Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

* Képújság t#*e. *w*o»ember 21. Voit egyizer egy vadászkastély Kél beszélgetés Miklésvárról Vannak, olyan események az emberi közösségek, falvak, városok életében, amelyek jelentésüknél fogva kisebb súllyal kerülnek a megmé­retés serpenyőjébe. Egy is­kola építése társadalmi szem­pontból fontosabb, mint pél­dául egy vadászkastélyé, ám az építkezés körülményei, a tervek megszületése mindig is foglalkoztatta a közvéle­ményt. Két beszélgetés szűk­re szabott idejéből idézzünk néhány pillanatot, melyek a tamási Mi'klósvári-kastéiy múltjába és jövőjébe vezet­nék. íme: Az egyik Tamásiban Deák Istvánná, a 2. számú általános iskola igazgatóhelyettese, dr. Vára- di János nyugalmazott főor­vos és Büki László, a Gyu- laji Erdő- és Vadgazdaság vadászati igazgatóhelyettese kalauzol a Miklósvári-kas- tély fellelhető Írásos emlékei között. Mind a három ember jellemzője, hogy szeretettel és szenvedéllyel kutatnak a város helytörténetében. Ma már büszkén mutatják fel kincseiket, azokat a doku­mentumokat, melyek adalé­kok. a város jellegzetes épü­letének életéből. Farkas Pál, Szabadi Antal, vagy gróf Festetics Leó múlt századbe­li feljegyzései között búvár­kodva megismerhetjük a kas­tély születésének körülmé­nyeit. Ezekből tudhatjuk, hogy; „1775-ben jött első ízben Esz- terlházy Miklós herceg — a fényes — Tamásiba. Itt va­dászott ...” A kastély az 1777—78-as években épült. Nevét — az építtetőről, Mik­lós hercegről kapta —, ami» a francia, angol vadászni szerető társaságok körében ismerősként csengett. Érde­mes idézni Festetics Leó jegyzeteiből az 1820-as évek nagy vadászataira vonatkozó fejezeteket: „E vadászatokra, melyek Ozorai vadászatok neve alatt voltak ismeretesek, a vendéghez utalt légyott nem Ozorára, hanem Miklós- várra, a hercegnek egy kis vadászkastélyába szólott, mely Ozorához sebesjárást, másfél órányi távolságra, s a Koppány mocsárnak jobb oldalán emelkedő dombon fekszik. Menet az út Tamá­si«, az erdészi főhiivatal székhelyén vezet keresztül, hol a főerdőmester lakiháza alatt, a Koppányon át veze­tő hídon elhaladva, s jobb­ra egy sűrű hársfasornaik fordulva, a dombháton fel, elérheti Miklósvárt. A vadászkastélynak hom­lokzata emeletre, a többi négyszeg pedig földszintre van építve. Az emeleten la­kott a herceg, s a netalán ott mulató legelőkelőbb barátai. Ott volt a társalgási terem is. A földszintnek jobb szár­nyában voltak a vendégszo­bák, a bal szárnyában pedig a nagy ebédlő és a szolgálati személyzet egy részének la­kai. A vendégszobák szokat­lan nagyságúak voltak, mi­ért is esetenként — mikor tudniillik a herceg .váratla­nul Bécsből, idegeneket, kül­földieket hozott magával — az is megtörtént, hogy ketten laktak egy szobát. Ily alka­lommal úgysem lévén a va­dászatnál egyéb dolga a ven­dégnek. Ezen vadászkastély A földszintre terveztetett a bejárati előtér rendszer, recepció, társalgó, drink bár, játékterem, különterem, ol­vasó, a konyhaüzem, étte­rem, az adminisztrációs egy­ségek, személyzeti öltözők és a hozzájuk tartozó vizesblok­kok. Az épület meglévő emeleti részein valamint a földszintes épület tetőterének beépítésében lesznek az apartmanok, a kiszolgálásuk­hoz szükséges egységekkel. Az ugyancsak meglévő pin­cerendszerben borozó, bár, kondicionálóterem, pedikűr, fodrászhelyiségek lesznek. Ebben az évben kezdődtek a közös vállalkozás tárgya­lásai, a tervek lépésről-lépés- re formálódtak. A legutolsó változat szerint a kastély mögötti részen — mivel a parkot védettnek kell tekin­teni — süllyesztett megoldás­sal építenek majd egy 12 mé­teres fedett uszodát, szaunát is. A műemléki környezet természetesen kötelez. A parik területén teniszpályát és ker­ti vendéglátást terveznek. A tanulmányterv költségbecs­lésének végösszege közel százmillió forint. A kivitele­zésre nemzetközi tervpályá­zatot hirdet a BOSCOOP Vállalat. Decsi Kiss János kellő gondviselésére a szám­talan szolgálati személyzet s a venidégék vadászainak el­helyezésére a herceg, a vár mögött, a domb oldalán, mintegy 20 há2ból s ezekhez hasított kertekből álló kis gyarmatot alkotott, s beléjük lakosul az ottani roppant terjedelmű uradalmainak né­met helységeiből különös gonddal választott családo­kat telepített. A lakosoknak nem volt egyéb kötelességük, mint egész éven' át a várat tisztán tartani, a vadászatok előtt és azok folyamata alatt a várban kellő segítségül lenni a herceg szolgasze­mélyzetének és a vendégek vadászainak lakást adni és az erdőmester parancsára Miklósvárához negyedórányi- ra fekvő vadász és vaddisznó kerthez is segítségre kiálla- ni...” A másik Azért került sor egy másik beszélgetésre is, mert isme­retes, hogy a Gyűl aj i Erdő- és Vadgazdaság új irodaépü­letbe költözött. A megürese­dett Mi'klósvári-kastéiy to­vábbi sorsáról tervek szület­tek. Néhány évvel ezelőtt az Állami Ifjúsági Bizottság szerette volna — elsősorban külföldi — fiatalok részére átalakítani egy olyan szóra­koztató centrummá, ahol a vadászat, a lovaglás elméleti és gyakorlati részével ismer­kedhettek volna meg az ér­deklődők. Akkor az átalakí­tási munkákat 40 millió fo­rintra becsülték a tervezők. Ez arra kényszeri tette a bi­zottságot, hogy lemondjon elképzeléséről. A városi ta­nács új gazdát keresett. Így jutottak a BOSCOOP Válla­lathoz, akik a külföldi érdek­lődők kérésére bemutatták a Miklósvári-kastélyt. Csidei Béla, — magyar származású bányamérnök, üzletember, aki Ausztráliában él — fő részvényesként vállalta a kastély vendégházzá történő átalakítását. A tervek elkészítésével a Tolna Megyei Tanács Terve­ző Vállalatát bízták meg. Lőrinczy Gyula építész fog­lalkozott az elképzelések pontos megtervezésével. A tervezői emlékeztető jegyzőkönyvekből kiderül, hogy az átalakítási munkák­ban a műemléki felügyelő­ség és vendéglátóipar szak­emberei is részt vesznek. Az igényeknek megfelelően a kastély jövendő funkciója a réginek korszerűsített mása. A. kastély bejárata A belső udvar Az emeleten lesznek az apartmanok Szekszárd története A török kiűzése utáni első évszázad Szekszárd joggal választ­hatná jelképül az egyiptomi­ak legendás madarát, a po­raiból megifjodva felelevene­dő főnixet. Fennállása alatt tatár, török és osztrák meg­szállók, polgárháborúk, jár­ványok és tűzvészek szinte megsemmisítő csapást mértek rá, mégis talpraállít. Az évszázadok folyamán megtelepedő magyar, német, szláv és zsidó népesség ma­gával hozta intézményrend­szerének több-kevesébb ele­mét, papjait, tanítóit és szo­kásait. A jövevények több­sége megtalálta itt számítá­sát, ezért nem is vándorolt tovább. Szőlőt művelt, vász­nat szőtt, ruhát varrt, csiz­mát talpalt, gerencsérföldből lábast készített és kályhát rakott. Mérey apát A török megszálló csapatok kereken 300 éve hagyták el Szekszárdot. A város ma­gyar földesura 1678 óta Pé- terffy András esztergomi ka­nonok, aki tiszttartója útján szedette járandóságait. 1693. okóber 11-én Mérey Mihály Imrét a király kinevezte szekszárdi apáttá. Ideérfcezé- sekor siralmas kép fogadta. A palánkvár és környéke minden bizonnyal romokban hevert. Azonnal munkához látott. Megkezdte a 44 falut magába foglaló uradalom központjának kiépítését, egy­idejűleg igyekezett birtokai­nak jövedelmét behajtani. Nem volt könnyű leszámol­ni a birtokikövetelókkel, így Martonfa'lvy István szekszár­di helyőrségi kapitánnyal, Batthyáni Ádám országbíró­val, Buttler János egri vár­kapitánnyal, hiszen mind­egyik fel tudott mutatni va­lami régi királyi adomány­levelet Szekszárdira, Öcsény- re, Ságra stb. A közállapo­tok egyéb vonatkozásban sem voltak rózsásak. Min­dennapos volt a kóborló haj­dúk, rácok és átvonuló oszt­rák hadak fosztogatása, a la­kosság bántalmazása. Mérey éléskamráját, borospincéjét nem egyszer feltörték, tűzi­fáját ellopták. Rákóczi oldalán II. Rákóczi Ferenc hívó szava sok szekszárd’ szí vét- lelkét megérintette. Elsők között maga Mérey apát je­lentkezett szolgálattételre A város férfilakosságának egy része nemrég a végvárakban, így Kanizsán, Palotán, Pá­pán, Tatán és Veszprémben katonáskodott. Kapóra jött a fegyverfogás lehetősége. Rákóczi mentesítette katonái­nak hozzátartozóit az adózás­tól. Bár a várost, jelen is­mereteink szerint, elkerülték a nagyobb szabású ellenséges támadások, mégis lakóinak naigyrésze 1704 őszén útrakelt Foktőre, majd két év múlva Gömör megyébe. A szekszárdi kuruc kato­nák többsége Béri Balogh Ádám lovas, illetve Domo­kos Ferenc gyalogezredében szolgált. Részt vettek a solti és dunaföldvári sánc védel­mében és a Simon tornyai vár visszavételében. 1708 szeptemberében megsemmi­sítő csapást mértek egy je­lentősebb császári csapatra. A győzelem hírét Rákóczi nyomban megírta külföldön tartózkodó követeinek. Mérey több irányú felada­tot vállalt Rákóczi udvará­ban. Egy ideig ellátta a kincstárnoki tisztet. A pécsi káptalan őt kérte fel közve­títésre Bercsényinél a kuruc rablás körülményeinek tisz­tázására. Részt vett az óno­di országgyűlésen és bevá­lasztották a nemesek sérel­meit vizsgáló bizottságba. 1709. július 30-a emlékeze­tes napja lett Méreynek. A Hont megyei Csábrágon el­fogták a császáriak és Sel- meere hurcolták. Rákóczi ki akarta váltani egy tucat la­banccá lett pappal és nemes­sel, de nem sikerült. Méreyt Pozsonyba hurcolták, ott kellett bevárni a számonké­rést, amiért Rákóczi mellé állt. Gruber Ignác selmeci szenátor azt vallotta rá, hogy „ ... ha csak két ku­ruc lesz is a világon, Mérey velük tart. Naponta imádiko- zik Rákócziért és Bercsényi­ért, hogy segítse Isten győ­zelemre az ő igaz fegyverei­ket.” A bélabánytai morva plébános és egy selmeci oszt­rák kereskedő vádaskodása szerint Mérey a következő­ket is mondta: „Isten min­dent bölcsen rendezett el a világban, csak abban az egy dologban hibázott, hogy az osztrákba és a morvába lel­ket öntött.” 1710 elején sor került a tárgyalásra. Mivel Pozsony­ban ülésezett a magyar or­szággyűlés, a császár jobb­nak látta Győrbe vitetni fog­lyát. Nemsokára nagyot for­dult a világ. 1711-ben aláír­ták a szatmári békét, ez sza­badulást hozott Méreynek is. Mérey telepítései Kiszabadulása után elküld­te embereit a Felvidékre és a nyugati megyékbe, hogy te­lepeseket toborozzanak a szekszárdi apátság falvainak és a székhelynek a benépe­sítésére. A legtöbb telepes Vas, Veszprém, Sopron, Mo­son, Győr, Komárom, Fejér, Borsod, Abaúj megyéből ér­kezett. Valószínű, hogy a Csörgető felé vezető út mentén fekvő Nyámád magyar népe túlvé­szelte a török hódoltságot. Mérey mintegy 20 családot beköltöztet Szekszárdra, és szekszárdi lakosként veszik fel őket az adóívre. Ide so­rolhatjuk az Ágoston, Bor­sos, Damján, Domokos, Dö­mötör, Faddi, Ferenczi, Ga­ray, Keretsényi, Kocza, Ma­daras, Mészáros, Porkoláb, Ranga, Sárközi, Seres, Sza­kái. Szászi, Székely, Török családot. Ugyancsak az ősi szekszárdiak közé tartoznak az Ács, Bencze, Borbély, Csetény (Csötönyi), Fakó, Majsai és Töttös nevűek. Németek és szlávok „ .. . az egynyelvű és egy­szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megpa­rancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolitsad és becsben tart­sad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mint másutt1’. Szent István királyunk Imre herceghez intézett szavai a 18. században is időszerűek voltak. Ilyen szellemben kö­tött szerződést Mérey apát is a telepesekkel. Három évi adómentességet, szabad köl­tözést, ingóságaik, szőlaik, irtványföldjeik szabad elide­genítését garantálja. Mente­síti őket a termények és ál­latok kilencedrészének be­szolgáltatása alól. A legré­gibb német családok között tarthatjuk számon a Czvenk, Klézl, Koldaisz, Leipold, Ohn, Petim, Plank és Prant- ner nevűeket. A 18. század első harmadában került Szekszárdra az Eszterbauer, Faith, Ferger, Frei, Gujzer, Hauszkneoht, Hess, Piszter, Prajmajer, Ribling, Steiner, Stréner, Takler, Tamer, Tischler és Vesztergombi család. Zömük szőlőtermelő, de egyre több kőműves, ács, asztalos, pintér, mészáros, pék és varga kerül ki közü­lük. A 18. század végén már Német utcának hívják a mai Bezerédj utca elődjét, míg a Bethlen Gábor utcát koráb­ban, az ott települt ősi ma­gyar lakókról Magyar utcá­nak nevezték el. A török fennhatóság alatt álló Balkán-félszigetről ha­zánkba települt kereskedő­ket, pénzkölcsönzőket görö­göknek nevezték. Boltjaik­ban, sátraikban árusították a keleti fűszereket, dohányt, selymet és bőrárut. Agora Mihály, Doni Márton, Görög Mihály, Karácsony Ignác és örmény Antal végleg meg­telepedett, beházasodott az itt lakó magyar, német és rác családokba, felvette azok szokásait. Idővel csak nevűik emlékeztetett balkáni erede­tükre. A Szekszárd és Decs határán található dűlő (Gö­rögszó) talán az ő emléküket őrzi. Rácoknak hívták a dél- szlávokat, akik a bosnyák. horvát és szerb lakta tájak­ról kerültek Szekszárdra. Je­lentős rokonsági kapcsolat állt fenn a szekszárdi (zöm­mel Palánkon lakó) és alsó- nánai, cikói, dö’bröközi, grá- bóci, medinai, mórágyi és tolnai rácok között. Nemcsak egymás közül valóval háza­sodtak, hanem magyarokkal éppúgy, mint németekkel és tótokkal. Kitűnően értettek a szőlőtermesztéshez, az állat- kereskedéshez. 1722-ben, Mözs betelepíté­sével egyidőben jelentek meg Szekszárdon is a Nyitra, Trencsén és Zólyom megyei tótok. Mikola kovács, Kole- da és Szvacsek csizmadia, Maleta és Revnák fazekas, az asztalosmester Hulderit-fivé- rek a 18. század legismertebb szekszárdi mesteremberei. A város főbírói tisztét a Magas Tátra Mengusovce nevű falu­jából való Mengusár Mihály két ciklusban is betöltötte. A belvárosi katolikus plé­bánia elsárgult anyakönyvei 1712 óta hírta adnák cigány lakosságról is. Zingarus-nak. neohungarusnak, neocolonus- nak írják őket. Állandó lak­helyük nincs, ezért az anya­könyvbe Mérey és utódai ezt írták : „Imitt-amott zöld pázsiton lakozó.” 1712-ben feltűnik Zingarus János, Buj­dosó András, Berki, Bicskei. Soproni, Szajki és Tatai nevű cigány az esketési és keresz­telési anyakönyvekben. A keresztkoma többnyire a vaj­da. Őrá bízta a városi tanács­testület a cigányok évi egy tailéros adójának beszedését, s ha az sikerrel járt, az ösz- szeg egyharmada őt illette meg. Dr. Szilágyi Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents