Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-17 / 245. szám

1986. október 17. í TOt-NA \ 4 IrsTÉPÜJSÁG TOLNAI UTAKON Közlekedésbiztonsági őrjárat Hiába, az őszi hajnaloknak már foguk van, csíppek egy kicsit és az alig ébredt járókelőnek már módjában áll a lehelete után nézni. A Szekszárdi Városi Rendőrkapitányság Várköz utcai épületében reggel hatkor el­igazítást tartanak a közlekedésbiztonsági őrjárat tagjainak. Az országos ellenőrzés­nek részeként indulnak el a rendőrök is, hogy a közlekedési morált, fegyelmet ellen­őrizzék és a renitenseket vétküknek meg­felelően jobb belátásra bírják. Végső soron jó hír, hogy az esztendő első felében majd másfél százalékkal kevesebb közúti bal­eset történt az országban mint az elmúlt év­ben hat hónap alatt. A statisztika szerint még ennél is kedvezőbb képet mutat a ha­lálos balésetek száma, ami szerencsére 14 százalékkal csökkent. Ez már jelent vala­mit Alapvetően kiegyensúlyozottak voltak a közúti közlekedési viszonyaink az év első felében. A kocsik a helyükön, az eligazításnak vége, a csoportok indulnak a számukra kijelölt útszakasz ellenőrzésére. Az autó­sok nagy része megszokta, hogy a meg­engedett sebességhatárokon belüli ér­tékre érdemes csak a mutatót „rátenni”, akik meg a gyorshajtást kedvelik, állan­dóan retteghetnek a Trafipax fényképei­től. Mint ezúttal is, mert az ellenőrzésnek ez is része volt. A köztudattal ellentétben a notórius gyorshajtók réme, a Trafipax nem bújik el, csak egyszerűen megáll egy útszaka­szon, ahol már eleve sebességkorláto­zást jelző táblát állítottak fel. Ezúttal a megengedett legnagyobb sebesség negyven kilométer. A Trafipax a szembe­jövő gépjárművek forgalmát éppen úgy méri, mint a vele azonos irányban közle­kedőét. A szolgálattevő rendőr mellett ezúttal a Volán Vállalat egyik munkatársa is ott van, aki a menetlevelek ellenőrzé­sében segít. Lévai János főtörzsőrmesternek óriási gyakorlata van a gyorshajtás megíté­lésében, elég ha rápillant a közeledő jár­műre és máris mondja: - Nos itt mérni sem kell, mert a megengedettnél is las­sabban jön. Valóban, még a negyven kilométert sem érte el. A közlekedők nagy többsége betartja a KRESZ által előírt szabályokat, de a sorból kilógó autós, motoros, gyalo­gos vagy éppen kerékpáros azért mindig akad.- Hopp, az a Lada biztosan nem vette figyelembe a táblát, mert nagyon jön... Igen, igen nagyon jött, a sebességet regisztráló műszer digitális kijelzője 56 kilométeres sebességet mutat, és máris villan a Trafipax. Fotó készült, amihez ezúttal sem közben, sem utána nem járul bizonyára mosoly. A robotkazettán már ott az árulkodó kép, az időpont, a sebes­ség, és ennek alapján érkezik majd a büntetés is. Megközelítően negyven percig voltunk a mérőkocsi „vendégei”, ezalatt össze­sen öt autósról készült gyorshajtás miatt fénykép. Ha figyelembe vesszük az ez idő alatt áthaladt forgalmat, akkor még a tíz százalékot sem éri el azoknak a szá­ma, akik nem tartották be ezen az útsza­kaszon a KRESZ előírásait. Ez nem túl rossz arány, de talán az lenne az igazi, ha munkanélkülivé tennénk mi gépjárműve­zetők a Trafipaxot. Gyanítom, ez még egy ideig nem várható... A mérőkocsi mellett a többi csoport is végzi a rá szabott feladatok sorát, Tolna megye útjain tartanak közúti ellenőrzé­seket. Az okmányok vizsgálata rutinfel­adat, de megnézik azt is, honnan hová szállít a vállalat járműve anyagot, meg­vizsgálják az indexek, fényszórók műkö­dését, és odatartják a szondát is a jármű­vezetők elé. Aki biztos a dolgában, bátran bele is fújhat. Már messziről látszik, hogy egy Sim­son motor körül valami nem stimmel, mert a rendőr faggatja is a két „kuncsaf­tot". Rövid úton kiderül, hogy egy segéd­motorkerékpáron ketten ültek, a tetejé­ben még bukósisak sem volt egyikükön sem, annak ellenére, hogy a motorra csatolva egyet azért látni lehet. Azután az is kiderül, hogy nem is az vezette a mo­tort, akinek az a tulajdona, aki pedig ve­zette, az még jogosítvánnyal sem rendel­kezik. A tulajdonos, aki most vásárolta a motort, a barátját kérte meg arra, hogy menjen vele egy félreeső területre gya­korolni. Ennek a barátnak meg még a személyi igazolványa is elveszett, össze­Környezetünk védelme érdekében sen egy gyári belépő igazolta kilétét. Ennyi szabálysértés mintha egyszere kicsit sok­nak is tűnne. A rendőr gyorsan, precízen, udvariasan és rövid idő alatt intézkedik. Felhívja a szabálytalanságokra a fi­gyelmet, megjegyzi, hogy a hátul ülőt egy „maszek” lábtartó is segítette a motoron maradásban - pedig a rendszám nélküli motorokon ilyen nincs rendszeresítve - valamint a kipufogón ott van a cipő sar­kának ráégett, árulkodó nyoma. Ebből az is kitűnik, hogy az előző tulajdonos is használhatta hasonló módon a kismotor­ját, így annak nem először kellett két sze­mély súlyával megküszködnie. A megye másik részébe autózva ismét ellenőrzés közben találkoztunk egy cso­porttal. Neukirchner László őrmester ép­pen egy Polski Fiat mögött ténykedett, kezében egy kijelzömüszerrel. Azt ellen­őrizte, a gépkocsi kipufogójából mekko­ra mennyiségű és milyen összetételű gáz távozik a levegőbe.- Egy telepíthető típusú, Elkon NC 505-ös jelzésű környezetvédelmi mérő­műszerről van szó - ismertetett meg ben­nünket a lada csomagtartójára helyezett műszerrel. Alkalmas kettő és négyütemű járművek kipufogójából távozó gáz meny- nyiségének, összetételének valamint zaj­szintjének mérésére és ellenőrzésére. A műszer digitális kiírószerkezettel van el­látva, a mérések eredményei rögzíthe- tőek, és azokat papíron, két példányban ki is adja. Ezúttal a Polski Fiatot semmilyen elma­rasztalásban nem részesítette az okos kis műszer, mindent rendben talált. Még egy helyszínen megálltunk a 6-os fő köz­lekedési úton, ahol egy teherautó papír­jait is rendben találták, és a gépkocsive­zető is udvariasan tett eleget az intézke­dő rendőr kéréseinek. Kora délelőtt még egy kerékpárost figyeltünk meg, amint éppen a szondát fújta nagy igyekezettel, de az szerencsére sehogyan sem akart elszíneződni. Az őrjárat kevés renitens közlekedőt szűrt ki ellenőrzése során, ami mutatja azt, hogy a megye közútjain a járműveze­tők többsége ismeri és betartja a közle­kedés szabályait. SZABÓ SÁNDOR KAPFINGER ANDRÁS Kilenc hónap közúti baleseteiről Megyénkben 1986. szeptember vé­géig 358 személysérüléses közúti közle­kedési baleset történt, 17-tel kevesebb, mint egy évvel korábban, a csökkenés 4,5%-os. A forgalom résztvevőinek tehát javult a közlekedési fegyelme, ami önma­gában örvendetes tény volna, ha a bal­esetek kimenetelének alakulásáról szóló statisztikai adatok nem rontanák az álta­lános képet. Kilenc hónap alatt a tavalyi 26-tal szemben 30 halálos kimenetelű baleset fordult elő, amelyeknek következtében 37 ember vesztette életét, 9-cel több, mint egy évvel ezelőtt. A súlyos sérülés­sel végződött esetek aránya sem jobb. Amíg tavaly 164 balesetnél 203 személy sérült meg súlyosan, az idén 185-nél 227. Az emelkedés átlagosan több, mint 12%-os. Csupán a könnyű sérüléses balesetek alakulása javult jelentőseb­ben, mintegy 23%-kal. De a tragikus és súlyos következményekkel végződő or­szágúti szerencsétlenségek magas és állandóan növekvő számára figyelemmel nem lehet megnyugtató az sem, hogy az összes meghalt vagy megsérült szemé­lyek száma a bázis időszakhoz viszonyít­va az idén csaknem 8%-kal kevesebb volt. Az adatok ugyanis ennek ellenére arra engednek következtetni, hogy köz­útjainkon továbbra is akadnak olyanok sokan, akik az adott körülményektől füg­getlenül száguldoznak, s hajtanak végre hajmeresztő manővereket, amelyek szin­te törvényszerűen vezetnek mások sze­rencsétlenné tételéhez, emberéletek kioltásához. Szolgáljon ennek bizonyítására az a már hosszú évek óta állandósuló körül­mény, hogy a közlekedési balesetek többsége gyorshajtás következménye. Ez év első kilenc hónapjában a tavalyi 29%-ról 31,5%-ra emelkedett a relatív gyorshajtás miatti karambolok számará­nya. Rendszerint gyorshajtás következmé­nye a számtalan bal oldalra sodródás, majd árokba borulás, út menti szilárd tárggyal, vagy szembejövő járművel való ütközés is. Amíg figyelmetlen, gondatlan vezetés miatt kilenc hónap alatt csaknem 52%-kal kevesebb baleset történt megyénk útjain, mint egy évvel korábban, nincs jelentős ja­vulás az elsőbbség meg nem adása terén. Ellenkezőleg, az e szabályszegések miatt előfordult balesetek száma egy év alatt, ha csak 1%-kal is, de emelkedett. Ennél ked­vezőtlenebbül alakult a baleseti helyzet a szabálytalan irányváltoztatások, kanyaro­dások miatt. A tavalyi 8% 12%-ra emelke­dett. Gyakorlati tapasztalat, hogy amíg az előbb említett szabályszegések többségét veszélyes kockázatvállalás, túlzott önbiza­lom váltja ki a vezetőkből, az utóbbit leg­többször szabályismeret hiánya. Bár elő­fordult olyan eset is, hogy sötétedés után, lakott területen személyautóval irányjelzés nélkül akart a vezető megfordulni az úton, s emiatt ütközött össze segédmotor-kerék­párossal. Számottevő javulás a szabálytalan elő­zések miatti balesetek alakulásában sincs. Sokszor az a hiba, hogy az előírt feltételek meglétének mérlegelése nélkül kezdenek előzésbe, s azt csak elvétve hajtják végre a megengedett sebesség határán belül leg­gyakrabban a személygépkocsik, s a mo­torkerékpárok vezetői. A megfelelő követési távolság hiánya miatt havonta nő a sérüléses balesetek mennyisége. Sok járművezető még min­dig nem hajlandó tudomásul venni, hogy másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, hogy mögötte, annak hirte­len fékezése esetén is meg lehessen állni, s főleg azt nem, hogy az indokolatlan hirtelen fékezés tilalma sem ment fel senkit a helyes követési távolság megtartása alól, baleset esetén legfeljebb csak megoszlik a felelős­ség a két szabálytalankodó között. A baleseteknek 42%-a személygépko­csi-vezetők hibájából történt, a bázis idő­szakhoz mért javulás elenyésző, 4%-os. Néhány %-os javulás mutatkozik a teher­autók s autóbuszok vezetői által okozott baleseteknél is. Az egy nyomon haladó járművek veze­tőinek viszont tovább romlott a közleke­dési magatartása. Amíg a múlt év első ki­lenc hónapjában a baleseteknek 31 %- áért voltak felelősek, az idén már több, mint 35°/o-áért, főleg a kerékpárosok és a motorkerékpárosok, de nem maradtak mögöttük messze a segédmotorosok sem. A mezőgazdasági vontatók, lassú jár­művek vezetői hárommal több balesetet idéztek elő, mint a múlt évben, de az össz balesethez viszonyított részesedési ará­nyuk így sem számottevő. A gyalogosok okozta balesetek abszo­lút száma 3-mal kevesebb volt ugyan a tavalyinál, százalékos arányú csökkenés­ről azonban alig beszélhetünk. Elsősorban az a nyugtalanító, hogy az önhibájukból szerencsétlenül járt gyalogosok között ezúttal is sok volt a gyermek, s az idős korú. Az őszi, téli hónapok közlekedésbeni hely­zetüket csak nehezítik, nagyobb elővigyá­zatosságuk nélkül félő, hogy az eddigiek­nél is többen válnak közlekedési balesetek okozóivá, szenvedő alanyaivá. Életük, testi épségük megóvása tekintetében hatvá­nyozottan nő a járművezetők felelőssége is. A szeptember végéig bekövetkezett 358 balesetből 64-et ittas járművezetők okoz­tak. Tény, hogy a múlt évi 78-cal szemben mutatkozik javulás, de az nem lehet kielégí­tő, ha figyelembe vesszük, hogy minden ötödik-hatodik közúti szerencsétlenség ezúttal is az alkoholos befolyásoltság rová­sára írható. További javulást a törvény szi­gora mellett csak az egész társadalom még szorosabb összefogásától várhatunk. Ez az összefogás egyébként záloga megyénk biztonságos és zavartalan közúti közleke­dése egészének is. „Kutyavilág” az utakon Irigyelhetjük a Budán lakókat, ha igaz a szólásmondás, ami szerint ott csak egy­szer volt kutyavásár. Tolna megye településeinek utcáiban ugyanis a gazdátlanul csavargó ebek na­ponta rendeznek háborítatlanul még lakodalmat is és ami már nem tűr tréfálkozást, egyre többször történik miattuk közlekedési baleset is. A múlt hónapban pl. csak­nem minden héten előfordult ilyen eset. Szeptember 6-án Pakson a Szérűs u. 2. sz. ház előtt segédmotoros nő elé ugrott kutya, a jármű felborult, s vezetője könnyebben megsérült. 9-én Madocsán a Fő u. 1. sz. ház előtt egy utast is szállító motorkerékpáros esett keresztül úttesten ténfer­gő kutyán. Vezető, utas egyaránt megsérült. 22-én Bonyhádon az Árpád u. 6. sz. épület közelében kerékpározó nő zuhant biciklijéről kutya miatt az úttestre, s olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy néhány nap múltán a kórházban meghalt. Szerencsésebb kimenetelűek általában az olyan esetek, amikor személyautó ke­rekei alá kerülnek kutyák, mert ilyenkor a gépkocsiban ülők testi épsége ritkán, leg­többször csupán a tulajdonos pénztárcája kerül „veszélybe” a gázolás közben jár­művén keletkezett kár nagyságától függő mértékben. De a teherautók gázolta, úton-útfélen hagyott, összeroncsolt, véres kutya tetemek sem tartoznak a iegeszté- tikusabb látványok közé. „Veszélyeztetés kutyával” cím alatt az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet I. fejezet 13. paragrafus (1) bekezdése egyebek mellett az alábbiakat tartalmazza: „Aki kutyáját a) kóborolni hagyja, vagy a város belterületén felügyelet nélkül bocsájtja utcára, vagy nem pórázon vezeti... ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható... (3). Aki az (1). bekezdésben meghatározott magatartással másnak nyolc napon belül gyógyuló sérülését okozza, háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújt­ható. ” Természetesen súlyos sérülést, vagy halált okozó, ilyen természetű cselekmé­nyek sem szabálysértésnek, hanem bűncselekménynek minősülnek már és a bíró­ság kiszabta büntetések is szigorúbbak. Tekintve, hogy a lakott területeken kóborló ebek többsége nem gazdátlan, csak gondatlanul szabadjára engedett, oktalan jószág, a felelősség elsősorban a sem ember-, sem állatszeretet terén nem jeleskedő ebtartókat terheli, s ha bajt okozó kutyájuk esetleg hurokra kerül, a következményekért csak önmagukat hibáztathat­ják. PIÁCSEK GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents