Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
J / 1986. október 25. Parázs vita a Szekszárd helységnévről a IV. magyar névtudományi konferencián Szekszárd környékének középkori helységnevei Ritka bécsi porcelánok az Iparművészeti Múzeumban i. A neves nyelvtudós, Pais Dezső születésének 100. évfordulója alkalmából szülővárosában, Zalaegerszegen rendezték 1986. október 8. és 10-e között a IV. magyar névtudományi konferenciát. A kiemelkedő tudományos jelentőségű rendezvény nyitó ünnepségét a városi művelődési központban tartották. Ben kő Lóránd akadémikus a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökének megnyitó szavai után Hajdú Péter és Hadrovics László akadémikusok méltatták Pais Dezső érdemeit és munkásságát. Hadrovics László személyes emlékek felvillantásával hozta közeibe a nagy nyelvtudós alakját. Felelevenítette híressé vált asz- taltásasága emlékeit is, azokat a feledhetetlen összejöveteleket, ahol szinte minden alkalommal tudományos viták folytak, a Magyar nyelv című folyóirat kéziratai, friss korrektúrái kézről kézre jártak. A rendezők találékonyságát dicséri, hogy dekorációként ennek az asztaltársaságnak felnagyított karikatúráját függesztették az elnökség mögé (az eredeti rajz Ku- binyi László nyelvész munkája) a következő Pais-idézettel: „A névtudomány alkalmazott művelődéstörténet." A megemlékezések után a megye által alapított Pais Dezső-díjat Újvári Sándor megyei tanácselnök Szabó T. Attilának, a kolozsvári egyetem nyugalmazott professzorának, annak a nyelvtudósnak adta át, akinek egész életművét áthatotta a Zalából indult nyelvésszel való rokonság. A délutáni program Pais Dezső mellszobrának felavatásával kezdődött a róla eloevezett általános iskola tágas előcsarnokában. A bronzból készült portrét Fischer György helybéli művész készítette. - A szoboravatást követő plenáris ülésen előadást hallottunk - többek között - az európai névtudomány utóbbi másfél évtizedéről és a földrajzi nevek magyar- országi gyűjtésének helyzetéről; az utóbbiról Ördög Ferenc tartott részletes beszámolót. Összegzésében előkelő helyet kapott szülőmegyéje. Tolna megye, amely országosan harmadikként fejezte be a gyűjtést és jelentette meg az Akadémiai Kiadónál kötetét. - Túlzás nélkül állíthatjuk, annak, hogy Zala megye ilyen kiemelkedő rendezvény gazdája lehet, az - Pais Dezső mellett - nagy mértékben a Gyulajon nevelkedett, Dombóváron tanult Ördög Ferenc munkásságának gyümölcse..., meg azoké, akiknek volt bizalmuk és bátorságuk őt éveken át azért fizetni, hogy a földrajzi neveket gyűjtse. Ördög Ferenc úttörő munkásságát/Álla- mi-díjjal ismerték el. Amint az ilyenkor lenni szokott, a magas kitüntetés átvétele után sorra rendre kapta a kedvezőnél kedvezőbb ajánlatokat, de ő hűséges maradt, s bár az akadémia és az egyetem megtisztelő meghívását nem utasíthatta vissza, úgy szervezi életét, hogy megosztja magát Budapest és Zala megye között, s Nagykanizsáról irányítja a nyelvtudomány egyik nagy országos vállalkozását, a földrajzi nevek gyűjtését. A konferencia másod- és harmadnapján a különböző szekciókban mintegy száz előadás hangzott el. Az általam készített előadásra, a helynevek szekciójában, a második nap délutánján került sor. Címe: Szekszárd középkori helységnevei (Lokalizálás és datálás a régészeti lelőhelyek segítségével). Előadásomban a város mai közigazgatási területén fekvő Árpád-kori települések kutatási eredményeiről számolhattam be, azokról a többségükben eltűnt, a hódoltság idején elpusztult falvakról, amelyek ma már