Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-27 / 201. szám
*^NÉPÚJSÁG 198«. augusztus 27. Kiállítás Bonyhádon és Tamásiban Knrucz D. István és Wnrtz Ádám képei között Sok ember 'keres a hétköznapok zajos feszültségeire feloldást a képzőművészet eszközeivel kifejezett valóság ábrázolásában. Példa erre. hogy megyénk fiatal városaiban — közülük most Bonyhádot és Tamásit említjük — a kiállítások megnyitóin mind nagyobb számban jelennek meg az érdeklődők. Ezúttal' két olyan művész alkotásai között sétálgathatunk megnyugvás, vagy éppen új erő után kutatva, akik a hivatalos művészi elismerések mellett a közönség rokonszenvét is megnyerték. Személyük bemutatására ezen a helyen aligha van szükség. Kurucz D. István és Würtz Ádám olyan üzeneteket közvetít emberektől emberekig, hogy azok nem saját bánatról, örömről vallanak, hanem' sokak megélt élményét továbbítják. Az egyéniségükből fakadó különbözőség felmutatása legyen most a cél. Adott az Alföld síkja, a „nagy söm- mi". Idő kell hozzá, amíg az ember felfedezi magának az ezernyi apró csodát, amit a horizont alatt lelhet a tekintet. Ezen a tájon talált lelke otthonára Kurucz D. István. Innét indul ez a vidék szólal meg festményein, ha ecsetet vesz a kezébe. Sajátosan komponál. A kép felületén elhelyezett látóhatár síkjával két részre osztja a teret. Lent az élet sűrűjét hordozó földpalástot jeleníti meg, míg fent P felhőtlen eget. A hagyományos értelemben vett tájképeinek is legjellemzőbb jegyei közé kell sorolni a halk szavú véleménymondást. Emberábrázolásában ez olykor naivig ággal is párosul, hogy ezzel is segítse gyermekéveink élményeit felszínre hozni. Mindennap és minden évszakban más-más módon ad hangot ugyanarról a helyről. Síkság a tanyákkal és az ott élő emberekkel. Kurucz D. István képkölteményeinek állandóan visszatérő, ihlető motívumai. Kevés festményén találni embercsoportot Az egyedüllét amiről fogalmaz. Néha egyetlen fűzfa kap hangsúlyt vagy egy apró fehér folttal jelzi, adja tudtul, hogy ott egy hájban élét búvik. Egyszerű, de szürkének sosem tekinthető. Ezért szinte tarkának tűnik egy téli olvadás is. »mit meglesi. Würtz Ádám Tamásiban látható alkotásainak színvilágával és a tűzzománoképei- nék technikájából fakadó kifejezési móddal hívja fel a figyelmet: Nyelvezetét meghatározza, illusztratív gondolkodása. Bravúros rajz- készségű grafikus, aki a magyar folklór elemeit szürreális vonásokkal elegyíti. Stilizált, változatos kompozíciójú rajzai magasrendű gondolatait és esztétikai élményeket közvetítenek — hallhattuk a_kiállítást megnyitó köszöntőben is. Würtz Ádám nem maradt meg a grafika lehetőségeinél. A kerámia, a festészet, a tűzzománc számára új hangot jelent: az embereket összekapcsoló érzések kifejezésére. Képein a színes foltok tudatos elrendezésével harmóniát teremt. Formáival több jelentést hordoz. Gondolatainak megfejtéséig marasztalja a nézőt. A szülőföld — Tamási — táplálta élményekkel jár-kei a világban, értéket, hordva, mentve, őrizve. Kurucz D. István alkotásaiból rendezett kiállítást Bonyhádon- a Vörösmarty Mihály Művelődési Központban október 3-ig tekinthetik meg &z érdeklődők. Tamásiban, a Galériában szeptember 10-ig láthatók a Würtz Ádám munkásságát reprezentáló alkotások. decsi— A Tamási „Köp—Ka" Afész SZAKKÉPZETT BOLTVEZETŐT és Faipari BOLTVEZETŐ-HELYETTEST keres felvételre a koppányszántói 43. sz. munkára vegyesboltba. Az egység havi forgalma 350 M/Ft. betanított női és férfiBérezés a kollektív szerződés szerint. dolgozókat Jelentkezés: „Köp—Ka” Afész, Tamási, Vöröshadsereg u. 2. sz. felveszünk (314) Betanítási idő: A Tamási „Köp—Ka” Afész 1 hónap garantált bérrel, SZAKKÉPZETT BOLTVEZETŐT KERES utána teljesítménybér. felvételre a nagykónyi 35. sz. kisáruházba. Jelentkezés: Az egység havi forgalma 900—1000 M/Ft. ' Bátaszék, Budai u. 5. Bérezés: a kollektív szerződés szerint. munkaügyi osztály. Jelentkezés: „Köp—Ka” Afész, Tamási. (359) Vöröshadsereg u. 2. sz. (313) Dunántúli napló A Mecseki Tanbánya 32 fős gépészetében a kapacitást csaknem teljesen, sikerült lekötni. Az árbevételi terv 15 millió forint. A szállítóakna közvetlen szomszédságában, az alig párszáz négyzetméteres műhelyekben legtöbben a sikerterméknek számító tengely- kapcsolón és a fejtési feszke sorozatgyártásában vesznek részt. Mindegyik saját kifejlesztésű újdonság. Jellemző mesterségbeli felkészültségükre, hogy szinte valamennyien 2-3 szakmához is értenek. Magasan képzett lakatosok, ív- és lánghegesztők és targoncavezetők is egyben. Néh'ányan már technikusi oklevéllel is rendelkeznek. Nagyon lényeges még, hogy a munkásál- lomány 60 százaléka zavartalanul olvassa a műszaki rajzokat. A legjobbak egy lakatos grúk-ba tömörültek — egyebekközött a határidőteljesítés végett és nagyon jól együttműködnek az ötfős vezetői, tervezői közösséggel^ amely gépészekből, technikusokból és mérnökökből áll. Ma 15—20 milliós értékű gyártó- és megmunkáló gépparkkal rendelkeznek, évente 50—100 fiéjie gépet, egységet, alkatrészt állítanak elő. Az idei nagy sláger a feszke mellett a tengelykapcsoló, amivel a Szegedi Ipari Vásáron is jelentkeztek. Óriási sikerrel, ugyanis most júliusban már 80-at adtak el. Idén az 1500 kapcsoló értékesítésével legalább ötmilliós árbevétel születhet. Óbert Tamás és Kalmár Péter im- portpótlő újdonságából 1982- ben még csak 182 OÖÖ forint értékűt vásároltak. Eddig mindössze egy reklamáció érte a sikerterméket. — Hazánkban csak mi gyártjuk — mondja Rajnai József üzemvezető. — Keressük a kapcsolatot a KGST- piaccai is. PETŐFI NÉPE Dávod háromezer lelket számláló község Bajától 25 kilométerre. Ahhoz túl mesz- szire fekszik a várostól, hogy lakosai ott keressenek munkaalkalmat, de ahhoz túl közel, hogy annak vonzásából kikerülhessenek. A helybeli Augusztus 20. Termelőszövet- kézinek nemcsak feladata, hanem célja is, hogy a településen élőket munkalehetőséggel, a község fejlesztésével „helyhez kösse”. A múlt évben 230 millió forint termelési értéket, 12 millió forint nyereséget elérő 850 szövetkezeti tag alig másfél hónapja választott új elnököt, Csala Imre személyében. így nem csoda, hogy az elnök a gazdaság múltjának bemutatását Kontai János főkönyvelőre testálta. — A szövetkezet története 1960-ban kezdődött, amikor négy tsz alakúit a községiben, közülük a legnagyobb az Augusztus 20. volt. Hat évvel később a három kisebbet összevonták, majd 1970-ben a maradék kettőből lett egy. Felépült három szakosított állattartó telep, két tejelő- és egy sertéstelep, volt hagyományos szőlőjük a tagoknak és telepítettünk 100 hektár nagyüzemi gyümölcsöst. A legfontosabb azonban mindig is a szántóföldi növénytermesztés volt a 7—8 és 35 aranykoronás földeken. — A kertészeti ágazatokat jövedelmezőségi viszonyaik romlása miatt két-három éve megszüntettünk. A nyolcvanas évek elején, az állattenyésztést — hasonló okok miatt — mérsékeltük. Ma már nincs juhászat — 1500 anyás volt — és a tehénállományunk félére apadt. Ugyanez idő alatt a szántóföldi növénytermesztést és a melléküzemágakat fejlesztettük. Ma 1300 hektáron termesztünk őszi búzát, 1500 hektáros a kukorica, 500 a napraforgó és 400 hektár a szója. — Igen szépen Sikerült az aratás, két hét alatt végeztünk — szól közbe az elnök. — Azt már a kezdetkor látni lehetett, hogy a 6,2 tonnás hektáronkénti terméstervünket nem hozza a búza. De minél inkább meg akartuk közelíteni. Célunk az volt-: minden szemet magtárba szállítani. A kombájnosok és a szállítók fizetésűik 10 százalékának megfelelő összeget kaphattak, ha nem. találunk szórt szemet. Nem is találtunk. A kombájnos az első ötven méter után ellenőrizte, », van-e a földön szem. A pótkocsira nem. menet közben ürítették, a réseket szigetelték. — A termésátlag 5,62 tonna lett hektáronként. Ez pedig egyértelműen ennek a módszernek köszönhető — véli a főkönyvelő. — Az aszály ezt a területet is sújtja. A magasabb fekvésű i'galli részt főképp, itt a búzánk is kevesebb lett és a kukoricára sem számíthatunk. — Mindig is a térség egyik legbiztonságosabban gazdálkodó szövetkezete voltunk — mondja a főkönyvelő. — Az itt élőknek biztos megélhetést nyújtunk. A bérszínvonalunk azonban valamivel elmarad a környező gazdaságokétól. Ezen változtatni a legnagyobb feladataink egyike, hiitezen az itteni emberek ugyanolyan szorgalmasan dolgoznak, mint a bárhol másutt élők. Somogyi Néplap Augusztus 20-a a Somogybán élő németek és délszlávok hagyományos alkot- mán.ynapd találkozója. Ezúttal ezt Szulökban rendezték meg. A német nemzetiségűek fel 1 obogóz o ttt kul tú rh áz á ban háromnyelvű felirat fogadta a vendégeket. „Köszöntjük alkotmányunk ünnepét, Wir Begrüssen den Verfassungstag. Pozdavjamo dana us- tava!” Különböző nyelveken egyetlen gondolat, közös cél. Ez is lehetett vona a mottója az alkotmányt és az új kényért ünneplő találkozónak. Huber István, a szulo- fci népírontfoizottság elnökének köszöntője után elsőként Sándor Mária, a Hazafias Népfront Somogy Megyei Bízott s ág án ak titka-rh ely ettese kért szót. — Az alkotmány a társadalmi és az állami élet minden területén a magyarokkal teljes egyenjogúságot, másrészt sajátos nemzetiségi jogokat is biztosít. A nemzetiségiektől függ, mennyire élnek sajátos jogaikkal, miként ápolják anyanyelvűket, kultúrájúkat. Ez nemcsak a nemzetiségiek érdeke, hanem közös szocialista hazánké is. , Dr. Karagity Mihály, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főelőadója anyanyelvén köszöntötte az egybegyűlteket. Beszélt arról, hogy az alkotmány nemcsak jogokat biztosít a nemzetiségieknek, hanem kötelezettségeket is támaszt velük szemben. — Több nyelven, egy akarattal járuljunk hozzá a haladásért, a békéért, az egyéni boldogulásért folytatott munkához — hangsúlyozta. Népviseletbe öltözött nemzetiségi fiatalok hozták a piros-fehér-zöld szalaggal átkötött új kenyeret, amelyből megszegést követően egyformán jutott a magyar, a német és a délszláv vendégeknek. Az alkotmánynapi találkozók hagyományához tartozik, hogy. egymás kultúrájából is ízelítőt adnak a hagyományőrző és népi együttesek. Tapsolhattunk a lakó- csaiak Dráva együttesének, művelődési házuk tambura- zenekarárnak, az általános iskolások táncosainak, akik kultúrájuk legszebb gyöngyszemeiből adtak derűs perceiket szerző keresztmetszetet. Hallhattuk a somogytar- nóoai asszonykórust, amely a magyar népdalki nos bői kínált ízelítőt, s ismét találkozhattunk a szüloki népi együttessel, amely 1952 óta dolgozik kiisebb-nagyobb megszakításokkal. öt éve alakultak újjá Wirth Józset vezetésével. Hagyományőrző csoportjukban a falu ap- raja-nagyja 'megtalálható. Célul tűzte ki, hogy feldől-. gozzák a hazánkban élő németek táncait, így kerülhetett mostani műsorukba néhány Komárom megyei, illetve hajósi német tánc. Jövőre Lakócsa várja az alkotmánynapi találkozó résztvevőit. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A Fejér Megyei Könyvtáros legfrissebb számában az iskolai könyvtárak jelenlegi helyzetét tárja fel két tanulmány. Fábiánné Makrai Judit munkája több éves tapasztalat összegző látleletét adja. Az informáeiórohbanás általánosságából kiindulva, a nevelés és oktatás megújuló követelményszintjére hivatkozik, amikor az iskolái könyvtárak intenzív fejlődését hiányolja. Adatok tükrében mutat rá az elmaradás okaira. Különösen az általános iskolák könyvtár- helyzetének elodázhatatlan reformjára hívja fel a figyelmet. A demográfiai hullám okozta szükségmegoldá- sök az egész iskolai könyvtárügyet veszélyeztették. „Ahhoz, hogy egy könyvtár szolgáltatóképes legyen, vagyis azt és úgy adja a környezetének, amire és ahogyan annak szüksége van, biztosítani kell személyi feltételeit is..Az egyik legsúyosabb probéma megoldódott: a Fejér Megyei Pedagógiai Intézet kapott megbízást az iskolái könyvtárhálózat módszertani központi irányítására és ehhez a megfelelő könyvtárosi létszámot is megteremtette. Milyen fontos a könyv és a könyvtár szerepe a tanítási órán — erről szól Soós Sándorné, a 320. Számú Árpád Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézel könyvtárosa. Szekeres Viktor, Sirtka Gyula szaktanárok arról számolnak be. hogy a rendszeres tan- könyvhasználaton kívül az új ismeretek feldolgozásában mennyire segíthet a könyvtári önálló információgyűjtés. A tanulmányok, leírt tapasztalatok optimista hitet sugallnak és Ellen Key svéd pedagógus gondolatai sem tűnnek utópisztikusnak : „A jövő iskolájában a könyvtár lesz az iskola legnagyobb, legszebb és legfontosabb tanterme”. A Szemle rovat szerkesztő' részletes statisztikát közölnek a közművelődési könyvtárak működési feltételeiről, forgalmi adatokról, viszonyszámokról. 1985-ben örvendetesem megemelkedett a tanácsi könyvtárakban a látogatók száma, a lakosság 21,45 százaléka beiratkozott olvasója a könyvtáraiknak. Csak az iskolai könyvtárak látogatottságáról nincs adat. hiszen ebben a könyvtártípusban oly nehéz eldönteni. k!i számít statisztikai látogatónak. Würtz Ádám: Összefüggések Kurucz D. István: beszélgetők