Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-26 / 227. szám
2^iËPÜJSÀG 1986. szeptember 556. Az ENSZ-közgyílés vitája Várkonyi Péter újabb találkozói Mai kommentárunk Európa két közössége Bizonyosnak látszik, hogy az 1986-os év egyfajta fordulópont lesz a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség kapcsolatainak fejlődésében. A szorosabb kapcsolatfelvétel kérdése jó másfél évtizede napirendre került már, ám kézzelfogható eredményt mindeddig nem értek el. Az akadályt szinte mindvégig az jelentette, hogy az EGK nem tekintette kompetens megállapodó félnek a KGST vezető testületéit. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az európai szocialista országok együttműködési szervezetének nincs államok feletti hatalma, nincs összehangolt vám- és kereskedelmi politikája. Ekként nem is lehet vele szervezetként egyezményt kötni — érveltek a brüsszeli EGK-központban és az illetékes nyugati fővárosokban. Az elmúlt egy-másfél évben azonban mindkét oldalon változott a megközelítés. A KGST-tagállamok immár külön-külön is fenntarthatnak szerződéses kapcsolatokat az EGK-val, párhuzamosan a két közösség közötti hivatalos kontaktusokkal. A Közös Piac pedig ezzel az engedménnyel elégedetten, maga is szorgalmazni kezdte a hivatalos KGST—EGK-kapcsolatok megteremtését, belátva: meglehetősen furcsa az a helyzet, hogy Európa két legnagyobb nemzetközi gazdasági szervezete hivatalosan szinte nem vesz tudomást egymásról, miközben tagországaik között élénk gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok vannak. A gátat tavaly egy fontos szovjet kezdeményezés kezdte áttörni: maga a szovjet pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov ajánlotta a hivatalos kapcsolatok felvételét a Moszkvában tárgyaló olasz kormányfőnek, Craxinak, aki akkoriban az EGK soros elnöke is volt. A Közös Piac hamarosan kedvezően válaszolt, majd beindultak a szakértői_ tárgyalások, amelyek nyomán q, nyár elejére az összes KGST-tagország elfogadta a kétoldalú szerződésekről szóló közöspiaci eszmét. Ezután már csak technikai akadályok maradtak a KGST és az EGK közötti megállapodás kimunkálásához. A jelek szerint az előkészítő munka az utolsó szakaszába lépett ezen a héten, amikor Genfben a két közösség szakértői tanácskoztak a részletekről. Köny- nyen lehet, hogy a rendkívüli jelentőségű egyezményt még az idén megkötik. Ehhez feltehetően magas szintű találkozó szükséges az európai szocialista országok és a tőkés államok politikai vezetése között. AVAR KAROLY EGK-válságtanácskozás Az EGK 12 tagállamának Elutasította az országa ellen Kína részéről emelt vádakat az ENSZ-közgyűlés ülésszakán Vietnam küldötte. Kína külügyminisztere ugyanis agresszióval vádolta meg Vietnamot a kambodzsai helyzet kapcsán. A válasz jogával élve Nguyen Birth Tranh megállapította: országa büszke arra, hogy telj esítette i n témádon a li sta kötelezettségét Pol Pót re- zsimjének eltávolításával, s most folyamatosan kivonja csapatait Kambodzsából. Ugyancsak a válasz jogával élve vitatta Franciaországnak a csádi kérdés kapcsán Líbiával szemben elhangzott vádjait Ali Triki. az ország ENSZ-képviselője. Kijelentette, Csád területén nem állomásoznak líbiai katonai erők, a csádi probléma rendezése afrikai kérdés csupán. A szerda délutáni ülésen több európai ország, NATO- tagállam képviselője szólalt lel. Joe Clark kanadai, Hans van den Broék holland és Leo Tindemans belga külTestvérpártok kulturális tanácskuzása Bukarestben Szeptember 23—24-én Bukarestben találkoztak a szocialista országok kommunista- és munkáspártjai központi bizottságainak kulturális kérdésekkel foglalkozó osztályvezetői. A találkozón a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Koreai Munkapárt, a Kubai Kommunista Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egységpárt, a Román Kommunista Párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Vietnami Kom- mu’nista Párt képviselői vették részt. ügyminiszter egyöntetűen azt a reményét fejezte ki, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői rövidesen újabb csúcstalálkozót tartanak és megállapodásra jutnak leszerelési kérdésekről. Szóltak arról, hogy kívánatosnak tartják az atomfegyver^-‘kísérletek megszüntetését és annak megakadályozását, hogy a fegyverkezés a világűrre is kiterjedjen. Hasonló óhajt juttatott kifejezésre beszédében Peter Barry ír külügyminiszter is, aki sürgette a két vezető nagyhatalmat, jussanak mielőbb megállapodásra nukleáris fegyvertáruk nagyarányú csökkentéséről. Valamennyi felszólaló foglalkozott egyebek között a közép-amerikai feszültséggel és támogatásáról biztosította a békés rendezésre irányuló törekvéséket, a Contadora-csoport béketeremtő programját. Oscar Arias Sanchez, Costa Rica-Í elnök azonban mindezt Nicaragua elleni éles támadással kötötte össze. Szerinte a Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter szerdán New Yorkban találkozott Vu Hszüe- csiennel, a Kínai KP KB Politikai Bizottságának tagjával, külügyminiszterrel. Megegyeztek, hogy a jövő évben felújítják a határkérdésekről szóló tárgyalásokat. A TASZSZ jelentése szerint a nyílt légkörű, tárgyszerű megbeszélésen kétoldalú kérdéseket vitattak meg és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémák széles körét tekintették át. A nemzetközi helyzetről folytatott véleménycsere során kiviláglott, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköz- társaság álláspontja közel áll egymáshoz az általános biztonság megerősítésének, a közép-amerikai feszültség „a Kelet és a Nyugat közötti konfrontáció újabb színtere” és a kialakult helyzetért igyekezett Nicaragua kormányát felelőssé tenni. Ezzel együtt azonban azt ígérte, nem engedi meg, hogy Costa Rica területéről fegyveres csoportok támadást intézzenek az ország szomszédai ellen. Igen élesen bírálta az Egyesült Államok és Nagy- Britanniá Dél-Aírifkával kapcsolatos magatartását Luké J. Mwananshiku, Zambia külügyminisztere. „Érthetetlen számunkra, hogy ez a két ország, amely négy évtizeddel ezelőtt győztes háborút vívott a nácizmus ellen, hogyan állhat ma szilárdan az apartheid oldalán” — mondotta. Algéria, Brazília, Finnország, Írország, Olaszország és Üj‘-Zéland külügyminiszterével tartott megbeszélést New Yorkban dr. Várkonyi Péter. A külügyminiszter az ENSZ közgyűlésének 41. ülésszakán résztvevő magyar küldöttséget vezeti. nukleáris, vegyi és más tömegpusztító fegyverek felszámolásának, valamint a világűr militarizálása megakadályozásának alapvető kérdéseiben. Szovjet részről megerősítették azt a készséget, hogy a jövőben is mindent megtesznek a Szovjetunió és Kína kapcsolatainak további javításáért az SZKP XXVII. kongresszusán elfogadott határozatok értelmében, illetve azoknak a javaslatoknak megfelelően, amelyeket Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára fejtett ki július 28-i vlagyi- vosztoki beszédében. A felek megelégedettségüket fejezték ki a szovjet— kínai kapcsolatok fejlődését illetően, s azok bővítése mellett foglaltak állást. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Ali Abdullah Szaleh ezredest, a Jemeni Arab Köztársaság elnökét az ország nemzeti ünnepe alkalmából. * Csütörtökön délben Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke fogadta az Európai Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szervezete, az AENCTC budapesti közgyűlésének résztvevőit. A fogadáson részt vett J. A. Samaranch, a NOB elnöke. Franco Carraro, az AENOC elnöke, valamint Deák Gá- bon államtitkár, az ÁISH és a MOB elnöke. SZOMBATHELY Szabó István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke szerdán részt ‘vett és felszólalt a Vas megyei mezőgazdasági és élelmiszeripari aktíván, csütörtökön pedig felkereste a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinátot és az Olaszfai Dózsa Ter m elősző vetkezet et. KAZINCBARCIKA A város sporttelepén csütörtökön csaknem tízezer kazincbarcikai és környékbeli középiskolás fiatal részvételével nicaraguai . szolidaritási nagygyűlést tartottak. Részt vett Pedro Hurtado Vegat, a Július 19. Sandinista Ifjúsági Szövetség általános vezetője is, Hámori Csabának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ KB első titkárának társaságában. PHENJAN Lengyel—koreai megbeszélések kezdődtek csütörtökön Phenjanban. A tárgyaló küldöttséget lengyel részről Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a lengyel Államtanács elnöke, a KNDK ré- részéről Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt KB főtitkára, a KNDK elnöke vezeti. GENF Csütörtökön /Genfben a nukleáris és űrfegyverekről folyó szovjet—amerikai tárgyalások keretében ülést tartott a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekkel foglalkozó csoport. belügyminiszterei a francia kormány kérésére csütörtökön válságtanácskozásra ültek össze Londonhan. Douglas Hurd brit belügyminiszter a tanácskozás megnyitása előtt a BBC rádiónak adott nyilatkozatában kifejtette, hogy ezen a találkozón elsősorban két igen sürgős tennivalóra kívánja felhívni a résztvevők figyelmét: la) A közösség egyetlen tagállamának kormánya sem bocsátkozik tárgyalásokba vagy alkuba terroristákkal ; b) Létre kell hozni a terrorista tevékenységre vonatkozó információk hatékony mechanizmusát. Szorgalmazta annak az alapelvnek elfogadását is. hogy a terrorista csoportok tagjait nem szabad „ellenséges katonáikként” kezelni, hanem „közönséges bűnözőkként”, akiket bíróság elé kell állítani, hogy elnyerjék büntetésüket. A szovjet és a kínai külügyminiszter megbeszélése Szovjet—amerikai viszony A józan ész sikere Sevardnadze és Shultz a tárgyalások szünetében (Fotó: AP—MTI — KS* „Veszélyben van a csúcs- találkozó?” — tette fel a kérdést szeptember 22-re előre dátumozott számában, drámai tálalásban, mindjárt a címoldalon a Newsweek című amerikai hírmagazin. Viszont már a lap megjelenése napján tudta a világ: a Gorbacsov—Reagan-talál- kozó előkészítése egyelőre folytatódik. Ez a leglényegesebb eleme annak a mérlegnek, amelyet Sevardnadze szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter kétnapos washingtoni tárgyalása nyomán fel lehet állítani. És ez akkor is biztató, ha a lehetőség, mint a diplomáciában oly sokszor, korántsem jelent bizonyosságot. Akár a katonaló A Shultz—Sevardnadze-ta- lálkozó előzményei nagyon is ellentmondásosak voltak. Egyrészt megmutatkozott az, hogy az Egyesült Államokban roppant befolyásos körök dolgoznak a csúcstalálkozó ellen. Koholt vádak alapján letartóztatták New Yorkban Gennadij Zaharov fizikust, szovjet ENSZ-mun- katársat Azt, hogy koholt vádak, nem mi mondjuk. Egyértelműen erre a következtetésre jutottak olyan po- litológus-jogász szakértők, mint Robert Legwood. a Columbia Egyetem Harriman Intézetének igazgatója, és Jerry Hough, a neves Brookings Intézettől; az utóbbi nyíltan felvetette a tudatos FBI-provokáció lehetőségét. Ezt követően került sor a titkos iratok átvétele közben tetten ért Nicolas Daniloff laptudósító őrizetbevételére Moszkvában. Miközben a csendes diplomácia azon dolgozott, hogy mindketten távozzanak a fogságból, és saját országuk nagykövetségének oltalma alatt maradjanak, újabb, a Szovjetuniót sértő és kihívó amerikai lépésre került sor. Felszólították, hogy ENSZ-missziójának 25 munkatársa hagyja el az Egyesült Államokat. Megint- csak a kémkedés semmivel sem igazolt vádjára hivatkoztak, amelyről köztudott dolog, hogy bármikor előrángatható. És megint csak egy olyan titkos szervezet állt az ügy mögött, az FBI, amelyről köztudomású, hogy egész története, vezető munkatársainak egzisztenciális érdeke szembeállítja az enyhüléssel. (Nagyon jellemző és elgondolkodtató egyébként, hogy amikor Zaharovot letartóztatták, erről Shultz külügyminisztert elmulasztották előre értesíteni...) Akát a katonaló, ha meghallja a trombitaszót, a szélsőséges antikommunizmus megszállottái a párbeszéd azonnali beszüntetését követelték, pontosabban olyan ultimátumokat, amelyek lehetetlenné teszik a párbeszédet. A Daniloff-ügyet kiragadták összefüggéseiből és megpróbálták a kapcsolatok próbakövének beállítani. Megint rekordot állított Zbigniew Brzezinski, a volt Carter-kormányzat nemzet- biztonsági tanácsadója, aki „puhasággal” vádolta Reagan elnököt, és azt követelte, hogy ha már valamilyen alku következik be Zaharov és Daniloff ügyében, akkor tartóztassanak le újabb és újabb szovjet állampolgárokat. Más szóval bekövetkezett az, aminek előrelátásához igen nagy fantáziára lett volna szükség: a politikai Neandervőlgy lakói immár Reagan elnököt is megpróbálták „jobbról előzni”, megalkuvással vádolták, csak azért, mert egy újabb csúcstalálkozó előrevetíti a katonai feszültség csökkentésének lehetőségét. Nem érzelmi alapon Ilyen előzmények után került sor a 14 órás Sevardnadze—Shultz eszmecserére. Az, hogy a borús jóslatok ilyen baljós előzmények után sem váltak valóra, és hogy mindkét résziről konstruktívnak, hasznosnak, a lényeges biztonságpolitikai problémák megoldását is elősegítőnek minősítették a megbeszélést, mindenesetre lehetőséget ad bizonyos következtetések levonására. Az első az, hogy a Szovjetunió nem hagyta magái az amerikai héjáktól provokálni, s nem hagyja, hogy ezek a körök diktálják politikai válaszlépését, és megtörhessék a párbeszédet. (Ha* tározott s egyszersmind rugalmas volt Sevardnadze a szovjet ENSZ-képviselet elleni amerikai akció ügyében, amikor jelezte, hogy ha a döntést Washingtonban fenntartják, a Szovjetunió válaszolni fog, de nem fogja „érzelmi alapon” megtenni e lépést; a Dainiloff-üigyben világosan kifejtezésre juttatta, hogy lehet olyan megoldást találni, amely mindenkit kielégít.) A második az. hogy a Szovjetunió diplomáciai kezdeményezései, a jelek szerint, az amerikai adminisztráción belül is aktivizálták azokat, akik tudják és értik; vannak történelmi pillanatok, amelyek nem térnek vissza, amikor keresni kell a megegyezés útját és lehetőségét. A külügyminiszteri találkozóval egyidejűleg napvilágot látott jelzések szerint közeledtek az álláspontok az európai középhatótávolságú eszközök kérdésében. Ennek jelentősége azzal a jogos szovjet várakozással is összefügg, hogy a második csúcs ne legyen „ismerkedési est”, hanem legalább egy-‘két kérdésben tényleges előrehaladást rögzítsen. Figyelemreméltó, hogy mind az amerikai, mind pedig a szovjet külügyminiszter épp ezt a problémakört nevezte a „nagy kérdések” közül a legígéretesebbnek a találkozó után. Sürget az idő Mindenesetre — noha itt is még sok akadályt kell leküzdeni —, az előrehaladás itt könnyebbnek látszik, mint a hadászati fegyverek dolgában. Vagyis: a középhatótávolságú fegyverek csökkentése jelentheti az egyik problémakört, amelyre Sevardnadze utalt, kijelentvén: néhány fontos kérdés megérhet az aláírásira a csúcstalálkozó idejére. Más nyilatkozatok szerint körvonalazódhat egy megállapodás olyan központok létesítésében is, amelyek a nukleáris háború veszélyének csökkentésére hivatottak, továbbá a vegyi fegyverek dolgában. Egy bizonyos: a Sevardnadze—Shultz találkozó — amelyen a szovjet külügyminiszter megállapítása szerint végül is a józan ész győzedelmeskedett — kulcsszerepet játszott abban, hogy a tárgyalási gépezet, a maga sok helyszínével továbbra is mozgásban maradjon. Az előrehaladás, a csúcstalálkozó feltételeinek megteremtése az eddiginél is nagyobb erőfeszítéseket kíván, s azt, hogy amerikai részről is azokra a kérdésekre koncentráljanak, amelyek a leglényegesebbek. A tét nagy az órákat a tárgyalótermekben is csak rövid időre lehet megállítani, s az idő nem vár. VAJDA PÉTER