csak határrész vagy dűlőnevekben élnek, vagy ma már nem is élnek, mert teljesen kipusztultak, mint az a Szerdahely, amelynek egy 17. századi metszeten még temploma is volt; neve arra utal, hogy hetivásárát a kedd és a csütörtök közé eső napon tartották. Szekszárd határában az utóbbi években 15 középkori - egy kivétellel bizonyosan Árpád-kori - település nyelvemlékekben, oklevelekben megmaradt írásos adatait sikerült összegyűjteni, s a régészeti leletek segítségével helyhez kötni, lokalizálni. A régi nevekből kirajzolódik a változatos szekszárdi táj, amely a hegyről nézve Alföld, élő és vadvizekkel átszőtt, tavak, kobolyák, és fokokkal tarkított síkság; alulról nézve hegyvidék, itt kezdődik a Dunántúli dombság. A környék felszín- formálásában mindig nagy szerepe volt a víznek, a nevek többsége víz, vízre utaló, vagy vízzel kapcsolatos név. Nézzünk néhány példát:- Bat: elpusztult középkori település, ma határrész. Köznévi előzménye a Bata szó török (kun, besenyő) nyelven mocsarat jelent. (A mocsárból kiemelkedő magaslatok gyakran az őskortól kezdve lakottak, mert nemcsak táplálékot, hanem védelmet is nyújtottak az embereknek; nagy árvizektől sem kellett tartani, mert gátak híján a télvégi és a tavaszi áradások a széles síkságon könnyen elterültek.) - A mocsár nevet viseli Báta község is, és a szomszédos Bátaszék- ében pedig kétszer is szerepel, a szék is ugyanazt jelenti.- Ebesről (1332-ben Ebees) a múlt században még úgy vélték, hogy valamelyik szekszárdi apát - „ki az egyházi kánonok ellenére is szeretett vadászni" - tartatta itt agarait udvarnok jobbágyaival. A valóságban ebes ugyanazt jelenti, mint bata, s az égvilágon semmi köze sincs a kutyához: nem eb, nem kutya, hanem mocsár, mocsaras.- Malomta nevét 1339-ben így írták: Molunta. „A múlt században még 3 malom működött itt a Rák- és a Völgységi patakokból kivezetett vizeken, innen a népi malomta, malomtáj elnevezés” - véli tudni Pataki József tanár úr a név eredetét. Való igaz, a ta népnyelvi szó, csakhogy jelentése nem táj - mint ahogy azt a Sárköz és a szekszárdi dombvidék kiváló ismerője gondolta, - hanem tó, melynek vizével malmot hajtottak. Kihalóban lévő szó, alig-alig található, kivéve Bogyiszlói, ahol 1843-ban hét olyan állandó vízállást jegyeztek fel, amelynek neve ta; ma is megvannak: Papfa, Kányata, Ecseta stb., csak egyikükből, a Kasztá- ból fejlődött tó. Igaz, hogy ezek a százötvenéves tavak vizet csak esős időben ringatnak, mert kiszáradtak, manapság pálék, mélyfekvésű rétek vagy szántóföldek. Kettő kivételével valamennyi helységnév közvetve vagy közvetetten a tájra utal: Györke és Ság azzal, hogy a vizenyős környezet fölé emelkedik, Almás annyiban, hogy az almáskertek bizonyos magasságú talajvizet igényelnek (And- rásfalvy Bertalan mutat rá, hogy a lecsa- polás után kiszáradtak az almafák); még a szakrális név is ezzel kapcsolatos, hiszen Palánk korábbi neve Szent Miklós, a halászok és révészek patrónusa, a vízi utak védőszentje. Ahogy a nevek többségében, a természet tükröződik Szekszárd nevében is.- A délutáni vita központjába Szekszárd neve került.- A térkép (Németh Antal kollégám munkája) nemcsak formájában szép, hanem tartalmában is igen gazdag, hallgatom boldogan Kálmán Béla akadémikus szavait, aki elismeréssel szólt tizennégy névről, de élesen támadta Szekszárdot, a tizenötödiket. Kálmán professzor ötször kért szót, nekem ugyanennyiszer nyílt alkalmam a válaszadásra. (Rajtunk kívül még ketten kapcsolódtak bfe egy-egy gondolattal.) A programnak a vacsoraidő beállta véget- vetett ugyan, de a mi párbeszédünk még jó húsz percen át folytatódott, kettesben, a térkép előtt, melyet kicsinyítve ide mellékelünk... (Folytatása következik.) Vadas Ferenc A porcelán, a legnemesebb kerámia- anyag, kínai találmány. Európába kerülése idején királyok és fejedelmek féltett kincsei közé tartozott, csak a múlt század második felétől kezdve vált elérhetővé a polgárság, a századfordulótól kezdve pedig a szegényebb néprétegek számára. Az európai porcelán feltalálásának titka egy német keramikus és alkimista, Johann Friedrich Böttger nevéhez fűződik, aki Erős Ágost szász választófejedelem szolgálatában, helyesebben rabságában hosszú éveken át kísérletezte ki a porcelán készítés fortélyát, bár eredetileg aranyat keresett. Találmánya azonban az aranynál is értékesebbnek bizonyult. Az első európai porcelánt 1708-ban sikerült előállítania Böttgernek Meissen- ben, de még 1710-ben is csak próbadarabokat gyártottak. A színezéssel is sokat kínlódtak. Lényegében az első tökéletesen szép porcelánok J. G. Heroldnak, az európai porcelánművészet legnagyobb tehetségének a gyárba kerülése után, 1720-tól kezdve készültek. Ekkor kezdődött a meisseni porcelán első fénykora. Európa második porcelángyára, a bécsi igen korán, 1717-ben, tehát a porcelántitok felfedezése után kilenc évvel már megalakult. Vezetője Innotentius du Paquier császári és katonai ügynök volt, aki egy Meissenből szökött arkanistával, Samuel Stőlzellel, és egy aranyozóval, C. C. Hungerrel kezdte meg viszontagságos úton a porcelángyártást, mert a szökött munkások nem tudták az egész „arka- num”-ot, a porcelántitkot. Ennek következtében gyártmányaik anyaga kezdettől fogva különbözött színben és keménységben a meisseni porcelántól. A formák és a díszítések azonban rendkívül hasonlóak voltak. A gyár kezdetben királyi és főúri támogatás nélkül működött, ez volt az egyetlen nem királyi alapítású manufaktúra a kor Európájában. Formakincse az európai barokké, de a távol-keleti porcelánok forma és díszítménykincse is előfordul, hiszen előkéVáza az 1820-as évekből pék gyanánt Meissenben is használták őket. Különleges díszítési mód a kínaizá- ló, aprólékos miniatürszerüen finom jelenetek alkalmazása, melyek Herold nyomán minden európai manufaktúrában elterjedtek. Eredeti bécsi díszítés is kialakult, az ún. „Schwarzlót-festés”, amely fekete színnel festett, gyakran ezüst ke- retelésű vasvörössel élénkített metszetes táj- és vadászjelenetekből állt. Egész asztali készleteket is díszítettek vele, főleg a XVIII. század közepén. Meisseni hatásra terjedt el a „német" virágcsokordi- szítés, mely azóta is kedvelt minden európai porcelángyárban. Bécsben mesterfokon művelték - természetesen kézi festéssel. Ezért oly becsesek a régi porcelánok, mert majd mindegyikük egy kis műremek. A gyár azonban főúri pártfogó nél&ül gazdasági válságba került. Az állam vásárolta meg 1744-ben. A gyár fellendülésének nagy korszaka az 1760-as évekkel kezdődik és 1805-ig tart. Az időszak jellemzője az első évtizedekben az önálló szobrászat kifejlődése. E fellendülésben a döntő szerep egy kiváló szobrászé, J. J. Niedermayeré. Tőle láthatók a kiállítás bájos apró figurácskái, melyek általában asztaldíszként funkcionáltak. A Vincellérnő, a Szakácsnő, a Mitológiai szobor- csoport, a Paris és Helena, a bécsi rokokó sajátos báját árasztja. Mária Terézia császárnő magyarbarátságának jellegzetes kordokumentuma a Magyar testőr alakja. Az'1760-as évektől kezdve a festés egyre pazarabbá válik. A klasszicizmus a formákban és a díszítésben egyaránt az ún. Sorgenthal korszakban jelentkezik (1784-1805). Különösen a festők remekeltek. A gyár ekkor kiváló festőiskolát is tartott fenn. Igen korán megjelenik a formákban és a díszitményekbén egyaránt az empire stílus. A festett ábrázolások között mitológiai jelenetek vannak túlsúlyban a művészi vezető, Anton Grassi sugallatára. A XIX. század elején az aranyozás - -árfiely az egész Sorgenthal korszakban nagy szerepet játszott - virágkorát éli. Különösen szépek a matt és fényes aranyozással díszített darabok. A húszas években igen kedveltek és magas színvonalúak a virágcsendélettel díszített porcelánok. A biedermeier stílus hozta divatba üveg- és porcelántárgyakon a város-és vedutaábrázolásokat, melyek a szalonok vitrinjeiben kerültek elhelyezésre. A gyár a magyar vásárlóközönség számára magyar feliratos és magyar vonatkozású emlékcsészéket is gyártott. A gyár 1827-től hanyatlani kezdett, anyagi nehézségei fokozódtak. Újításai nem jártak sikerrel, így 1864-ben a termelést leállították, 1866-ban pedig felszámolták Európa egyik legnagyobb múltú porcelánüzemét, mely hosszú fennállása során fontos szerepet játszott az európai porcelán formanyelvének kialakulásában. Az Iparművészeti Múzeum gazdag anyagában a bécsi porcelán minden időszaka képviselve van. Ebből láthat a közönség most válogatást. Brestyánszky Ilona Szarka József , , , Búcsúzó Lesz álomtalan ének, roskatag gondok közt keresgélve arcodat, múló nap lázas fövényén este, könnytelen szem még léptedre lesve, s árnyak lapályán arc; kit szerettem, elmúlsz foghatatlan, lassú csendben, a távolba hanyatló partokon, hol hittem: álomtalan álmodom, hogy létezünk, - oly furcsa emlék a hangod, valóság voltál nemrég, most visszfényed is ellankad bennem, és elszállsz kietlen, sós szelekben, míg életem kortyolom nélküled, emlékeim elhagyják fényüket, és állok majd az alkonyati dombon, szegényen, némán, holt napkorongon. Szépen magyarul - szépen emberül Tűnt idők szavai Örökéletüek a szavak. Nem halnak meg, csak alámerülnek egy emberöltőnyit az idő során. Elég a megforduló szélirány a divatban, máris a felszínre kerülnek a szókincs tengeréből. Ilyen egyszer-volt szavakat sodor magával mostanában a nosztalgiahullám. Érdekes, hogy éppen a jövőre mohó fiatalok merítenek a letűnt idők nyelvi világából. Ez még nem lenne baj. Ellenkezőleg. Nyelvgazdagodást és múltfeltárást jelent. Mi a zavaró ebben a szóhasználatban? A zavarosság, a sti- lustalanság, amely az eredeti jelentések felületes ismeretéből következik. Ezeket a szavakat még nem fürdette tisztára az idő, arcukon látszik koruk hozzátapadt pora. Ezért illetlen a megjelenésük a teljesen más igényű környezetben. Mentségükre legyen mondva: a divat tuszkolta be őket a tőlük idegen világba. Néhány példa:. Az ifjúsági klub kapujában harsány plakát kiált a belépőre: „Megnyílt a diákkaszinó! Belépés csak igazolvánnyal!” Bár tudom, hogy a kaszinó fogalmi jegyeiből csak a „zárt társaskör” lehet az igaz ma, mégis megriadok az arisztokrácia, a „felső tízezer” e szópalackból kiszabadult szellemétől. Az egyik képes hetilapunk fiataloknak címzett rovatában hónapokig dúlt a játék, a „pop póker”. A kaszinóban nemcsak pókereznek, hanem ruletteznek is - a KISZ-tagok. Ez a szerencsejáték-forma ugyanis ajánlott módszer a politikai vitakörökön. Az egyik középiskolában megnyílt már a „pol-bár”, ahol politizálni lehet ugyan, de italozni - remélem - még nem. Mi következik ezután? A tőzsde-diszkó, a lóverseny-érettségi, a Monte-Carlo-iskola... Koltói Ádám
