Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-19 / 221. szám
I 1986. szeptember 19. NÉPÚJSÁG 3 A szocializmus megújulásának útja (2.) Hz uj szakasz Az 1953. júniusi fordulattal nehézke* sen és ellentmondásos körülmények között kezdődött a szocialista építés új szakasza. Később — ugyan viták után — így jelölték ezt az időszakot, és még a kongresszusi dokumentumokba is ez a fogalmazás került be. Kezdődött azzal, hogy a párthatározatot nem teljes terjedelmében tették közzé. Ebben a Rákosi- féle vezetésnek az a taktikája jutott kifejezésre, hogy a mintegy fél évtizedes politikájuknak és irányításuknak személyre is szóló, rendkívül kemény kritikáját, felelősségüket az ország ügyeinek alakulásáért eltitkolják, vagy legalábbis erősen gyengítsék. Vagyis a megígért őszintébb, a tömegek érdekeivel, véleményével jobban számoló új politikai irányvonal érvényesítését a régi őszintétlen módon kezdték. Az alapvető fordulatot a párt politikai irányvonalában — az addigi gyakorlattól teljesen eltérően — nem a párt-, hanem az állami vezetés, a kormány jelentette be a májusi választások után, az országgyűlés alakuló ülésén. Ez a megoldás természetesen kedvére volt az új miniszterelnöknek, Nagy Imrének, hiszen így a tömegek részéről szívesen vett fordulat és sok népszerű intézkedés az élet minden területén az ő nevéhez fűződött. A későbbi időkben ezt ő és környezete alaposan ki is használta a politikai, majd egyre inkább frakciósnak nevezhető harcokban. Nagy Imre természetesen a júniusi párt- határozat alapján és szellemében mondotta el július 4-i kormányfői expozéját az országgyűlésen, de érthető okokból a pártvezetés megújításának feladataira nem tért ki. A fejlődés reális értékelését nehezítette azzal, hogy szűkén bánt a felszabadulás, illetve a fordulat éve óta elért eredmények, a korszakalkotó változások, és ebben a párt érdemei méltatásával. Mindez azt a látszatot keltette, hogy az új szakasz politikájának megvalósításában kissé hátrébb szorul a párt, és ez bizonytalanságot és tanácstalanságot váltott ki a párttagságban. Tehát már a kezdet kezdetén jelei mutatkoztak a pártvezetésben a két irányzatnak, a frakciónak, illetve személy szerint Rákosi Mátyás és Nagy Imre elvtelen rivalizálásának. Ezt a benyomást tovább erősítette az. hogy a fordulat bejelentését követő bizonyos ellenséges mozgolódást, másfelől a pártapparátus és a pártszervezetek bénultságát, tanácstalanságát érzékelve, egÿ héttel az országgyűlési miniszterelnöki expozé elhangzása után, július 11-én budapesti pártaktívát tartottak. Itt Rákosi Mátyás referátumához szólt hozzá Nagy Imre. Természetesen mindkettőnél a júniusi határozat volt az alap. Kiemelték a párt szervezeti egységének létfontosságát, de némi hangsúlybeli különbségek azért felfedezhetők voltak a két vezető megnyilvánulásában. Különösen feltűnt, hogy Rákosi ez alkalommal nem szólt a párt szűkebb vezetősége által elkövetett hibákról, és az ezekből következő torzulásokról. Mindezek közül a hatásában és időbeli kiterjedésében a rehabilitációs ügyek voltak azok, amelyek mintegy gennyes gócként mérgezték a közéletet és a párt életét is. A törvényesség semmibevételével megrendezett — Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, dr. Szőnyi Tibort, Szalai Andrást, Sólyom Lászlót és másokat jóvátehetetlenül megsemmisítő, Szakasits Árpádot, Marosán Györgyöt, Kádár Jánost és másokat börtönbe vető — koncepciós pereknek a felülvizsgálata csigalassúsággal folyt. Voltak, akik csak 1956 nyarán szabadultak, és például Rajk • László ártatlanságát, illetve e gyalázatos hamisításban való kezdeményező szerepét