Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-12 / 189. szám

1986. augusztus 12. KÉPÚJSÁG 5 Tizennyolcain érhetitek a megye középiskoláiból Diákújságírók lábára Damboriban A „Shu- Có S*Ó" hét számiból Rögtönzött ,,szerkesztői" értekezlet A Diákcentrum programajánlatából FIATALOK mm FIATALOK Diákújságítók. teözépísko lás rádiószerkesztők talál­koztak, .töltöttek el egy he­tet Domboriban a KlSZ-tá- b or ban, augusztus 1 -tői 9-ig. a Tolnai Fókusz szervezésé ben. A megye egész terüle­téről érkező. Bátaszékeí. Bonyhád ot, D unaföldvár t, Tamásit és persze Szekszár. dot képviselő fiatalok jó ré­sze már a tanév folyamán elméleti jellegű tanfolyamon részt vett, amit ki-ki saját iskolájában kamatoztatott. Most azonban közös érdek lődésű társak között, vi­szonylag izoláltan dolgozhat tak együtt, ismerkedhettek a lapkészítés, műsorszerkesz­tés rejtelmeivel. A kániku­lai meleg ellenére komoly munkát végzett a tizen ­nyolc tollforgató fiatal, mindennapra egy, összesen hét lapot szerkesztett S-hu- Gó Szó címmel és többször jelentkezett a tábori rádió adása is. Hozzá kell tenni ugyanis, hogy az ifjú kol­légák vendégként vettek részt (kaptak helyet) az életmódtábor mellett. — A témát a helyzetünk, az életmódtábar munkája szolgáltatta elsősorban — mondja Kis Andrea, aki a Dunaföldvári Magyar Lász­ló Gimnáziumból érkezett, — Kötetlen formában, jó hangújatban, de igen komoly munkát végeztünk, s eköz­ben valóságos családdá k-o- vácsolóditunk. Jobb családdá lettünk, mint az étetimódtá- bor formálisan létrehozott közösségei. — Hogy az érzelmi szála­kon túl mit kaptunk a tá bortól? — kérdez vissza Kó­nya Kálmán, a Bezerédj szakközépiskola tanulója. — Elsősorban az élő adások je­lentettek újdonságot, koráb­ban az iskolában mindig konzervanyagokkal gazdá^. kod tunk. Igaz, az élő adá sok nagyobb felkészültséget profibb munkát is kívánnak, de izgalmasabb feladatot is adnak. Nálunk, a Bezerédj ben negyedik osztályosok általában- nem foglalkoznak stúdióval a tanulásra hivat­kozva, de azt hiszem a ket­tő nem zárja ki egymást, sőt... A vélemények után be­pillantunk a Shu- Gó Szó, az életmódtábor (nem) hi­vatalos lapjának írásaiba. Pillantás a Virág család életébe címmel öt kedves tá­borlakóval ismerkedett meg Kis Andrea és készített ri­portot velük: — Milyen sze­riintetek a táborrenid? — Az ébresztő lehetne ké­sőbb is. Általában az esti programok után nyugovóra térünk, reggel mégis fárad­tan ébredünk. A takarodó viszont elég laza, esténként jókat lehet beszélgetni... — Mennyire kiélégítőek a programok? — Nagyon élvezzük a csa­ládi beszélgetéseket, s jó lenne, ha ezekre a foglalko­zásokra. több időt szánhat­nánk. Jó lenne, ha esténként több programból lehetne vá­lasztani, s így fakultatív alapon mindenki ott tölthet­né ei a szabad idejét, ahol éppen jól érezné magát. Hogyha például valaki nem kedveli a sportjátékokat, az beülhetne ehelyett az előadó­terembe videózni. — Erre számítottatok, ami. kor az életmódtáborba je­lentkeztetek? — Az igazsághoz tartozik, hogy csak itt tudtuk meg, hogy ilyen jellegű táborba jöttünk. Az .iskolában azon címszóval hívták fel a figyel, műnket, hogy „gyertek nya­ralni Domborítja, kötetlen programokkal, jó szórakozá­si lehetőségekkel tölthetnek el szabad időtöket". Tábori munkák címmel Vörös Lajost, a tábor gond­nokát szólaltatták meg H lap szerzői. — Vajon mi a feladata egy gondnoknak a dombori KlSZ-táborban? — Azt hiszem, még fel­sorolni is sok. Szinte min­den, almi csak egy turnuson belül adódhat a beérkezés­től a távozásig: szobák el­osztása, ágy neműoszt ás. a sportszerek kiosztása, házak karten tartása a villanytól a kilincsig hozzám tartozik. A nem kívánatos látogatókat is sokszor kell távol-tarta­nom. — Ki van segítségére eb­ben a munkában? — A táborvezetöséggei -na­gyon jó a kapcsolatom, ami­ben csak tudjuk, segítjük egymás munkáját. A tábor, lakók pedig azzal segítenek, hogy nem nehezítik a muru teámat, Bátran ki merem je­leníteni, hogy jobban vigyáz­nak a környezetre, mint a felnőtt táborozok. Azt hi­szem, ide már a válogatott emberek kerülnek, akik ren­delkeznék megfelelő felelős­ségérzettel'. Augusztus 12-én, kedden délután négy óraikor Kondor Katalinnal találkozhatnak az érdeklődők, aki aktuális bel- és külpolitikai kérdé­sekről beszél és természete­sen megválaszolja a felvető­dő kérdéseket, gondolatokai Augusztus 13-án, szerdán délután öt órakor ingyenes filmvetítésre kerül sor, az utóbbi időszak népszerű ma­gyar filmjét, a Szerelem első vérig című alkotást tekint­hetik meg a fiatalok. Augusztus 15-én, pénteken ugyancsak ingyenes belépés sei délelőtt 11 órától dél= után fél háromig videofilm- vetítésen vehetnek részt a filmbarátok. Ez idő alatt fo­lyamatosan három filmet láthatnak a diákcentrumban A tenger zamata, Ne hagyd magad Pitkin! és Londoni randevú címmel. Az előadások, programok minden esetben a Tolnai Fó­kuszban, a Diákcentrum otthonában zajlanak le. Szekszárdon a Béla tér fi. szám alatt. Útrava/ó Csavar a helyén Bizonyára sokan ismerik a patkószeg történetét, ami egy ország vesztét okozta. Emlékeztetőül: úgy indult a dolog, hogy a csatában rohamozó huszár -nem vett -tudomást — véletlenül, vagy szándékosain (?) — a patkószegröT, ami elveszett, így a patkó meglazult, aztán felgyorsultak a tragikus események, mert a ló — emiatt — elesett, majd a huszár, a király. Végül az ország is elveszett. Miiért e tanmese? Mert észre kell vennünk, hogy körülöttünk hány meglazulj páitkószeg van! Ha a pait'kószeg hiánycikk, akkor legyen csa­var. Ennek az afkaltréSznék is éppen olyan fontos a szerepe. Lehet, högy a jelenítőiségét csak akkor érzékeljük igazán, ami­kor az valllamüllyen oknál fogva nincs a helyén. A lovaknál maradva, álljon itt egy másik példa — a „héilyémvateóság” fontosságáról — a sZiiivásvánadli nemzet­közi fogatihajitó-tejnokságrál'. A győztes csak az lehetett, ahol a rudas, ,a nyerges, az os-torh egyes, a gyeplős Ló éppen úgy a helyén volt, mliinit a hajtó, és ammialk segédjei. A bírák sze­mében hangsúlyos szerepe vo'Üt a szerszámolás milyenségé­inek — nevezzük külcsinnek — is. Am a belbecs sem lehetett mellékés. Alapvetően jó szándékot kell feltételezni mlimd a négy állatról. Az irántuk érzett elfogultság íratja velem, hogy AKIK a verseny idején a lépés, -ügetés, vágta vezényszavakra egyszerre, egy id oben mozdulnak. Ha valamelyikük kilép a hámból, míg a többi dolgozik, már nem érnék célt hibapont nélkül. Hasonló felelősség terheli a fogalton utazólkát is. Szóval a gépezet csak akkor -használható, ha minden esa-var, a terveknek — húzzuk alá — a jó terveknek megfelelően a helyén van. Az idő múlására, is ügyelni kell eközben, mert! az — mintha tőlünk függetlenül — ugyancsak dolgozik. Marja a csavart, az ő furfanigja szerint. E néhány gondolatiból jó volna, ha okulni tudnánk! Ha észreven nénik helyünket a gépezetben. Hinnünk kéli; hogy a legapróbb csavarnak — közülünk — is, ette és úgy kéül végeznie a dolgát, ahogy a tervekben, a versenyszabályokban leíratott. A hámból ki lehet rúgni, de „mindennek rendeli ideje van”. HaMan-unk kéli a mozdultaitokra buzdító vezénylő szavakat, érezni a gyeplő irányit jelző, meghatározó húzását. Akik pedig a bakon ülnek, tudnánk szükségeltetik, hogy a zablá feszítése fájdalmat okoz! A levegőiben elcsattanó ostor- pattogás, de a józan, vagy erélyesebb emberi háing is elegendő figyelmeztetés az úton. A csavarokra is ügyelni kéli ! Hia idejében zsírozzuk, olajoz­zuk, vagy még jókor újra cseréljük, akkor váratlan meglepe­tés nem érhet bennünket. Vigyázzunk tehát, hogy a jóra és szépre tervezett gépezetünk minden csavarja a -helyéin -legyen ! Most, amikor készülődnek iskoláiba. Vagy új munka'bélyirt- fiatalok százai, légyen útraVa-lójuk e rövid példázat, ügyel­jenek a patkószegre, vagy a csavarta, érezzék, hogy nélkülük nem érhető el a cél! Decsi Kiss János Pályázati felhívás A Szekszárdi Húsipari Vállalat pályázatot hirdet: GÉPJÁRMŰ UZEMELTETES1 CSOPORTVEZETŐ ÉS GÉPJÁRMŰ KARBANTARTÓ MŰVEZETŐ munkakörök betöltésére. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: középiskolai végzettség, legalább középfokú szaktanfolyam, illetve szakmunkás-bizonyítvány, 5 év szakmai gyakorlat. A pályázat tartalmazza a pályázó önéletrajzi adatai!, eddigi szakmai tevékenységének, munkahelyeinek le­írását. Beküldési határidő: 1986. augusztus 15. Cím: Szökszárd, Keselyűsi u. 24., személyzeti és oktatási osztály. (200) Cipőnk orránál csillagok Ketten a hegyen — Ne kövessen, jó!? Kaptatunk fölfelé, a kanyar után. ahol az út meredeken fordul a társasházak elé, ö is nehézkesen szaporázza a lépteit. Egyszer-egyszer hát­rafordul. A gyér éjszakai fé­nyek és hosszú haja miatt nem látom a tekintetét. Jómagam nem sietek külö­nösebben, itt, az emelkedőn más is ballagóra fogja. Ha akarom, ha nem, utolérem. Ott állunk egyszeresük egy­más közelében a műút szélén. Alattunk a város fényei. Ci­pőnk orrától szétguruló csil­lagok. Azért várt be, mert idege­sítette, ahogy a megereszke­dett pántú szandálban csat­togok a háta mögött? De most majd megmérkőzünk, kibe­széljük egymásból a kölcsö­nös gyanakvást. Alacsony termetű, borostás állú fiú, kopott farmeröltöny. ben. A garbó fölött, úgy rém lik, valami nyaklánc is vil­lan. Mozdulataiból látom csak, hogy végigmér. Még mindig elég messziről ahhoz, hogy a szemébe nézhessek. — Rendőr? Ne mondja, hogy nem az!? Erre már a válltáskámat is a földre eresztem, úgy tárom szét a karom, csakhogy meg­nyugodjon. Hallgatunk. — Mondd, mi közöm van nekem ahhoz, hogy te is erre mész?! Mész te is hazafelé, meg én is. Nem? A tegezödö ingerült hang mintha lehűtené benne a gya­nakvást, s mintha most éb­redne, élénkülni látszik. — Beszélgessünk, mondom neki. Almosán, a korábban le­csorgatott söröktől még zúgó fejjel, miért is hinne nekem,? Igaz, veszíteni valója sincs. Felérünk a műút legmaga sabban fekvő szakaszára. — Itt üljünk le — mondja. Mögöttünk egy garázs ajtaja sötétlik. A hirtelen beálló, de rövid ideig tartó csöndben most érzékeli csak a fülünk a tücskök ciripelésétől zengő hegyoldalt. Mintha az egész vegetáció zsongását, hullám­verését hallanánk. — Elmondom az életemet Írjon belőle regényt. Olyan reménykedőn csil­lan a szeme, mintha a fele királyságát ajánlaná, de a hangja csak úgy cseng, mint­ha egy szál cigarettát kínál­na. — írja meg, hogy 1965. de­cember 2-án születtem Szek­szárdon, itt lakom fönn a he­gyen. Megnézi? Nem, ne nézze meg. Nem akarom, hogy odamenjen. Hőgyészen Gyönkön, Mányokon, Faddon voltam nevelőintézetben. Ga­rázdaság miatt javító-nevelő munkán voltam a TAEV-nél, Most számoltam le a céggel, lementem a Balatonra. Igen, a barátaimmal. Aztán vissza­jöttem, — kaptam is a rendőrségen. Nem tagadom, kéregetésből éltem. Az ál­lami gondozottakat mindenütt utálják... Mondja meg miért? Azt mondja, hogy az emberek egy része fél ekkora terhet cipelni a nyakán? Pe­dig nekem volt gyámom . .. Nagymamám is nagyon sze­ret. de nevelőanyám — apám testvére — nem engedi hogy hazamenjek. Apám két éve kapott agyvérzést, fel­karjára béna. Dehát én csa­ládot akarok alapítani, sen­kit se háborgatni... És meg­írja azt is, mennyire várom, hogy bevigyenek katonának? A paksi munkásszázadba, vagy harckocsizónak! Ma.jd csak utána akarok megnő­sülni. — A karom? Igen össze van vagdosva. De most már van az élethez kedvem, és egészen máshogyan aka­rok élni ezentúl. Nekem más is azt mondta, hogy menjek vissza a TAEV-hez. Hogy legyen tisztességes állásom, és úgy is dolgozzak. Erről is ír? Tudja, hogy engem a szomszédasszony szoptatott? Odaadtak neki, amikor cse­csemő voltam. Erről ne írjon, úgysem hiszik el. Hát nekem is csak úgy mondták. Föl­írta a nevemet? Igen, Mayer Ferenc. Ha befejezném a nyolcadikat? Talán az asz­talosszakmához értek vala­mit, azt ki is tanulhatnám... — bóka — Kis Andrea IJunaföldvárról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents