első helyen a minőségi tényezőiket: a munka termelékenységének növelését, és a gazdaságosságot említette a határozat. A továbbiakban ezeknek a teendőknek részletezésében az ipar ágazati arányainak javítása, a szakosítás és a kooperáció, a gazdaságtalan, elavult termékek helyett korszerű, gazdaságos, a hazai és a nemzetközi igényeknek egyaránt megfelelő áruk előállítása volt az elérendő cél. Még azt is kimondta -ez az állásfoglalás, hogy a gazdasági munkában az eredményeket a legfejlettebb országok színvonalával kell mérni.

Ugyancsak a majdani gazdasági reformmal összecsengő volt az a megállapítás is, hogy az anyagi érdekeltség következetes megvalósítása nagy lendítő ereje a szocialista gazdaságfejlesztésnek. A gazdasági irányítás módjának megváltoztatására utalt a határozatnák az a követelése, hogy kapjon nagyobb teret az alkotó kezdeményezés, a döntések legyenek megalapozottak, előrelátók, épüljenek gondos számvetésre. A kongresszuson szó esett már arról is, hogy növelni kell a termelés irányításáért közvetlenül, felelős vezetők hatáskörét, önállóságát ős felelősségét — az aprólékos főhatósági irányítás korlátozása révén is.

A gazdasági mechanizmus válitozta- ___—--------------S_ tására irányuló elképzelésekkel párhuzamosan, azok logikus kiegészítéséképpen sok szó esett a kongresszuson a szocialista rendszer demokratizmusának szélesítésiéről. „Szocialista államunk továbbfejlesztésének, az egyetemes népi állam kialakulásának kulcskérdése a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása” — állap

ította meg a határozat. Minden szinten növelni kívánták azokat a hatásköröket amelyekben az állami vezető szervek, illetve a helyi államiirányítási szervek a lakosságot közvetlenül bevonhatják a döntésekbe, a közügyek intézésébe. Kemény

fellépést követelt a határozat a szocialista demokrácia fejlődését akadályozó, a lakosság öntevékenységét korlátozó bürokratikus gyakorlat és szellem ellen.. E tekintetben is kedvező jelenségként értékelte, hogy önigazgató funkcióval mind itöhb feladat kerül állami szervek hatásköréből a társadalmi szervek és a tömegszervezetek hatáskörébe.

A párt Vilii, kongresszusa tehát számos területen és kérdésben gazdagította és segítette elő a szocializmus megújulásának programját és gyakorlatát.

NEMES JÁNOS

(Következik: Az új mechanizmus.)

Őszi marketing börze

Október 7-én, kedden nyílik é6 oktpber 9-ig váxja az érdeklődőket az őszi marketing börze. A Közlekedési Marketing Gazdasági Társaság immár 19. alkalommal rendezi meg az elfekvő készletek börzéjét, minden eddiginél nagyobb kínálattal. Csaknem 150 vállalat több mint 70 ezer tételt ajánl megvételre.

•Különösen sok — 25 ezer — teherautó-alkatrész található a kínálatban, de igen gazdag a választék vaskohászati termékekből, villany- szerelési anyagokból, csapágyakból, különféle műszerekből, valamint új és használt gépekből. Sokféle cikket, köztük importból megmaradt szerszámokat, anyasokat, gépeket kedvezményes áron ajánlanak az eladók. A már jól bevált gyakorlatot alkalmazva ezúttal is szakosítva kínálják a különféle

termékeket. A 18 cikkcsoport nagy részét számítógép tartja nyilván, ami jelentősen megkönnyíti a vásárlók dolgát. Újdonságként a kínálat egy részét mikrofilmen mutatják be.

A börzét a Metro Klubban (Budapest, VII., Dohány utca, Síp utca sarok) kereshetik fel az érdeklődők október 7, 8 és 9-én, naponta 9 órától 14 óráig.

Mér két hét minőm » téténI m*mxonig

(November végén lesz két éve, hogy fölkeresett, egy édesanya — gyermekei a Szekszárdi Babits Mihály Általános Iskolába jártak — súlyos panaszával: „Az iskola udvarát még a nyáron felbontották. Az épület tetejét pedig úgy ősz elején nyitották meg. Amikor esik az eső beomlik a víz. Átnedvesedtek a falak, megrongálódtak a vezetékek. Már a falak is ráznak. Az armatúrákból és a konnektorokból is folyik a víz. Gondolhatja, hogy milyen idegállapotban vagyunk nap mint nap. Bármi is történhet... Megszűnt a nyugalmunk, hiszen napközben nem tudhatjuk jó helyen gyermekeinket.”

A padlástér, ahonnét esik az eső

Maradjunk még néhány sor erejéig 1984-nél. A 3. sz. iskola és környéke májustól, az építők megjelenésétől jobban hasonlít a csatatérhez, mint egy oktatási intézményhez. Az épület körbeástva, a padlástér megbolygatva — oda került az új kazán, mely a gázfűtésre való áttérés egyik „kelléke”. Aztán következik a nyári szünidő, amikor is jószerével semmilyen munka nem folyik — sem bent, sem kint. Az iskola vezetése érthető módon nyugtalan, érthető módon sürgeti a kivitelezőt a munka folytatására. Bontják a tetőt, erősítik a falat, dolgoznak a kompresszorok, iszonyatos zajjal megy a légkalapács, dobálják le a téglát, a törmeléket. Balesetveszélyt elhárító intézkedés semmi. A .tanítás viszont folyik. Hogy milyen körülmények között és milyen idegállapotban, azt ellehet képzelni.

Mindehhez csak az őszi esőzések „hiányoztak”. De nem sokáig. Dől a víz a nyitott tetőn át az épületbe. Tanárok, szülők vödrökkel hordják, merik a vizet. A falak ráznak, veszélyes az épület. Az anyaiskolába több mint 800 gyerek jár!

Fólia kerül a tetőre, folytatódik a munka, módosítják az ütemtervet. És mutogatnak egymásra — bűnbakot keresvén.

*

Végre elkészül az új fűtési rendszer, majd — ha nem is hibátlanul, de — üzemel. Igaz, tavaly télen három esetben majdnem szüneteltetni kellett a tanítást, de a téli napsugarak és a gyerekek meleg kabátjai valamiféle félmegoldással szolgáltak a hibák kijavításának idején.

És elérkeztünk 1986. augusztusához, amikor jól tudjuk, Szekszárdon egy csepp eső nem esett. Az iskola mégis beázott. Nem is egyszer. A legváratlanabb — persze, mikor várják? — pillanatokban elkezdett csorogni a víz a padlástérből az aulába. Megint a tanárok, a szülők rohantak a riasztásra, s hordták vödrökkel a vizet. Augusztus 29-én úgy zuhogott épületen belül, hogy azt csak az hiszi, aki látta. (Nyomaiból viszont következtetni lehet a zuhé nagyságára.) A hónap eleji zártkörű esőzéseket is jelentette az iskola vezetése — természetesen betartva a szolgálati utat. De a legutolsónál telefon, távirat ment a' LAKISZ-nak. Viszont a mai napig nem találták meg a hibát, ami a beázást okozza. Feltételezések ugyan vannak erre vonatkozóan, csakhogy azok fabatkát sem érnek. Ma — október 6-án — szemlét tart az iskoláiban a tervező, a bonyolító, a kivitelező és más szervek. Reménykednek, 'hogy kiderül a sorozatos hiba oka, ugyanakkor az is, hogy a mulasztás kinek a rolvására irtható.

És sajnos, úgy látom, hogy minden érdekeltnek ez utóbAz aula plafonja

a „zápor” után

bi a legfontosabb, nem pe_- dig az, hogy kijavítsák a hibát, hogy a kisdiákok végre biztonságos iskolafaiak között tanulhassanak.

Egyébként hasonló a véleménye Kovács Jánosnak, a városi tanács elnökének is:

— A beruházási vállalattal összehívattuk a szakértői bizottságot. Pontosan azért, mert a dolognak a végére kell járni, a hibát ki kell javítani. A jogász- kodással ráérünk. Persze, annak is eljön az ideje: felelősséget kell vállalnia annak, aki a hibát elkövette. — majd egy, a napokban keltezett levelet tesz elém, melynek aláírója Scherer Sándor, az iskola igazgatója:

„Ellenőrök jöttek, mentek, mi a maii napig beázunk. A (beruházást irányító, illetve kivitelező szerv szerint a beázás esőzéstől ered. Tudomásom szerint az elmúlt két hónapban számottevő eső Szekszárdon nem esett- ígérgetések és találgatások, ellenőrző szemlék helyett gyors intézkedést várnánk, mert félő, hogy a munkák elhúzódása miatt az iskola fűtése nem biztosítható..."

Két évvel ezelőtt a LA- KISZ főmérnöke Szabó Ferenc volt, aki az építkezés történelmét nem ismerte, ugyanis két hónapja került ahhoz a szövetkezethez.. . Most viszont Fütöp János a főmérnök, akinek becsületére legyen mondva eljött a múlt csütörtökön az iskolába az általunk kezdeményezett beszélgetésre. Igaz, csodákat tőle sem lehet várni, hiszen a szövetkezet „munkaerővel rosszul áll.”

A beszélgetéskor felmerül, hogy szükség lett volna nyomáscsökkentő beépítése a rendszerbe. De elmaradt, mivel azt a tervező nem tervezett. Nem tudom, hogy valóban ez hiba, illetve okozója lelhet-e a bajnoknak.de eszembe jut egy szerkszárdi középület, melynek annak idején nem terveztek tetőt. Viszont az idős pallér mégis megépítette, hiszen milyen épület, aminek nincsen teteje.

Az iskola igazgatója ismét felveti azt, hogy miér! helyezték a kazánokat a padlástérbe.

— Szakember is mondta, hogy tegyék azokat az udvarba, hiszen ott közelebb lesz a gázvezetékhez. Megmértem: hat méter körül

van az „eredmény”. Most meg 48 méter a távolság. S a gázt aknákon, más vezetékeken keresztül lehetett óda vezetni. S azt sem értem. hogy miért nem a régi rendszert alakították át. Ügy egymillióért? Ez meg hat és fél millióba került.

(Megjegyzem, az említett esetben meglehetősen sok bizonytalansági tényezővel kellett volna számolni. De kérdem, az nem bizonytalansági tényező, hogy a jelenlegi rendszer, illetve a bizonyos ERKA—Szuper 90- es kazánok automatiká jának a doktorai e budapesti Fű- tőber munkatársai, más egyéb problémával egy győri cég foglalkozik.)

Gregor Jenő, az iskolai karbantartók vezetője — amikor az üzemeltetőket vádolják — pontosan elmondja, hogy ők minden igyekezetükkel a gyerekek érdekeit és biztonságát tartják szem előtt, e maga sem érti, hogy az egyik nap .porszáraz lefolyó mellett a következőre honnan gyűlik össze köbméternyi víz. (Aminek az a tulajdonsága, hogy lefelé keres — és talál — magának utat.)

*

Igaz, hogy amikor tudomást szereztünk az iskolai vízesésekről, a beruházó vállalatoknak országos konferenciája volt Szekszárdon. így a TOLNABER igazgatójával kora reggel telefonion tudtunk beszélni. Viszont korrektül megígérte, hogy vállalatának egyik kompetens munkatársa megkeresi szerkesztőségünket. Az osztályvezetővel sikerült kapcsolatot teremtenünk — igaz, telefonon. Sajnos, a beszélgetés lényege csak az volt, hogy ő nem nyilatkozik, meg nem szereti a nyilvánosságot. S amit elmond, az csak négyszemközt, pardon, kétfülközt „érvényes”. (Furcsa, hogy mindezt éppen most, a sajtótörvény életbe lépését követően kellett hallanunk!)

Hiszem, hogy így döntöttünk helyesen. Ugyanis a már sokszor említett megbeszélés „végeredménye” a pillanatnyi szomorú és drámai helyzeten nem változtat. Merf nem az a legfontosabb, hogy ki hibázott, hanem az, hogy mikor javítják ki a hibát! (Természetesen lapunkban az előzőekre is visszatérünk, hiszen ez így korrekt.)

Végezetül • reménytelenül tesszük fel kérdésünket:

— Mi lesz veled Babits iskola?

S hozzá az igazgató kérdőjeles mondatát:

— Mikor lesz itt végre rend és nyugalom?

V. HORVÁTH MÁRIA Fotó:

KAPFINGER ANDRÁS