Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

19K<). szeptember 24. Az Országos Béketanács ülése Magyar-belga kapcsolatok (Folytatás az 1. oldalról) az erről szóló előzetes ter­vezetet, a főtitkár szóbeli kiegészítését és az ajánláso­kat, valamint a Béketanács­nak a szovjet moratóriumot üdvözlő nyilatkozatát, amely a következőképpen hangzik: Napjainkban a világ népei mindinkább tudatára ébred­nek annak, hogy az emberi­ség jövőjét fenyegető leg­nagyobb veszély a tízezrével felhalmozott atomfegyverek­ből fakad. A veszélyeztetett­ség felszámolásának egyet­len útja valamennyi atom­fegyver megsemmisítése. Ezen. a népeknek nyűgöd tabb jövőt ígérő úton a Szovjetunió tette meg az el­ső lépéseket, egyoldalúan vállalva a földalatti nukleá­ris kísérletek beszüntetését. A Szovjetunió lépését a nukleáris és űrkorszak rea­(Folytatás az 1. oldalról.) vője. A biztonság magába foglalja, hogy semmiféle erőt se alkalmazzanak, így hagyományos fegyvereket, fegyveres erőket sem. Én azonban ennél többet is ki­jelenthetek; általában nem kívánjuk, hogy csapataink bárhol is országhatárainkon kívül állomásozzanak. Ez a kérdés is nyitva áll a vita előtt, és megoldaható azzal összefüggően, ahogy növek­szik a bizalom és megvaló­sítják a katonai enyhülés lé­pésed. Ez már meg is kezdődőt! a stockholmi fórumon. Nem csupán az európaiak — va­lamennyien gratulálhatunk egymásnak és magunknak ahhoz, hogy diadalmaskodott a józan ész és a jóakarat. Ez többet adott számunkra. ,.A szakszervezetek az el­múlt években igen- szoron­gatott helyzetbe kerültek, a támadások immár nemcsak a dolgozók jogai, hanem a szakszervezetek léte ellen irányulnak” — mondta Gás­pár Sándor a XI. szakszer­vezeti világkongresszus megnyitása előtt tartott saj­tóértekezleten. Hétfőn, egy héttel később a kongresszust összegző zárszavában a ma­gyar szakszervezeti vezető — akit ismét megválasztot­tak a Szakszervezeti Világ­szövetség (SZVSZ) elnökévé — már bizakodóbban nyilat­kozott: „Bátran, reménnyel telve mondhatjuk, hogy jó irányú folyamatok kialakí­tásának, indulásának a szín­helye lehet Berlin, ha az el­fogadott határozatokat mi­előbb valóra váltjuk”. A Berlinben tartott XI. szakszervezeti világkong­resszus minden bizonnyal számos változást eredmé­nyez a nemzetközi szakszer­vezeti mozgalomban, s vár­hatóan a nemzeti szerveze­tek tevékenységében is. Er­re lehet következtetni a tar­talmas és kritikus vitából. A világon jelenleg több mint 800 millió a bérből és fizetésből élők száma, és eb­ből 500 millió a szakszerve­zeti tag. A most véget ért szakszervezeti világfóru­mon, amelyen minden eddi­ginél széleskörűbb volt a részvétel, majdnem 300 mil­lió szervezett dolgozó kép­viseletében, öt kontinens 154 országából 432 szervezet delegációja vett részt. Az egyik fő kérdés, amely­ben általános volt az egyet­értés: a béke megőrzésének fontossága és a szakszerve­zeték aktívabb bekapcsoló­dása a fegyverkezés elleni küzdelembe. A hozzászólók vatameny- nyien megerősítették, amit Ibrahim Zakaria, az SZVSZ főtitkára beszámolójában megállapított: „Az öt évvel Irtásai vezérelték. A kölcsö­nös függőség' világában va­lódi biztonság csak akkor teremthető, há az minden­kire kiterjed és mindenki számára egyenlő. A bizton­ságos világ megteremtéséért a népeknek közösen kell törekedniük a fegyverkezé­si hajsza megállítására, a világűr felfegyverzésének megakadályozására. Építő tárgyalásokra, a megegyezés keresésére van szükség': a helsinki folyamat, s annak legutóbbi, stockholmi mér. földköve jó példa a kölcsö­nös biztonság és érdekek fi­gyelembe vételére, az éssze­rű kompromisszumok kidol­gozására. A magyar béke- mozgalom megelégedéssel köszönti ezt az eredményt, amely joggal ébresztett re­ményi és szolgálhat például a béke, a jövő felé vezető egyedüli úton. Épp ezért mint egy jelentős szerző­dést: azt bizonyította, hogy ha valóban akarunk valamit, képesek is vagyunk rá. A Szovjetunió külügymi­nisztere hangsúlyozta, hogy az ázsiai és csendes-óceáni térségnek is biztosítani kell a nyugodt, békés légkört, s utalt a Szovjetunió erre vo­natkozó javaslataira. A közel-keleti kérdésről szólva javasolta: a Bizton­sági Tanács keretei között hozzanak létre előkészítő bizottságot nemzetközi kon­ferencia összehívására a probléma rendezéséről. A miniszter az átfogó nemzetközi biztonsági rend­szer megteremtése követel­ményének nevezte a terro­rizmus elleni küzdelmet is, hangsúlyozva, a Szovjetunió kész hozzájárulni s jelenleg ezelőtti helyzettel ellentét­ben, ma gyakorlatilag min­den szakszervezet, legyen az bármilyen orientációjú, a békéért és a leszerelésért folytatott harcot nagyon fontos szakszervezeti fel­adatnak tartja”. A másik nagy téma, amellyel szinte valamennyi felszólaló mélyrehatóan fog­lalkozott: az elhúzódó gaz­dasági válság következmé­nyei elleni harc, a szakszer­vezeti vívmányok megőrzé­séért folytatott küzdelem. AZ országonként változó nagy különbségek miatt ez ügyben nem lehetett általá­nos tanulságokat levonni és mindenütt hasznosítható >*e- cepteket elfogadni. Sok kül­dött részletesen foglalkozott a tudományos-műszaki hala­dás által felvetett problé­mákkal. Nevezetesen: mit kell tenniük a szakszerveze­teknek azért, hogy a modern technika a dolgozók jólétét szolgálja és ne a munkanél­küliek táborát növelje. A kongresszuson határo­zottan visszautasították a szakszervezeti mozgalom el­leni általános támadást, amelyet — mint hangsú­várják el a világ békeszerető erői az Egyesült Államok kormányától: ne szalassza el újlból a fegyverkezési hajsza megfékezésének történelmi lehetőségét, csatlakozzon a moratóriumhoz. Az Országos Béketanács a magyar nép nevében öröm­mel üdvözli a moratórium ismételt meghosszabbítását, a Szovjetuniónak az egyoldalú leszerelési lépésekben is megnyilvánuló béketörekvé­seit. A magyar békemozga- lom valamennyi atomfegy­verrel rendelkező ország kormányához fordul: sora­kozzanak fel az atomkísér­letek moratóriuma mellé. Az ENSZ által a béke nemzet­közi évévé nyilvánított 1986. elnevezéséhez méltó módon maradhatna meg az embe­riség emlékezetében. ha Földünkön megszűnnének az atomfegyver-kísérletek. is hozzájárul ennek a rák­fenének a felszámolásához. Sürgette a világgazdaság rendszerének szükséges át­alakítását. Az emberi jogok kérdésével foglalkozva ki­jelentette: ezen a téren is szükséges a széles körű és nyílt együttműködés. ■Eduard Sevardnadze be­széde befejező részében foglalkozóit a 'szovjet— amerikai kapcsolatok kér­déseivel. „Távol áll tőlünk, hogy kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal ne tartsuk ígéretesnek. Az utób­bi időben kialakultak jelen­tős egyezmények biztató kör­vonalai. Reális lehetőség nyí­lik, egy csúcstalálkozóra is. Viszonylag simán továbblép­hetünk, ha az amerikai fél is ezt akarja” — mondotta a szovjet külügyminiszter. lyozták — a burzsoázia, a tőkés állam egyre erősebb igénybevételével indított, azt állítva, hogy a szakszer­vezetek akadályozzák a gaz­dasági válság felszámolását segítő gazdasági folyamato­kat. Bár megoszlottak a véle­mények arról, hogy mit kell tenni a szakszervezetek lé­tét veszélyeztető támadás visszaverésére, de abban mindenki egyetértett, ho,gy a szakszervezeteknek meg kell szabadulniuk az elavult módszerektől, és fel kell újítaniuk fegyvertárukat. A jelenlegi helyzetet az SZVSZ elnöke a következőképpen jellemezte: „A szakszerve­zetek már tudják, és a bő­rükön érzik, hogy feltalál­ták a puskaport, de ők még nyíllal válaszolnak a táma­dásokra”. Többen ostorozták a szak- szervezetek rugalmatlankSá- gát, a tömegekhez fűződő kapcsolataik gyakran formá­lis jellegét. Szorgalmazták a nagyobb nyitottságot és a mások nézetei iránti na­gyobb toleranciát. A szak- szervezetek csak lassan kö­vetik a végbemenő vállozá­PANORAMA BUDAPEST Kedden félidejéhez érke­zett az őszi BNV, sűrűsöd­nek a szakmai programok, üzleti tárgyalások. Vásár- szerte számos kereskedelmi megállapodást készítenek elő. A vásár hivatalos ven­dége volt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, aki Körösvölgyi László­nak, a Hungexpo vezérigaz­gatójának a kalauzolásával tekintette meg a pavilono­kat. GENF Az atom- és űrfegyverzet­tel kapcsolatos szovjet— amerikai tárgyalások kere­tében kedden Genfben ülést tartott az • űrfegyverzettel foglalkozó munkacsoport. JERUZSÁLEM Mohamed Bászjuni, Egyip­tom új izraeli nagykövete kedden Jeruzsálemben át­adta megbízólevelét Hájim Herzog izraeli államfőnek, s ezzel az arab ország néfey év után ismét nagyköveti szinten képviselteti magát Izraelben. Csehszlovák vendég az SZMI-nél Egy hétig a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának vendége Vladislav Beeslka, a csehszlovák szakszervezeti országos vezető szerv osz­tályvezető-helyettese. A csehszlovák vendég, aki el­sősorban a magyar szak- szervezetek területpolitikai tevékenysége iránt érdeklő­dik, tegnap egy napra Szekszárdra látogatott, ahol a szakszervezetek megyei vezetőivel találkozott, és folytatott velük eszmecserét az említett témáról. sokat, adósak a kor kihívá­saira adandó válasszal — hangsúlyozták. — A kor ki­hívásai alatt értve azt, hogy számos rétég — az új szak­mák művelői, a vendégmun­kások, a munkanélküliek tömege — újfajta, sajátos érdekvédelmet követel. A kapitalizmus elleni harcba új erők léptek be — kör­nyezetvédők, háborúellenes mozgalmak — de ezek nem illeszthetők bele a hagyomá­nyos keretekbe. A kongresszus egész mun­kájára a nyíltság és az őszinteség volt a jellemző, s ebben különösen jó példát mutatott a magyar küldött­ség. Gáspár Sándor a SZOT elnökeként elmondott fel­szólalásában a magyarorszá­gi szocialista építés sikerei mellett szólt a gondokról, az újonnan felvetődő problé­mákról is. Nagy tetszéssel és elismeréssel fogadott beszé­dében rámutatott: a szak­szervezeteknek szocialista körülmények között is alap­vető feladatuk az érdekkép­viselet és az érdekvédelem. A szakszervezetek csak ak­kor lehetnek hatékony ré­szesei a szocialista társada­lom építésének, ha önállóan és kezdeményezően tépnek föl” — mondta. A XI. szakszervezeti vi­lágkongresszuson fontos .té­ma volt a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom meg­osztottsága. Amint' zársza­vában az SZVSZ elnöke rá­mutatott, a szakszervezeti egység szervezeti újjáterem- tése jelenleg elképzelhetet­len. Ezért a konkrét kérdé­sekben való együttműködés­re kell összpontosítani, fgy például az SZVSZ javasol­ta, hogy a három nagy nem­zetközi szakszervezeti köz­pont vizsgálja meg, miként mozgósíthatnák együttesen a világ 500 millió szervezett dolgozóját a békéért, a fegy­verkezés ellen. FACH FERENC Kedvező légkörben kerül­het sor a közeli napokban a magyar—belga kormányfői találkozóra, hiszen — amint azt magyar részről már töfbfo ízben kinyilvánították — a Magyar Népköztársaság és a Belga Királyság közötti kap­csolatok alapvetően problé­mamentesek, a két eltérő társadalmi rendszerű ország; viszonyát nem terhelik za­varó tényezők. Lázár György belgiumi út­ját a magyar—belga kapcso. lejtők mérföldköveként is jegyzi majd a diplomácia, hiszen személyében magyar miniszterelnök 1945 óta el­ső ízben tesz látogatást a Belga Királyságban. Diplo­máciai kapcsolataink 1947- től datálódnak, a politikai kontaktusok megélénkülését a 60-as évektől számítják. Látványos mozzanatok ugyan nem kísérték a változást, de tény: gyarapodtak a szakmi­niszteri találkozók, rendsze­ressé váltak politikusaink konzultációi. Csak pár esz­tendőre visszatekintve: 1983- ban a belga diplomácia veze­tője látta vendégül a ma­gyar külügyminisztert, s ugyanebben az esztendőben meghívója, Leo Tindemans is járt Budapesten. Még mindig ennél az évnél ma­radva: a magyar fővárosban tárgyalt partnerével, Marjai Józseffel Willy de Glercq miniszterelnökhelyettes, aki a nemzetközi valutaalap ma­gyarországi regionális ülésén vett részt. A rákövetkező év­ben Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára a belga köm- ' munista párt és két szocia­lista párt -meghívásának tett eleget, s találkozott a belga gazdasági élet több vezető­jével is. Az államközi kapcsolatok­ban 1984 jelentett forduló­pontot: a felszabadulástól számított történelmünk so­rán először tett hivatalos lá­togatást Magyarországon belga miniszterelnök, Wh­irled Martens. Érdemes em­lékeztetni akkori, rövid nyi­latkozatára: „Kormányaink megrétették, hogy a jelenlegi bonyolult nemzetközi hely­zetben szükséges az érintke­zés, a párbeszéd. Magyaror­szág és Belgium, amely egy­aránt megbízható tagja saját szövetségi rendszerének, ér­dekelt abban, hogy oldódjék a jelenlegi fagyos nemzet­közi légkör.” Erre utal egyébként az a tény is, hogy Belgium — amely ugyan­csak szorgalmazójf, a Hel­sinkiben megkezdett út foly­tatásának — üdvözölte a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testü­letének idén júniusban Bu­dapesten közzétett felhívását, reményét fejezve ki, hogy e dokumentum új elemeivel hozzájárulhat a leszerelés ügyéhez. Sokrétűek és rendezettek egyezményes kapcsolataink is, amelynek mindinkább jel­lemzője, hogy az államközi megállapodások mellett a tár­caközi, intézményközi egyez­mények is szaporodnak. Jó példaként említhetők a ma­gyar—belga kétoldalú jogi szerződések: létrejött a ki­adatásról és a bűnügyi jog­segélyről szóló egyezmény, a polgári eljárásról szóló egyezmény alkalmazásának megkönnyítéséről szóló meg­állapodás, valamint a jogi tájékoztatásról szóló egyez­mény is. Vagy más terület­ről: megerősítésre vár a két ország között idén májusban megszületett beruházásvé­delmi megállapodás, amely a közös érdekeltségű magyar- országi vegyes vállalatok létrehozását hivatott előse­gíteni. (Érdemes megemlí­teni: Belgium — az NSZK után — a második ország, amellyel beruházásvédelmi megállapodást kötöttünk. Ez az egyezmény nagyban nö­veli a belga üzletemberek bizalmát magyarországi tő­kebefektetések iránt.) Gazdasági kontaktusaink nak a Belga—Luxemburgi Gazdasági Unióval 1975-betí megkötött hosszú lejáratú gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapo­dás ad keretet. A két ország gazdasági-kereskedelmi kap­csolatai mindeddig meglehe­tősen szerények és kiegyen­súlyozatlanok voltak mind a hagyományos árucsere, mind pedig az újabb együttműkö­dési formák tekintetében. Tavaly például a fejlett tő­kés országokba irányuló ki­vitelünkből a Belga—Luxem­burgi Gazdasági Unió (a kapcsolatokon belül Luxem­burg szerepe nem számot­tevő) 1,2 százalékkal része­sedett, az e piacokról szár­mazó behozatalunknak pe­dig 2,7 százalékát adta. ösz- szegszerűen : exportunk 33,5 millió, importunk pedig 85 millió dollárt tett ki 1985- ben. Az idén májusban nagy létszámú — 84 tagú — belga gazdasági küldöttség látoga­tott hazánkba. Pár nap alatt vagy 300 üzleti tárgyalásra került sor, jelezve: a belga üzletemberek körében meg­növekedett az érdeklődés Magyarország, az itteni be­ruházási lehetőségek iránt. Joggal: Magyarország a gya­korlatban is folyamatosan bizonyítja nyugati partnerei­nek, hogy gazdasági kap­csolataink — kölcsönösen előnyös módon — mennyi­ségileg és minőségileg egy­aránt jelentősen fejleszthe­tők. A magyar—belga gazdasá­gi tárgyalásokon egyetértés volt abban, hogy elsősorban a magyar vállalatok aktivi­tásának növelésével nyílhat lehetőség a kétoldalú forga­lom egyenlegében mutatkozó magyar passzívum csökken­tésére. Kölcsönös érdekelt­ség fejeződött ki magyaror­szági telephelyű magyar— belga vegyes vállalatok léte­sítésben, harmadik piaci koo­peráció kialakításában, va­lamint a kis- és középüze­mek közötti kapcsolatok erő­sítésében. (A kooperációs kapcsolatok bővítésében pél­dául fontos szerepet játsz­hatnak a magyar Világbank­tagságiból adódó együttmű­ködési lehetőségek.) Magyar és belga vállalatok között jelenleg 41 kooperációs meg­állapodás van érvényben. Az eddig létrejött — s igen eredményesen tevékenykedő — egyetlen vegyes vállalat, a Tungsram—Schreder Kft. közúti lámpatesteket gyárt. A magyar—belga gazdasági kapcsolatokban tehát van előrelépés, jóllehet az együtt­működésnek még igen nagy tartalékai vannak. Kiaknázá­suk további kölcsönös elő­nyökkel járhat, ám ennek még erős fékje, a magyar gazídaság látal hordozott je­lentős terhe, hogy a keres­kedelempolitikai feltételek számunkra sok tekintetben mesterséges és természetel­lenes módon hátrányosak. Mind erősebb kapocs a két ország között az embe­rek közvetlen találkozása, a bővülő idegenforgalom, s — ezáftal is — egymás életé­nek, kultúrájának jobb meg­ismerése. Csak egy adat: ta­valy már csaknem húszezer belga választotta úticéijául Magyarországot. Kulturális kapcsolataink egyezményes alapon, háromévenként meg­újított munkaterv ékben megjelölt módon fejlődnek. Belgiumban elsősorban a magyar zene, zenepadagógia iránt mutatkozik érdeklődés; méltó módon, bizonyította például a magyar kultúra belgiumi jelenlétét a Liszt- centenárium ottani megün­neplése. Viszonylag rendsze­resen vetít magyar filmeket a belga televízió, és a rá­dióban is megszólal egy-egy magvar hangjáték, koránt­sem lehetünk viszont elége­dettek irodalmunk megismer, tetőséivel, a könyvkiadással. A legfőbb érték a béke SZVSZ-kongresszus Akcióegység, új módszerek Magyar küldöttek a Szaksze rvi-zeti Világszövetség XI. kongresszusán (Teleíotó)

Next

/
Thumbnails
Contents