Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-30 / 230. szám
/ . • ■■■ - ■ H • AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXXVI. évfolyam, 230. szám. ÁRA: 1,80 Ft BÁBOLNAI NAPOK *80. (3. old.) A SZEKSZÁRDI mise ŐSBEMUTATÓJA (4. old.) HONISMERETI pAlyAzat (5. old.) TOLNA MEGYEI SIKEREK (6. old.) KIVÁLÓ HATÁRŐR RAJ TAMÁSIBAN (5. old.) 1986. szeptember 30., kedd. Foglalkozasd — nyugdíjas ? ! Napjainkban sajnos nem ritkaság, hogy tapintatlanul, türelmetlenül bánnak az idősebbekkel a hivatalokban, orvosi rendelőkben, de másutt is, amire ők a dolog természeténél fogva gyakrabban rászorulnak. Bántó az a szemlélet, hogy a nyugdíjas várjon: ráér, „nincs semmi dolga”, „amúgy sem csinál semmit”. Talán formaságnak tűnik, de a nyugdíjasokkal szembeni ilyen bánásmódban, véleményem szerint, szerepet játszik a „nyugdíjas” megjelölés is. Vajon az, aki nyugalomba vonult, az most már megszűnt bármi lenni? A tanár többé nem tanár, a villanyszerelő nem villanyszerelő, mindketten — akárcsak a nyugalomba vonult orvos, lakatos, mérnök vagy miniszter — most már mind egyformán nyugdíjasok? Kíülöinös. Hát talán elfelejti az ember azt, amit tudott, azon a napon, amelyen nyugdíjba vonul? A lakatos — aki nem jár be a gyábba — már nem tud megjavítani egy gépet? A tanár — aki nem tanít az iskolában, mint korábban — nem tud megmagyarázni valamit egy gyereknek vagy akár felnőttnek? Az orvos — ha már nem megy naponta a rendelőbe vagy a kórházba — nem tud segíteni, ha történetesen az utcán eszméletlenül fekvő emberre bukkan ? Ezek a kérdések olyanok, .amelyeket a retorikában szónoki kérdésnek neveznek, vagyis amelyekben eleve benne van a válasz. Ez pedig: nem! A „nyugdíjas”, ha nem is maradt az aki volt, de megmaradt annak, ami volt. Kézenfekvő az ellenvetés, hogy vajon a nem dolgozók közt is fenn akarjuk-e hát tartani a különbségeket, amelyek megvoltak köztük életük munkás szakaszában? Aki így érvel, az csak arról, tesz tanúbizonyságot, hogy nem érti az egyenlőség fogalmát. Ez ugyanis a szocializmusban sem jelent egyformaságot. Mindnyájan egyenlőek és egyenjogúak vagyunk — ám nem egyforma az, amit a társadalomnak nyújtunk, és ez az ember igazi mércéje a társadalomban. A beosztást, képzettséget kifejező szavak, tehát az is, hogy valaki szakmunkás-e vagy mérnök, tisztviselő vagy igazgató, esetleg orvos — és sorolhatnám vég nélkül a példákat —, nos, ezek nem egyenlőtlenséget fejeznek ki, ami ellen valóban okkal ágaskodik az ember igazságérzete, hanem azt, hogy az illetőre milyen munkát bíztak „aktív” korában, illetve milyen képesítést, tudást volt képes megszerezni magának. Azt pedig, hogy ez különböző embereknél más és más, nemhogy nem ítélhetjük el: ez nagyon is szükséges működtetője a társadalomnak. Nem kerülgetem a kását, és kimondom, mi az, amit a bevezetőben formaságnak nevezett „nyugdíjas” kifejezéssel kapcsolatban javasolnék, mégpedig azzal a céllal és abban a reményben, hogy ez a változtatás hozzájárulhat egy egészségesebb, emberségesebb szemlélet kialakításához is. A javaslat ennyi: aki nyugállományba megy — vagyis a jövőben nem korábbi munkahelyétől kapja a fizetését, hanem a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól —, az nem veszíti el foglalkozása, beosztása megjelölését, hanem még kap hozzá valamit — egy „ny” betűt. Tehát a lakatos és a művezető, a tanár és a műszerész, az orvos és az igazgató, de akár egy egyetemi tanár vagy a miniszter „foglalkozása” ne legyen többé „nyugdíjas”, hanem ny. művezető, ny. lakatos, ny. tanár és így tovább. Vagyis ne arra helyezzük a hangsúlyt, hogy valaki munkaviszonyban végzi-e munkáját, vagy csak alkalmanként, netán egyáltalában nem, mert kora, egészsége nem engedi meg neki, vagy — uram bocsá’ nem akarja — (amihez joga van), hanem ha éppen megkérdezzük a mesterségét, akkor azt mondjuk, amit tanult, amit elért. (Az már persze más kérdés, hogy miért kell minduntalan megkérdezni az emberektől, hogy mi a foglalkozásuk; és éppen az egészségügyi ellátásiban, azon túl, ha foglalkozási ártalomra gyanakszik az orvos.) „Mi volt a foglalkozásuk” — írtam majdnem, de nem írtam le, mert éppen ez ellen lázadok minden gondolatommal, minden érzésemmel: hogy embereket „leírjanak”, hogy „volt”-tá tegyék őket, mert már nem dolgoznak teljes munkaidőben. Olvastam egyszer egy közgazdasági tanulmányt arról, hogy a nyugdíjas — szemben a közfelfogássá] — nem azt „kapja vissza”, amit élete aktív éveiben megtermelt, hiszen azt a társadalom akkor felhasználta; elfogyasztotta, nem rakta félre. Tudom, hogy a tudós szerzőnek voltaképpen igaza volt. Mégsem vagyok képes elfogadni azt a látásmódot, hogy aki már nem dolgozik, az a társadalom eltartott tagja, majdhogynem élősdi, here aki csak fogyaszt. Nem, ezt az embertelen szemléletet egy pillanatig sem szabad elfogadni, és éppen most, amikor társadalmunknak húsz százaléka nyugdíjas (és ez az arány még növekedni is fog) — éppen most kell érvekkel, ész- és érzelmi érvekkel, de adminisztratív intézkedésekkel is szermbeszáll- nunk minden megnyilvánulásával ! Talán apróság ebből a szempontból ez a minden hivatalos iratnál alkalmazandó írásmóid, amit a foglalkozás előtt álló „ny” jelent, de kifejezné azt, hogy társadalmunk, államunk intézkedései mellett a közvélemény sem hajlandó. eltűrni a nyugalomba, sokszor tevékeny nyugalomba vonult emberek másodrendű állampolgárként való kezelését. Az emberi egyenlőség védelme, megvalósítása és kiteljesedése követeli ezt tőlünk. P. G.P Lázár György Belgiumban Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Lázár György, a Minisztertanács elnöke Wilfried Martens belga miniszterelnök meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Belgiumba utazott. Útjára elkísérte felesége. Kíséretének tagjai: Bányász .Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Szabó Imre ipari, Török István külkereskedelmi államtitkár, Kovács László külügyminiszter-helyettes, valamint Németh József, hazánk brüsszeli nagykövete, aki a belga fővárosban csatlakozott a kísérethez. Lázár György búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Maróthy László miniszterelnök-helyettes és Horn Gyula külügyi államtitkár. ©tt volt Pierre Schmidt, a Belga Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Hétfő délelőtt Brüsszelbe érkezett Lázár György és felesége, valamint a magyar miniszterelnök kíséretében lévő személyek. A magyar kormányfőt és a küldöttséget Brüsszel repülőterén Gróf Vilain nagykövet, a külügyminisztérium protokollfőnöke fogadta, és innen a szálláshelyre, a Sfcuyvenberg-kastélyba kísérte. A belgiumi hivatalos látogatáson levő Lázár György miniszterelnök és kísérete 14 óra 45 perckor a Stuy- venberg-kastélyból, szálláshelyéről az Egmont-palotába érkezett. A magyar és a belga nemzeti zászlókkal fellobogózott díszudvaron a magyar kormányfőt vendéglátója, Wilfried Martens miniszterelnök fogadta és köszöntötte. A fogadáson jelen volt Leo Tindemans külügyminiszter. Willy Tilemans budapesti belga nagykövet, a külügy- és a külkereskedelmi minisztérium, valamint a miniszterelnöki kabinet több vezető tisztviselője, továbbá Brüsszel és Brabant tartomány több polgári és katonai vezetője. Mindjárt a fogadást követően megkezdődtek a hivatalos magyar—belga tárgyalások. Lázár György és Wilfried Martens előbb mintegy félórás 'négyszemközti eszmecserét folytatott, majd — a tárgyalások egyik eredményeként is — a két kormányfő jelenlétében aláírták azt a jegyzőkönyvet, amelyik a Magyar Népköztársaság és a Belga—Luxemburgi Gazdasági Unió közötti gazdasági, ipari és műszaki együttműködés fejlesztéséről 1975-ben kötött egyezmény hatályát hosszabbítja meg újabb tíz évvel. A tárgyalásoknak megkülönböztető fontosságot kölcsönöz már maga az a tény is, hogy Lázár György személyében magyar miniszter- elnök felszabadulásunk óta első ízben tesz látogatást a Belga Királyságban. A két kormányfő kedvező légkörben ülhetett tárgyalóasztalhoz, hiszen mindkét részről már több ízben kinyilvánították : a magyar—.belga kapcsolatok problémamentesek, a két eltérő társadalmi