Tolna Megyei Népújság, 1986. szeptember (36. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-17 / 219. szám
1980. szeptember 17. tîÉPÜJSÀG 5 tTiílf • A Magyar Nyelv Értelmező Szótára I. köte- DC.UÜ ^Ü^ÜK’ .tének 453‘ °,da,án oívasható e tényszerű definíció: „Olyan személy, iparos, aki valamely vállalat, üzem részére otthoni bérmunkát vállal és végez." A Magyar Tudományos Akadémia által 1959-ben kiadott szótár érthető módon bánik Ilyen szűkszavúan ezzel a fontos foglalkozási tevékenységgel, mert az 1959 utáni években terjedt el. Oldalösszeállításunkban a megyei bedolgozói helyzet ismertetése mellett igyekeztünk a sorozatos foglalkoztatási hullámok okai mögé is nézni... Tovább bővíteni A Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet jelenleg 102 bedolgozót foglalkoztat, mellékfoglalkozású szerződéssel. Főállásban bedolgozókat ők nem alkalmaznak. A bedolgozói rendszerrel kapcsolatosan kedvező tapasztalataik vannak. Az ő segítségükkel rugalmasan tudnak alkalmazkodni a megrendelők változó igényeihez. További előnynek tartják, úgy tudták bővíteni a termelést. hogy nem kellett új munkahelyeket kialakítaniuk. Az idén körülbelül 30 millió forint értékű terméket állítanak elő bedolgozóik. Bedolgozókat alkalmaznak az isostát kapcsolók szerelésénél, az AEG részéire gyártott gyűrűk tekercselésénél, a BNC-esatlakozÓk szerelésénél, a trafószorító bilincsek gyártásánál, valamint a biztositékfoglalatok szerelésénél. A bedolgozói rendszert a GÉM tovább kívánja bővíteni. Kesztyűvarrás - kézzel Sokan jelentkeztek - kevesen maradtak Jó szem, háromélű tű, gyertya, cér.na, olló, fenőkő, két csipesz, formára szabott bőralapanyag kell csupán ahhoz, hogy valaki kesztyűvarrásra szánja magát. Mindez egy közepes méretű desszertdobozban elfér. Ez azonban önmagában kevés ahhoz, hogy ebből a foglalatosságból bárki is megéljen, ismernie kell saját képességeit, türelmét és kitartását annak, aki otthon az exportra kerülő kesztyűk kézi varrására vállalkozik. Ahhoz, hogy valaki ebből a munkából valóban megéljen, naponta nyolc órát kell dolgoznia, precízen és figyelmesen, úgy, hogy 10 centiméterenként 22 öltés legyen a kesztyűbőrön. Mint arról áprilisban lapunkban hírt adtunk, a Sza- kály Testvérek Építőipari Szövetkezet a Pécsi Hunor Kesztyű és Bőrruházati Vállalattal karöltve, kézi kesz- tyűvarrásra bedolgozókat keresett. A siker nem maradt el: a szövetkezetét mintegy 500 jelentkező kereste fel. A kesztyűvarrást főállású bedolgozóként 200- an, mellékállásban 140-en, a gyes mellett 40-en, s egyéb jellegű munkaként főleg nyugdíjasok, 120-an vállalták volna. Egészen az első, tájékoztatóval egybekötött áprilisi bemutatóig. Ekkor az aprólékos munkát alaposabban megismerő jelentkezők közül sokan visszaléptek, s a betanulást csupán 60—70-en vállalták — úgy tűnik, belátták képességeik és lehetőségeik határát. A jó keresethez ugyanis, heti 30 pár kesztyűt kell kézzel megvárni, ami folyamatos elfoglaltságot jelent. A kesztyűvarrást tehát 60 —70-en kezdték tanulni 2— 2 csoportban. A többségük szekszárdi volt, de a MTESZ székházában, valamint a Szolgáltató Ipari Szövetkezetben tartott tanfolyamokra bejártak Kölesdről, Sió- agárdról, Szedresről, Báta- székről, Várdombról, Sárpilisről, öcsényből, Becsről, Fácánkertről. Hőgyészrői, Szakályból, Szálkáról, Mözs- ről és Majosról is. Mint azt Hussy Káruly.tól, a Szakály Testvérek Építőipari Szövetkezet elnökétől megtudtuk, Szedresen, ahol rendkívül nagy számú — 150 — jelentkező akadt, gépi kesztyűvarró üzemet létesítettek. Az üzem július 1-jén beindult — s mindössze 18- an dolgoznak itt. A tervek szerint 40-en varrhatnák itt Az oldalt készítették: 1). Varga Márta, Wenter Mariann, Decsi Kiss János, Szabó Sándor és Szűcs László János. Búzás Jánosné: Nekem ez a munka megfelel a kesztyűt, hogy lesznek-e ennyien, vagy sem, később kiderül, a tanfolyam pécsi szakemberek vezetésével jelenleg még tart. S hogy mennyien maradtak az 500 jelentkezőből, akik kézi kesztyűvarrást otthon vállaltak volna? Mindössze 60—80-an. Aki főállásban mégis vállalta a kesztyű kézi varrását: Búzás Jánosné, mindössze 26 éves, és Szék szár- don lakik. — Nem keltett sok idő, mindössze három hét, mire a pécsi oktatótól megtanultam a kesztyűvarrást. A napi munkám mellett hetente 20—22 pár kesztyűt tudok megvarrni. A szövetkezet minőségi munkát követel, ennek eleget tudok tenni, bizonyíték erre az, hogy eddig kesztyűt nem kaptam még vissza, mind megfelelt a követelményeknek. — Egyetlen kesztyű kilenc darabból áll,* s a normám egy óra alatt egy pár kesztyű. Minden hétfőn a délelőtti órákban adom le a készterméket, és veszem át az alapanyagot. A női nap- pakesztyű párjáért 23 forint 50 fillért kapok, s ha azt vesszük, hogy egy óna alatt ennyit tudok megvarrni, akkor 23,50 az órabérem. Korábban bolti pénztárosként két műszakban dolgoztam, a férjem pedig három műszakban. Míg ezt a munkát el nem vállaltam, mindig problémát jelentett, hogy ki vigye, és ki hozza az iskolából a gyereket. Most ez a gondunk megoldódott. Itthon vagyok, és magam osztom be az időmet. Azóta nyugokttabbnak. kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, igaz, a háztartás mellett semmi más dolgom nincs, mint a kesztyű varrása. Nekem ez a munka tökéletesen megfelel. — Íme egy, egyetlenegy az 500 jelentkező közül, aki pénzkeresetnek, munkának a kesztyűvarrást, a bedolgozást vállalta. Sárközi tojások Montreálba Újra éleszteni Ha egy szóval keltene jellemezni a Decsi Népi Ipar- művészeti Szövetkezet tevékenységét, akkor talán a legjellemzőbb: a megújulás. Ez vonatkozik a személyi, tárgyi feltételekre, a vezetői módszerekre, munkaszervezésre és fegyelemre, így természetesen a bedolgozókkal történő foglalkozásra is. Dr. Záborszky Judit a szövetkezet elnöke tömören fogalmazza meg: — Űjra kell éleszteni a bedolgozók tevékenységét. Foglalkoztatásuk nem pusztán gazdasági kérdés, ám nélkülözhetetlen bizonyos költség- elemzés. Megállapítani, hogy mi az a minimális termelési érték, amit a bedolgozóknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy mondjuk a szállítási és egyéb őket érintő költségeket fedezni tehessen. A népművészet egyes ágai, például a hímzés, vagy tojásfestés nem igényelnek közös műhelymunkát. Ezen a területen jutnak fontos szerephez a bedolgozók. .. A kereskedők az említett két népművészeti ágazat, Sárközben, Decsen, készült termékeiből szívesen rendelnek. Egyetlen, példát említsünk csupán. Az év végére több ezer hintés tojást kellene szállítani Los Angeles, Chicago, Boston, Houston, Montreal üzleteibe. A piac rugalmas, friss gondolkodást és hasonló cselekvést is követel. É(5pen ezért tojásfestő tanfolyamot hirdetett a szövetkezet. Ezen részt vett Gergelits Ti'borné is a KISZ Tolna Megyei Bizottságénak agitáció és propagandafetelőse is. — Mindig is vonzott a népművészet — mondja Gergelics Tiborné. — Rajzolni középiskolás koromban, is szerettem. A KISZÖV felhívására, — hogy tojásfestő tanfolyam indul — én is jelentkeztem. Decsen Farkas Lász- lóné tanította meg a szükséges fogásokat. Megismertem a kicát, ami nenj egyéb, mint egy vékony farudacska, amelynek a végén egy réz- csövecske található. Ezzel lehet megrajzolni az elképzelt mintákat. A tojás fehérjének, sárgájának kifúvásá- vai kezdődik tulajdonképpen az egész folyamat. Majd a színek felhordásával folytatódik. Lila, sárga, zöld piros és fekete. Ez a sorrend a felvitelnél is. Problémát jelent egy-egy jellemző színű festék beszerzése. Padlósárgító keltene a sárgához. A lila színt régi tintaceruza betétjének pálinkában történő oldásával nyerjük. Nem a pénz vonzott, amikor a bedolgozói munkát vállaltam, hanem a népművészet szeretete, a kíváncsiság, hogy csorbítatlanul vissza tudom-e adni azokat a motívumokat, amiket megtanultam. Öröm számomra, hogy bedolgozóként is részese lehetők annak a folyamatnak, amelyben ezt a népművészeti ágat újra kell éleszteni. Labdák Simontornyáról A Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat 252 bedolgozót foglalkoztat. Mint Csécsi István gyáregységvezető elmondta, a vállalat éves terve olyan magas, hogy azt kizárólag a saját dolgozóival nem tudja teljesíteni. A bedolgozók labdákat állítanak össze otthon, a vállalat hetente kétszer — szerdán és pénteken — túra járatban indít tehergépkocsit a feldolgozandó anyaggal, és ekkor gyűjti össze a készterméket is. Vannak, akik kiesnek a túrajáratok útvonalából, ők vagy maguk szállítják be havonta kétszer az elkészült termékeket, vagy postai csomagban juttatják el a vállalathoz. A magas minőségi követelmények mellett végzett munka eredményeként a bedolgozók évente 70—80 ezer labdát készítenek. A vállalat legnagyobb vevője az Adidas cég, a többi labda belföldi piacra kerül. * Jugovics Jánosné 1969 óta készít labdákat bedolgozóként Keszőhidegkúton. — Ketten kezdték előbb a faluból a bedolgozást, mint én — mondja. — A gyerekek kicsik voltak, nem tudtam tőlük elmenni dolgozni a községen kívülre. Miután jelentkeztem bedolgozásra, kéthetes tanfolyamon vettem részt az üzemben, ahol megtanultam a labdák összeállítását. Azóta már én is tanítottam be falubelieket erre a munkára. Elég nehéz dolog ez a varrás, jó erő kell hozzá. — Szerdánként jön a vállalat teherautója, akkor viszi el a labdákat, általában 15—20 darabot készítek el hetente. Megéri csinálni, elég jó pénz jön össze havonta, egy labda 75 forintot jelent pénzben a bedolgozóknak. — Persze emellett itt a háztartás, a kert. az állatok. Ezekkel is foglalkozni kellett a varrás mellett. Két lányom és egy fiam van, a legidősebb 22, a legfiatalabb 18 éves. A férjem itt helyben dolgozik, hét közben csak kettecskén vagyunk itthon, hét végére aztán hazajönnek a gyerekek is. — Segíteni nem tudnak, nem is engedném, hogy bármihez hozzányúljanak, az akkor már nem tenne jó. Hogy szerettem-e labdázni gyerekkoromban? — Biztosan. Néhány megyei adat Pál látván, a Tolna Megyei Tanács V. B. munkaügyi osztályának vezetője találkozásunk első percében közli, hogy megyénkben az elmúlt fiél évtizedben ösz- szességében 38,5 százalékkal csökkent a bedolgozók foglalkoztatása. Amíg 1980-ban még 150(1- an gyártottak, szereltek öss- sze otthon különböző termékeket, addig az elmúlt év mérlegében már csak 1100- at mutat a szám. (Az idei év elejére a bedolgozók száma ismét csökkent.) A bedolgozói létszám és munkaiehetőség csökkenésének egyik okaként azt tartják, hogy az üzemekben és váll álatoknál egyre kevesebb az olyan munka, amely kiadható otthoni végzésre. Ezt követően az osztály- vezető és a KSH jóvoltából ismerkedjünk meg az egészen pontos megyei számokkal. Tolna megyében az idei év elején összesen 993 embert foglalkoztattak bedolgozói formában. Ebből 556-ian az állami, míg a fennmaradó 437-en a szövetkezeti ipar területéről kerültek ki. Ha tovább nézzük a számokat, akkor megtudhatjuk, azt is, hogy a tanácsi szektorból a Simontornyai Bőrés Szőrmefeldolgozó Vállalat foglalkoztatja a legtöbb bedolgozót, pontosan : 277 embert. A szövetkezeti szektor egységei közül a Tolna Megyei Ruhaipari 325, a Decsi Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet 99, míg a Dombóvári Kesztyűgyár 171 főt foglalkoztat otthon. A megyei tanács munkaügyi osztályán a bedolgozói rendszer fejlesztését indokoltnak tartanák az elmúlt másfél év gazdasági változásai .miatt is. Továbbá azért is, mert a piaci árviszonyok egyre inkább azt eredményezték, hogy a nagycsaládosok, az alacsony nyugdíjjal rendelkezők, a gyesen és a gyeden levők egyre fokozottabban keresnek olyan munkalehetőségeket, amellyel plusz jövedelemre tehetnek szert. Emellett: a munkahelyi rehabilitáció is eredményesebben működhetne a kölcsönös érdekek és előnyök megvalósulása alapján. Huszonöt év után feleannyian A szövetkezeti ipar sem A bedolgozói foglalkoztatási formát a hatvanas évektől kezdődően a leépülés jellemezte, amit az is bizonyíthat, hogy azokban az években az iparban 84 ezer bedolgozót tartottak nyilván, ám azóta a számuk felére csökkent. A szövetkezeti iparban nyolc éve még 45 ezren voltak a bedolgozók, 1984-re a számuk már 30 ezerre csökkent, ami a létszám egyhar- mad részével kevesebb már. Ez a gond népgazdasági szinten jelentkezett, és nem kerülte el a szövetkezeti ipart sem. Mindez kettős élű. Mert egyrészt sokan elestek olyan munkalehetőségtől, ami számukra kedvező volt, másrészt a társadalom hasznos tevékenységgel foglalkozók sorát vesztette el, akik mindaddig értékteremtő munkára voltak képesek. Lépni kellett, így a nyolcvanas évek újabb lehetőségeket hoztak a bedolgozóknak. Ezt követően a múlt évben a minisztériumok és az ABMH is tárgyalta a kérdést, szervezési, technológiai megalapozásához módszereket is ajánlva. A Tolna megyei ipari szövetkezetek bedolgozói rendszerének 85 százalékát a kézmű- és háziipar, a ruházati ipar területe jelentette, ám az V. ötéves tervi beruházások jelentősen emelték a technikai színvonalat, számottevően emelkedett ■ az üzemi munka termelékenysége is. Ezzel összhangban bővül a foglalkoztatási formák választéka is. Öt év távlatából öt évvel ezelőtt az összes foglalkoztatotti létszám 10 százaléka (1100 dolgozó) volt bedolgozó. A Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezetnél 578-an, a Sárközi Népi Ipar- művészeti Szövetkezetnél 247, a Bonyhádi Ruházati Szövetkezetnél 90-en, a Hő- gyészi Vegyesipari Szövetkezetnél 25-en voltak, akik az összes bedolgozó 85 százalékát teszik ki. Előnyei mellett érdemes szót emelni a bedolgozói rendszer hátrányáról is, ami abban nyilvánul meg, hogy technikai színvonalában és képzettségében ez a réteg mindinkább elmaradt a közös üzemtől, ami alól kivételt képez a kézmű- és házikivétel ipar, a tevékenység sajátosságai miatt. A tavalyi évben a szövetkezetek összesen 494 főfoglalkozású bedolgozót foglalkoztattak, ami nagyarányú csökkenést mutat a létszámban. Mindez egyenes következménye többek között a piacokon kialakult helyzetnek is. A magas színvonalú munkavégzés technikai, technológiai és minőségi követelményrendszerének mind ez idáig nem sikerült eleget tenni a bedolgozói rendszerben. A megrendeléseken alapuló termékösszetétel és mennyiség alapvetően befolyásolja a bedolgozói foglalkoztatást. A Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet bedolgozói például a közös üzemi bérmunkával szemben anyagos termelést folytatnak. Ez termelési értékben 1985-ben 50 millió forintot tett ki, ami az össztermelés 40 százalékát jelenti. A létszámcsökkenés okai között szerepel a kereslet alakulása, a piaci körülmények gyors változása is. Mindezek ellenére az ipari szövetkezetek bedolgozói rendszere 1985-ben hozzávetőleg 75 millió forint értéket állított elő, és az egy főre jutó termelési értéke meghaladja a 160 ezer forintot. Ha mindezt osztjuk a munkanapok számával, kiderül, hogy naponta egy bedolgozó átlagosan több mint hatszáz forint értéket teremtett. A havi kereseti átlag 1700—1800 forint körül alakult, ami arra utal, hogy a vállalkozási gondok, munkaellátási problémák, szigorodó normák mellett csak olyan teljesítményeket jelent, ami megkérdőjelezi az ésszerű foglalkoztatást is. Az ipari szövetkezeteknél a bedolgozói munka mégis jólszervezettnek mondható, a termelőeszköz-szükséglet általában alacsony szintű. De ugyanez érvényes a technikai szintre is. A bedolgozói rendszer a szövetkezeteknél szerzett tapasztalatok alapján, úgy tűnik, új fejlődési szakaszához ért. Általában nagyobb kapacitást kívánnak e forma keretében lekötni. Létjogosultsága népgazdasági szinten is bizonyítható, csak meg kell találni azokat a formákat, amelyek a mai kor követelményeihez igazodva, a „kecske és a káposzta elméletét" igazolhatják. Jugovics Jánosné
