Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-28 / 254. szám

1986. október 28. ▲ ^ÉPÜJSÀG 3 A békepolitikától a napi gondokig Interjú Jevgenyij Mihajlovics Podolszkijjal, a Tambov megyei pártbizottság első titkárával- A Szovjetunióban, Így az önök ! megyéjében is jelentős változások történtek az SZKP XXVII. kongresszu­sa óta. E nagyhorderejű történésekről rendszeresen olvashattunk a magyar J sajtóban, beszámolókat hallhatunk a rádióban, és láthatunk a televízióban. Mondhatom, szinte naprakész a tájé- ' kozottságunk. Éppen ezért - egyetlen dolgot kivéve - látszólag jelentéktele­nebb dolgokról kérdezem, bár azok fontossága is vitathatatlan. Kérem, hogy kezdjük a „kivétellel". Mi a fa­jt pasztalata: a Szovjetunióban, illetve a i ; Tambov megyében élő emberek mi­ként vélekednek Gorbacsov és Rea­gan reykjavíki találkozójáról?- A szovjet állam megalakulásának el­ső napjától békepolitikát folytat. A fiatal Szovjet-Ororszország első dekrétuma a békedekrétum volt, vagyis e politika a párt és az emberek figyelmének mindig a középpontjában állt. A szovjet nép túl sok keserűséget látott a Nagy Honvédő Há­borúban, így nagyon is érthető, hogy mindég családnak egyaránt fontos, na­gyon fontos és drága a béke. Ezért Tam­bov megye dolgozói is nagy figyelemmel követték Gorbacsov főtitkár Reagan el­nökkel való találkozóját Reykjavíkban. Nagyon reménykedtünk a pozitív ered­ményben. Mint Gorbacsov elmondta, egy ajánlatcsomagot nyújtott át az amerikai félnek. Ennek tartalmát, illetve a javasla­tokat ismerik a szovjet emberek, minden tekintetben támogatják és egyetértenek azokkal. A fegyvercsökkentésről szóló elvi megállapodás a nemzetközi helyzet jelentős javulását hozta volna, csökkent­ve a két nagyhatalom nukleáris szem­benállását. Ezt várta az egész progresz- szív emberiség. De Reagan csillaghábo­rús programjával meghiúsította mindezt, s ugyancsak a megfelelő dokumentu­mok aláírását is. De mint Gorbacsov mondta: az amerikaiaknak van még ide­jük, hogy átgondolják a tervezetet, mert a szovjet javaslat a tárgyalóasztalon ma­radt. Fontos, hogy a világon minden bé­keharcos támogatja a Szovjetunió javas­latát, ezzel hatást gyakorolnak az Egyesült Államokra, s reméljük, hogy ez megváltoztatja agresszív politikájukat. I- Az ön véleménye szerint a Reyk­javíkban történtek miként módosíthat­ják a szovjet-amerikai párbeszédet?- Ezt nehéz lenne megmondani, mivel nem tudjuk, hogy a kapcsolat milyen irányban fejlődik. De egy dolgot meg­mondhatunk: az izlandi fővárosban Gor­bacsov kimutatta az amerikaiak politikai agresszivitását. Ezekben a napokban- hetekben a szovjet politika támogatóinak száma többszörösére nőtt, azaz a béke­szeretők tábora megsokszorozódott.- Az itt töltött néhány napjának több prgramján is részt vettem' s tu­dósítottam azokról olvasóinkat. Azt ta­pasztaltam, hogy megyéjük kulturális életéről kevés szó esett. Kérem, hogy annak legfontosabb jellemzőit mond­ja el.- Nagyon szívesen beszélek kulturális életünkről - leszögezve azt hogy Tambov megyében a művelődésnek, szórako­zásnak igen jó tárgyi alapja van. Először megemlítek néhány - talán Önök által is . ismert - intézményt, mint a tambovi drá- ‘mai színházat, mely november 24-én ün­nepli fennállásának 200. évfordulóját; a hírnévnek örvendő bábszínházunkat, a megye kulturális központját... Vagy bizo­nyára többen látták a már Magyaror­szágon is vendégszerepeit Ivanovka tánceggyüttest, mely a szakközépiskolák csoportja, és fontosnak tartom megemlí­teni zeneiskolánkat, amely nemrég ün­nepelte fennállásának századik évfordu­lóját. De sok izgalmas program zajlik a szakszervezeti sportkombinátokban, a járási központi művelődési házakban; s el kell mondani, hogy minden városunk­ban van színház, több múzeumunk van, a nagyobb vállalatok kultúrpalotát létesí­tettek és szép több célra használható kultúrházuk van a kolhozoknak, szovho- zoknak. Aztán beszélgetnénk a különbö­ző kulturális napokról, a nyári tambovi zenei rendezvénysorozatokról, a moszk­vai és a leningrádi színházak vendégjáté­káról, az operett- és balettnapokról, me­lyeken minden nyáron más és más együttesek lépnek fel nálunk. S e felsoro­lás nem lenne teljes, ha két fontos dolgot nem említenék. Az egyik, hogy a tambovi drámai színház évente több, mint kétszáz előadást tart a megye falvaiban, a másik pedig, hogy számtalan jó példa van a más hazai és a külföldi művész együtte­sek cseréjére. S ez utóbbiakat tovább szeretnénk aktivizálni és szélesíteni, hi­szen a különböző országokban élő né­pek egymás megismerését szolgálják azon felül, hogy kiváló kulturálódási le­hetőség rejlik bennük. .- Ne haragudjon, hogy kicsit „csa­pongók” a kérdésekkel, de olvasóink bizonyára szívesen hallanának arról, hogy mit várnak a Szovjetunióban az alkoholfogyasztás csökkentésétől. Bizonyára a munka intenzitása és a közérzet javulása mellett néhány éven belül csökken a válások, avagy a zak­latott, rossz házasságok száma...- A Szovjetunió aktív és következetes munkát folytat annak érdekében, hogy az emberek kevesebb alkoholtartalmú italt fo­gyasszanak. A Legfelsőbb Tanács erre vo­natkozó intézkedése valamivel több mint egy éve lépett életbe, s máris tapasztalha­tunk jelentős változásokat, eredményeket. Megnőtt a fegyelem a munka- és a nyilvá­nos helyeken sőt, emelkedett a termelé­kenység, a szabálysértések száma viszont csökkent. S máris úgy tűnik, jól hatott a köznapi életre is, kevesebb a családi konf­liktus. A párt és a kormány e munkát to­vábbra is következetesen folytatja, hiszen már látszik, hogy ennek eredményekép­pen megnőtt az emberi hatékonyság az élet minden területén. I- Remélem, megenged egy-két személyes kérdést is. Kérem, hogy beszéljen önmagáról, eredeti foglal­kozásáról, vezetési módszeréről, va­lamint a családjáról.- A mezőgazdaság mechanizálásával foglalkozó mérnök vagyok. Munkásévei­met egy szovhoszban kezdtem, mint a tmk- üzem helyettes vezetője, majd ugyanott fő­mérnök lettem. Ezután „tröszti főmérnök­ként” tevékenykedtem, majd a megyei me­zőgazdaságot irányító szövetséghez kerül­tem, és a kolhozok, illetve szovhozok épít­kezésével, meg a gépesítésükkel foglal­koztam. A következő esztendőkben a me­gyei végrehajtó bizottságnál tevékenyked­tem, mint elnökhelyettes, és ott is elsősor-. ban a mezőgazdaság gépesítésével, illetve az útépítésekkel foglalkoztam, s mint tudja, első titkárként a legutóbbi választások óta dolgozom.- Feltűnt, hogy e mostani látogatá­sára is igen felkészülten érkezett hoz­zánk, s minden iránt nagy érdeklődés­sel viseltetik. Az is feltűnt, hogy több szakmában jártas, elmélyülten tájéko­zott. Mikor jut ideje az alapos felké­szülésre?- Úgy vélem, hogy korunk legnagyobb problémája az időhiány. De tudom, ha az ember fegyelmezett, s ha meg akar felelni a rábízott feladatoknak, kötelessége időt ta­lálnia... S most folytatom az előbbi kérdésé­re szóló válaszadással. Minden munkahe­lyemen igyekeztem alaposan informálódni mindenről, még a jelentéktelennek tűnő dolgokról is. Mindig mindenről kikértem és kikérem a munkatársaim véleményét, s azt elemezvén, közösen alakítjuk ki a néző­pontot, úgy határozzuk meg a feladatokat. Tehát úgy gondolom, hogy a munkastílu­som demokratikus.- A családomról... Két fiam van. Az idő­sebb T ambovban végzett főiskolát, jelenleg gyárban dolgozik: robotok üzemeltetésé­vel foglalkozik. Egy kislánya van, aki most ment első osztályba, s reméljük, hogy jól fog tanulni. A másik fiam a Lomonoszov egyetemen, matematika szakon végzett, most aspiráns. Szintén nős és ott is van unokám, aki fiú és kétéves. Nagyon örülök, hogy mindkét gyermekemnek igen jó csa­ládja van... Mert a magánélet is nagyon fon­tos. A közélet, a munka csak úgy lehet ki­egyensúlyozott, ha a magánélet is az. ■ - Köszönöm a beszélgetést. V. HORVÁTH MÁRIA Munkaerő-gazdálkodás Korszerű termék, gazdaságos létszám Az MSZMP Szekszárd Városi Végre­hajtó Bizottsága szeptemberi ülésén a munkaerő-gazdálkodás és kapacitáski­használás helyzetét tárgyalta meg. A be­számoló Szekszárd város ipari üzemeit érintette. Szekszárd ipari termelése az 1960-as évek közepétől indult fokozatos fejlődés­nek, főként gyáregységek, telephelyek létesítésével. Az ipartelepítés a mezőgaz­dasági nagyüzemekben felszabaduló munkaerőre alapozódott főként. Az iparosodás kezdeti éveihez képest lényeges szerkezeti változást a VI. ötéves terv során létrehozott élélmiszeripari be­ruházások jelentettek. 1983-ban elké­szült a Tejüzem, 1984-ben termelése tel­jes felfutását elérte a Húsipari Vállalat, így a tervidőszakban két és félszeresére nőtt az ipari termelés. A termékszerke­zetben az élelmiszeripar aránya a köny- nyűipar rovására közel kétharmad ará­nyúra nőtt. A VI. ötéves terv első négy évében te­rületünk ipari, termelése átlagosan folyó áron évi húsé* százalékkal emelkedett. A tervidőszak utolsó évében ez a lendület megtört, mivel az élelmiszeripari kapaci­tások előző években elért mértékű ter­melésnövekedése nem volt lehetséges. 1985-ben a város és városkörnyék ipari termelése az előző év szintjét érte el, 1986. első félévében pedig folyó áron számítva 3,8 százalékkal emelkedett. Az ipari üzemek döntő többségében az eltelt tervidőszakban a termelőberende­zések kapacitáskitöltéséhez a munkaerő biztosított volt. A városkörnyék és a me­gye más községeiben mobilizálható munkaerő felvételével mindkét élelmi- szeraipri beruházás létszámigényét si­került kielégíteni. Kedvező jelenségnek mondható, hogy a kivitelezési munkák idején megindult a húsipari szakmun­kásképzés, és a társvállalatoknál az üze­mi gyakorlati betanítás. A megye szocialista iparában foglal­koztatottak 34,5 százaléka Szekszárd és városkörnyéke ipari üzemeiben dolgo­zik. A város ingázási központ is, a bejáró dolgozók aránya 38 százalék. Területünkön a tervidőszak közepén egyrészt az élelmiszeripari beruházások hatására, másrészt a kis-szervezetek, új szervezeti formák, a szolgáltatások terü­letén a magánkezdeményezések fel­gyorsították a munkaerőmozgást. Ez a mobilizáció továbbra is jellemző, pozitív és negatív hatásaival együtt befolyásolja a vállalatok, szövetkezetek munkaerő­gazdálkodását. Területünk ipari termelé­sének lényeges szerkezetváltozása, az egyes ágazatokat jellemző dekonjuktúra következtében néhány ipari üzem mun­kaerőhelyzete nehezebbé vált. A bérsza­bályozási formák gyakori módosításai, a A Szekszárdi Mezőgép Vállalatnál 11,2 százalékkal csökkent a foglalkoztatottak száma az elmúlt tervidőszakban piaci lehetőségek egyik napról a másikra történt drasztikus változásai a vállalati, szövetkezeti munkaerő-gazdálkodás­ban nehezítik a hosszú távú stratégia megteremtését. Gyakori a munkaerő in­dokolatlan megtartására törekvés, más­részt a piaci dekonjunktúra hatására a munkaerő kényszerű, gyors leépítésre is sor kerül. Az általános tendencia az el­múlt három évben, hogy az ipari üzemek döntő többségében folyamatosan csök­kenő a foglalkoztatottak száma, ezen be­lül a fizikai dolgozók állománya. Ebben döntő szerepe a felmérések szerint a bérterhek jelentős növekedése mellett, a beruházási források szűkössége miatt a tevékenységi kör bővülése helyett a szin- tentartásra törekvésnek van. Kedvezőt­len, hogy a központi irányító apparátus, az adminisztratív állomány létszáma a termelési volumen változásával nem vál­tozik arányos mértékben. összességében a Húsipari Vállalat, a Tolna Megyei Tejipari Vállalat, a BHG Szekszárdi Gyára, a FOKI bátaszéki te­lephelye kivételével a területünkön dol­gozó vállalatok és szövetkezetek foglal- Ä koztatottainak létszáma csökkent a terv­időszakban. A felszabaduló munkaerő elhelyezke­dése ez ideig biztosított volt, de nem min­den esetben egyértelműen a népgazda­sági érdek, a korszerű, modern termelő- eszközök kihasználása érdekében tör­tént a munkaerőmozgás. Jelentős volt a létszámcsökkenés a szekszárdi MEZÖ­Korszerű termékek előállítása, jobb munkaidő-kihasználás a cél a műszergyár­ban is GÉP Vállalatnál, a Szekszárdi Szabó Szövetkezetben, a Palota Bőrdíszmű Szekszárdi Gyárában, a FÖÉV szekszár­di gyárában, a Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezetben többek között. Az építő­ipari szervezetek mindegyikében erőtel­jes létszám- és termeléscsökkenés jel­lemző, gondjaik az országos helyzettel megegyezőek. A foglalkoztatottak számának csökke­nése, ezen belül a fizikai dolgozók állo­mányának az adminisztratív állománynál nagyobb mértékű csökkenéséta rendel­kezésre álló munkaidő teljesebb kihasz­nálása, a műszakszámok növelése ellen­súlyozhatná. Az ipari üzemekben a felmérések sze­rint a rendelkezésre álló munkaidőnek mintegy 83.8 százalékát dolgozzák le. A munkaidőalap kiesése üzemenként nagymértékű eltérést mutat. Az évente dolgozónként kieső munkanapok száma 41 nap, amelynek fele a törvényesen ad­ható szabadság, viszonylag nagymérté­kű, 34 százalék a táppénzes napokból eredő kiesés. Az ezen felüli munkaidő- kiesés egyéb fizetett és nem fizetett tá- vollétekböl tevődik össze. A felmérések szerint a dolgozóktól független veszte­ségidő 2,8-3 százalékot tesz ki. A vállala­tok, szövetkezetek 1985 őszétől folyama­tosan intézkednek a munkaidőalap vé­delme érdekében, kollektív szerződései­ket is módisítva. Az érintett gazdasági egységek terme­lőkapacitásai kihasználásának és mun­kaerő-gazdálkodásának helyzete szoro­san összefügg a termékkorszerűsítés, a gyártmányfejlesztés hatására bekövet­kező profilváltás következtében kedvező, vagy ezek hiányában kedvezőtlen mun­kaellátási lehetőségekkel. A kapacitáski­töltési gondokkal küzdő gazdasági egy­ségekben esetenként a fizikai és az ad­minisztratív dolgozók létszámában is lé­tezik munkaerő-felesleg, ugyanakkor más üzemekben korszerű termelő be­rendezések maradnak kihasználatlanul. A berendezések kihasználatlanságának okai sokrétűek. Hatékony hasznosításuk piaci igény módosulása, alapanyag hiá­nya, munkaerő hiánya miatt, esetenként a beruházás indokolatlansága miatt is keletkezhet. A termelőkapacitások jobb kihaszná­lása édekében a városi párt vb. indokolt­nak tartja, hogy területünkön az ipari üzemek termelő berendezéseik számba­vételével, a rendelkezésre álló és mobili­zálható munkaerő ismeretében intéz­kedjenek a termelés javítása érdekében. A területen vállalat vagy ipari szövetke­zet felszámolása nem indokolt, de szük­séges egyes veszteséges tevékenysé­gek, illetve korszerűtlen gyártmányok fel­számolása, a. hatékony termelő válla­latok, termelőkapacitások jobb kihasz­nálásának érdekében. A gazdaságos ipari termelés növelé­sére minden gazdálkodóegység párt- és gazdasági vezetése intézkedjen a ter­mékszerkezet korszerűsítése, a korsze­rűtlen termékek gyártásának visszafej­lesztése érdekében, tartalmazza a vb határozat. A városi párt vb. ennek érde­kében gazdaságpolitikai munkájában a további rendszeres tájékozódás mellett a politika eszközeivel segíti és ellenőrzi te­rületünk ipari üzemeinek működését. W. M. Fotó: Gottvald Károly

Next

/
Thumbnails
Contents