is csak ekkor ismerte be. nagy nyomásra Rákosi Mátyás. A rehabilitációt Rákosi, Gerő és Farkas éppen azért akadályozták, mert a koncepciós ügyek kezdeményezésében és megrendezésében felelősségük igen nagy volt, és ezt titkolni próbálták. Különösen sötét szerepet játszott Farkas Mihály, akinek gátlástalanul embertelen módszereiért is a felelősséget vállalnia kellett volna, öt az 1953 júniusi határozat tál eltávolították a Politikai Bizottságból és a Titkárságból. Hat hét múlva azonban újra visszakerült e vezető testületekbe, mert az új szakasz politikájának legradikálisabb hívévé változva, megnyerte Nagy Imre kegyeit. Rákosi Mátyás pedig, mim cinkostársát a koncepciós ügyekben, természetesen visszafogadta Farkas Mihályt vezető társként. Ilyen elvtelen kompromisszumok tarkították a Rákosi—Nagy rivalizációt — az ország, a párt rovására 1 Mindez persze, nem változtat a legfontosabbon: az 1953 júniusi fordulat rendkívül nagy jelentőségű volt, és kedvezően alakította a szocialista építést Magyarországon. 1953 második felében a bérből és fizetésből élők reálbére 12 százalékkal volt magasabb az első félévinél, és csaknem 18 százalékkal múlta felül az 1952. évit, megközelítve ezzel az 1949-es színvonalat. (Ez utóbbi utalás mutatja, hogy milyen nehéz helyzetbe jutott a lakosság a megelőző három és fél évben a helytelen gazdaság- politika miatt!) A parasztság reáljövedelme 1953 második felében a bérből és fizetésből élőkét is meghaladó mértékben nőtt. A lakosság áruellátása is javult, és a különböző szociális juttatások kedveztek a lakosságnak. A begyűjtési terhek csökkentése, adóhátralékok és díjak elengedése, a tagosítás megszüntetése, a szövetkezeti önállóság érdekében tett lépések, és még sok egyéb növelte a parasztság érdekeltségét és termelési kedvét. Az iparban is sok fontos intézkedés történt. Mindenekelőtt a feszített és irreális terveket enyhítették, a nehézipari beruházások közül többet leállítottak, bár olykor a döntéseket nem elég körültekintően hozták meg. Nagyon fontos volt, hogy mindenfajta adminisztratív nyomás megszüntetésével, és bizonyos munkavédelmi intézkedésekkel is jobb lett a légkör az üzemekben, addig ugyanis az irreális tervkövetelmények és a lelketlen parancsolgatás miatt egyre nőtt a felháborodás. Jelentős lépések történtek az államélet normális rendjének és a törvényességnek helyreállítására, megszűnt az internálás, és felállították a legfőbb ügyészséget is. Megélénkült a szellemi és ideológiai front is. A dogmatikus gondolkodáson is nagy rést ütött a júniusi határozat. Érződött a friss szelek hatása az elméleti munkában, hogy elemezni kezdik a szocialista építés sok alapvető kérdését, a marxizmus—leninizmus alkalmazását a magyar viszonyokra; s ebben a szovjet tapasztalatok hasznosításának mértékét és mikéntjét tárgyalták. A magyar adottságok — állapították meg — lehetővé és szükségszerűvé is teszik, hogy az iparosítás és a kollektivizálás is lassabban, a tömegek szükségleteit jobban figyelembe véve haladjon. Még olyan tétel is megtalálható egy------—------------ dokumentumtervezetben. a mely szerint lehetőség van arra, hogy az osztályharc ne öltsön olyan éles formákat.