Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-21 / 248. szám
1986. október 21. Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK V ___________________________________ F IATALOK ____________________________________á Ifjúmunkás napok kosárból Az idén kapott KLG-ballon Aktuális az AKTuális Klub? Szombaton gyakorlatilag lezárult az ifjúmunkás napok rendezvénysorozata. Nem először találkozhattunk Szekszár- don ezzel a programmal, és a hagyományokhoz híven ezúttal is az eddig bevált szakmai és sportversenyek, ismeretterjesztő előadások, aktivatalálkozók jellemezték a két hetet. Mindenképpen újdonság volt viszont az AKTuális Klub a KISZ Szekszárd Városi Bizottsága helyiségeiben. Ez október 2-től október 17-ig tartott nyitva, délután 16 órától késő estig. Az érdeklődőket számítógépes játékok, a videofilmek, valamint az olcsó büfé mellett remek programok várták. Többek között dr. Hálák László szociológus, Varsányi Irén énekes-gitáros, Hajdú András, a Magyar Rádió rovatvezetője, Schirilla György, az ismert sportoló és mások tartottak előadásokat és élménybeszámolókat. Az ilyenkor szokásos „nagy sikerű” jelzőt célzatosan nem tettük a főnév elé, ugyanis Klein József, a városi KISZ- bizottság munkatársa, az ifjúmunkás napok és a klub egyik szervezője vállalkozott ezzel kapcsolatban véleménye elmondására.- Közösen találtuk ki ezt a formát - kezdi Klein József -, úgy éreztük, ezzel a nonstop programkínálattal színesíthetjük igazán ezeket a napokat.- Bevált az elképzelés?- Sajnos, nem egészen. Igaz, kidolgoztunk egy propagandatervet, programfüzeteket adtunk ki, megállítótáblákat helyeztünk el a város néhány pontján, a meghívókat elküldtük a város KlSZ-titká- rainak. Ennek ellenére az AKTuális Klub estéről estére alig néhány érdeklődőt vonzott, pedig úgy érzem, rég járt Szek- szárdon ennyi neves személyiség.- A diáknapok rendezvényein mindig rengetegen tolongtak...- Igen, de az más jellegű esemény volt. Mindenesetre tanultunk ebből, manapság már nem elég a régi módon közönséget szervezni.- Mindezek ellenére a résztvevők, - és ezt saját példámmal is igazolhatom, - szemmel láthatóan jól érezték magukat, sőt, többen javasolták az AKTuális Klub ) állandósítását.- Az ötletnek nem vagyunk ellenére, technikailag megvalósítható, de sok egyéb vonzata is van a dolognak. Ha elhárulnak az akadályok, rajtunk nem múlik... Sióagárdi területi ifjúsági nap Az ifjúmunkás napok zárásaként szombaton tartották meg a sióagárdi területi ifjúsági napot. A találkozóra meghívást kapott a volt szekszárdi járás összes községi éstéesz KISZ-szervezete. Az ünnepélyes megnyitót követően kezdődtek el a sportpályán és környékén a délelőtti programok. Elsőként kispuska- és légpuskalövészet várta az érdeklődőket, majd a női és férfi labdarúgást, valamint a váltófutást bonyolították le. A szabadtéri rendezvényt az autós ügyességi verseny színesítette. A kultúrházban főleg a gyerekek körében volt népszerű az egész napos videoprogram és a gyermekjátszó. Délután a szervezők új ötlettel álltak elő, az úgynevezett „virtusfeltámasztó" játék felelevenítésével. Nagy tetszést aratott a lófogatolás, paprikafűzés és a kukoricamorzsolás, sok embert vonzott a traktorszlalom és a csikósjáték is. A verseny sorrendje a következőképpen alakult: I. Szedres, II. Alsónána, III. Zomba, igy idén a kupa Szedresbe került. A nap további prgramjai a kultúrházban folytatódak, ahol először a sióagárdi néptáncegyüttes kedveskedett látványos műsorával, majd ezt követően egy jó hangulatú ifjúsági bál zárta az estét. Sportesemények, játékos vetélkedők A KISZ Szekszárd Városi Bizottsága a BVK és a Bőrdíszmű KISZ-szervezetével közösen rendezte meg a férfiak számára a BVK, illetve a nők számára a Bőrös Kispályás labdarúgókupát. A férfiaknál 15, a nőknél 4 csapat nevezett. Eredmények, férfiak: I. SZTB, II. Húsipar, III. Nyomda. Nők: I. Bőrdíszmű, II. BONY, III. VGV. Zárásként a Femina-Szekszárd női nagypályás labdarúgó-mérkőzésen 9:0 arányban aratott győzelmet a vendégcsapat. SZ. Á. Együtt az „Együtt” Színpadon a KISZ Szeptember nyolcadikén a szekszárdi Babits Mihály művelődési központban megalakult egy amatőr színjátszó csoport, az Együtt Színpad. A színjátszó csoporttal egy időben megalakult a színjátszók KISZ-alapszervezete is. A két alapító tag: Dombi László, a Fókusz új munkatársa és Csonka József, a KISZ Tolna Megyei Bizottságának mező- gazdasági felelőse. Valamikor együtt kezdték, együtt ismerkedtek az amatőr színjátszás örömeivel és gondjaival, s most - egy kis szünet után - ismát együtt folytatják, tele tervekkel, elképzelésekkel, ötletekkel, egyszóval ambícióval. Kettőjükkel beszélgetünk a KISZ és az amatőr színjátszás kapcsolatáról.- Kettős elképzelés, kettős feladat - mondják. A KISZ megújulásában jelentős szerepet hordoznak az azonos érdeklődésen alapuló öntevékeny csoportok. A mi célunk is az volt, hogy olyan öntevékeny alapszervezetet hozzunk létre, amelynek tagjait azonos érdeklődés fűzi össze. S mivel az azonos érdeklődés adott volt, a többi szinte magától jött. Szeretnénk elősegíteni több ilyen csoport megalakulását. Bízunk abban, hogy a hasonló jellegű csoportoknak segítséget tudunk nyújtani mind szakmai tanácsadással, ötletekkel, mind műsorpolitikával, s ebből a célból csoporttalálkozásokat kívánunk szervezni. Elsősorban a szakközépiskolásokra gondoltunk, de szívesen látunk más érdeklődőket is.- Mondhatok néhány szót a műsortervünkről? - kérdez közbe Dombi László. - Hit és küzdelem címmel a Vangelis lemezére készítettünk egy összeállítást, s ez egyben a bemutatkozó előadásunk lenne. Elkezdtük egy gyermekműsor ösz- szeállítását is, amely Tamkó Sirató Károly Tengerecki hazaszáll című versére épül. Lesznek majd irodalmi és versösz- szeállítások, de szeretnénk mesejátékokat is előadni. A kis szobában hárman ülünk, a beszélgetés egyre szenvedélyesebbé válik.- Ma valahogy nem divat a színjátszás - folytatja Csonka József. - a fiataloknak sokkal vonzóbb a diszkó, vagy jobb esetben a néptánc. Szabad idejüket jóformán teljesen a tévé, a rádió és a mozi köti le. Pedig ott szunnyad bennük az irodalom, a szép beszéd szeretete, csak fel kell tárni előttük a lehetőségeket, alkalmat kell biztosítani erre. A tévé, a mozi - frázissal élve - lebilincseli, passzivitásra kényszeríti a nézőt, az együttjátszás öröme más, s ezt úgy művelni, hogy másnak is tetsz- szen, azt hiszem ez még felemelőbb. S ezt csak az tudja igazán, aki átélte, aki már részt vett ilyen „csapatmunkában”. * » Kell-e ma amatőr szánjátszás? Jut-e rá ideje annak, aki csinálná, s elég vonzó-e annak, aki megnézi? Elfeledtük, vagy csak elszoktunk tőle? Mindenesetre azok, akik egyszer belekóstoltak, nem tudnak szabadulni tőle. Ok ketten legalábbis biztosan ezt vallják. - kér Kicsúszott alólam a talaj Jelentés a Napsütéses, bár kissé hűvös őszi délután. Öcsény, repülőtér. Az Izobár elnevezésű „talponállóban” eligazítás folyt, amikor Kóré Vilmos, az MHSZ szekszárdi repülőklubjának titkára bemutatott Tóth Zoltánnak, akiről eddig még csak az ejtőernyősszakosztály aranykoszorús ugrójaként hallottam. Mint utóbb kiderült, a hőlégballonozáshoz is kitűnően ért. Érdekesség: ő kapta meg hazánkban századikként a ballonvezetői igazolványt. Meghívott repülni. Ajánlatát azonnal elfogadtam. Megismerkedtem a ballon legénységével: Tóth Zoltán, Kovács Miklós és Farkas István lettek útitársaim, a kísérőkocsiból pedig Zsoldos Ferenc, Déri Györgyi és Takács Tibor figyelte minden „léptünket”. A találkozón résztvevő ballonosokat - szám szerint 25- öt - összecsomagolt állapotban kiszállították az Öcsény melletti szabad területre. Feladat: egy óra alatt átrepülni Szekszárd felett. A tömeges start helyszínére 15.40-kor értünk. Ekkor „beindult a gépezet”. Kipakolás a kocsiból, folyt a ponyvák szétterítése és feltöltése. Tíz perc múlva már el is szakadtunk a földtől. Tóth Zoltán folyamatosan adagolta a „tüzet”, igy egyre csak emelkedtünk. A ballonok színes sokasága és a táj gyönyörű volt. Szinte úsztunk a levegőben, annak ellenére, hogy öszsúlyunk megközelítette az 500 kg-ot.- Tavaly tavasszal kezdtük a hőlégballonozást. Mindjárt az elején két ballont is kaptunk - csak éppen mind a kettő hibás volt. A jelenlegi „jármüvünket” idén kaptuk a KLG gyújtógyertyásoktól, ellenszolgáltatásként meghatározott időpontokban reklámcélokra a levegőbe kell emelkednünk - mesélték repülés közben a fiúk.- Hotel Alfa-833 hívja a kísérőkocsit. Gyertek a bogyiszlói temető melletti kukoricatarlóra - mondta a rádióba Tóth Zoltán. Landolás 16.45-kor. A kosár alja a földhöz csapódott, majd „gázt neki", és ismét egy kicsit feljebb emelkedtünk. Ez igy ment néhányszor, aztán végleg földet értünk. Ekkor Zoli kiugrott a kosárból, és egy hosszú zsinór segítségével lefektette a még felfújt állapotban lévő ponyvát. Ezután eldöntötte a kosarat úgy, hogy mi még benne voltunk. Szabályosan „hasra kellett esnünk.” Hiába, ez is hozzátartozik a ballonozás szépségeihez! Közel 20 km-t tettünk meg. Este az Izobárban került sor az újonc- avatásra. Akik először repültek - köztük én is -, azokat ünnepélyesen befogadták hőlégballonosnak. A szertartás a következőkből állt. Minden újonc letérdelt ballonvezetője elé, Tóth Zoli pedig felolvasott egy szép verset a repülés szépségeiről, máj d igy szólt:- Megjelöllek téged a tűz jegyével, amely bennünket a kék égbe emel - és egy tincset meggyújtott a hajamból!- Megjelöllek téged a Föld jegyével, mely bennünket útunk végén mindig magához ölel - és földet hintett a fejemre!- Megjelöllek téged a ballonosok italával, melynek szeretete bennünket összefűz - és pezsgőt löttyintett a fejemre! Ezek után az addig még újonc tag immár hőlégballonosnak érezheti magát. Egy-egy adománylevelet is kaptunk emlékbe, hogy soha el ne felejtsük ezt a napot, amikor megismerkedtünk a „felnőttek játékával". MÁTÉ RÉKA Megférünk már önmagunk emlékeivel is Nyakkendős lázadók bálja ’86. október Pontban este hét órakor nyitják ki Szek- szárdon a Garay Táncos fémkapuját. A mai harminc-negyvenéves korosztály másfél évtizeddel ezelőtt bizony nem várta ilyen szótlanul és kiegyensúlyozottan a kulcsőrt, mint ma. Akkor, az egykori szekszárdi gimnazisták, szakmunkások és mások szitkai kitörték az üveglapokat, az első Zsigulik boldog úrvezetői menten rendőrért kiáltottak, a tanulóik felügyeletével megbízott tanárok pedig távolról jegyzetelve figyelték a renitenskedő, egykét estére „huligánná” átformálódott tanulóik cseppet sem illedelmes követelését. Ma, mindez már a múlté. Igaz, akik a hivatalosan Táncos nosztalgia táncestéjére való bebocsátásukat várják, már ők sem a régiek. Az egykori lányok hasán több lett a redő, csípőjük az egy-két-három gyerektől megszélesedett, az alkalmi kosztüm pedig minden egykori varázslatot diszkréten eltakar. A társadalmi formálódást pedig ellenőrizhetetlen módon kritizáló, a Beatlest, Led Zeppelint, Atomic Ftoustert, Pink Floydot, az E.L.P.-t, és a Yest mániákusan imádó fiúk sör- és kényelempocakot növesztettek, melyet ezúttal négy- és ötgombos társasági öltönyük mellényébe igyekeznek belegyömöszölni. Mégis, minden olyan megismételhetetlen. Olyan semmivel nem helyettesíthető, olyan beérkezetten vagy kisemizetten fel- nőttes. A táncterembe vezető lépcsők ma is olyan töredezettek, mint régen. Az 1986- os év utolsó harmadának zenebolondé- riáját a most idekészülőknek semmi fontos jelentést nem adó break, disco és Modern Talking szavak jelzik. Bent pedig az egykori üvöltések, a fel- szabadulások és szerelemszövögetések helyszínén, a táncteremben megterített asztalok sorakoznak. Már ezek is a komoly, a társadalmi felelősséggel járó felnőttvilág tárgyai. A söröspoharakban vörös papírszalvéta díszük, és ha a párizsi szelet után az est vendégei megtörlik a szájukat, már nem gondolnak 1968-ra, a francia diáklázadásokra és Robert Merle könyveire. Che Guevara tusrajzát is le- kényszerítette mára falakról a modernizáló, de az igényes, kemény művészettestvér, a rock is ritka vendég lett ebben a teremben. Mégis, minden olyan szép! Az emlékezés főszereplője a Leposa együttes készülődik. Itt mindenki ismer mindenkit. És fordítva. Ez nem show. Ez nosztalgia. Nosztalgia? De nem olyan, mint az olcsó könyvekben van. Ide több mint száz egykori nyakkendős és kisszoknyás lázadó azért jött, hogy a hogyanról beszéljen egymással, miközben Leposa Gyula, Kovács László, Pecze István és Béres János hibátlanul, és teli szívvel játszott zenéjére táncolva egymás szemében lássa viszont egykori önmagát. Itt nincs duhajkodás. Mert hogyan is néz ki, hogy egy tanár, beérkezett orvos, mérnök, jogász vagy újságíró randalírozzon?! Itt meleg gyász és holnapi újjászületés van. Itt nincsenek szeretők, barátok és barátnők. Az ő illetékességük ide nem terjed, terjedhet ki. Egyestényi kimenőt kaptak ezúttal ők is. A ma már kis- és nagyiskolás, megálmodott vagy csak úgy véletlenül sikeredettgyerekekre otthon biztonságában valaki vigyáz. Ide az egykori szerelmeket, tanárokat, ideálokat sem hívta meg senki. Ám nincs itt helyük a volt férjek-felesé- geknek sem. Közben pedig tiszta őszinteséggel, a ma még mindig fellelhető együvétartozás igényével játszik a Leposa együttes. Olyan dalokat, amelyek ma már csak emlékeket szülnek újjá. Sok-sok kitörölhetetlen édesen fájó és égetően érdes emléket. Miközben önmaguk, önmagunk emlékeivel kibékülve táncolnak a mai diszkólátogatók szülei, miközben mindenkit boldoggá tesz örömzenéjével a Leposa együttes, azért jut és marad idő arra is, hogy visszatekintve megállapítsák, megállapítsuk: igazán érdemes volt. Szűcs László János Programelőzetes Értelmiségi fiatalok II. megyei találkozója A megyei tanács tengelici oktatási központjában a hét végén második alkalommal kerül megrendezésre a KISZ Tolna Megyei Bizottsága értelmiségi fiatalok tanácsa rendezésében a fiatal értelmiségiek megyei találkozója. A háromnapos rendezvénysorozatot stílusosan a pénteki filmvetítés nyitja, amikor is a fiatalok megtekintik A generáció című magyar filmet. Másnap a KISZ XI. kongresszusának értelmiségi programjáról esik szó, Hubai Lászlónak a KISZ KB ÉFT-titkárának előadásában. Varga-Sabján László a Megújulási folyamatok az ifjúsági munka és a sportmozgalom területén - címmel immár mintáz ÁISH elnökhelyettese tart előadást Ten- gelicen. Ugyanezen a napon délután Mit tehetünk? címmel „közös gondolkodásra" kerítenek sort az értelmiségi fiatalok. Mindenki érdeklődésének és munkájának megfelelően választhat majd három csoport közül, így a társadalmasítás, demokratizálás, társadalmi beilleszkedési zavarok, egészséges életmód, és a tudományos műszaki-technikai haladás kérdésköréről. A napot nosztalgiatáncest zárja. A zárónapon összegzésre kerül sor a csoportok munkájáról.
