Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-01 / 205. szám
^NÉPÚJSÁG 1986. szeptember 1. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Sxikizírd, Postafiók: 71 Mennyi segítségre lehet számítani az OTP-től? Egy tervezgető házaspár arra ikért választ, hogyha egy házaspár három kiskorú gyerekkel falusi házat szeretne vásárolni, hány százaléknak kell ahhoz meglenni a lakás teljes árához, az OTP-től pnennyi segítségre lehet számítani? A gyerekek után jár-e nekik is kedvezmény, vagy csak annak, aki panellakást vásárol? Az Országos Takarékpénztár Tolna Megyei Igazgatóságától a következő választ kaptuk a kérdésekre: — A nem állalmi tulajdonban lévő lakóingatlanok (lakások, családi házak) vásárlásához megfelelő fizetőképességgel rendelkezők részére maximum a vételár 75 százalékáig, legfeljebb 10 éves lejáratra bankkölcsön nyújtható. A bankkölcsön kamata 100 ezer forintig 8 százalékos, afeletti kölcsön esetében még terhesebb. A 3 gyermek utáni kedvezményt magánforgalomban történő házvásárlásnál nem lehet elszámolni. — A szociálpolitikai kedvezmény .csak új lakás építésekor, vásárlásakor vagy szervezett forgalomban történő lakásvásárláskor nyújtható, mely 3 gyermek esetén 230 ezer forint. — A tervezgető .házaspárnak javasoljuk, hogy problémájával személyesen keresse fel a helyi tanácsot, vagy az illetékes takaréfepénztár-fió- kot, ahol körülményeik ismeretében részletesen megtárgyalhatják a továboi lehetőségeket is. Megoldódik-e a probléma? Horváth Margit szekszárdi olvasónk írta, hogy „A Muskotály utca ;— ahol 11 család lakik családi házakban, illetve sorházakban — szeméttárolásával, illetve szállításával .merültek fel gondok. A szeméttároló kukák az utca éleién egy tanya .mellett vannak elhelyezve. A tulajdonos többször sérelmezte, hogy k kukákkal gyakran leverik a vakolatot, valamint, hogy az épület köré dobált szemét (gaz, levágott gallyak stb.) ronja az (épület állagát, nem beszélve arról, hogy a felhalmozott szefmét rontja a kilátást a kikanyarodó autóknak. A családi házak körüli körülmények lehetővé tennék, hogy jminden család a maga portáján helyezze el a maga szeméttárolóját. Az út burkolata szilárd, méretei is Iehetévé tennék, hogy a kukásautó bejöjjön a szemétért. Kérdésem: „Miért nem tudja, vagy nem akarja a VGV ebben az utcában azt megoldani, ami a másik utcában nem jelent problémát?” A Városgazdálkodási vállalat igazgatója, Orbán György válaszolt: — A Muskotály utca zsákutca és annyira szűk, hogy abban a nagyméretű szemétszállító tehergépkocsi nem tud megfordulni, illetve biztonságosan közlekedni. A lakókat a szemétszállítási szerződés megkötésekor (1979- ben) tájékoztattuk arról, hogy csak abban az esetben tudunk a szemétszállítási szolgáltatás teljesítésére vállalkozni, ha gyűjtőedényeiket úgy helyezik el az ultcán, hogy azt a gyűjtőkocsi akadálytalanul meg tudja közelíteni. A lakók ákkor ezt a feltételt elfogadták és közös megegyezéssel az utca elején lévő tanya melletti területet jelöltük kl a kukák tárolására. — Időközben egyre szűkült a rendelkezésre álló terület, ezért 1985-ben kértük az utca lakóit, hogy a sok kuka helyett inkább vásároljanak közösen 1 darab 1,1 köbméteres tárolóedényt, mellyel a teljes utca szemétgyűjtése megoldható és lényegesen kisebb helyet foglal, mint a 11 darab 110 1-es kuka. Javaslatunkkal a lakók többsége egyetértett, de az új gyűjtőedényt ez ideig nem szerezték be. — A panaszbejelentést követően ismét felkerestük a lakókat, akik az 1,1 köbméteres edény alkalmazására vonatkozó javaslatunkat elfogadják és ígéretet tettek az új edény beszerzésére (a szeméttároló a lakók tulajdona), így várható, hogy olvasójuk által felvetett problémák egyike rövid időn belül megoldódik. — Olvasójuk sérelmezte, hogy „...az épület köré dobált szemét (gaz, levágott gallyak, stb.) rontják az épület állagát. Nem beszélve arról, hogy a felhalmozott szemét rontja a kilátást a kikanyarodó autóknak.” A gaz, a levágott gallyak és az egyéb előkerül hulladékok elszállítása a városi tanácstól kapott megbízás alapján havonta egy alkalommal, a Muskotály utcából minden hónap negyedik hetében történik. Az ilyen jellegű hulladékok összegyűjtése és átmeneti tárolása annak a feladata, akinek az ingatlanán vagy annak környékén a 2,1984. (II. 23.) számú, köztisztaságról szóló tanács- rendelet szerint családi házak esetében 8 méteren belül) a hulladék képződik. Vállalatunk csupán a halmokra rakott előkerti hulladék havonta egyszeri elszállítását végzi. A fentiekből kitűnik, hogy a jelzett probléma megoldása az utca lakóinak feladata, hiszen közvetlen környezőtök tisztántartásáért ők az elsőszámú felelősök. Jogos volt-e a gyermekápolási táppénz igénye? Egy nagyszékelyi olvasónk 1977. július 19-én született gyermekét egy délutáni órában körzeti orvoshoz vitte magas lázzal, csúnya köhögéssel. Az orvos a gyermeket megfelelő gyógyszerrel ellátta, a táppénzes ellátást viszont visszautasította azzal, hogy a gyermek nyári szünetben van, közösségbe úgy sem megy, erre ,az időre nem ján táppénz. De végül is-némi vita u*án kérésének eleget tett. Azt kérdezte, hogy valóban indokolatlanul kérte-e gyermeke ellátásához a táppénzt? A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója, Nagy Zoltán küldte meg a választ. — A jelenleg hatályos társadalombiztosítási jogszabályok 10 éven aluli beteg gyermek ápolása esetére biztosítanak meghatározott idejű táppénzre vételi lehetőséget, ha az igénylő egyébként rendelkezik a táppénzre jogosultság feltételeivel. — Az illetékes kezelőorvos feladata annak eldöntése, hogy a gyermek állapota szükségessé teszi-e az ápolást. Amennyiben, az szükséges. a táppénzre vételiek akadálya nincs. A jogszabályok a gyermekápolási táppénz .kiutalása orvosi feltételeként csak a gyermek betegségét, ápolásra szorultságát határozzák meg. Így a gyermekintézmények műkő. désének szünetelése .idején is kiutalható gyermekápolási táppénz, ha annak orvosi feltételei adottak. Telefonszámunk : 16-211 Ml VÁLASZOLUNK —— Ez alkalommal $ úgy an nem új jógii szabályokról adunk tájékoztatást, de mert a Magyar f:"': ■* Közlöny idei 32. számban egységes szerkezetbe foglalva jelent meg a szabálysértésekről szóló törvény és az egyes szabály- sértésekről szóló kormány- rendelet, indokoltnak tartjuk e jogszabályok egyes — nem, vagy nem megfelelően ismert — rendelkezéseire ehelyütt is felhívni a figyelmet. A csendháborításról szóló rendelkezés szerint „Aki lakott területen, az ott levő épületben vagy az ahhoz tartozó telken, továbbá tömeg- közlekedési eszközön indokolatlanul olyan zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát zavarja, továbbá tiltott helyen zajkeltő tevékenységet folytat, háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” Téves tehát egy olyan „csendrendeletre” való hivatkozás, amely szerint csak este 10 óra után követhető el a csendháborítás szabály- sértése. Jó tudni azt is, hogy e szabálysértés elkövetőjével szemben a rendőrség, a tanács részéről eljáró és erre felhatalmazott személy, a közterület-felügyelő helyszíni bírságot szabhat ki. Ismert az a szabály, mely szerint tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részére nyilvános helyen szeszes ital nem rendelhető, nem szolgálható ki, kevéssé ismert azonban, hogy: „Aki tizenhatodik életévét be nem töltött személynek vendéglátó üzemben való tartózkodásra vonatkozó szabályokat megszegi, háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” A tanévnyitásra tekintettel hívjuk fel a figyelmet arra. hogy: „Az a gondviselő, a) aki a gondozása alá tartozó .gyerlmeket kellő időben nem íratja be az iskolába, vagy b) akinek a hibájából u gyermek ugyanabban a tanévben másodízben vagy ennél többször igazolatlanul elmulasztotta az iskolai oktatást, ötezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” A bejáró tanulók és ingázó dolgozók figyelmét hívjuk fel arm a szabályra, amely szerint: „Aki tömegközlekedési eszközt gondatlanul megrongál, háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható”, a szándékos rongálás természetesen más és súlyosabb elbírálás alá esik. A közelgő szüretre is gondolva idézzük a törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint: „Aki nyilvános helyen megbotránkoztató részeg állapotban jelenik meg, háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható”, aki pedig „olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra. hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, elzárással vagy ötezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” Bizonyára nem lenne felesleges felhívni a figyelmei számos más olyan magatartásokra is, amely szabály- sértést képez és ennek megfelelően következményekkel jár, a terjedelem korlátáira figyelemmel azonban erre nincs lehetőség. Ezért csupán még annyit rögzítünk, hogy a szabálysértés elkövetőjével azonos felelősséggel tartozik, aki mást a szabálysértés elkövetésére szándékosan rábír, úgyszintén az is, aki másnak a szabály- sértés elkövetéséhez segítséget nyújt. Végül pedig tudni kell: „A jogszabály nem ismerése a felelősség alól neim mentesít, kivéve ha a tévedésre az elkövetőnek alapos oka volt.” Dr. Deák Konrád a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Dédapáink wíg kedélye Beíratás egy falusi iskolába. (Szobonya Mihály rajza) Szeptember elején ugyan mi másról lehetne mesélni, mint a hajdani iskolai gondokról, főleg akkor, ha úgy érezzük, ezek az egykori történetek nem is mindig veszítik el időszerűségüket. A Tolnavármegye 1891. szeptember 27-i számában például ezeket írja egy korabeli atya: „Az édesapám nem volt tanító, s így nagyon egészséges nevelési módszert hagyott rám: kipuhatolni a gyermek hajlamát és úgy adni iskolába. Ezt cselekszem én! Egyik fiamnak pompás tenorhangja van, de szó, ami szó, nagy gazember. Mivel azonban az utóbbi kellék nem éppen szükséges az operaénekesnek, jobb erkölcsöt tanulni beadtam a belvárosi iskolába. Az öreg R. bácsi keze alatt aztán nem tesz egyebet, mint örökösen imádkozik és énekel. A másik fiam nem ette valami nagy kanállal a tudományt, van tehát kilátás, hogy még miniszter is lehet, s a számtanból különösen gyenge (úgy látszik, hogy pénzügyminiszterségre van hajlama a kölöknek), odaadtam hát a zsidó iskolába, ha itt se tanulja meg a két- szer-kettót, akkor sehol. A harmadik félénk, bátortalan, hadd tanuljon egy kis harczi- asságot a kálomistáknál! (Mán az első nap beverte két öccsének az orrát!) A negyediknek sétákat rendelt az orvos, beírattam ezért a báta- széki-utezai iskolába, ha akarja, akár athletává képezheti magát, amíg oda naponta kikutyagol. S nekem még csak költségembe sem kerül, mint sok apának az athleti- kai klub! Az ötödikről irtózik a latiin nyelv. Gál barátom ugyan azt mondja, hogy megfordítva van a dolog. De hát az mindegy! Ezer szerencse, hogy Trefort kitalálta a polgári iskoláit. Három óvodába járó kis gyermekem marad meg. Kettő közülük iker. Elfelezem őket. Egyiket a régi óvodába küldöm, a másikat az újba. A harmadikkal azonban kitartó vagyok, állandóan az újvárosi óvodába járatom, mert Mikó plébános úrral bámulatos tehetséget fedeztünk fel benne az Arisz- ton-verkli forgatásához... Az én megrendítő szerencsétlenségem: nyolez gyerek, kik mindannyian más felé járnak iskolába”. Nem beszéltem ugyan orvosokkal, s így nem tudom, kiknek rendeltek hosszabb- rövidebb sétát, de azt tudom, sokan csatlakoztak a mai napon az „ismerd meg városodat” mozgalomhoz, mert iskolai láberősítő gyakorlataik átívelik az egész megyeszékhelyt. Viszont mindez már nem megy olyan fejetlenül, mint az imént idézett cikk idején: a bölcs atyának nem kell törnie fejét azon, hova adja fiát, megtették helyette mások. Különben is ez a nap (szeptember 1.) a régi szólásnak is örök emléket állít. Az ugyanis így hangzik: Eszi, nem eszi, nem kap mást. A mai névnap pedig tömören annyit mond: Egyed. Száz esztendeje nem evésre, hanem ivásra biztatták az egyik község lakóit a Tolnamegyei Közlöny szeptember 16-i számában. „Ember a törkőben. Sajátságos gyógymódról kerig a hír, melyet egy vidéki város regalebérlő- je (vagyis, akinek, joga van szeszt főzetni és árulni) alkalmazott. Nevezett bérlőnél ugyanis a pénzügyőri közegek vizsgálatot eszközöltek, melynek befejezése után a kazán lecsinálása (lezárása) következett volna, de ez ellen a bérlő határozottan tiltakozott, s midőn ezen vonakodás okának előadására ismételten felhívatott, vontatottan megjegyezte, hogy öcs- cse a törkőben van. A vizsgálat azután kiderítette, hogy a törkőben ruha nélkül, nyakig beásott öccs olynemű betegségben szenvedett, mely folytonos viszketegséggel szokott járni s ezen baj ellen alkalmaztatott a törkő-gyógy- mód. Jó ítvágyat kívánunk az égető pálinkához!” Az ügy folytatása nem sokáig váratott magára, két hét múlva az újság a következőt adta hírül: „Ember a törkőben felirattal közöltük lapunk 38. számában azon esetet, hogy megyénk egyik nagyobb községében a regále-ibérlő öccse törköly-fürdőt vett... Mi ugyan jó itvágyat kívántunk a derék községbeliekmek, de úgy látszik, hatálytalanul, mert azon eset óta nem isz- szák a lakosok az ott gyártott pálinkát, hanem a szomszédos községekből hordják reggeli szórajuk kielégítésére a törköliezét”. Sajnos, nem tudóm manapság mit lehetne elterjeszteni széles e házában a szeszes italokról, mert azt már mindenki tudja, hogy a szesz méreg. Csakhogy néhányan hozzáteszik : méreg-drága. Ilyen bölcsességeket azonban nemcsak az italról, hanem a nőkről is híresz,teltek, amint arra jó példa a Tolna- vármegye 1892. szeptember 4-i száma. „A nőkről. Malmon, órán és asszonyon mindig ak'ad valami javítani való. A nők olyanok, mint a szenvedélyek, folyton panaszoljuk, de azért mindig visszatérünk hozzájuk. Kérdezd meg az asszonyokat, kit tartanák boldognak és akkor megtudod, hogy miben keresi az asszony a szellemet. A toilette (az öltözet) a nőhöz írt előszó, néha azonban az egész mű. Két nő barátsága mindig szövetség egy harmadik ellen. A nőnek mindig támaszra van szüksége, mihelyt azonban két támasza van elbukik. Senki sem olyan udvariatlan a nőnem iránt, mint ez önmaga iránt. A nő, ha mégoly szép és jó is, soha sem tudja, hogy mennyit ér; elvárja, hogy mások mondják meg neki. Mikor a nő szíve kihűlt, a feje meggyógyult.” Ha esett szó italról, nőről, okvetlenül meg kell emlékeznünk egy harmadik szenvedélyről is, a kábítószerről. Persze nem a drogokról, hanem arról a szabadon használható eszközről, amit Kálmán Dezső Personiánismus címmel figurázott ki kereken kilencven esztendeje a fenti újság 37. számában: „Sehol széles a világon nincs annyi tarka-barka beszédű ember, mint nálunk... Vannak emberek, akik a legegyszerűbb dolgot is olyan kifordított bundájú Stylusban adják elő, hogy megáll az ember esze, s el nem tudja gondolni, honnét veszik, kitől tanulják ezt a rémséges tudományt. A néphumor personiás embernek nevezi az ilyeneket. Ezek aztán állandó rémei a főszolgabírói, járásibírói hivataloknak, otthon meg a papnak, jegyzőnek, tanítónak. Az sz-b-i árvák atyja egy árva fiú ügyében ekképp figyelmeztette a községi jegyzőt: — Az holott hozzá, hogy édes jegyző uram, ezen árva gyermek még csak nyolc esztendős lévén, nem tudja a léteit oda szorítani, hogy a maga emberségéből megéljen, kellene tehát egy olyan észjárást kitüntetni, amely a felvilágosultsági egyensúlyt ne kompromittálná. — Ne arról beszéljénk most Zsinkó bácsi — viszonzá a jegyző — hanem azt mondja meg nekem, hogy hol vakult meg az a kese ló, amely miatt most kegyelmed bajiba keveredett. Legcélszerűbben énnálam. — És most hol van? — Jelenleg a múlt héten a Somogyi uram száraz malmában kedweltette magát. (...) Personiás emberrel történt meg az hogy borozás közben vitatkozásba keveredvén a szőlő- szomszédjával, ölre mentek, hajba kaptak, s törvény elé kerültek. — Ugyan nem res- telik magukat — szólt a törvény embere feddőleg — micsoda szégyen az, hogy két ilyen megállapodott korú ember holmi csekélység miatt összeverekedik. — Nagy igazság van a törvényi nyilatkozásban — válaszolt az atyafi —, de hát ki tehet arról, hogy a bor föllebbezi az emberben a gondolatot. — Hallgasson kéé komám uram — mordul odá a helybenhagyott szomszéd — Az okos emberről vág zaj és öröm között megmarad az észnek az ő nyilvá- nosságos fenntartása”. Szüret közeledvén, mit tehetünk egyebet, reméljük, hogy ez utóbbi personiás embernek igaza lesz, ha magyarán szólva is, ezen az őszön. Dr. Töttős Gábor