rendszerű ország viszonyát nem terhelik zavaró tényezőik. Sarlós István az NSZK-ban Hétfőn Münchenibe, az NSZK Bajorország tartományának fővárosába érkezett az a magyar parlamenti küldöttség, amely Sarlós Istvánnak, az Országgyűlés elnökének vezetésével a Szövetségi Gyűlés (Bundestag) meghívására látogatást tesz az NSZK-ban. A tsz-szövetség elnökségi ülése Tegnap délelőtt ülést tartott a Tolna Megyei Mező- gazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöksége. Első napirendként elfogadta a Horváth József titkár által előterjesztett jelentést a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról. Ezután — Lakos József elnök előterjesztése alapján megvitatta és elfogadta — a TOT kongresszusi irányelveiről, valamint a szövetség ötéves tevékenységéről szóló beszámolót, A továbbiakban megválasztották a tisztújító küldöttközgyűlés munkabizottságait, majd döntött a testület arról, hogy kiket javasol TQT-tagnak, kongresszusi küldöttnek és meghívottnak. A fegyveres erők tagjainak köszöntése Kitüntetések, előléptetések A fegyveres erők napja alkalmából la Parlament kupolacsarnokában Ünnepségét rendezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki 'Tanácsa és a Minisztertanács. Az ünnepségen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese, Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának (első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Horváth István, az MSZMP KB titkára, Czinege Lajos miniszterelnök-helyettes, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Petrovszki István és Varga Péter, az MSZMP KB osztályvezetői, Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, Kamara János belügyminiszter, valamint Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka. Pontban 12 órakor kürtszó harsant b kupolateremben, Elkán Károly vezérőrnagy, a Budapesti Helyőrség parancsnoka jelentést tett Losonczi Pálnak, aki ezután ünnepi beszédet mondott, majd kinevező okiratokat és kitüntetéseket adott át. A fegyveres erők napja alkalmából Péter Szigfrid, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának első titkára fogadást adott megyénk fegyveres testületéinek vezetői részére. A fogadáson köszöntötte a vezetőkön keresztül megyénk katonáit, rendőreit és műnk ás őreit, továbbra is erőt, egészséget kívánva szolgálatuk teljesítéséhez, valamint kitüntetéseket adott át. A honvédelmi felkészülés érdekében, a honvédelmi bizottságokban, az államigazgatási és társadalmi szervezetekben több éven keresztül végzett kiemelkedő tevékenységük elismeréseként — a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát nyújtotta át az első titkár Kirizsán Istvánnak, a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát Máyer Jánosáénak. A Szolgálati Érdemérem tizenöt év után járó fokozatát kapta Oláh László, Topp József a Honvédelmi Érdemérem tíz év után adható fokozatát kapta. * Az ünnep alkalmából a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság személyi állományából a következők részesültek kitüntetésben: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Vörös Csillag Érdemrenddel tüntette ki dr. Farkas Miklós ezredest, és ezredesié nevezte ki Eigner György alezredest. A belügyminiszter a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával1 tüntette ki Kovács János századost. A belügyminiszter soron k'vül előléptette alezredessé: Gahó István, Szili Lajos és Tóth Albert őrnagyot, őrnaggyá pedig Virág József századost. Katonák a gyárban Az MMG Automatika Művek Szekszárdi Műszergyára először 1967-ben, majd 1985-tben csapatzászlót adományozott a Budai Nagy Antal laktanyának. A közel két évtizedes együttműködés során jó kapcsolat alakult ki a laktanya személyi állománya és a gyár kollektívája között. A fegyveres erők napja alkalmából Szikora Mihály őrnagy, parancsnok vezetésével a gyárba látogatott az alakulat tisztjeinek és sorállományú katonáinak egy csoportja. A vendégeket Horváth Endre gyárigazgató köszöntötte. A katonák gyárlátogatáson vettek részt Krizsán István átveszi a kitüntetést
