Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-29 / 255. szám

1986. október 29. Képújság 5 Munka befeiezés A magyar nyelv értelmező kéziszótára a IVI u 111va WC 1CJ WCD. „befejezés” fogalomnak több meghatáro­zását adja. Ezek szerint: „valamely, rendszerint hosszabb munkafolyamat eredményeképpen létrejövő anyagi, vagy szellemi alkotásnak az elkészítését bevégzi.” „Valamely tevékenységnek, munkafolyamatnak az utolsó szakaszát is elvégzi.” „Tevékenységet egy időre vagy véglegesen abbahagy.” Nem ismer határt a munkában Ha kész, akár elölről is kezdeném Sötétben indulnak, Kis Ildikó kerámiája Japánban sötétben érnek haza Vékony, törékeny majdhogynem filig­rán típus. Az ember nem is hinné róla, hogy már három gyermek anyja, akik kö­zül a legnagyobbik fiú már 12 éves is el­múlt, felsőtagozatos. Esténként, amikor más még a késői filmek egyikét nézi, ő in­dul a munkahelyére, a Bonyhádi Zo- máncárugyárba. Mindig este tízkor kezd, és bizony reggel van, amikor kijön a gyárkapun és onnan sietős léptekkel in­dul haza a Fáy lakótelepi, második eme­leti lakásba. A férj hajnali negyed négy­kor szokott felkelni, és majd éjfél, mire hazaér, ö buszsofőr, így férj és feleség között elég ritka a találkozás napközben. Vasárnap este van, a feleség alig egy fél órája fejezte be á család körüli mun­kákat, a főzés utáni mosogatást, a takarí­tást, na, és persze a gyerekek iskolai dol­gainak ellenőrzését, felkészítését a kö­vetkező hétre. Aztán leül a színes tévé elé és nekilát kötni.- Ez rendkívüli módon megnyugtat, ez az a munka, amit szinte képtelen vagyok befejezni. Imádok kötni, csak a kezeim bírják nehezen. - mondja Fegyverneki Béláné. A férj hozzáteszi, hogy ez még a korai téglagyári munkák eredménye, azé, amit már tizennégy évesen végzett a felesége. A beszélgetésben újra csak az éjszakai műszakra terelődik a szó, meg persze arra, hogy az bizony nem nőnek való munka.- Pontosan hét esztendeje lesz február 29-én, hogy állandó éjszakás vagyok a Zománcárugyárban. Az okok igazán pró­zainak tűnnek, elsősorban a pénz is több, és így jut elegendő idő a gyerekek­re. Amikor befejezem a munkát, akkor azon töröm a fejem, hogyan is fér bele abba az időbe minden, amíg a gyerekek elindulnak az iskolába. Óriási előny, hogy nem kell őket reggel öt óra után éb­reszteni, kizavarni az ágyból, mert nekem éppen dolgozni kell menni. Jártam már két műszakba, az sem volt az igazi, pró­báltam három műszakban, dolgoztam héttől-négyig, végül is ez lett a legjobb megoldás, az állandó éjszakázás. Dél­előtt alszom néhány órát, és akkor még sok mindenre jut időm estig. Amikor nap­pal jól ki tudom pihenni magamat, akkor sokat bírok a gyárban is, nem érzem, hogy csak jönne már végre a munka be- jezése. Bár ez a munkától is függ. Na­gyon nehéz munkánál bizony várja az ember a végét. Úgy érzem, megbecsül a főnökön, én pedig igyekszem jól is dol­gozni.- Annyi igaz, hogy bármelyik munka­helyen számíthat a főnöke a feleségem­re, ezt bátran merem állítani - mondja Fegyverneki Béla, a férj. A Zománcáru­gyárban ismerkedtünk meg, és én mint zománcozó be kellett hogy lássam, nem Amikor fekete lepelbe bugyolálja ma­gát a táj, amikor a nagyvárosban is csak ezer apró fény ad életjelet, még sokan dolgoznak, pár utolsó mozdulattal siet­tetve a munka befejezését. Dolgozunk reggel, délután, este és éjszaka, egyesek csomagolják a lisztet, mások fölmossák Takarítók az Atomerőműnél akad olyan zomácozó, aki a feleségemet ellátta elegendő munkával, annyira tu­dott hajtani.- Nem úgy állok a munkához, hogy más is hozzáférjen, ez tény - teszi hozzá a feleség. - A gyárban is úgy igyekszem dolgozni, mint itthon.- Nem ismer határt a munkában - ne­vet a férj.- Hat óra előtt nem szoktam kijönni a gyárból - mesél a feleség, mondogatták is már: - Na te kiváló dolgozó leszel, mert utolsónak fejezed be a munkát, utolsó­nak jössz ki... A munkám után legyek az, én meg azt mondom mindig. Kihalt az ut­ca, sötét is, amikor elindulok. Sötétben indulok, sötétben érkezem.- Ez az én esetemben is igaz - teszi hozzá Fegyverneki Béla -, mert a Bony- hád-Bátaszék járat korán indul és késön ér velem haza. Akik befejezik a munkát a cipőgyárban, azok este fél tizenegykor indulnak velem haza, Grábócra, Mő- csénybe, Bátaapátiba, Kismórágyra. Amikor én a garázsba érek, akkor tizen­egy óra negyvenet mutat az óra, de még nem fejeztem be a munkát. Követke­zik a menetlevél zárása, a garázsmester­rel való láttamoztatása, a gépkönyvbe beírás, a kocsitakaritás. Én sem örülnék ha váltótáram koszos kocsit hagyna ne­kem, így én sem hagyok azt. Meg kell be­csülni a buszt, ezt pedig különös gond­dal, mert alig három hónapja magam hoztam a gyárból. A gyerekek be-beszaladnak a szobá­jukból, belehallgatnak a beszélgetésbe, megnézik a mesét, aztán még rajzolat­nak, repülőznek egyet.- A mai napon is a munka vitte a prímet - mondja a férj - mert a tanyán az őszi munkákat most fejeztem be. Hétkor in­dultam a kertbe, „átállítottam a szőlőt” té­lire. A szüleimnek van egy MTZ-je a szőlő alatti szántóterületen is most fejeztem be a munkát. Nagyon nehéz, keserves szán­tás volt. fíettentő kemény volt a föld, majdnem sziklákat görgettem. Nehéz munka volt, de nehéz volt az eddigi élet is, mert mi valóban a nulláról indultunk a fe­leségemmel, segítség nélkül. Ma azért van lakásunk - igaz nagy segítség volt, hogy munkáslakásként kaptuk -, van há­rom szép gyerekünk, egy nagyszerű ta­nyánk, a ház előtt ott áll a Zsiguli is. Na­gyon sok mukával, de ez nem baj. Szere­tünk mind a ketten dolgozni, bírjuk is ezt a nagy hajtást még úgy érzem tíz évig kell csinálnunk, mert csupán a fizetés három gyerek mellett kévések bizonyul. A mun­ka befejezése mindig kitolódik, arrább megy, az idén még arra sem jutott idő, hogy egyszer elmenjünk fürödni a Bal­csira, vagy Gunarasba. Majd ha a nagy terveknek vége, akkor vége lesz a nagy munkának is. az atomerőmű vezérlőtermét, megint má­sok tele szatyrokat cipelve várják be az ismerőst. Sok nap elfogy mögöttünk, s mi min­degyiken igyekszünk valami haszosat té­ve befejezni a munkánkat, így hát min­denkinek: „Jó munkát!” Nyugdíjasok tanácskozása Vajon mikor tekintheti be­fejezettnek megvalósult gondolatát egy alkotómű­vész? r A Szekszárdon élő Kis Il­dikó keramikus iparművész­szel erről beszélgettünk.- Egy műalkotást más­képpen igyekszik befejezni az ember - mondja otthoná­ban Kis Ildikó -, mint a napi munkát. Ha kész vagyok va­lamivel, akkor mindjárt neki kezdek egy másiknak. Sze­rintem egy alkotás soha- sincs kész, mert soha nem lehet befejezni. Nem érzem befejezettnek, mert miköz­ben a munka végén járok, eszembe jut róla egy újabb gondolat, és mivel azt már azon a tárgyon nem tudom megvalósítani, hát nekikezdek egy má­siknak.- Ezek szerint az egyik gondolat min­dig továbbépül a következőben.- Az egyiknek a befejezése mindig a másik kezdetét jelenti. Ellenben, ha min­dennap használatos készletet csinálok sorozatgyártásban, akkor elkészülte után bizonyos megelégedettséget érzek. A befejezésbe egyúttal a megállapo­Nyugdíjasan, szabadságon „A munkát befejezni nem lehet” Nagyon nehezen szakadtam el a mun­kahelyemtől, anyira hiányzanak a kollé­gák, hogy el sem tudom mondani - ismé­telgeti Fülöp Jánosné nyugdíjas betaní­tott munkás, aki szeptember 21-én szá­molt le a BHG-ban, s most a szabadsá­gát tölti. - Tudtam pedig, hogyha betöl­tőm az ötvenöt évet, be kell fejeznem a munkát, jön a nyugdíj, de hiába, szinte betege lettem, hogy nem mehetek nap mint nap dolgozni.- Hogyan telt az utolsó munkanapja?- Délelőtti műszakban voltam, reggel 6-tól tízig dolgoztam a műanyag fröccs­öntő gépen. Utolsó nap, utolsó órák, de még ki kellett dolgoznom a normát. Amikor eljött a tíz óra, leállítottam a frö- csigépet. Elmentem a szerszámraktárba, leadtam a csipeszt, az ollót, s mert lejárt a munkaköpeny kihordási ideje, hát csak aláírtam a papírját. Még a könyvtárba is el kellett mennem, megnézték, nincs-e ná­lam kikölcsönzött könyv. Nem volt, rend­ben találták a papírom. Aztán a személy­zeti osztályon, majd az SZTK-ügyintéző- nél fölvették az adatokat. Már meg is jött a határozat a Társadalombiztosítótól: 3133 forint lesz a nyugdíjam.- Mire mindezt elintézte befejeződött a műszak.- Eljött a két óra, de nem indultam ha­za. Elbúcsúztatott a brigád, a művezető és a csoportvezető. Jó egészséget kíván­tak, és azt mondták, sokat pihenjek és keveset dolgozzam. Sok mindenről be­széltek nekem, de én nem emlékszem rá, sírtam csak egyre, nemigen hallottam, mit mondanak. A brigádból ajándékot is kaptam, Zsolnai-vázát, bonboniert és há­rom szál szegfűt.- Kire, kikre emlékszek vissza a legszí­vesebben?- Mindenkit nagyon szerettem, hara­gosom nem volt, s rossz főnököm se so­ha. Ezért volt igen-igen nehéz eljönnöm. Pedig fárasztó volt a munkám, panasz­kodtam is gyakran itthon, hogy itt fáj, ott fáj. Most mégis hiányzik a munka, hiány­zanak a kollégák. Tíz esztendőt töltöttem a BHG-nál, nem kevés ez az idő.- Mikor lehet befejezni egy munkáséle­tet?- Azt soha, de soha befejezni nem le­het. Mert itthon is van munka, megtalálja az ember. Amit este befejeztünk, kezd­hetjük újra reggel. Disznót tartunk, most két hízó van, öt süldő, baromfi, tyúk, ka­csa. Mindennap főzök, mindennap mást, krumplit, babot, csibét, kalácsot sütök. Most a kert ásása következik, aztán ültet­jük a fokhagymát, a salátát. Szóval a munkát befejezni nem lehet, legfeljebb, ha megbetegszik az ember. A betegség pedig igen jó lenne, ha elkerülne, hisz még annyi minden dolgom lenne ebben az életben! dás, a megkönnyebbülés és az öröm is beletartozik.- Öröm, hogy kész lett. Hogy jól sike­rül, hogy erre vagyok képes.- Az utóbbi évek alatt hányszor örült?- Mindig örülök, amikor úgy látom, hogy egy munkám jól sikerült. Aztán később, amikor újra megnézem, akkor azonnal meglátom a hibáit. A főiskolán tanítják, hogy mikor kell befejezni egy műalkotást. Időben. Mert ha nem így van, Egy ideig nem építettek házat a köz­ségben. Hat év után megtört a jég, a falu túlsó végén az Arany János utcában épülő új házzal, és a nyári beköltözéssel.- Nincs jobb dolog annál, ha estefelé az ember befejezi a munkát, fáradt izmait kilazíthatja, leteszi a vödröt, a kőműves­kanalat és enyhe izomlazítás kíséretében elmossa a szerszámokat. S mindezt úgy teszi, hogy remélhetőleg utoljára. Mert el­készült a ház, az otthon, befejeződtek a munkák és búcsút lehet mondani a kő­művesnek, és a segítségnek is. Igen nagy dolog a család életében az otthon meg­teremtése, a házépítés befejezése. - mondja Tóth Zsigmond házigazda, mi­közben a külső vakolás után az udvart -rendezi.- Nyáron költöztünk be a lakásba, de az építkezéssel gyakorlatilag most let­tünk kész, azzal, hogy megadtuk az épü­letnek a színét. Az összes építőanyagot én hordtam ide, szinte mindegyik téglát ismerem, a „kezemhez nőttek”, - mutatja érdes tenyerét. Hogy hogyan kezdtük el? A feleségemmel mindketten Regölyiek vagyunk. Ö most gyesen van a második kislányunkkal, máskülönben Tamásiba járunk dolgozni. Az asszony a Páva Ru­hagyárban varrónő, én meg a Gyulaji Ál­lami Erdő- és Vadgazdaságnál vagyok gépkocsivezető. Pár évtizede nem na­gyon épültek lakások Regölyben, néha elvétve itt-ott egy-egy. Sokat gondolkoz­tunk azon, hogy Tamásiba kellene köl­tözni OTP-lakásba. Szüleimnél laktunk egy szoba, konyhában, ez a zártkert adott volt itt az Arany János utcában. A szívünk is és a lehetőségeink is haza­húztak, itt tartottak. Belevágtunk, csak elkezdeni nehéz, mert utána szinte megy minden magától. Az egyik munka hozza a másikat, mert még ez kell, meg az is, és még ezt is meg kell csinálni, azt is. Az ember fiatal, a húszas évek vége felé jár, telik ereje mindenre. A vízvezetéksze­relést hajnali négy óráig készítettük a ba­rátaimmal. Az összetartás, a segítség megfizethetetlen. De beletanultam a kő­művesszakmába is.- Mennyi pénzzel kezdték?- Nyolcvanezer forinttal. Nem számol­tuk össze, hogy eddig mibe került a ház, de ha most gyorsan átgondolom és ha beleveszem a baráti segítséget is, akkor közel egymillió forintba.- Bár jól tudom a választ, mégis meg­kérdezem: mikor fejeződik be egy ház építése?- A munkát abba lehet hagyni, a ház­akkor az elveszti frisseségét, fáradtá válik. Ezt érezni kell, de a tapasztalat is ehhez se­gít­- Kis Ildikó munkájával részt vesz a Japánban, Minő városában november 2-án nyíló I. nemzetközi kerámiai kiállításon. Az ott kiállított színezett kerámiakompozí­ciója befejezett-e?- Úgy érzem, hogy jó da­rab került ki oda. A művé­szeti kerámia kategóriában indultam. Egyébként ebben az évben kezdődtek meg a komolyabb dolgok velem. Döntőbe jutottam nyáron a franciaországi Vallaurisben megrendezett kerámiapá­lyázaton. A mostani minói kiállítás pedig egy világpá­lyázat eredménye. Nagyon komoly zsűri bírálta el a kiállítandó tárgyakat. ötezer fölötti jelentkező volt. Nekem ez a japán kiállítás azért is különösen fontos, mert köztudomású, hogy a japá­nok a legjobbak a világon a kerámiamű­vészetben. Az a munkám amely most Minóban van, fél éve került ki. Érzem és egyúttal remélem, hogy azóta én már továbblép­tem. építést is, és itt a nagy munkák befejezé­sére gondolok. A befejezés, a finis min­dig serkentően hat az emberre. Az utolsó munkanapot követő éjszakán lehet a leg­jobban aludni. Ezt a kellemes belső meg­nyugvást nem lehet elfelejteni sohasem. Egycsapásra megszűnnek a gondok, az álmatlan éjszakák, vajon lesz-e anyag, jön-e a kőműves, nem akadályoz-e az időjárás. De végképp befejezni egy ház­építést nem lehet, mert apró tennivalók mindig akadnak, később derül ki sok minden, és persze új bútort is kell vásá­rolni.- Elfáradt?- El, főleg fizikailag fárad el estére az ember. Ezt ki kell pihenni. Az egy év alatt nem telt el egy nap úgy, hogyha még csak egy félórára is, kint ne lettem volna a háznál. Szórakozásra nem volt idő. Szin­te tévét sem tudtunk nézni. Munka volt, aztán megint munka, és esti pihenés. Ta­lán most egy kicsit lazíthatunk és bepó­tolhatjuk a „mulasztást”.- Minőségileg milyen változsát jelent a család életében az otthon elkészülése?- Egy szobakonyhás, fürdőszoba nél­küli lakásban laktunk eddig a két gye­rekkel. Tévét sem lehetett igazán nézni, mert este csak csendben tudtak aludni a gyerekek. Most három szobánk van, víz­vezetékes, szuterénos lakásunk. A lá­nyok külön gyerekszobát kaptak, nem zavarják egymást. Ha kevés lesz később a hely, akkor a padlásteret is beépíthet­jük.- Másfél év alatt készültek el teljesen. Azt mondják, hogy a kezdésnél már kije­lentette: egy év múlva már beköltöznek az új lakásba.- Igen, már az első kapavágásnál meg­mondtam, hogy egy év múlva beköltö­zünk. Ez sikerült is, csak a külső munkák készültek el később. Nincs ebben semmi ördöngösség, csak csinálni kell, de ezt nagyon kitartóan. Hat év után mi költöz­tünk a faluban először új lakásba. Erre nagyon büszke vagyok. Jövőre nyolcan- tízen követik Tóthék példáját az újtele­pen. Új házak épülnek Regölyben is, s egy-egy új ház befejezése ösztönző kez­det lehet egy-egy fiatal pár otthonmara­dásának - otthonteremtésének. Az oldalt összeállította: D. Varga Márta, Szabó Sándor, Szekér Jó­zsef és Szűcs László János. Fotó: Gottvald Károly-szs­PILLANATOK­Elkészült az új ház „Már kapavágáskor megmondtam” Kis Ildikó egyik kerámiájával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents