Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

/ 1981). szeptember 27. ^NÉPÚJSÁG 3 A szocializmus megújulásának útja (9.) A konszolidálódás folyamata 1957 tavaszára áz eszmei-politikai zűr­zavaros állapotot fokozatosan a tisztulás folyamata váltotta fel. Lassan és persze, nem ellentmondások, visszaesések nélkül a félrevezetett, megtévesztett tömegekben is tapasztalható volt a kijózanodás. Vége volt már a disszidálási hullámnak is, amely több mint 200 ezer magyar állampolgárt vetett idegenbe. (Egyötödük néhány hét vagy hónap múlva visszatért.) A normális rend helyreállításában, a konszolidálási folyamat kibontakozásában jelentős szerepe volt annak, hogy a párt és a kormány, miközben nagyon határo­zottan fellépett minden ellenforradalmi cselekedet, és az ellenforradalmi szellemet konzerválni próbáló új taktika (min­denekelőtt a munkástanácsoknak hatalmi­politikai szervekké alakítása) ellen, meg­értéssel kezelte, és a vitát, a tömeges fel- világosító szót alkalmazta a téves eszmék hatása alá került tömegek tisztánlátása érdekében. A felszabadítást követő első évek óta soha olyan pezsgő, türelmes, kom­munista politikai tömegmunka nem folyt az országban, mint ezekben a hónapokban! Erre annál is inkább nagy szükség volt, mert a tömegek bizalmának visszaszerzé­séért a régi mulasztásokat is helyre kellett hozni. Az 1948-as fordulat után a pártve­zetés, — különböző hibás meggondolások­ból és a sikerektől megrészegülten nem ér­zékelte, hogy a magyar társadalomban bi­zonyos polgári eszmék és illúziók csak háttérbe szorultak, de a felszín alatt to­vább élnek és hatnak. így aztán nem is vitték végbe a nacionalizmus, a különböző harmadik utas nézetek, a vallásos világ­nézet mélyreható elemzését, és főleg nem alakították ki azt, hogy miképpen kell ve­lük marxista módon vitába szállni, hogyan lehet velük befolyásukat csökkentő, ered­ményes eszmei küzdelmet folytatni. A jel­szó-szerű, nagyhangú és dogmatikus szeL lemű kinyilatkoztatások', az „ellenséges eszmék ellen” nem pótolták ezt a mulasz­tást, sőt, ezek. különösen az értelmiség kö­rében, inkább a kétkedést, olykor a meg­bélyegzett nézetek iránti szimpátiát növel­ték. A politikai torzulásai pedig kedvező talajt teremtettek a téves eszmék és hordo­zóik számára, az ellenforradalom zavaros esményei tovább hatványozták hatásukat (például a nacionalizmusét és szovjetelle- nességét!) még olyan körökre (párttagokra) is kiterjesztve azt, amelyek korábban szemben álltak velük. A konszolidációnak és a párt tömegbe­folyása növelésének fontos eszköze volt a rendteremtés a szakszervezetekben' is. Ennek állomása volt a Szakszervezetek Országos Tanácskozása 1957 január végén. Az ellenforradalmi, revizionista befolyás utat tört magának a munkásosztály e tra­dicionális szervezeteiben is. Mindenekelőtt a szakszervezetek függetlenségének jelsza­vával kellett szembenézni. Ez rokonszenves volt sok öreg szaki szemében, mert emlé­keztek a Rákosi-féle vezetőségnek lépéseire, amelyek elrabolva a szakszervezetek auto­nómiáját, azokat az állami feladatok puszta végrehajtóivá próbálták degradálni. Tisztázni kellett tehát a szakszervezetek helyét, feladatát az újjá formálódó szo­cialista rendben. A párttól, mint a szo­cialista építés vezető erejétől független — vagyis politikamentes — szákszervezeti mozgalmat elvetette a SZOT-nak ez az ülése. Nyomatékosan állást foglalt viszont a szakszervezetek önállósága mellett, ön­állóan, saját hagyományaiknak megfelelően és saját eszközeikkel kell küzdeniük a szer­vezett dolgozók követéléseiért és céljaiért, hatványozott erőt fordítva az érdekvédelmi munkára. Minél erőteljesebben és eredmé­nyesebben képviselik tagságuk napi és táv­lati érdekeit a szakszervezetek, annál in­kább hozzájárulhatnak a párt politikájá­nak érvényesítéséhez a bérből és fizetésből élők körében. A szakszervezetek döntésének a hátterét és realitását az adta meg, hogy az MSZMF változtatott az MDP-nek a szakszervezeték­kel kapcsolatos elvein és gyakorlatán. Ha­tározat született, hogy pártszervek és szer­vezetek semmiféle szinten nem hozhatnak kötelező döntést a szakszervezetek egészére vagy annak valamelyik alapszervezetére. A párt vezető szerepe csak a benne dol­gozó kommunisták közreműködése révén érvényesülhet a szakszervezetekben. Vagyis e vonatkozásban is a fő eszköz a meggyő­zés. Nem kevésbé égető gond és bonyolult feladat volt a párt ifjúsági politikájának kimunkálása. Közismert, hogy az ellen­forradalmi eseményekbe tetszetős, megté­vesztő jelszavak és programok nyomán, igen nagy számban sikerült fiatal embe­reket bevonni. November 4-e után, rész­ben már az események idején, az egységes ifjúsági szervezet, a DISZ felbomlásából létrejött rétegszövetségekbe tömörítették az ifjúságot. Külön szervezete volt az ifjúmunkásoknak, a parasztifjúságnak, az egyetemistáknak és a középiskolásoknak. 1957 elejére ezekben a szervezetekben a kommunisták vagy az MSZMP politikai irányvonalát magukévá tevő erők lettek a hangadók. A pártvezetés azonban úgy látta, hogy a rétegszervezeteken keresztül az ifjúság befolyásolása, szervezése, neve­lése nem valósítható meg megfelelő szin­ten, és állást foglalt a párt egységes ifjú­sági szervezeténék létrehozása mellett. Ezt az álláspontot még a kommunista ifjúsági vezetők egy részével is csak viták árán sikerült érvényesíteni, mert sokan vallot­ták, hogy a rétegszervezeteken át jobban el lehet jutni a fiatalsághoz, érdeklődését és érdekeit ezen keresztül meggyőzőbben lehet képviselni. Végül is az egységesítő álláspont kerekedett felül, és március 21-én, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján megtartotta alakuló ülését a KISZ. A konszolidálódás jelei az élet normális rendjének visszaadásában is mutatkoztak. Míg 1956 decemberében az egy évvel az­előtti időszakhoz képest az ipari termelés csak 30 százalékos volt, 1957 első három hónapjában a megfelelő 1956. évi három hónapnak már 80 százalékát érte el. Az év második negyedében már 96 százalékos volt az arány. A mezőgazdaságban ütemesen folyt a munka. Megemlítendő, hogy még a ter­melőszövetkezetekben sem okozott jóvá­tehetetlen károkat az ellenforradalom. Igaz, hogy az 1956 októberi 3 ezer 954 tsz- ből, amelyekben a családok száma 235 ezer 571, a taglétszám 298 ezer 474, az összterü­let 2 millió 268 ezer 175 katasztrális hold volt, 2 ezer 570 maradt, 96 ezer 940 család­dal, 122 ezer 296-os taglétszámmal, és 1 millió 187 ezer 219 hold területtel. De ez az ellenforradalom okozta vihar nagysá­gához mérten meglepően kedvező kép volt. A termelőszövetkezeti mozgalom szembe­sülve a rendkívüli politikai nyomással, sőt. a gátlástalan erőszakkal is. ellenállóbbnak mutatkozott, mint bárki hitte, és a nyugati károgó prófécia hirdette. Gyökerei tehát egészségesek és kitéphetetlenek voltak! A belső helyzet tulajdonképpen páratla­nul gyors megszilárdulásának megkapó demonstrációja volt az 1957-es május el­seje, különösen a budapesti tömegdemonst­ráció és nagygyűlés. Négyszázezer buda­pesti, vonult fel a Hősök terére. Joggal mondhatta a gyűlés szónoka, Kádár János: „Ha a harc eredményeit számbavesszük. megállapíthatjuk, anélkül, hogy az öntelt­ség bűnébe esnénk, hogy eredményeink igen jelentősek.. . Van nálunk még hiá­nyosság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belőle. De, ha a november harmatíi- kai anarchikus viszonyaira gondolunk, amikor a dühöngő ellenforradalom és im­perialista irányító gazdái már kezükben érezték a hatalmat, és az egész országot, amikor a szocializmus ügyéhez hű hazafiak üldözött vadakká váltak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen megbénult állapotban volt, és így nézünk vissza a megtett útra, nem tévedünk, ha megállapít­juk, hogy a fő irány, amelyet azóta köve­tünk, feltétlenül helyes, és nagyok az ered­mények.” NEMES JÁNOS (Következik: Az országos pártértekezlet) Tanácsülés Pakson Tegnap délután ülést tar- toft a Paks Városi Tanács. A testület Herczeg József tanácselnök-helyettes elő­terjesztésében megvitatta és elfogadta a város középtávú közművelődési tervét. Pak­son az atomerőmű építésé­vel párhuzamosan nőtt a la­kosság száma, módosultak a gazdasági aktivitás mutatói, javult az infrastruktúra-há- lózat, lényegesen emelkedett az iskolázottsági szint, ami maga után vonta-a művelő­dési igények változását. A közművelődési intéz­mények tevékenységében nagy szerepet játszik a gaz­dasági egységek támogatása. Mint kiemelt intézmény, a Munkásművélődési Központ fontos feladatának tekintette a munkahelyi művelődési bizottságok' támogatását, kü­lön ki kell emelni a PAV, a konzervgyár és az áfész mű­velődési bizottságainak sok­oldalú munkáját. Ezzel pár­huzamosan szélesedett a munkahelyek és a kulturális intézmények kapcsolata. A középtávú terv legfon­tosabb feladataiként a köz­művelődés hatékonyságának erősítését határozta meg a testület, aminek alapvető célja a társadalmi, gazdasá­gi, kulturális haladás segí­tése. Következő napirendi pontként a város VII. öt­éves középtávú sportfejlesz­tési tervét tárgyalták meg, majd a számvizsgáló és köz­gazdasági bizottság tevé­kenységéről számolt be Hortobágyi János, a bizott­ság elnöke. A tanácsülés in­terpellációkkal ért véget. — T. Zs. — HÉTRŐL I fl HHBThírreI hírről Az ősz csalhatatlan jelei mái' mutat­koznak, száraz faleveleket sodor a járdán a szél, az utakat tehergépkocsik, pótko­csis traktorok róják, viszik a termést a szárítóba, magtárba. Tegnap előkerült a meleg pulóver és az esernyő is, igaz, nem­igen/ kellett a paraplét kinyitni, mert ép­pen csak csöpögött, valamennyi. Pedig a mezőgazdászok azt mondják: inkább le- állnának a kukorica betakarításával, csak esne egy kiadós eső. Mer,t hisz hamaro­san itt a vetés ideje, száraz a föld, szik­rát hány az éke, miközben készíti a mag­ágyat az őszi gabonavetés alá. A precíz, gondos talaj munka, a jó minőségű, nagy tenmőképességű vetőmag azonban önma­gában kevés ahhoz, hogy egyenletesen ki­keljen, illetőleg egyáltalán kikeljen a mag. nedvesség is szükséges Ha ősz, akkor vásár Igen az ősz a nagy meg a kis vásárok, vásárlások ideje. Idén is legnagyobb vásá­runk a BNV, pontosabb szakmai megha­tározás szerint nemzetközi marketingfó­rum. Ez a megfogalmazás azér,t is talá­lóbb, mert itt az új termék bevezetésétől a figyelemfelkeltő reklámkampányig le­hetősége van megmutatni magát egy-egv cégnek. Hogy aztán % ezzel a lehetőséggel melyik vállalat él, az nem a kiállításon múlik. Az idei őszi BNV-re megközeítőleg 800 ezer-egymillió látogatót várnak. Érdemes elmenni, van mit megnézni még vasár­napig. Az sem árt, ha a pénztárcánk nem üres: a legutóbbi őszi vásáron készített felmérés szerint látogatóként átlag 120— 180 forintot költött el mindenki. A Tolna megyeiek ismét szépen szere­peltek, megrendelésekről, szerződésekről is érkezett már hír. Mint mindig, most is sokan érdeklődtek a Simontornyai Bőr­és Szőrmefeldolgozó Vállalat csodálatosan szép, elegáns és divatos bőrruhái, kabát­jai iránt. Minthogy azonban ezeket a hol­mikat nem mindenki tudja megvásárolni, sokan csak egyszerű nézői lehettek a ki­állított szép bőrruháknak, kabátoknak Én ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy önmagában/ kevés egyetlen szép ru­hadarab, azonos színű cipő, retikül, kesz­tyű és sál is illenék hozzá. Márpedig leg­jobb tudomásom szerint ma Magyarorszá­gon nincs olyan bolt, ahol ízléssel felöl­tözhet az ember tetőtől talpig. 4 A Bonylhádi Zománcárugyár teflon fa­zekai, lábasai, szeletsütői sem tartoznak az alacsonyabb árfekvésű termékek közé. mégis megveszi az ember, mert praktiku­sak, és finom ételeket lehet bennük elké­szíteni. A Silvester Stones edénycsalád is talán azért kel el nehezebben, mert a szépségéért meg kell fizetni. A vásár ide­jén harminc százalékkal olcsóbban árulja a férficipőket a Bonyhádi Cipőgyár Buda­pesten a Corvin Áruházban. Jó üzlet ez bizonyára, s talán az is megérné, ha itt helyben, például a megyeszékhelyen is le­hetne olcsóbb bonyhádi cipőt kapni. Mond­juk azért, hogy aki csak a tévén keresz­tül látogatója a kiállításnak, legalább a jó vásár örömében részesüljön. Reméljük sikerrel zárul az őszi buda­pesti kiállítás, s nem lesznek úgynevezett „dörömbölő” cikkek. Ez is újkeletű kife­jezés, s azokat a termékeket jelöli, ame­lyeket kisebb-nagyobb hozsannával be­harangoztak, s aztán nemcsak közvetlenül a vásár után, hanem évek múlva sem ta­lálhatók meg az üzletekben. Akcióban: gép és gyümölcs A hirdetés minden kommunikációs esz­közben megtalálható: lehet almát szedni, s az Agroker olcsón kínálja a talajművelő és betakarító gépeket. Gépet venni min­dig érdemes, különösen akkor, amikor az ár 20—40 százalékát lehet megtakarítani. Az öntözőgépek vásárlására is kedvez­ményt hirdetett a Mezőgazdasági és Élel­Talajművelő gépek árengedménnyel kap­hatók A BNV egyik sztárja: A Latfa Samara szovjet személygépkocsi mezésügyi Minisztérium, valamint a Pénz­ügyminisztérium. Az idei különösen száraz évben nagyon sok gazdaságban hasznát vehették volna az öntözőberendezésnek — ha van. Az utóbbi időben nemcsak a zöldségfélék, ha­nem a gabonafélék, a szőlő és a gyü­mölcs is meghálálja a vizet. Ezt felismerve vásárolt igen sok üzem öntözőberende­zést, amire gyakorlatilag 60 százalék a kedvezmény. Mint ismeretes, ez év január elsejétől 20 százalékos állami támogatást is igénybe vehettek az üzemek, az áren­gedmény mértéke pedig augusztus 21-től 40 százalék. Az akció során a kereskedel­mi vállalatoknál lévő gépek háromnegyede talált gazdára. Ezzel egyidőben megnöve­kedett az öntözőgép alkatrészének forgal­ma is, ami azt jelzi, hogy üzemek nem­csak vásárolnak gépeket, hanem felújít­ják a már meglévőket is. Az akció egé­szen addig tart, míg az Agroker raktárá­ban egyetlen gép van. Magyarán: amíg a készlet tart. Ilyen akcióból jó lenne minél több, hisz ezzel a termelőüzem, a fogyasz­tó s az eszközgyártó üzem — ez esetben a Szekszárdi Mezőgép — egyaránt jól jár. A berendezés nem marad a gyártó, a ke­reskedő nyakán, arról nem is beszélve, hogy a fejlesztőmérnökök is arra kény­szerülnek, hogy újabb; korszerűbb típu­sokkal rukkoljanak elő. A gyümölcsakció is igazán sikeres, u „Szedd és vidd" felszólításra nemcsak azokban moccan meg valami, akik ponto­san kiszámítják, hogy mennyit spórolnak, ha maguk szedik le a gyümölcsöt, hanem azokban is, akiket íróasztalhoz köt a hi­vatásuk, s az egész heti ülőmunka után vágynak a szabadba. A gazdaság, és a magánember igénye 'találkozik így a gyü­mölcsöskertben. Legfőképpen akkor, ha szépen, nyugodtan, és rendben -zaj 1 ik az akció. Az üzem dolgozói, akik ezt az ak­ciót irányítják, szigorúan megkövetelik a rendet. Jogosan. Hisz az akció kedvez­ményes, a kert vendége olcsóbban kapja a gyümölcsöt, a kertésze pedig kényes ar­ra, hogy ép maradjon a gyümölcsfa, ne a földre, hanem a kosárba kerüljön a gyümölcs, akkor is, ha az egyik fele pi­rosabb, mint a másik. Munka és idő A Minisztertanács csütörtöki ülésének egyik napirendi pontja a népgazdasági terv végrehajtásának áttekintése volt. En­nek során került szó a munkaidőalap jobb kihasználásáról. Arról, hogy kézenfekvő tartalékunk a jobb munka, a munkaidő hatékonyabb kihasználása. Ez nem igényel befektetést, nem kell hiteleket felvennünk. Bányász Rezső államtitkár, a Miniszter­tanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke kormányszóvivői sajtótájékoztatóján el­mondotta: jelenleg még a munkahelyeken eltöltött idő egyharmad-egynegyed része elvész. A kormányzati szervek, a tanácsok, in­tézmények folyamatosan biztosítják, hogy a dolgozók munkaidő után is elintézhes­sék ügyes-bajos dolgaikat. A vállalatok feladata a folyamatos, hatékony termelés feltételeinek megteremtése. A munkahe­lyi vezetőknek pedig kötelességük, hogy fegyelmezett munkára bírják azokat, akik akkor sem dolgoznak, ha a munkavégzés­nek egyébként nincs akadálya. Életszínvo­nalunk megőrzése, életkörülményeink fo­lyamatos javítása mindannyiunktól fe­gyelmezettebb, szervezettebb munkát kö­vetel. Ahogy olvasom a sorokat, eszembe jut: sok még a dolgunk, nemcsak a munkánk. Meg eszembe jut idős barátom, aki min­den beszélgetésünket a következő mondat­tan fejezi be: „Nincs mese fiam, dolgozni kell.” D. Varga Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents