Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

A rtÉPÜJSÀG

1B86. »September

Azt beszéltük meg kollégámmal, hagyjuk már évtizedek óta tartott gyakorlatunkat, s ne Szekszárdról, hanem más vidékről készítsük „ügyeletes" riportunkat, íme, itt van.

*

Alig múlik fél nyolc, fékeznek az autóbuszok a györ- könyi termelőszövetkezet 14 hektáros táblájánál. Orlo- vácz György igazgató, tanártársaival terelgeti a 120 gyereket.

Oka van a fokozott fegyelem-követelésre. Mert hétfőn kezdték az első szüretet és

kedden kora reggel azt mondhatták a szövetkezeti brigádok vezetői, hogy találtak nyolc melegítő felsőrészt, négy melegítő alsórészt, öt pulóvert. És hiányzik három ceglédi kanna födele.

A vizeslajt mindennek okáért ott áll a tábla szélében, a tanárnők pedig elosztják a brigádokat. A szedés teljesítmény alapján dotálódik, azaz „halljad édes fiam, amennyit szedsz, annyi pénzt kapsz." Világos beszéd. Egy mázsa szőlő szedésének ára

A héten minden nap a nagydorogi gyerekek, a hetedik és a nyolcadik osztályo- ' sok szőlőt szedtek Györköny- ben. Péntek az lesz a vegyes nap, amelynek munkabérjáradéka közös úttörőcél- ra fordítódik, amikoris az összes nevelő és a szülői közösség tagjai közül is számosán ott fognak tevékenykedni.

A kertészeti ágazat vezetőjével, Köhler János főkertésszel a háztájiban találkozunk. A brigádvezető, Zsuzsa

kát, lányokat, fogatosokat rakodókat, ma az ő háztájija van a soron. Százhúsz gyerek szedi a szőlőt, erősíti meg első hírünket a főkertész. Ezen kívül pedig 15—20 gazda szüretel a háztájiban, Ez pedig annyit jelent, hogy a Bosnyák térre küldenek naponta úgy félezer láda szőlőt, amely szőlőt csak egy sorban szabad ládába rakhi, és középen legyen piros fajta, avagy a végén, így mutatósabb is a portéka. A háztájiban, illetőleg a közösben termelt csemegeszőlőért az átvevő 15,80-at fizet, ő a Bosnyákon 17-ért adja tovább, és ha a bolt kirakatában van, a pesti polgár 26-ért veheti meg.

Ilyenek a szőlőárak, ilyenek a kereskedelem, az átvevő szervezetek meg a termelők közötti pénzügyi kapcsolatok.

Mindenesetre itt áll a kamion a dűlő végében. A háztájiból szedegetik a csemegeszőlőt, rakják ládába, és majd az • elszámolás a szövetkezeti irodán lesz a bizonylati okmányok alapján.

Állunk a kamion oldalában. Erős férfiak szórják le a ládákat, s az asszonyok készítik elő, kinek mennyi láda kell a holnapi szedéshez.

A brigádvezető elégedett,

A tanár urak a szőlősorok között sűrűn jegyzik a teljesítményeket. Mi ott állunk a falu alatt, a csemegeszőlő alsó táblájánál, amelyet úgy kiválogattak az emberek, mint a róíkák. Csak a tízde- k ásnál nagyabb fürtökét rakták a ládákba. Mi lesz az apró szőlővel — bor, talán, mondja Köhler János, az idősebb, a nyugdíjas, aki a piros szőlőt kínálja, együnk belőle. Köszönjük, magunk is szőlőtermelők lévén, tele vagyunk vele.

4fi forint.

ő elkormányozza a fiúA nagydorogi „segéd csapat" egy brigádja

Györkönyben szüret

KÖhlerék a háztájit szedték

Lovas kocsival szedik össze a csemegeszőlőt

És jön a lovas kocsi. A kisdiákok keze alól kiveszik a leszedett termést, tartályba öntik, s küldik Faksra.

A györkönyi termelőszövetkezetből idén száz hektár termését adják el.

Némi mennyiség marad tán a tagság zárszámadására. de azt. annak ízét bot formájában majd akkor keli elbírálni.

PALKOVACS JENŐ Fotó:

GOTTVALD KAROLY

Szekszárd története

A török kori település (1526—1686)

A mohácsi csatában győztes Szu lejmàn szultán török serege Szekszárdot, 1526. szeptember 4-én, keddi napon érte el. A török sereg vonulási útja mentén történtekről az egykori magyar leírások így számoltak be: „a Terek császár száguldókat boosáta minden felé, kik az népet, kit levágának; kit elrablának ..." A törökök elvonulása nyomában most még egyszer Szekszárd- ra a bencés szerzetesek visszatértek. Ezekben az években, de utoljára 1528 márciusában György szekszárdi apát több oklevélben szerepel. A következő, 1529. év hozta meg tulajdonképpen Szekszárd igazi elpusztulását.

Ennek előzménye az volt, hogy Szapolyai János király követe Laski Jeromos által, Isztambulban 1529 február első napjaiban katonai védelmet biztosító „szövetségesi szerződést" kötött Szülejmán szultánnal, s a szultán parancsára a boszniai és szerbiai török csapatok Szapolyiait támogatták. E körülmények folytán, 1529 tavaszán, a török csapatok és Szapolyai János király hívei együtt harcoltak. Feltehetőleg, ebben az időben Szekszárd, Habsburg Ferdinand király híve, Várallyai Szaniszló birtokát alkotta. Ezért 1529. június 18-án a török dunai flottila, a Duma felöl Béta, Kesztölc. Bátaszék, lese. Ebes, Szekszárd, Tolna és Paks helységeket megtámadta, kirabolta és felégette. A rendelkezésre álló egykorú források szerint, Szekszárd 1529— 1540 között Ferdinand király és János király hívei között többször cserélt gazdát. Mindössze 1536—1540 közötti időszakról tudjuk, hogy Szekszárd akkor Szapolyai János király pártján állott.

Szapolyai János király halála után egy évvel Szulejmán szultán 1541. évi hadjárata, Budával együtt Szekszárd környékét is az Oszmán-török Birodalomba kebelezte be. Amikor Buda elesett, a régi Szapolyai hívek átálltaik Ferdinand király oldalára és a törökkel szembefordultak. Török és magyar híradások egységesen állítják, hogy 1542 tavaszától Werbőczy Imre irányításával törökellenes védelmi harc kezdődött. Ennek egyik eseménye lehetett, hogy 1542. évben a magyar csapatok Szekszárdot visszafoglalták. Ez az ura- lomváitozás, egészen 1552. éviig, adataink szerint többször megismétlődött.

Kelet-Tolna megyében a törökök Buda—Eszék országúton építettek ki állandó helyőrségekkel rendelkező várakat. Ezek közül a legjelentősebb éppen Szekszárd vára volt. A török közigazgatás rendszerében Szekszárd legelőször a mohácsi szandzsákhoz került. Azonban 1546. évi török defter szerint már nem tartozott oda. Ekkor már Székes- fehérvárhoz csatolták át. Végül is 1552. évben már S zek sz ár d o n szán d zsák bé g

székelt. A legkorábbi ismert szekszárdi szandzsákbég az a Mahmud bég volt, akiről azt tudjuk, hogy 1554 februárjában már Simontor- nyára került. A szekszárdi szandzsák, tehát 1552. évben alakult meg, s vezetője a szandzsákbég, a régi apátsági váriban székelt. A török szandzsák a magyar megyéhez hasonlítható közigazgatási területegység volt. Kisebb területegysége, a ná- hije. szekszárdi vonatkozásban délkeletre terjedt ki. A szekszárdi náhije. a Sárközt és a mór agyi völgyei foglalta magába. A települések helyzetéről az abban az időben áthaladó bécsi követjárások résztvevői és a török adóösszeírások nyújtanak híradással. Verancsics Antal és Zay Ferenc 1553. évben és Hans Dernschwam pedig az 1555. évben haladt itt át. A bécsi követségek említett tagjai leírták, hogy Szekszárd táján felégetett, elhagyott faluhelyeket láttak. Tudjuk, az 1560-as években készített szigetvári magyar összeírásokból, hogy néhány helység rövidebb- hosszabb idő után újra benépesült. Az 1571 72. évi török adóösszeírás népességszámai, Szekszárd környékén, a visszaitelépülés nagyobb arányára utalnak.

A török uralom harminc eltelt éve után mondhatjuk, hogy a korábbi lakosság visszatelepült. Ez az 1572. év török defter Szekszárd lakosságát külön két utcában írta össze: a Felfalvi utcában 15 adófizető háztartással és a szekszárdi utcában 45 adófizető háztartással. Az akkori Felfalvi utca a mai Bar tin a utcával azonosítható és a Szekszárdi Utca pedig‘a mai Zalka Máté—Marx Károly utcával vonható egybe. Szekszárd ekkor kiszámítható népes- ségszámát 400 főre tehetjük.

Az 1580 81. évből és az 1590/91. évből fennmaradt török defterek Szekszárdim a török közigazgatás vezetőinek és a helyőrség katonáinak földbirtoklásáról is beszámolnak. Amíg az előző évben 15. addig egy évtizeddel később már 17 török birtokolt földet, leggyakrabban szántókait, réteket, szőlőket és boszitánkerteket. Az 1580 81. évben feljegyzett Színén Aga. a szekszárdi vár török kapitánya, szólóiról, bosztánkertjérő] és ré- teiről nyugodtan elmondható. hogy saját majorságot tartott fenn, Szekszárd lakóinak a mezőgazdasági termelésből származó jövedelmét. a mindenkori szekszárdi szandzsákbég adóztatta. A szekszárdi szandzsákbégek hás2birtokát alkotó város, mintegy nyolcféle

terrríénytizedet és további 12 féle illetéket fizetett évente. A szekszárdiak 1566 előtt Szigetvárra, majd Veszprémbe magyar adókat is fizettek. Egy adófizető háztartásra 50—60 forint, azaz mintegy évi három-négy szarvasmarha ára ment e] adóba. Ez az adóösszeg azonban 1580 utáni években emelkedett, Szekszárd lakói ezért belső lakóházaikat a török uralom megszilárdulásának múló idejével, egyre inkább új telepeseknek adták át. A magyar lakosság Szekszárdról egyre inkább a dunai árterületre, Nyámád környékére vonult el. A gabonatermelés visszaszorulása nyomában az ártéri kertművelés, méhtartás ' és juh- tartás lendült fel. 1593 nyarán III. Murad szultán hadát üzent. Ez újabb nagy török seregek Szekszárd melletti elvonulását jelentette. Színin pasa nagyvezér, egymás után 1593-ban és 1594-ben is, fel- és levonult. Szekszárd fekvése a török felvonulási útvonal mentén katonailag fontos volt. s ezért a bécsi hadvezetés többször próbálkozott meg elpusztításával. Ennek során 1597—1603 közötti, hat évben hét hajdútámadásról tudunk. A magyar hajdúk támadása következtében. Szekszárd 1597 után, legalább egy éviig felégetett üres, lakosság nélküli, romos hely vott. Ibrahim pasa, nagyvezér. 1600 őszén szállotta újra meg.

Szekszárd megerősítését szolgálta Újpalánk török erődítmény kiépítése is. Az 1603. augusztus 30-án, Palánkon lezajlott csatának az egykori leírásából tudjuk, hogy ott akkor a törökök az új erődítményt építették. Építés közben támadtak rájuk. Újpalánk régészeti feltárása 1975 nyarán kezdődött el. Dr. Gaâl Attila régész, a 45x60 m alapterületű, sövény fa lakkal és döngölt földbástyákkal készített kísérőd négy főfalát részletesen azonosította. A falakon belülről, a kísérőd egykori török őrségének mindennapi életével kapcsolatos épületek és tárgyi leletek bőven kerültek elő. Az 1622—1642 közöitti években készült török defterek számadatai a háborús pusztításokról vallanak. A szekszárdi náhije területén 1590/91- ben még 21 lakott település szerepéi, de 1622/23 évre már csak 15 élő falu számbavétele történt meg. A Martonfalvy Imre deák által birtoklásra megszerzett helységek közé Szekszárd is beletartozott. Erről már 1592. évben is regestrumot készíttetett. A következő, 1642. évi anyavári urbáriumban már szerepel, hogy Iszmail szekszárdi szandzsákbég dél- szlávokat hozatott fel a háborúban kiürült üres faluhelyekre.

Szekszárd váráról néhány apró török adaton kívül csupán Evlia Cselebi és Ot- tendorf leírásából kapunk részletesebb adatokat. A mezőváros központja a vár kapuja előtt, az árkon túl volt, állítja Evlia Cséle'bi. Szemben a vár kapujából látta a kicsi, sötét gőzfürdőt, amely tálán a mai Munkácsy utca torkolatában állhatott. E fürdő után, pedig a cseréppel fedett fogadót is látott Evlia, amely talán a mai városi KISZ bizottság körül fekhetett. A várral szembeni oldalon Evlia Cselebi a cseréppel fedett török templomot, a dzsámit jelölte meg. Ez talán a mai városháza helyén állhatott. Ottendorf leírása az egykori városképet kiegészíti azzal, hogy a vár északi részétől a Vörösmarty utca vonalától, a mai főposta épületénél a Sárvízig és a Béla tértől, a Garay téren át, a Sárvízig magas cölöpökből álló kerítés halad! t. Ennek a kerítésnek az országút áthaladásánál két kapuja is volt. Ezt a kerítést csupán a vár külső vé- deLmi rendszerének tartjuk. A török városnegyed a Bezerédj utca mentén, és a Marx Károly utca mentén, közvetlenül az említett cölöpkerítés külső tövénél lehetett. A város maradék magyar lakosai a Bartina utca környékén élhettek. Ez a magyar lakosság, az 1622— 42 közötti török defterek és más adatok alapján, mintegy 200 főt tehetett ki, s talán 150 holdnyi szántót művelt meg és 490—500 kapás szőlőt szüretelt le.

Szekszárd középkori föl- desurairől, az apátokról, 1540 után sokáig semmit sem tudunk. Ezután róluk csak 1603 után esik újra szó. Gubasóczy János apát 1664 —il676 között, I. Lipót királytól, már a török területen lévő uradalmára királyi védelmet nyert. A valóságos helyzet viszont az volt, hogy az apátság birtokai, több magyar végvári katona lefoglalásában, azoknak hordták adóikat. Az apátok a török kdveréséig birtokaikhoz nem juthattak hozzá. Szekszárd mellett, 1663 évtől kezdődőleg, ismét nagyobb török seregek vonultak át. Ezekre a hadjáratokra a törökök rendkívüli hadiadókat vetettek ki. A magyar lakosság ekkor már szoros kapcsolatot tartott a veszprémi magyar végvár katonáival. 1683 június végén, Kara Musztafa pasa, nagyvezér, 160 ezres serege, 20 km hosszú oszlopban itt menetelt Bécs felé, majd ugyanez év októberében ismét itt haladtak Vissza. Ez a rendetlenül visszavonuló, menekülő török sereg mindenhol fosztogatott. Ennek hatására a magyar lakosság Szekszárd környékén is az ártérbe menekülhetett. Buda várának 1686 júniusában megkezdett ostroma, szeptember 2- án sikeresen fejeződött be. Miksa Emanuel bajor választófejedelem csapatai, a törököket üldözve Szekszár- dot, 1686. szeptember 22-én szabadították fel.

Tass Előd