Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-28 / 254. szám

1986. október 28. rcx na , __ “isfÉPÛJSÀG 5 Úttörők----------------------------------------------------1 Kisdobosok Kisdobosok L_______________________: ___:______ Ú ttörők J Komszomol-köszöntő — lenini Komszomol születésnapját ünnepli. 1918. október 29-én alakult A meg a szovjet fiatalok kommunista ifjúsági szervezete, melynek története elválaszthatatlanul összefonódik a Szovjetunió eddig megtett útjával, fejlő­désével. A szovjet ifjúsági szervezet 68 éves történelme a tapasztalatok gazdag tárháza, melyből a békéért, haladásért küzdő népek, más orszá­______ gok ifjúsági szervezetei biztonsággal meríthetnek. A lenini Komszomol a szovjet társadalom meghatározó tényezője. Negyvenkét milliós tagságának legfontosabb feladatát a gazdasági építömunkában való aktív rész­vétel jelenti. Széles körben hirdet munkaversenyeket, támogatja a fiatalok, tudósok, mérnökök alkotó közösségeinek létrehozását, szakmai tudásuk felhasználását a kor­szerű technológiák elterjesztésében, a tudományos-műszaki haladás gyorsításában. Jelentős szerepet vállal az ország kiemelt, nagy beruházásainak megvalósításában is, védnökségi munkája elismerésre méltó. A gazdasági feladatok mellett tevékenysé­gében jelentős hangsúlyt kap az ifjúság nevelése. A Komszomol szervezetei ennek érdekében igen fontos feladatuknak tekintik a fo­lyamatos megújulást, a fiatalok véleményének megismerését, az ifjúság érdekeinek megfelelő cselekvést. Ösztönzik a szabadidő hasznos eltöltését, számos lehetőséget kínálnak a kulturálódásra, segítik a szovjet és külföldi kultúra értékeinek közvetítését. Nagy tapasztalatokkal és eredményekkel rendelkeznek a tömegsport fejlesztésében, a rendszeres testmozgás elterjesztésében, az egészséges életmódra nevelésben. A lenini Komszomol nemzetközi tevékenységének legfőbb területe a szocialista or­szágok ifjúsági szervezeteivel folytatott együttműködés fejlesztése, de nagy figyelmet fordít a különböző politikai és idológiai orientációjú szervezetek közötti párbeszéd fenntartására és erősítésére is. Ennek szép példája volt az 1985. évi moszkvai Világif­júsági és Diáktalálkozó. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a lenini Kom­szomol tartalmas, jó együttműködést alakított ki, mely lehetővé teszi az ifjúság nevelé­se területén jelentkező feladatok közös megoldását, rendezvények, barátsági fesztivá­lok szervezését, hogy csak néhányat említsünk. KISZ Tolna Megyei Bizottságának 1973 óta van testvérmegyei kapcsolata a lenini Komszomol Tambov megyei bizottságával. A kölcsönös látogatá­sok során lehetőség nyílik az ifjúság helyzetének, élet- és munkakörülmé­nyeinek, közéleti tevékenységének megismerésére, a mozgalmi hagyo­mányok ápolására, egymás munkájának segítésére. Ez az együttműködés jó alapot biztosít az ifjúsági turizmusra, lehetővé teszi a tambovi és Tolna megyei tájak megismerését, új barátságok szövődését az úttörőkorosztályok számára is. Az üzemi, iskolai, intézményi testvérkapcsolatoka szakmai-tanulmányi tapasztalat- cseréken túl számos lehetőséget kínálnak a nyelvtanuláshoz, a levelezéshez, a moz­galmi élet színesítéséhez. A megyéink közötti testvérkapcsolat újabb szép bizonyítéka, hogy e hétvégén ifjú­sági delegáció utazik