Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-03 / 233. szám

1986. október 3, « NÉPÚJSÁG 3 A szocializmus megújulásának útja (XIV.) Aki nincs ellenünk, az ívelünk urán Már 21 rend helyreállításának időszaiká- -------------ban, majd később, a konszolidá­lódás folyamatában még inkább, az újjá­születő pártnak erős fegyvere volt a helyes szövetségi politika. A műnkásosztál/ynaík a szövetségeseihez való viszonya, a kommu­nistáknak a pártonkívüiliek nagy tömegei­vel való kapcsolata alapvető gondja volt a marxista elméletnek és a szocialista gyakorlatnak — a hatalomért folytatott küzdelem idején csakúgy, mint az új tár­sadalom felépítésének egymást követő lé­péseikor. M agyarországon ez a szövetségesi vi­szony, illetve kommunista—pártonkívüli kapcsolat drámai megjelenési formákban romlott meg, hélÿette bizalmatlanság és széthúzás kerekedett felül. De az érzékeny reagáláshoz nagymértékben hozzájárult az is, hogy a tömegek vigyázó szemmel fi­gyelték, vajon az MSZMP szakítani tud és akar-e az MDP-nek e téren kifejtett, sokak ellenérzését kiváltó gyakorlatával. Hiszen még élénken élt az emlékezetben a bizalmatlanságnak az a légköre, amely a jóindulatú, de politikai kérdések iránt nem nagyon érdeklődő emberekben nem megnyerhető szövetségest, hanem poten­ciális ellenséget gyanított, most már nem is beszélve azokról, akiknek kifejezett fenntartásaik voltak a rendszerrel, és ve­zető erejével, a párttal szmben. Az MSZMP szövetségi politikájára, tör­téneti visszatekintésben, előszeretettel al­kalmazzák a rugalmas jelzőt. S valóban e' politikának egyik — az MDP-jével össze­vetve feltétlenül új vonása a rugalmasság volt. Formájában a szövetségi politikának mégsem a rugalmasság, hanem az elvsze­rűség volt a legfőbb törvénye. A tömegek érdekeiből indult ki már akkor is, amikor azok jó részé még nem értette meg a párt politikáját, és bizalmatlanul figyelte azt. Szilárdan, ha kellett eréllyel képviselte fő célját, a hatalom megszilárdítását, és ép­pen ennek érdekében volt a szövetségesek iránt megértő, türelmes. Alkalmazta — ahol csak lehetett — a meggyőző szót a hatalmi intézkedések, az erőszak helyett. A munkásosztály vezető szerepének hely­reállítására, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítására mindenekelőtt a leg- szilárdebban a néphatalom mellett álló erőket tömörítette. Az ellenforradalmárok iránt kíméletlen harcot folytatott. A váro­si kispolgári, értelmiségi rétegeket, ame­lyek ingadozása, kiábrándultsága igen nagy volt, kezdetben semlegesíteni pró­bálta. Amilyen mértékben haladt előre a kon­szolidáció — s ennek gyors volt az üte­me — úgy fejlődött, finomodott a szövet­ségi politika. Előtérbe kerültek a különbö­ző osztály- és rétegérdekek, és szükség­szerűen a köztük meglévő részleges ér­dekellentétek is. Ezek egyeztetése, feloldá­sa kompromisszumokat is feltételez. (Alap­vető elvi kérdésekben persze nem lehetsé­ges kompromisszum.) Jó példája volt en­nek az elvileg szilárd, megoldásaiban ru­galmasan kompromisszumokra is hajló po­litikának: miközben a párt egy pillanatra sem tagadta, hogy a nagyüzemi mezőgaz­daság megteremtését tűzte céljául1, az egyé­ni kisgazdaságok termelési kedvét a leg­különbözőbb eszközökkel ösztönözte. Ugyancsak ez irányú érzékenységet muta­tott az az intézkedés is, hogy a szövetke­zetben tömörült parasztok megítélésében nem korábbi osztályhelyzetüket, hanem a közösen végzett munkájukat ajánlotta figyelembe venni. Hasonlóan a kispolgári, értelmiségi rétegek iránti figyelmét és rugalmasságát jelezte, hogy miközben a leghatározottabban fellépett a nacionaliz­mus minden megjelenési formája ellen, a nemzeti érzelmek és hagyományok kérdé­seiben nagy tapintatot tanúsított (nemzeti címer megválasztása, a katonai uniformis kialakítása, március 15-e megünneplése stb). Az átgondoltabb szövetségi politikának fontos feltétele volt, hogy a párt jobban megismerje az abban résztvevők termé­szetét, igényeit, törekvéseit. Elbből a szem­pontból is jelentős lépés volt az a széles körű vizsgálat, amelyet a munkásosztály helyzetéről, a munkásosztály körében végzett politikai munkáról kezdeménye­zett a pártvezetés. A parasztság helyzetét, és a munkás-paraszt szövetség megerősí­tésének érdekeit szolgálták, áz ugyancsak ’ beható vizsgálat és elemzés alapján ké­szült agrárpolitikai tézisek. Az értelmi­ség álláspontját és viszonyát a szocialista átalakuláshoz, egész sor — már említett — dokumentum kidolgozásával igyekezett tisztázni. Hogy milyen körültekintéssel és nagy politikai érzékenységgel kezelte az MSZMP, már tevékenykedése első szaka­szában is, a szövetségi politikát, arra jó példa a Központi Bizottság 1957. novem­ber 2-i, a Hazafias Népfront-mozgalom megerősítéséről szóló határozatának egyik megállapítása: „A Hazafias Népfrontnak fontos szerepet kell betöltenie a középréte­gek, az értelmiségiek és a kispolgárok körében. E rétegek társadalmi súlya na­gyobb, mint számarányuk, megnyerésük a népi demokrácia, a szocializmus számára az ellenforradalmi események után fontos feltétel e el őr eh a Iád ásun knalk ’ ’. A szövetségi politika érvényesülését se­gítették az állam és az egyházak viszo­nyának és együttműködésének érdekében tett lépések. Ez a katolikus egyház eseté­ben lassabban ment, hiszen a Mindszen- ty-ügy és a Vatikán álláspontja akadá­lyozta a hazai papságot abban, hogy az e tekintetben mind pozitívabb törekvéseit érvényesítse. De azért főikről fokra előre lehetet lépni, hiszen a vallásos tömegek megbékülését a rendszerrel, majd mind erőteljesebb támogatásukat, nemcsak az alsóbb papság, de a főpapság is érzékelte, és ezekkel számolniok kellett. A vallássza­badság alkotmányos jogának biztosítása egyrészről, másrészről' a párt- és állami vezetésnek az az elvi álláspontja, hogy a szocialista építés érdekeit illetően hívők és nem hívők tökéletes egységben lehetnék, mindimáig szilárd alapját képezik az ál­lam és az egyházak együttműködésének. A szövetségi politikának kifejezési for­mája volt, hogy 1962 őszén az MSZMP ve­zetése elhatározta és a VIII. kong­resszus el is fogadta az egyetemi és főiskolai felvételiknél a szárma­zás szerinti kategorzálás megszün­tetését. A származás szerinti kategorizálás, amely korábban a történelmi igazságszol­gáltatást és késés behozását szolgálta a munkásosztály és parasztság tehetséges gyermekeinek érvényesülésében, az adott pillanatban társadalmi szempontból már ártalmas volt. Igazságtalanul1 korlátozta szüleik egykori osztályhelyzete miatt az olyan, arra alkalmas fiatal emberek to­vábbtanulását, akik már a felszabadulás után születtek, és a szocialista társadalom­ban élték életüket. A származás szerinti kategorizálás megszűntetése a szövetségi politika előremutató lépése volt a szocia­lista nemzeti egység megteremtéséhez. A 60-aS évek e'eién Kádár János --------------------------- egy beszédében, ame­lyet a Hazafias Népfront Országos Taná­csában mondott el, kifejtette, hogy az MSZMP szövetségi politikáját e jelszóval lehetne egyszerűen jellemezni: „Aki nincs ellenünk, az velünk van!” Utalás volt ez arra, hogy a Rákosi-féle pártvezetés, „az osztályharc a szocializmusban egyre éle­ződik” felfogás értelmében, a szerint a jelszó szerint járt el, hogy „aki nincs ve­lünk, az ellenünk van”. Azóta Kádár Já­nosnak az ezzel merőben ellentétes állás­pontja és jelszava már szinte szállóige lett, bejárta az egész világot, és mindenütt jellemzéséül szolgál a szocialista beren- dezkedési rend magyarországi formájának. Kifejezi a szocializmus megújulásának politikáját, azt az emberek iránti humánus bizalmat, ameliy meggyőződéssel vallja, hogy jó ügyek támogatására a lakosság túlnyomóan nagy többsége megnyerhető, hogy a szocializmus csak az egész nép, az egész nemzet érdekeinek megfelelően, egyetértő cselekvésükkel építhető fel. vetkezik: A bizalom jegyében). N EMES JÁNOS Őrlik a kalocsai paprikát Még tart a fűszerpaprika szedése, de a Kalocsai Ag­ráripari Egyesülés paprika­gyárában már a korábban leszedett csöveket őrlik a hengerek. A gyár a tavalyi­nál nagyobb mennyiségű, összesen mintegy 7500 ton­nányi termésre számít, amely­nek tárolásából, előkészíté­séből részt vállalnak a partnergazdaságok és a ház­táji termelők is. A KAGE- gazdaságokban négy nagy teljesítményű szárító készíti elő őrlésre a paprikát, a ház­táji gazdaságokban pedig a hagyományos módon. az eresz aljára függesztett necc- hálókban, füzérekben vég­zik az utóérlelést. Az előmérések szerint az idei termés jobb minőségű, mint a korábbi években. Így a kalocsaiak arra számíta­nak, hogy visszahódítják, sőt még bővíthetik is az utóbbi években elvesztett piacokat. Már jelentkeztek új vevők Japánból és az Egyesült Ál­lamokból. A piaci verseny- képesség érdekében száz­millió forintos beruházással korszerűsítik a kalocsai pap­rika feldolgozását és a cso­magolását. Tizennégy millió pár cipő a Szovjetunióba Tizennégy millió pár cipó szállítására kötött szerző­dést a TANNIMPEX szovjet külkereskedelmi partneré­vel, a RAZNOEXPORT-tal. A szovjet vásárlóközönség körében kedveltek és kere­settek a magyar lábbelik, amelyeket a hazai gyártók már 1950 óta szállítanak. Az exportkollekció összetétele évről évre változik, követi a legújabb divatot. . Az első lépések Megújul a szekszárdi történelmi borvidék Interjú a borászati közös vállalat igazgatójával (1988) 20 000 tonna szőlőt kell mintegy 40 munkanap alatt feldolgozni, ez ma már s hagyományos munkamód­szerekkel nem megy. Az eb­ből készült bor gyors, szak­szerű kezelése, tárolása, ér­tékesítése csak igen jól szer­vezett, pontos munkával le­hetséges. — A közös vállalat ter­mészetesen úgy működik, hogy az alapítók, a tagok is megtalálják benne szá­mításukat. És természe­tesen a kistermelők is. Miként „részesednek” az esetleges, várhatóan ké­sőbb jelentkező haszon­ból? — A közös vállalat ala­pító tagjai több mint 60 millió forintot fektettek be a beruházások során. Ennek természetesen megfelelő eredményt is kell hozni. Nem mellékes azonban az sem, hogy van egy olyan mű­szaki bázis, amely a meg­termelt alapanyagot gyor­san, szakszerűen feldolgoz­za. Feldolgozó telepeink Pakson, Szekszárdon és Bátaszéken egy-egy területi központként, gazdaságos szállítási távolságon belül gyűjtik be a szőlőt. A gaz­dálkodás eredménye két csa­tornán jut vissza a termelő­höz. Az egyik: közvetlenül, a kifizetett szölőárban, a másik: a közös vállalat gaz­dálkodási eredményének visszajuttatásában. Kívána­tos volna, hogy az eredmény­visszajuttatás egyre inkább a borászati eredményből tör­ténhessen. Ennek azonban jelen pillanatban a közgaz­dasági környezet nem ked­vez, ugyanis tagvállalataink a tárgyévben realizálható legnagyobb eredményben érdekeltek, míg a borászko­dás hosszabb készletezést, tárolást igénylő feladat, ennek megfelelően, az ered­mény is eltolódva, a követ­kező években, vagy egyes esetekben 2—3 év múlva je­lentkezik. Természetesen ke­ressük a megoldást, hogy a tagvállalatok igényét és a borászati lehetőségeket kö­zelítsük, van is erre már ki­alakult gyakorlat, ezzel vál­lalatunk él is. I — Milyen technikai, műszaki fejlesztés vár­ható e program megvaló­sításával kapcsolatban’ — A már említett elsődle­ges feldolgozási program megvalósítása mellett tovább kívánjuk növelni a már meglévő 120 000 hektoliter tárolóteret, elsősorban igé­nyesebb minőségi javulást eredményező érlelésre al­kalmas hordókkal. Jelen­tős változást várunk az idei esztendőben beérkező 2000 liter/óra kapacitású palac­kozó gépsortól, mely a ki­egészítő berendezésekkel együtt jelentős minőségi változást eredményez a boraink' piaci megjelené­sében. PALKOVÁCS JENŐ Fotó: GOTTVALD KAROLY Több alkalommal hírt ad­tunk róla, hogy a szekszárdi történelmi borvidékkel kap­csolatban milyen gondok, és ezek megoldását célzó tervek vannak. Számos változás volt a borvidéken mind a termelés-szervezési, mind a fajtapolitikában. Több kí­sérlet történt arra, hogy gyorsítsák meg a szőlőter­mesztési kultúra korszerűsí­tését. S leginkább arra fi­gyeltek fel ;a nagyüzemek és a kistermelők is, hogy meg­alakult a borászati közös vállalat, amely célul tűzte a nagyüzemi borászat megújí­tásának feladatát. Az első lépéseknél tart még a vál­lalat. Ezért is kerestük fel az igazgatót, Módos Ernőt, hogy válaszoljon kérdéseink­re. — Mikor alakult, kik a tagjai, és mekkora terü­leten szervezi, s remélhe­tően majd irányítja is e fontos növény termeszté­sének munkáját? — A Szekszárdi Borászati Közös Vállalat (új kereske­delmi nevén ALISCAVIN) 1985. szeptember 1-én ala­kult a történelmi borvidék és a hozzá tartozó jó bor­termő helyeken gazdálkodó 10 termelőszövetkezet és egy mezőgazdasági kombinát ala­pításával. Név szerint: Aranyfürt Mgtsz Szekszárdi Dunamenti Egyesülés Paks, November 7. Báta, Egyet­értés Decs, Kossuth Öcsény, Búzakalász Bátaszék, Arany­kalász Paks, Szabadság Györköny, Vörösmarty Pin­cehely, Sióvölgye Sióagárd, Mezőgazdasági Kombinát Szekszárd. Érdekeltségi te­rületünk 2500 hektár, mely­ből mintegy 2000 hektár nagyüzemi, 500 hektár kis­üzemi szőlő. 1000 kisterme­lővel vagyunk szerződéses kapcsolatban, melyre igen nagy gondot fordítunk, hisz a minőségi termelés szem­pontjából ** fontos szerepük van. Integrációs tevékeny­ségünk elsősorban a piaci igények közvetítésén ke­resztül érvényesül a ter­mesztés-technológiai kérdé­sekben a tagvállalatok szak­emberei saját belátásuk sze­rint végzik a munkát. A minőségi termelés fontos kényszerítő ereje a piac igénye, különösen az utóbbi időben. Ismert a szocialista és a tőkés országokban a piaci helyzet alakulása. Egy­re nehezebb eladni a bort, igen sok a versenytárs. Saj­nos, a borhamisítások hatá­sára megrendült a bizalom a bor iránt. Ezt a bizalmat csak igen jó minőségű ter­mékkel lehet visszanyerni. — Hogyan vázolható fel a jövő? Gondolunk itt az egységes fajtapolitikára, a termés feldolgozására és értékesítésére. — A szőlőültetvények döntő többsége kialakult ér­dekeltségi területünkön. A jövőben megfelelő rotáció­ban a rekonstrukciós telepí­tések megvalósítása a feladat. A borvidéken kialakult kék és fehér szőlőarányok (70:30 százalék) megfelelőek. A fajtaszerkezet jó. A rekon­strukciós telepítések során a fehér szőlők közül az illa­tos fajták telepítése a kívá­natos, a kék szőlők közül a biztonságos, jó minőséget adó fajták, Kékfrankos, Zwei- gelt, Cabernet, Merlot java­solhatók. Nem mondunk le azonban a borvidéket jel­lemző Kadarka fajtáról sem. Megfelelő szelekciós munká­val, megfelelő művelésmó­dot megtalálva, a Kadarkára szükség van a történelmi borvidékünkön. Ennek érde­kében a közeljövőben a kö­zös vállalat konkrét lépése­ket is tesz. Borászati üzemeink közép- és felsőfokú szakemberellá­tottsága megoldott. Nagy szükségünk van azonban speciális műszaki és szak­mai munkaerőre. Ma már a borászati munka döntően gépek által végzett folya­matirányítás, melyet csak az erre jól felkészült, az új tech­nikát befogadni tudó szak­emberek képesek elvégezni. Képzelje csak el a teljes termőre fordulás idején Ugyancsak Bátaszéken állították fel az idén a vörösbor­erjesztő tankot. A kivitelező a Vegyépszer Tamási Gyá­ra volt. Bátaszéken 15 482 hektoliter tárolóteret építettek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents