Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-01 / 231. szám

1986. október t.

Képújság 3

A szocializmus megújulásának útja (XII.)

II mezőgazdaság átalakulása

A gyors konszolidálódásnak kifejezője volt a parasztság termelési kedvének növekedése. A pártvezetés nem erőltette a mezőgazdaság nagy ütemű átszervezését. A KB 1957. júliusi a'grártéziseifoen így fogalmazta meg nézeteit: „A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése nem ön,cél, hanem eszköze, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének, a dqlgozó nép és ezen belül a parasztság jólléte állandó növelésének.” Kézzelfoghatóan be kell bizonyítani a dolgozó parasztságnak a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek fölényét a kisgazdasággal szemben, és csak akkor szabad lépni — ezt vallotta az MSZMP. Ennek helyességére az ötvenes évek első felében történt két sikertelen nekifutás tanulsága, figyelmeztetett.

Az agrártézisekben megfogalmazott feltétel, hogy a nagyüzemnek bizonyítania kell fölényét a kisgazdasággal szemben. 1958 végén kezdett teljesülni. Több mint 26 ezer traktor végezte a munkát a szocialista szektor földterületén; a műtrágya- fel'használás egy hold szántóra országos átlagban 1,1,4 kg volt, de ez a különböző szektorokban így oszlott meg: állami gazdaságok 41,4; szövetkezetek 24,4; egyéni gazdaságok 4,5 kig-ot használtak fel. A termésátlagok a szocialista szektor javára fordulták, ha az állattenyésztésben, még az egyéni gazdák álltaik is az élen, a szántó- területen belüli arányuknál nagyobb részt adtak. Ennek ellenére a termelőszövetkezeti parasztság évi jövedelme 12 százalékkal túlhaladta az egyénileg gazdálkodó parasztok átlagjövedelmét. (Persze az átlagon belül, voltak azért egészen nagy jövedelmű középparaszt gazdák is.)

1958. december 7-i ülésén a Központi Bizottság elhatározta a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztését. De mennyire másképpen indult és ment végbe ez a harmadik nekifutás! Rendkívül körültekintően, a parasztság gondolkodását a legmesszebbmenően tekintetbe véve, a gazdasági és politikai tényezőket mindig kombinálva, kellő körültekintéssel tettek meg minden lépést.

Mindez persze nem jelenítette azt, hogy e nagy fontosságú és valóban bonyolult feladat megoldásában elvi és gyakorlati viták, elvi és politikai bizonytalankodás leküzdése nélkül lehetett volna óéit érni. Az önkéntességet, mint a'lapelvet persze mindenki hirdette — ez a lenini szövetkezeti elv elemi igazsága —, csak éppen az értelmezéséiben voltak nézeteltérések. A szektás nézetek maradványaival megvert elvtársak, megriadva az egyéni gazdaságok megerősödésétől, csavartak volna a srófon, mert, szerintük, a jövedelmük csökkentese nélkül nem lehet rábírni a parasztokat, hogy a szövetkezeteit válaszszák. Az inkább revizionista szemlélet hatása alatt lévő emberek viszont már a szervezés gondolatától is irtóztak, és — az önkéntességet valamiféle automatizmusként szemlélve — teljesen az ösztönös- ségre bízták volna a szövetkezetesítést.

A párt, szerencsére, mind a jövedelmet megnyirbálni akaróknak, mind az ösztö- nösség híveinek tanácsaitól elhatárolta

magát. Helyes -álláspontot alakított ki a vezetés a fejlesztési ütemről folyó vitában is. Minden siettetés — állapították meg — az erőszak alkalmazásának veszélyét rejti magában. Viszont az az érvelés, hogyha már minden gazdasági alap megvan az adott — tulajdonképpen így kellene mondani : jövendő... — nagyüzemben, csak akkor lehet szervezni a parasztokat a közös gazdálkodásra, ugyancsak elfogadhatatlan megközelítése volt a kényes feladatnak. A gazdasági feltételek jelentősége persze nem lebecsülhető, de azért az adott helyzetben a politikai feltételek voltak az elsődlegesek.

(Megint — mert már az első két nekifutáskor is — jelentkeztek a nézeteltérések az úgynevezett kettős feladatról: egy időben történjen-e a szocialista átszervezés és a mezőgazdasági termelés növelése?

Az új szövetkezetek megszilárdulásában fontos szerepet játszott az is, hogy a bevitt állatokért, eszközökért térítést, a földekért pedig föld járadékot fizettek. 1960- ban például a tagságnak kifizethető ösz- szes jövedelem 7—8 százalékát földjáradék címén fizettek kii. Nlagy hatást tett az is, hogy a társadalombiztosítást, beleértve az öregségi nyugdíj fizetését, fokozatosan kiterjesztették a termelőszövetkezeti tagokra. Nyugdíjas paraszt — ez "valami egészen új, rendkívül vonzó volt a falusi lakosságnak. Elkezdődött — a szövetkezeti önállóság alapján — a jobban teljesítményekhez iigazoidó, ösztönző jövedelemelosztást- rendszerek kipróbálása és alkalmazása is — az addig alkalmazott egységes munkaegységrendszer helyett. Új, e valódi szövetkezeti elvet közvetítő gyakorlat volt az is, hogy egyre inkább a szövetkezeti tagságé lett a döntő szó a helyi vezetők kiválasztásában. Ennek eredményeként többnyire tisztelt és elismert gazdák kerültek a szövetkezetek élére, nemegyszer olyanok, akiket — egykor indokolatlanul — kólák listára tettek. Általában elv lett, hogy a tagokat soha sem régebbi osztályhelyzetük, hanem a szövetkezetben végzett munkájuk alapján kell megítélni. Lehetővé vált, hogy a kulákok szintén tagjaivá váljanak a szövetkezetnek. Sőt, ha becsületesen dolgoztak, két. év után tisztséget is kaphattak.

A mezőgazdaság átszervezése a szocializmus alapjainak lerakása szempontjából óriási akció volt, amelyben az oroszlánrész a fiáluisi pártszervezetekre és a falu kommunistáira hárult, és ehhez segítséget kaptak a munkás elvtársaiktól is. A régi termelőszövetkezetek tagjai is jelentős munkát végeztek, az ő legfőbb érveik a saját termelőszövetkezetük eredményei voltak. A tapintat és megértés vezérelte a szervezők munkáját, hiszen meg kellett érteniük a parasztok gyötrődését, át kellett élniük bizonytalankodásukat, kételyeiket, félelmeiket — mindazt, ami az embert mozgatja, mikor élete nagy elhatározását teszi meg.

(Következik: Értelmiség és a kulturális politika.)

NEMES JANOS

Kibővített ülésen tárgyalták

Javult az elmúlt időszak nemzetiségi munkája

A kétnyelvű oktatás feltételeinek szélesítése, javítása

Bankreform és kockázati készség

Tegnap délelőtt első alkalommal tartott a Hazafias Népfront Tolna megyei elnöksége mellett működő nemzetiségi munkabizottság kibővített ülést, amelyre meghívták az országos választmány megyei képviselőit is. A cél a két testület munkájának közelítése, racionali. zálása, ezáltal a megyében folyó nemzetiségi munka színvonalának emelése, további segítése volt. A megjelenteket Vida Jánosné, a nemzetiségi bizottság elnöke köszöntötte, majd első napirendi pontként a bizottság és a Nemzetiségi Szövetségek Tolna Megyei Választmánya tagjai között az együttműködésről, a továbblépés lehetőségeiről tárgyaltak. A lehetőségek közül egyik alternatívaként, de mindenképpen jó példaként elevenítették fel a Baranya megyében tett látogatást. az ott létrehozott megyei munkabizottságot. Hogy nálunk. Tolnában milyen munkaformát hoznak létre, erről egyelőre nem döntöttek, de mint az elnöki összegzésben erről szó esett,

nem elsősorban ezen, sokkal inkább a helyben, adott te^ lepülésen végzett érdemi tevékenységen van a hangsúly.

'Ezt követően a nemeztiségi kongreszusok óta eltelt időszakban végzett tevékenységről hangzott eil beszámoló. Megállapították, hogy az elmúlt időszakban magasabb színvonalon végezték a tevékenységüket. A német nemzetiségű lakosság városainkban, községeinkben harmonikusan él együtt a magyarokkal és más nemzetiségű- ekkel, változatlanul aktívan vesznek részt a helyi településpolitikában, a közéletben. Az anyanyelvi oktatás terén elmondható, hogy jelentős szemléletváltás következett be. Az óvodai foglalkozások anyanyelvi és kétnyelvű megszervezésének igénye erősödött, Bonyhádon, Gyön- kön és Szekszárdon a Honvéd utcai és a gyakorló óvodában a személyi feltételek is javultak a kétnyelvű oktatás előkészítéséhez. Megvalósult a nemzetiségi óvónőképzés Szekszárdon. Az általános iskolákban is növekedett a nemzetiségi csoportok, németül tanulók száma, több,

mint négyszáz gyerekkel fogadtak többet a megyéoen. Fokozatosan, teremtik meg a kétnyelvű oktatás feltételeit Bonyihádon és a Gyönki gimnáziumban. A kultúra területén a beszámoló foglalkozott a Német Bemutató Színpad megalakulásával, működésével, lehetőségeivel. A megye múzeumi hálózata és az itt élő nemzetiség a gyönki tájházzal, a szakadáti tanmúzeuimlmal gazdagodott nemrégiben és a közeljövőben Bonyhádon a Völgység Múzeumban kap majd helyet az ott élő nemzetiség gyűjteménye. A kórusok közül a bonyhádi Baráti Kör Kórus fejlődött sokat, de ide sorolhatjuk a szekszárdiakat az újonnan alakult fúvószenekarral együtt. Tartalmas munkát tudhat maga mögött a nagymányoki, mórágyi, bá- taszéki együttes is. Ezt követően Gyönk község tanácsa számolt be a településen élő nemzetiségiek helyzetéről, hagyományápolásáról, majd G. Lengyel Éva táborvezető a Német Nemzetiségi Olvasótábor tapasztalatait összegezte.

— tzs —

Négy évtizeden át a magyar vállalatok betétszámláinak vezetését, a hiteligények kielégítését szinte kizárólagosan a Magyar Nemzeti Bank végezte. A kereskedelmi és jegybanki funkciót ebből következően az MNB gyakorolta. Ez a rendszer az évek során mind jobban gátjává vált az üzleti jellegű hitelezés kibontakozásának. A hitelelosztó funkció gyakorlása a bankot a hatósági szférába emelte a vállalatok szemszögéből. A továbbfejlődés érdekében már a nyolcvanas évek elején megfogalmazódott, hogy elodázhatatlan a magyar bankrendszer átalakítása, annak reformja. 1987. január elseje e tekintetben határnap: a

jegy- és hitelbanki funkciók elkülönülnek egymástól és kialakul a kétszintű bank- rendszer.

Az említettekből következik, hogy január 1-től új alapokra helyeződik a bankok és a vállalatok kapcsolata. Mondhatjuk, hogy az azonos érdekeltségi jegyekből fakadóan a bank és a vállalat egyenrangú partnerré válik. Végső soron régi óhaja ez a hazai ipari, mezőgazdasági üzemeknek és kereskedelmi cégeknek egyaránt.

Ugyanis a hatékony és alkalmazkodóképes gazdaság kialakításához a vállalatoknak az eddigieknél jóval nagyobb mozgásteret szükséges biztosítani az eredményesebb gazdálkodás érdekében, amely eleve feltételezi a kockázati készség növelését. Mindez maga után kell, hogy vonja annak a lehetőségét, miszerint a gazdálkodó egység szabadon dönthesse el, melyik bankkal lép üzleti kapcsolatba. Az említettekből fakad, hogy a bankok egymással is versenyezve, az elviselhető kockázat mértékéig korrekt pénzügyleti ajánlatokat tesznek a vállalatok részére. Az eddigi gyakorlattól eltérően a

kereskedelmi bankok ügyfélköre nem lesz korlátozott sem területi, sem pedig ágazati szempontból. Az imént említett gyakorlat a jövő év második félévétől lép érvénybe. Végső soron, már az év elejétől, majd pedig 1987 júliusától számolhatunk a banki üzleti verseny megélénkülésével. Ez a klasszikus banki funkciók igen erőteljes előtérbe kerülését jelenti, meghatározóvá válik tehát a< bankári kiszolgálás és tanácsadás. Az említettek feltétlen bővítik és színesítik a banki palettát, attól függetlenül, hogy a vállalatok elszámolási számláját továbbra is egy bank vezetheti majd, ám a cégek több banknál is elhelyezhetik betétjüket, illetve több banktól és pénzintézettől vehetnek föl hiteleket. Az említettekből következik, hogy bővülnek a szolgáltatások, és azok színvonala javulni fog.

A megfelelő, illetve jó hitelképességű vállalatok, a fizetőképes gazdasági egységek tehát a szelektív hitelfolyósításnak köszönhetően nagyobb lehetőségeket kapnak, ugyanakkor a fizetési zavarral küszködök, a rossz gazdasági eredményt produkáló vállalatok mind nehezebben jutnak majd a banki forrásokhoz.

A bankok tevékenységét az eredményérdekeltség határozza meg, amit természetszerűleg befolyásol a hitelforrások alakulása. Mi következik ebből? Elsősor- an az, hogy a kialakuló versenyben a bankoknak mind nagyobb figyelmet kell majd fordítani a betétgyűjtésre. Mindez várhatóan a népgazdasági megtakarításokat növeli, ezáltal is erősödhet a források áramlása.

A továbbiakban érdemes arról szólni, hogy a magyar bankrendszer reformjának milyen kisugárzása lesz Tolna megyében. A felállás követi az országosan kialakított kétszintű bankrendszert.

Ez azt jelenti, hogy a Magyar Nemzeti Bank Tolna Megyei Igazgatóságából kiválik egy, a kereskedelmi funkciókat ellátó bank. Az MNB viszont továbbra is a jegybanki feladatokat látja el. Így többek között vezeti a pénzintézetek számláit, és a későbbiekben is ők végzik a devizagazdálkodással ösz- szefüggő feladatokat. Január 1-től a következő kereskedelmi banki fiókok működnek majd a megyébe»' Szekszárdon és Tamásiban az Országos Kereskedelmi és Hitelbank, Dombóváron a Magyar Hitelbank, Pakson pedig a Budapesti Fejlesztési és Hitelbank fiókja jön létre.

Jerkovits János, a Magyar Nemzeti Bank Tolna Megyei Igazgatóságának helyettes vezetője hangsúlyozta, hogy a továbbiakban igen erőteljesen előtérbe kell, hogy kerüljön a bankári szemlélet, amely a banki apparátusban dolgozó munkatársakra nagy felelősséget ró. Hiszen az eddigi úgynevezett hatósági nézőpontnak egyszer és mindenkorra el kell tűnnie! A továbbiakban döntően meghatározóivá válik a korrekt bizalmon alapuló személyi kapcsolat a banki dolgozó és a vállalat között. Mikor .tehát a bank kopog majd egy vállalat ajtaján a maga ajánlatával, akkor a legrészletesebben ismernie kell, a cég hitelképességét, amely a mérleg szerinti eredmény függvénye. A rizikó tényező tehát nem lehet nagyohb a várható eredménynél. Egy adott technológiai fejlesztés esetében a bankárnak ismernie illik előre, hog” várhatóan milyen lesz a piaci felvevő készsége az új termékből legyen az akár ipari, akár mezőgazdasági eredetű.

Az érvényben lévő szabályozó rendszer mechanizmusából fakadóan a vállalatok által megtermelt jövedelem jelentős hányadát elvonja a költségvetés. Ennek következtében a fejlesztésre fordítható pénzeszközök a jelen helyzetben a vállalatok többségénél a szintentartásra is alig elegendők. A hitelezésnél ugyan mindezt figyelembe veszik, a fejlesztési megelőlegezésnél feltétel a jövedelem emelkedése, amely végső soron nyereségnövelő tényező, ám mindez a lehetőség nem lendíthet kellőképpen vállalataink műszaki egyhelyben topogásán.

Példaként szükségszerű megemlíteni, hogy a tolnai ipari üzenteknek folyósított éves hitel alig haladja meg a 12 milliót. Ez az összeg egyszerűen elhanyagolható és eleve jelzi: a kockázatviselés és fejlesztési készség egyelőre karnyújtásnyi távolon kívüli. Más a helyzet a megye élelmiszergazdaságában. Az üzemekben például az évenkénti fejlesztésnek mintegy 20 százalékát teszi ki a banki hitel, melynek nagysága 200 millió forint körüli összeg. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az élelmiszergazdasághoz tartozó üzemek többsége a világbanki hitelekből képes megújítani a technikát és a technológiát.

Az ipari üzemek hitelezési készségén segíthet majdan az a banki koncepció, hogy a vállalati tőkék mobilizálásával, a cégek közötti pénzmozgást elősegítsék. Az említetteken túl a megalakuló bankok mind nagyobb ■ fi- gyélmet fordítanak arra, hogy a lakosság ne tartsa a ládafiában a pénzt, hanem azt kötvények formájában mobilizálva segítsék elő a vállalati fejlesztéseket. Csak példaként említjük végezetül, hogy két Tolna megyei élelmiszergazdasági jellegű

üzem, vállalati fejlesztést szolgáló lakossági kötvényt bocsájt ki a közeljövőben 90 millió forint értékben.

SALAMON GYULA Gottvald Károly felvételei

Eflényteflonozó berendezés » Bonyhádi Zománcgyárban

Részlet ,a korszerű Szekszárdi Tejüzemből