Tambovba, ezzel is hozzájárulva a szervezeteink közötti együtt­működés mélyítéséhez. TÖRÖK MÁRIA a KISZ Tolna Megyei Bizottsága titkára A felnövekvő generáció léte nem magánügy A szocialista életmód fejlődésünk leg­fontosabb jelensége, fokozatosan alakul ki a hétköznapokban, amelyben sokféle politikai, gazdasági, erkölcsi folyamat öt­vöződik egybe. Anyagi és szellemi erőink ismeretében elmondhatjuk: képesek vagyunk a na­gyobb és jobb teljesítményekre. Ez nem­csak a gazdasági életben dolgozókra vo­natkozik, hanem a tudomány, az oktatás, a közművelődés, az úttörőmozgalom te­rületeire is. Munkánk minden pillanatában az úttö­rőmozgalom helyzetének megítélésében és értelmezésében mindig ott kell lennie annak a szándéknak, hogy felismerjük a társadalom előtt álló feladatokat, és azo­kat hogyan tudjuk beépíteni saját mun­kánkba. Ellenőrizni kell önmagunkban is, hogy ma többet tettünk-e céljainkért, mint tegnap. Olyan feladatok állnak ha­zánk előtt, amelyek mindenkitől megkö­veteli a helytállást, az áldozatkészséget, a nagyobb fegyelmet és kezdeménye­zést. Az igénytelenséggel, a hanyag munkával, a fegyelmezetlen magatartás­sal sehol sem szabad megbékélnünk. Az Úttöröszövetség 40 évének gazdag történelme igazolja: az elsők lelkesedése százakat, ezreket, milliókat nyert meg. A gyerekek tettei igazolták, hogy az úttörő- mozgalomban is akkor tudtunk mara­dandót alkotni, ha a szocialista nevelés feladatait összekötöttük a társadalom változó követelményeivel, a mindenna­pos politikai tevékenységekkel. Úttörő- mozgalmunk csak oly módon teljesítheti feladatait, ha társadalmi kapcsolatait bő­víti, erősíti, ha közös feladatait összefog­va egymással - és nem egymás mellett végzi. A társadalom gyermekszervezete va­gyunk. Ez a körülmény nyitottságot, új munkastílust, a vállalt feladatokhoz job­ban illeszkedő módszereket igényelt és igényel szövetségünktől. De valóban a társadalom gyermekszervezete va­gyunk-e? A társadalom magának érzi-e gyermekmozgalmunkat, és mi társnak tekintjük-e a társadalmat? A felnövekvő generációk léte, élete sohasem lehet egy szűk réteg magán­ügye. Sem csak a szülőké, sem sak az őket nevelő és oktató pedagógusoké. Felelősséget kell éreznie, vállalnia min­den felnőttnek. Mindig szem előtt kell tar­tanunk, hogy gyermekeink olyanokká válnak, amilyenekké mi, felnőttek formál­juk, neveljük őket. Ha megtanítjuk őket arra, hogy a múlt örökségeit a jelenben tisztelni kell, akkor kötődnek a múlthoz is. Az igazi pedagógusnak, úttörővezetőnek a mestersége nemcsak a foglalkozás, több annál: életmód. Ebben a szóban benne van, hogy élni, dolgozni, nevelni - egyet jelent. Gyakran azonban abba a tévhitbe esünk, hogy egyedül csak mi va­gyunk képesek a nevelést elvégezni, csak mi szolgálhatunk megfelelő neve­lőerővel. Úttörőmozgalmunk gazdag tárházzal rendelkezett és rendelkezik azokkal a te­vékenységi területekkel, amelyek meg­alapozhatták és megalapozhatják a fel­nőtti élet kialakítását - és boldog gyer­mekkort biztosíthatnak. De vajon sikerül- e minden gyermekünk számára megadni azt cselekvési teret, amelyben mindany- nyian jól érzik magukat, ahol valameny- nyien megtalálhatják élményeiket? Úttörőcsapataink, úttörővezetőink so­kat tettek azért, hogy programjaikkal megfelelő módon érvényesítsék ezeket az elvárásokat, feladatokat. De ma még nem mondhatjuk el, hogy valóban ezt a sokszínű, átgondolt, minden gyereket ér­deklő és vonzó úttörőmozgalmat tudjuk biztosítani. Ott példamutató és követésre méltó munka, ahol közösen, mindenki számára fontos feladatot adva tudják elérni azt, hogy a gyerekek önmaguk mondják: ez a mi mozgalmunk, jó kisdo­bosnak és úttörőnek lenni! A közéletiségre, a felnőtt korra saját társadalmi életünk példájával tudunk ne­velni. Nem elég hangoztatnunk, frázis­ként ismételgetnünk, hogy a szocialista demokráciára nevelünk, amikor mi fel­nőttek sem élünk mindig vele. A demokráciára csak az tud nevelni, tanítani, aki maga is annak szellemében él; és nemcsak elvárja a demokratikus hatásokat, hanem maga is gyakorolja azt. A Vili. úttörővezetői konferenciánk hosszabb távra megfogalmazta úttörő­szövetségünk feladatait, határozatainak végrehajtásáról - az eltelt 3 év rövidsége miatt - még nem adhatok számot. De számot adhatunk jelenlegi eredmé­nyeinkről, gondjainkról - arról, hogy ne-' künk, úttörővezetűknek milyen felada­taink vannak gyermekeink nevelésében. Számot adhatunk arról is, hogy mi meg- tettünk-e mindent annak érdekében, hogy elismert legyen szövetségünk és a felelősséget velünk együtt vállaló társa­dalmat tudhatunk-e magunk mellett? A mai tanácskozás neve: úttörőveze- tők konferenciája. De ez a szó, úttörővezető, magában kell hogy foglalja azt a 33 ezer Tolna me­gyei kisdobost és úttörőt is, akikért vállal­tuk és vállaljuk, hogy valóra váltjuk hitü­ket, eszményeinket. Egész lényünket adva neveljük a ge­nerációkat, felelősséggel végezzük hiva­tásunkat. Azt a hivatást, amely a gyereke­kért, a gyerekekkel együtt történik. Úttörővezetőink körében több volt és ma is több azok száma, akik készek a megújulásra, akik az igazat, az emberit képviselték, akik hittek abban, hogy a ne­mes cselekedetek értékké válnak gyer­mekeinkben. (Szóbeli kiegészítésként hangzott el a szombaton Szekszárdon megtartott me­gyei úttörővezetői konferencián.) Kerékpár a csomagtartóban Több mint negyedszázad a mozgalomban A Magyar Úttörők Szövetsége új moz­galmat indított útjára a közelmúltban Já- tékvárl-akció címmel. A Játékvár elneve­zés olyan központot jelöl, ahol a gyerme­kek játékos feladatsorok megoldása közben találkozhatnak, barátkozhatnak egymással, szerveződhetnek közösség­gé, gyarapíthatják tudásukat, fejleszthe­tik ügyességüket. Az úttöröszövetség országos elnöksé­ge a szemlék, pályázatok mellett több kö­zösségi játékot is indított az előző évek­ben. Ilyen volt például A szülőföldért, a Vár a természet és a Barátunk... - soro­zat: a Barátunk a könyv, a technika, a mú­zeum, a számítógép. A gyermekcsopor­tok - rajok, őrsök - demokratikusan, ma­guk döntik el, hogy melyiket választják, melyiknek a feladatait oldják meg. Gyak­ran egész éves programjukat is egy-egy ilyen játék köré szervezik. A játékok fel­adatai a gyermeki kíváncsiságra építe­nek, és ösztönzik a megismerést. A tenni­valók között szabad a választás - a meg- > oldott feladatok pedig egységes gondo­latsort alakítanak ki a játék résztvevői­ben. A megyei, városi, kerületi, községi úttö­rőelnökségek azért hívták életre a játék­várakat, hogy azok összehozzák, megis­mertessék egymással az azonos játékot játszó őrsöket, rajokat. E központokban - amelyek működhetnek egy művelődési ház, sportegyesület vagy úttörőház pat- ronálásával, sőt, lehet játékvár maga az úttörőcsapat is - tanácsokat, ötleteket kapnak a közösségek, hogy választott já­tékuk, egész éves programjuk haszno­sabb, érdekesebb lehessen. Az elmúlt hónapokban egy-egy helyen ugyanan­nak a játéknak több vára is megalakult. A várak közötti kapcsolatok felvételére is lehetőség nyílik, a Pajtás újság a közeli hetekben ismerteti a játékvárak címét és programját. A már működő játékvárak levelező­kapcsolatokat alakítottak ki, és a tapasz­talatok átadására találkozókat szervez­tek az ugyanazt a játékot játszó gyerekek között. Tanácsot adnak, hogy mit olvas­sanak, milyen előadásokat hallgassanak meg, és szerveznek túrákat, színházláto­gatásokat is. A Jegaktívabb, legügyesebb őrsök, ra­jok nyári táborozását is érdemes ezen ÚJ úttörőakció Játékvár ' i Vanya Ildikó, Tóth Csaba és Sala­mon Melinda akcióhoz igazítani, - ajánlja a Magyar Út­törők Szövetsége. Az úttörőszövetség el­nöksége hosszú távra tervezte a sok, szí­nes, izgalmas tevékenységi formát rejtő akciót. Az úttörővezetök az úttörőélet de­mokratizálásának egyik jelentős állomá­sát, gyakorlati terepét látják ebben a mozgalomban, amely önálló feladatválla­lásra és közösségi, egyúttal játékos cse­lekvésre is késztet. „Olyan jó együtt örülni...” A szakályi általános iskolában Lehöcz Sándornét, a területi kisdobos szakbi­zottság vezetőjét kérdezem arról, bene- vezett-e a csapatuk a Játékvár-akcióba.- A miénk kis létszámú csapat - feleli - ezért úgy döntöttünk, nem járunk el más­hova, hanem helyileg próbáljuk megva­lósítani az úttörőév célkitűzéseit. Csapa­ton belül játsszunk közösségi játékokat. Hogy miképpen, arról talán szóljanak a legilletéKesebbek, a gyerekek. Hamarosan három mosolygós pajtás érkezik, a harmadikos Napsugár raj tag­jai. Salamon Melinda, a rajtitkár, Vanya Il­dikó a Törpe őrs, Tóth Csaba pedig a Vük őrs vezetője. Félénkségük gyorsan eloszlik, s szinte egymás szavába vágva ' sorolják, milyen terveik vannak, mit vál­laltak az év végéig. Csaba felnőttes ko­molysággal kezdi:- Az „Egyszer volt, hol nem volt” játék­ba neveztünk be, s az évet három-há- romhónapos szakaszokra osztottuk. Az első szakasz címe: „Vándorúton”, ami azt jelenti, hogy gyűjtőutakat szervezünk, idős néniktől népszokásokat, kötés-, horgolásmintákat tanulunk meg.- A körjáték-játékkör cím azt takarja - segít Melinda -, hogy idősebb pajtások­tól vagy felnőttektől olyan gyermekjáté­kokat gyűjtünk, amiket régen játszottak, és mi nem ismerünk. Már meg is tanul­tunk néhányat. - A „Varázskezek’’ az utolsó szakasz - szólal meg Ildi. Ezen be­lül elkészítjük azokat a kézimunkákat, amelyeket megtanultunk. Munkánkat rá­ragasztjuk egy-egy téglát jelképező pa­pírlapra, s év végére felépül belőle a ter­münk falán a várunk.- Miért tetszik nektek ez az akció?- Mert sok embert megismerhetünk, és meglátjuk, milyen csodák vannak a vi­lágban - feleli Csaba, s a többiek egyet­értőén bólogatnak. A „kicsik” patronálója a hetedikes „Ba­rátság” raj. Nyirati Judit csapattitkár és Ilia Ágnes őrsvezető mesélik el, milyen a kapcsolatuk a harmadikosokkal. Megtu­dom tőlük, hogy szívesen vannak együtt az alsósokkal. Akadályversenyeket szerveznek ne­kik, fenyőünnepen ajándékkal lepik meg őket, amit kis barátaik versekkel, dalok­kal viszonoznak. Segítenek a játékvár fel­építésében is. Mindegyikük felkeresi otthonában azt, akit kisdobossá avatott, s segít neki a ta­nulásban. Kérdésemre, hogy nem teher-e nekik foglalkozni a kicsikkel, egyszerre vála­szolják:- Nem, hiszen ha valami sikerül, olyan jó együtt örülni!- esi ­A hivatásszeretet parancsolta a kated­ra mögé. Érettségi után, 1960-ban Pincehelyen kezdte a tanítói pályát. Heil Ferencné már családos asszony volt, amikor levelező hallgatóként a szombathelyi tanítókép­zőn diplomát szerzett. Kilenc év múlva került haza szülőfalujába, Tamásiba, a 2. Számú Általános Iskolába. Rövidesen kisdobosvezetőnek választották. Ez a funkció egyúttal úttörővezetö-helyettesi munkát is jelent. Pályafutása során sok szép eredményt ért el a gyerekek közle­kedésbiztonsági ismereteinek bővítésé­vel és hagyománnyá tette tanítványai kö­rében a honismeretet és a diákok fizikai fejlődését egyaránt szolgáló országjáró turizmust is.- Még öt évem van a nyugdíjig - mond­ja a tanítónő - de most már átadom a sta­fétabotot Mihályi Edit kolléganőmnek. Nem szeretnék anélkül búcsúzni, hogy ne avassak be valakit a munkámba. A kisdobosokkal az idén már ő foglalkozik, az úttörőkkel - sok más munkám mellett - egyelőre én. Legkisebb diákjaink a vá­rosi, a megyei KRESZ-vetélkedőkön hosszú évek óta az elsők, vagy az elsők között vannak. Négy éve, mióta átvettem az újjáalakult Hámán Kató Úttörőcsapat irányítását, diákjaink minden évben eljut­nak a megyei versenyekre. Radovics Gá­bor, aki most a tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium tanulója, néhány éve orszá­gos harmadik helyezettként, a magyar csapat tagjaként a Lengyelországban rendezett Európa-bajnokságon is részt vett, s másodjk helyezést ért el. Gábor az alsó tagozatban a tanítványom volt. A legjobbak, akik általában a tanulásban is megállják a helyüket, példaképek lesz­nek az iskolában, és nagyon sokat segí­tenek a kisebbeknek a közlekedési is­meretek elsajátításában. A tevékenységéért kapott elismerése­ket csak akkor említi, amikor rákérdezek. Még 1976-ban a Magyar Úttörők Szövet­sége „Kiváló Úttörővezető” címmel jutal­mazta, néhány év múlva a Tolna megyei Közlekedésbiztonsági Tanács emlékpla­Heil Ferencné tanítványaival kettjét is megkapta, amihez rövidesen a Közbiztonsági érem ezüst fokozata, a központi elismerés is társult. Majd 1982- ben Úttörővezetői Érdemérem a mozga­lomban végzett munkáért járó legrango­sabb kitüntetés tulajdonosa lett.- Az egyik legszebb jutalmam, hogy öt éve a tamási közlekedésbiztonsági ta­nácstól kedvezményes jogosítványt kap­tam. Autóvásárlásra azelőtt nem is gon­doltam. Azóta már van autóm, a kocsiba befér négy gyerek, a kerékpár a csomag­tartóba - indulhatunk gyakorolni Gyünk­re, ahol nagyon szép tanpálya van. Emel­lett nagyon szeretem a turisztikát is. A gyerekekkel az évek során a Velencei­tóval, a Pilissel, Bükkel, Börzsönnyel is­merkedtünk. Most a Kapos-Vándortábor útvonalának lettem a felelőse. Néha fé­lek, hogy nem jut mindenre időm. Nyolc évig a megyei úttörővezetőségben dol­goztam, de tanítani is nagyon szeretek. Legalább annyira szeretem, mint a • KRESZ-t és a turisztikát. B. R. Fotó: CZ. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents