Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-30 / 256. szám
1986. október 30. Képújság 3 Mit dolgozik a Nyomdaipari Egyesülés? A Nyomdaipari Egyesülés szerepe, tevékenysége a szakmában nem járatosak előtt ismeretlen. Azért, hogy munkájukba bepillanthassunk, Sárosi Sándorné elnök segítségét kértük. I- Mikor, milyen céllal alakult meg az Egyesülés?- Amikor a tröszt 1968- ban felbomlott, akkor alakult a vállalati önállóság jegyében a Nyomdaipari Egyesülés. A tagok önkéntesen léptek be, és elmondhatom azt is, hogy ma harmincnyolc tagvállalata van az egyesülésnek. Ezek önállóak. Az egyesülésnek javaslati joga van, tanulmányokat készít, kordinál anyagellátási, alkatrészellátási kérdésekben, bonyolítja a nemzetközi két- és több odalú kapcsolatokat, jogi tevékenységet lát el úgy, hogy biztosítja a tagvállalatok érdekképviseletét a bíróság előtt, foglalkozik műszaki fejlesztési kérdésekkel is, amennyiben részt vesz a minisztérium tervező munkájában, a hosszú távú tervek, koncepciók kialakításában és a vállalati műszaki fejlesztési elgondolások koordinálásában. I- Kik vesznek részt a munkában ? Milyen elv alapján állt össze a testület?- Harminc tagból áll az egyesülés és miután a feladatokat ez a testület önmaga nem tudná ellátni, ezért az iparvállalatok legjobb szakértőiből szakbizottságokat hoztunk létre, azok vitatják meg a legfontosabb javaslatokat és terjesztik elő döntésre vagy az igazgatótanács, vagy a szervek elé. A döntéseket aztán az igazgatótanács hozza meg, ennek élén elnökként én állok és két elnökhelyettes támogatásával végezzük a munkát. Évente kétszer - de szükség esetén többször is - tartunk úgynevezett teljes ülést, és általában az őszi ülésszak az, amikor mód nyílik a tanácskozásra és a konzultációra. J- Miért választották idén ülésszakuk helyéül megyeszékhelyünket?- Több városban tartottunk már összejövetelt és most először is megragadon az alkalmat, hogy megköszönjem Szekszárdnak a vendéglátást, valamint azt, hogy lehetővé tették a nyugodt körülmények között lefolytatható tanácskozást. Válaszul a kérdésére elmondom: az idén azért választottuk az önök megye- székhelyét, mert érdekel bennünket a Szekszárdi Nyomda legújabb beruházása, a fényszedés. Ezzel a város nyomdája országosan is úttörő tevékenységet hajt végre, azzal, hogy hazánkban elsőként a legkorszerűbb eljárással készül a Tolna Megyei Népújság. Ez nemcsak a minőségemelést jelenti, hanem döntő bizonyítéka annak, hogyan lehet együttműködni szerkesztőségnek és nyomdának. I- Hallhatnánk eddigi eredményeikről? szességében pozitívan értékelhető. Bruttó termelési értéke 12 százalékkal, nettó árbevétele 14 százalékkal haladta meg a bázis időarányos részét. Ebben az évben a nyomdaiparban sikerült előrelépni. A termelés összvolumene lényegében változatlan, de a több szakértelmet kívánó munkák részaránya növekedett az anyag- igényes termeléssel- szemben. A termékszerkezet korszerűsítésének kedvező előjelei is mutatkoznak. A korábbi évekhez képest nagyobb volt a nagy példányszámú sikerkönyv kiadása. A folyóirat-termelés emelkedése fölei a megyei nyomdáknál következett be. Számottevő sikert jelent az Athenaeum Nyomdában előállított Képes 7 népszerűsége. A számítástechnikai és egyéb tájékoztató nyomtatványok termelése mintegy 20 százalékkal haladtameg az előző év hasonló időszakát. Időarányos exporttervét az ipar teljesítette és évek óta most mondhatjuk el, hogy javult az export gazdaságossága is. I- Nagyon fontos kérdés a munkaerő- helyzet.- Valóban. Átmeneti stabilizálódás után az idén ismét 2,5 százalékkal csökkent az összlétszám. Ezért rendkívül fontos - az átlagkeresetek növelése mellett - a szakmunkás- képzés, és továbbképzés. Megtárgyalta az igazgatótanács a Budapesti Ságvári Endre Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet mellett létesítendő új tanműhely előkészületeit, munkáit. I- Úgy tudom, a jövő évi gazdálkodásra való felkészülés előkészítése mellett a szekszárdi tanácskozáson szó esett a műszaki fejlesztésről is.- Igen. A műszaki fejlesztés, a meglévő géppark állagának megóvása, a nyomdaipari formakészítés, a nyomtatás és kötészet továbbfejlesztése alapvető feladat a következő években. A nyomdaipari alapgépek legfőbb szállítója az NDK. A gépszállítások ütemességét és az alkatrészellátás folyamatosságát célozta az a megbeszélés, amelyre az NDK és a Technoimpex képviselőknek bevonásával került sor. I- Kérem, befejezésül engedjen meg még egy kérdést. Hogyan ítélik meg a Tolna megyei törekvéseket és milyen konkrét segítséget tudnak adni a nyomdaipari fejlesztésekhez?- Igen pozitívnak ítéljük a szekszárdi törekvéseket. Láttam a próbanyomatokat, nagyon szépek. Úgy tudom, a nyomdaipar tevékenységét a megyei pártbizotság és a megyei tanács nagyon támogatja és ennek köszönhető, mint már említettem, hogy az országban Tolna megyében előszörvalósult meg a fényszedés. A mi konkrét segítségünk ehhez az volt, hogy üzembe helyezésénél eljártunk a Külkereskedelmi Minisztériumban. Természetesen a címben „merészebben” is beharangozhattuk volna, hogy vízen a komp, például : elkészült s ünnepélyes keretek között vízre bocsátották a Balatonfüredi Hajógyárban készített, negyventonnás, motoros komphajót. Vagy: Bács és Tolna megye költségén elkészült a Domborít Fajsszal, a Dunántúlt az Alfölddel összekötő komp. És húszmilliót fizet két niegye egy kompért. Valójában azonban maradjunk csak a parton. Éppen a sólyatéren, ahol Német József, a hajó építésvezetője is mosolyog, meg mi is, mert az igazgatóhelyettes Hőbe Gyula térmestert akarja meggyőzni, hogy tegyen jelentést, amikor majd jön a küldöttség. „Én tegyek? Mi vagyok én?” A térmester morog, otthagyja az igazgatóhelyettest, bennünket is. Nem lesz jelentés. A komphajó vízre bocsátása viszont pontban 12 órakor, október 28-án megtörténik. Mondta ezt tíz órakor Magyar Miklós termelési főosztályvezető. S ezért állunk itt a szép vízi jármű előtt. Serény kezű szerelők még mindig dolgoznak - ide valóban illik, hogy az utolsó ecsetvonás, az utolsó centi hegesztése. Mert valójában az utolsó perceket éli a hajó a parton. Amíg elmagyarázza az építésvezető, hogy miként szabadul el a hajó, óvatosan kerülgetjük a 39 méter hosz- szú és majd tíz méter széles új vízi járművet. Körötte gerendák, vaslemezek, sodronykötelek, a hegesztőgépek vezetékei, föstékes dobozok. Ott áll két hegesztőapparát a csúszás útjában. Odébb húzzák. Valaki letiporta a gerendáról a zsírt, újfent bekenik. Egyébként a hajótest még „székeken” áll. Ez a szerkezet tartotta az építés kezdetétől, s már a hajó alá van építve a csúszda. 11 óra 20 perc... A csúszda lényegében egy acéllemezből álL erre ék alakban gerendadarabokat ácskapcsoztak, és most még nem ezen nyugszik a hajó, hanem a székeken. A hajótest azonban a parthoz, a „békához”, azaz a két pillanat- záras kiszabadítóhoz van kötve, amelyek kioldóját majd egyszerre üti ki két hajólakatos a térmester vezényszavára. Tizenegy óra negyven. Közben egyre több munkás sündörög az esemény színhelyére. Ünnep minden úszóedény vízre bocsátása. Még a komp alá megyünk. Soha nem jutunk így közelségbe ezzel a szép szerkezettel. Alul minden festett, lapos fenekű a hajó, a két kapu alatt ügyes szerkezét, hogyha majd partot ér, ne sérüljön meg a hajótest, hanem úgy akadjon fenn, ahogyan szükséges. Két fiú még odaugrik a „Z” hajtómű házához, villámsebesen felkennek vagy három tenyérnyi részt fehér föstékkel. Le- súrlódott a nagy igyekezetben, amint szétszedték a feljárót. Vagyunk a parton már vagy százötvenen. A daruk fülkéiben öt-nyolc ember szorong. A Balatonban ott várakozik egy motoros, rajta fotósokkal. Amott pöfög egy másik motoros, az lesz hivatott arra, hogy a végszerelődokkba vontassa a kompot. Tizenegy ötvenöt. A vezérkar még nem jön. A hajót már csak a két erős kikötés tartja a parton, rajta nyugszik a csúszószerkezeten. A hajó alól mindenki kiszalad. A térmester aggodalmas, késnek a vezérek. A hajó sokáig nem lehet a csúszdán, mert akkor megrokkan, és az atyaúristen sem tudja elindítani, hacsak nem fog neki az ittlé- vö most már kétszáznál több munkás, s tolja befelé a vízbe. Volt már ilyenre is példa. Meg arra is, hogy a csúszdról olyan sebesen szaladt le az uszály, hogy a nagy visszavágó hullám azonnal be is terítette, megtöltötte vízzel, és ott nyomban elmerült... Tizenkét óra. Jön a vezérkar. Utat adnak Tóth Péter igazgatónak, Ribling Ferencnek, a Tolna Megyei Tanács elnökhelyettesének és Karsai Attilának, a Bács Megyei Tanács osztályvezetőjének. A térmester fogadja őket, nem jelent - mintahogy nem is akart, - hanem kezébe fogja a madzagon lógó pezsgősüveget és megmutatja Ribling Ferencnek, hogyan kell azt odavágni a hajótesthez. Tizenkét óra négy perckor Tolna megye képviselője előrelendíti az üveget, szétloccsan, folyik tartalma az acélon. A lépcsőn álló térmester vezényszót ad. Két ütés történik, két ékre, de egynek hallik. Nagyot roppan a csúszdán álló komphajó. Tíz centit csúszik. Aztán megáll. Ekkor nagy nyögést hallunk a hajóból. A hajó áll - tán egy másodpercig, újabb nyögés, reccsenés, megpihent a csúszdán, s aztán gyorsan szalad a hajó vagy tizenkét métert a tavottazsíros gerendán. Méteres hullámot ver, aztán hirtelen megáll. A csúszószerkezet és a hajófenék leült. Alacsony a víz, kevés a hajó alatt. A térmester odamegy Ribling Ferenchez: Kéri az üveg nyakát; Úgy szoktuk, annak adjuk, aki felavatja a hajót. A tanácselnök-helyettes köszönettel elfogadja az üvegcsonkot, minden bizonnyal tisztes helyet találnak a kis relikviának Aztán szétszéled a sólyatéri közönség. A motoros negyedóráig kínlódik - mire levontatja a hajótestet az alája szorult csúszdáról. Kísérőnk elköszön. Mi hazaindulunk. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Ribling Ferenc nekivágja a pezsgősüveget a hajótestnek Német József, a hajó építésvezetője Utolsó ecsetvonások a kompon- Igen. A nyomdaipari alágazat ez évben az eddigi munka alapján ösz■ - Köszönjük a beszélgetést.- él E pillanattól kezdve a hajó megkezdi vízi szolgálatát Sárosi Sándorné