- mint annak idején a Szovjetunióban, s hogy nem érdekünk „felszítani, élesíteni" az osztályharcot. Tulajdonképpen ebből vezette le ez az elaborátum a párt vezető szervei számára a kétfrontos harc szükségességének kifejtését. A párt politikájában elkövetett hibák megértése, gyökereinek feltárása és kijavítása közben — hangoztatja e rendkívül jelentős dokumentum — „kétféle veszély fenyegeti a pártot: a szocialista perspektíva elvesztésének veszélye (jobboldali veszély), a párt politikájában bekövetkezett változások lebecsülése. meg nem értése (baloldali veszély). Ez utóbbi az adott helyzetben a fő veszély, de a jobboldali veszély elemei is megvannak és nőhetnek.” A párt, sajnos, ezt a felismerést nem tudta a következő években hasznosítani. (Következik: Frakcióharcok, szektás ellentámadás.) NEMES JANOS A megyében első: Zomba Takarékszövetkezeti csoport az iskolábao Iskolai takarékszövetkezeti csoport alakult Zom- bán, a helyi takarékszövetkezet és az álltalános iskola kezdeményezésére. A 35 tagú szervezet közgyűlésén megjelent Szutimán Ferenc, a községi tanács elnöke, Ábrahám Béla, az iskola igazgatója és Marsai János, a takarékszövetkezet elnöke. Antal György, a takarék- szövetkezet ügyvezetője — aki ezúttal ellátta az ülés levezető elnöki tisztét is — üdvözölte a megjelenteket, és ismertette a megyében elsőként létrejött takarékszövetkezeti iskolaszövetkezeti csoport tevékenységének célját. Elmondta, hogy napjainkban, amikor a fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusára készülünk, kiemelten fontos a tanulók önállóságra, közösségi életre, a demokratikus jogok gyakorlására és a takarékos életvitelre való nevelésének elősegítése. A gyerekék szövetkezeti mozgalomba való bekapcsolódása része az úttörőmunkának. Elősegíti az ifjúsági szervezet életének színesebbé, gazdagabbá válását. A rövid köszöntő után a közgyűlés résztvevői megválasztották a jelölőbizottságot és a szavazatszedő bizottságot, majd meghallgatták Lakatos Klára tanárnőt, aki ismertette a csoport szervezeti és működési szabályzatát. Ezt követően Újvári Orsolya, a jelölőbizottság elnöke tett javaslatot a tisztségviselők személyére. Titkos szavazással megválasztották az öttagú intéző- és 3 tagú ellenőrző bizottságot. Az intézőbizottság elnöke Lakatos Klára tanárnő, az ellenőrző bizottság elnöke Bittner Zsuzsanna 8. osztályos tanuló lett. XEMLE ZOLTÁN Bútorgyártók agóniája Lesz-e lépésváltás A vásárló kényszerű a kínálatban? megalkuvása? Az olyannyira óhajtott lépésváltás a mai napig sem következett be. A hazai bútoripar és kereskedelem, úgy tűnik a felhalmozódott nagy készletek ellenére sem határozta el magát a megújulásra, a vásárlók tetszését megnyerő út választására. Ügy tűnik tehát, hogy a lakberendezési áruházakba és bú torboltokba betérő vevő kénytelen megalkudni elképzeléseivel. Megveszi azt, ami van, többek között attól tartva, hogy a bútorárak ismét emelkedni fognak. A gyártók és a kereskedelem gondjai természetesen jóval összetettebbek annál, mint gondolnánk! Minderről Czinege Antal, a Domus Lakberendezési Á-u- ház Vállalat vezérigazgatója a közelmúltban óképp foglalt állást a HVG-ben : — „Kétségtelen tény, hogy túl vagyunk azon a>, időszakon, mikor a törött lábú székeket is elkapkodták. Minden bútorkereskedelmi vállalatnál lényegesen megnőttek a készletek, s nemcsak azért, mert az elmúlt években az összetételváltozásbó! eredően 40—50 százalékkal lettek magasabbak a bútorárak. Nagyobb a belföldi kínálat a nehezebb exportfeitételek miatt, az ipar a növekedésben érdekelt, tehát évről évre hacsak néhány százalékkal is, de többet akar termelni. Ezen túlmenően a behozatal is emelkedett. így alakult ki végül is az a helyzet, hogy_ mind nehezebbé vált az eladás, és a gyártószalagokról lekerülő bútorok már nem fértek az üzemek raktáraiba.” Végsősoron igen összetett és ellentmondásos dolgokról van szó, mert ez év tavaszán számos Domus Áruház, lak- berendezési tárgyak e'tőkésítésével foglalkozó kereskedelmi vállalat sok esetben 30—40 százalékkal leértékelt bútorokat, ugyanakkor több terméknél a vásárló még ma is kénytelen hosszt! hónapokat várni, mikorra hozzájuthat az általa kiválasztott garnitúráhozp/agy szekrénysorhoz. Ezt tapasztaltuk a szelrfzárdi Domusban is. Szűcs István igazgatóhelyettes egy pillanatig sem tagadta a fent említetteket. Az elemes bútorok körébe tartozó Garzon, Réka és Barba szekrénysorokra kényszerűkelletlen legalább kettő, de inkább három hónapot kénytelen várni a vásárló. Végigjárva a bemutató- és eladóteret, ismét meggyőződhetünk arról, hogy ugyancsak bőségesen látni karakter nélküli bútorokat. Az uniformizált vonalak gondosan takarják a vevő előtt az arc nélküli gyártót. Való igaz: a házgyári lakások nagyrészt meghatározzák az egyes elemek méreteit, a szekrénysor hosszát. Am a bútorgyártók többsége nem tudja átlépni saját árnyékát, inkább divatjamúlt terméket állít elő és az esetleges árengedmény, az agonizációt segíti. A szekszárdi Domus 36 gyártó céggel tart kapcsolatot. Mikor a minőséggel ösz- szefüggő kérdések kerülnek előtérbe, Szűcs István eképp fogalmaz: — E téren nincs változás. Leesik a díszléc, mert elenged a ragasztó, nem a bútorhoz illő vasalásokat használnak a gyártók és még sorolhatnám. .. Ennek ellenére mi nem hirdettünk' kedvezményes akciót, s ezt a következő adatokkal kívánom alátámasztani: A bázishoz viszonyítva nőtt a forgalmún* tavaly az év e*ső hat hónapjában 68, míg idén 74 millió forintot ért el az eladás. Nem lennénk viszont tárgyilagosak, ha nem fűznénk hozzá, hogy az új lakások átadása is főként a második negyedév utolsó harmadára esett. így augusztusra a készleteink is csökkentek. De térjünk vissza a minőséghez! A gyártók által felhasználható hazai alapanyag olyan rossz minőségű, hogy asztalos és kárpitos legyen a talpán, aki azok felhasználásával a legkényesebb igényeket is kielégítő terméket állít elő. Ezzel kezdte a beszélgetést Bus Ambrus, a Szekszárdi Bútoripari Vállalat igazgatója is. — A hazai bútoripar kény- szerűségből már megszokta az állandó elmarasztalást. A gyártmányfejlesztésnek eleve gátat szabnak a rendelkezésre álló hazai alap- és kiegészítő anyagok, így a díszlécek, pántok, vasalások ... A korpuszt előállító cégek a megmondhatói, hogy milyen fát kapnak! Bennünket szerencsére az utóbbi nem érint annyira, mert ülő- garnitúrák és fotelek gyártásával foglalkozunk. De számunkra is gondot okoz, hogy az Észak-magyaronszá- gi Vegyi Művek rapszodikusan szállítja az ülő-, és fekvőalkalmatosság okhoz felhasználandó poliuretán habot. És ha már itt tartunk, hadd fűzzem hozzá: örökzöld téma a facsavar, a szöghiány, nem áld rendelkezésünkre kellő választék a különböző bútorszövetökből. így aztán az ajánlataink is eleve behatároltak. A Szekszárdi Bútoripari Vállalat, az említett nehézségek ellenére is igyekszik előrébb lépni, hogy a piacon megszerzett állásait megtarthassa. Az elmúlt, két év dinamikus fejlesztő munkájának köszönhetően, termékeik döntő hányada megújult. Természetesen a megváltozott körülmények m'att is léptek. Ugyanis: a kínálati piac erősödése eleve szemléletváltozást követelt tőlük, többek között azért is, mert 1985-ben 8 százalékkal esett vissza a termelésük és ha az élőzetes terveik valóra válnak, az év végére érhetik el az 1984. évi termelési szintet, ami 130 millió forintos árbevételt biztosíthat a vállalatnak. Mindezt negyven fővel kevesebb létszámmal, az üzemben működő öt vállalati gmk jelentős áldozatvállalásával igyekeznek elérni. SALAMON GYULA Fotó: KAPF1NGER ANDRÄS Az utolsó öltések a Szekszárdi Bútoripari Vállalat BNV-n is látható, új. kinyitható rekamiéján Bőrgarnitúra hatvanrzerért. a szekszárdi Dorausban
