Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-27 / 201. szám

ISMii. augusztus 21. 'NÉPÚJSÁG 3 a szocialista demokrácia érvényesülése 3. Nem könnyű iskola Anniikor arról beszélünk, hogy nagyobb teret ikel! adni a különböző vélemények és érdekek felszínre ke­rülésének, és javítani kell az érdekérvényesítés esé­lyeit, lényegében azt az igényt fogalmazzuk meg, hogy szélesedjen a beleszólás lehetősége, a viták váljanak érdemibbé, eredményesebb legyen a társadalmi kont­roll. Ezt úgy tudjuk megvalósítani, ha azoknak a szerveknek és fórumoknak a működését tökéletesít­jük és tesszük alkalmasabbá rendeltetésük betöltésé­re, amelyek kereteként a döntések színteréül szolgál­nak. A szocialista demokrácia kibontakozása szem­pontjából ilyen értelemben tekintjük meghatározónak a politikai rendszer fejlesztését. A politikai rendszer fejlesztésében a fejlődés válto­zó dinamikája időszakonként diktálhat eltérő ütemet, de a tartós „ritmuszavar” már hátrányos következ­ményekkel jár. Nagy súlyt kell helyezni arra, hogy az egyes elemek között ne következzenek be arányelto­lódások. A párt XIII. kongresszusának határozata is arra hívja fel a figyelmet, hogy a szocialista demok­rácia fejlesztését „folytatni kell ... a társadalmi élet minden területén, az államéletben, a munkahelyen, a társadalmi szervezetekben, mozgalmakban, a lakóhe­lyi közösségekben”. A teendők sorrendjéről vallott felfogásunk, hogy elsősorban a meglévő lehetőségeket használjuk ki. Az adott kereteket kell tartalmasabbá tennünk, de nem zárkózunk el az újszerű megoldások keresésétől és bevezetésétől sem. Az utóbbi évek erre bőséges pél­dákat adnak, mint például az új vállalatvezetési for­mák bevezetése, a helyi „népszavazás”, egy-egy be­ruházásról, a kábeltelevíziók működtetése, a fogyasz­tók tanácsának megszervezése, városvédő egyesületek megalakulása. A lényeg az, hogy az emberek javát szolgáló céljainkat az emberek közreműködésével, számukra roknszenves formák, eszközök segítségévei valósítsuk meg. Az elmúlt csaknem két évtizedben a hatáskörök de­centralizációjával (alsóbb szintekre bízásával) külö­nösen a döntések társadalmasításában léptünk nagyot előbbre. Számos területen növeltük ezzel a beleszólás, a viták szerepét. A gazdaságirányítás rendjének to­vábbfejlesztésével kiterjesztettük a vállalatok dönté­si jogkörét. Szélesedtek a szakszervezeti jogosítvá­nyok, bővült a szövetkezetek önkormányzati hatás­köre. A tanácsoknál is követett elv, hogy a legtöbb információval rendelkező, és a lehetőséget legjobban ismerő, a lakossághoz legközelebb álló szinteken döntsenek a települések ügyeiben. Az állampolgárok ügyes-ibajos dolgaikat ott intézzék el, ahol a körülmé­nyeket a legjobban ismerik. A szélesebb döntési jo­gok és önálló gyakorlásuk, olyan hatásokat váltottak ki a gazdaságban, az igazgatásban, de az élet számos más területén is, amelyek bizonyítják, hogy járható úton vagyunk. Kulcskérdés, hogy ezeknél az alsó, de legfontosabb láncszemeknél miként alakítjuk ki, az önállóság gya­korlásának és a felelősség viselésének azt a módját, amely az emberek alkotó energiáinak nagyobb mér­tékű mozgósításához vezet. Az ellentmondásokat, a fegyelmezetlenségeket 1 át - \ a, olyan vélemények is megfogálmazódnak, hogy a demokrácia időrabló elfoglaltság, úgy most nem a vi­tákra, hanem a következetes cselekvésre van szük­ség. Ezzel szemben azon a véleményen vagyunk, ha nagyobbak a követelmények, bonyolultabbak a fel­adatok, valójában fokozottan szükséges, hogy a tár­sadalom legszélesebb körei együtt keressék a meg­oldást. A demokráciának ára van, de az erre szánt adó hasznot hajtó befektetés. Az őszinte véleménycserék, a nyílt politikai viták, az ellentétes felfogást vallók meggyőződése sokszorosan megtérül, mert biztos ala­pot ad az egységes cselekvésre. A vitáknak természetesen töhb oldalról is vannak határai. A társadalmi rendszerünk és politikánk elvi alapjait kétségbe vonó vagy támadó nézetek propagá­lása természetesen nem kaphat teret nyilvános fóru­mon. Más meggondolásból ésszerű kereteket célszerű szabni a vitáknak, mert ha az indokoltnál szélesebb köriben folyik az eszmecsere, az észrevételek egy pon­ton átbillenve semlegesítik egymást, és a többségi vé­lemény mellőzéséhez vezethetnek. Nem ritkák azonban az olyan nézetek sem, hogy nem jó. ha a testületben vita van, mert ez a külső szemlélőben azt a látszatot kelti, hogy nincs egyetér­tés. Különösen érvényesnek tartják ezt a nézetet né­melyek, ha vezetők között tapasztalnak véleményel­térést. Pedig a véleménykülönbség -minden szinten természetes velejárója az önálló gondolkodásnak. DR. BÁLINT TIBOR Uf £ï|Dëjsu uasalöaufomata Pedagógia há — Nézze, azt tudja min­Új típusú automata vasa­lógép sorozatgyártását kezd­ték meg a Csepel Művek Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyárában. A TV 2000 típusú berendezés egyszerű kivitelű, könnyen kezelhető és kiváló minőségű vasalást biztosít. A berendezésből még ebben a negyedévben nyol­cat, a negyedik negyedévben pedig több mint ötvenet ké­szítenek, elsősorban szovjet megrendelésre. A vasalóautomatához új­fajta vasalópárnákat is ki­fejlesztettek. Ezek az aluimí- n lu mönt vény-párnák a vasa­láskor pontosan követik a ruhadarab méreteit, vonala­it. Ezért fontos, hogy a va­s-alópárna formája alkalmaz­kodjon a vasalandó ruhada­rabhoz, kövesse a divat vál­tozásait. Egyelőre csak há­rom új párnát terveztek meg, jövőre 25 típussal bővül a géphez a vasalópárna-válasz­ték. A csepeli üzem immár 20 éve gyárt — KGST-szakoso- dás alapján — elsősorban a szovjet ruhagyáraknak vasa- lóberendezéseket. A Szovjet­unióban jelenleg már 15 ezer magyar ipari vasalót alkalmaznak. A gyárban ed­dig háromféle pneumatikus működtetésű vasalóautoma- tát állítottak elő, s az új típus a legrégibb fejleszté­sűt váltja fel. denki, hogy nem nyugdíjas állás a mienk. Aki mégis ezt választja, pár év után igyek­szik továbbállni. Tizenöt éve ked-tem, aztán 1979-iben ki­borultam. Most megint itt vagyok. . . Varga Emilné a tolnai ta­nács gyámügyese a város- környék 16 településéből a legtöbb segélyezettet tartja számon. Temperamentumos, határozott asszony, nincs szüksége papírra, úgy mond­ja az adatokat. Eszerint 14 ezer ember — Tolna, Mözs és Fácánkert — tartozik kör­zetébe. 1200 ügyiratot tan nyilván, ismer külön-külön < Ez súlyra is elismerésre mél­tó mennyiség, nem beszél­ve a benne rejlő energiáról, utánajárásról. — íróasztal mögül nem le hét csinálni ezt a munkát. Sok időt vesz igénybe, és be kell vallani, hogy rizikója is van. Nem egy fenyegetést kaptam gyerekelhelyezéskor, nem beszélve a megjegyzé­sekről. De nekem mindig a gyerek érdekét kell szem előtt tartanom. Kritikus pont a gyámügyi munkában a segélyezés, hi­szen. mint az kiderül, sok^n igyekeznek saját munkájuk helyett az ölükbe hulló álla­mi pénzen megélni, gyara­podni. — Nagyon fontos a kör­nyezettanulmány — mondja Varga Emilné —, aminek nyomán el kell dönteni, kaphat-e a család segélyt. Itt is adódhat olyan helyzet, hogy a keresőképes, de mondjuk iszákos apa kizá­ró tényező a rászorultság megítélésekor. De a család- bak ettől még nem jut több a konyhájára. Ilyenkor rend­szerint a napközis térítést vállaljuk át. hoav legalább napjában egyszer ételhez jus­son a gyermek. A 214 ezer forintos segé­lyezési keretből 155 ezer fo­rintot fizettünk ki az iskolai térítésekre. A fenn­maradó összeg 55 rendszeres és 56 rendkívüli segélyezett között oszlik meg. — Nincs befejezett ügy. nem tehetek félre egyetlen aktát sem. Amikor úgy ér­zem, sínre került egy gyer­mek vagy család sorsa, mondjuk egy láthatási viszá­lyon újraéled a parázs. e L-ékhez Walaoher Lajos­áéval kopogtatunk be. A dü- ledezö ház hátulsó részében a gyerekek futnak elénk először, a nyolcadik osztályos Bori, a hatodikos Jutka és a másodikos Marika. Ponto­san tudja a nevelőszülői fel­ügyelő, hogy melyik hánya­dikba készül, hiszen ő látta el valamennyiüket tanszer­rel a tanév kezdésénél. Az­tán a madárcsontú fekete asszony a karoraülő Laciká­val tessékel beljebb bennün­ket. A kép komona/bbá vá­lik, a parányi döngölt pari- lójú konyháiból ugyanakkora sötét szobába jutunk. A csa­ládfő. L, az ágyból kászáló­dik fel, megörül jöittünknek. — Már éppen keresni akartam — mondja üdvöz­lésként. — Pénz kellene az építkezésihez, de a vállalat csak úgy ad negyvenezer fo­rintot, hogyha aláírok 15 évet. Az adósság még így is éppen elég, mert ugye 120 ezerért vettem meg a ház első részét, de erre csak bontási engedélyt adtak a tanácsnál. Van egy telek, innen kétszáz méterre, ott szeretnék belevágni, déhát nincs miből... ' Kifelé még figyelmeztet­nek, bele ne lépjünk a konyha közepén a gödörbe. Betemették már egyszer, de a gyerekek mindig ott „brea- kelnek”. Az udvaron kike­rüljük a széthullott szilvát, almát, gyümöl'csszőnyeget. ahogy búcsúznánk el még utániunk szól az ember: — Az iskolakezdésre diploma­tatáskát szeretnének a lá­nyok, hogyha lehet, kipóto­lom az összeget, ami a keret­ből hibádzik. o Trudi nénit Szekszárdon és környékét csaknem min­denki, Walaéher Lajosnét jóval kevesebben ismerik. Pedig a két elnevezés egy embert takar, az örökmozgó, ízig-vérig pedagógus szemé­lyiséget, aki a nyugdíjas­évekre készül, de még „vár­nia kell”. — Álltalános iskolában ta­nítottam — mondja —, de most sem csinálok mást, leg­feljebb nehezebbet. Mi a pe­dagógiát hátulnézetből lát­juk, életmódra, pénz és idő­beosztásra, olyan intim dol­gokra tanítjuk a gyerekeket és rajtuk keresztül a csailá- dokat, amit valamilyen ok­nál fogva nem kaphattak meg. Sorstragédiákat sorol. Sú­lyos beteg szülők, gyermeke­it egyedül nevelő, láb nél­küli édesapa, börtönben lé­vő családfő, halálesetek ... Ilyenkor léphet közbe, ment­heti meg rendszeres segély- lyel, odafigyeléssel a gyer­meket az intézetbe kerülés­től, tarthatja meg a család­ban. A városkörnyéken 78 pénzbeni segélyezettet tart nyilván, 20-an természetbeni juttatást 'kapnak. Ilyenkor tanévkezdés előtt többnyire a Korzó Áruházban vagy az írúszerboltban lehet csak megtalálni. A „gyerekeit” készíti fel az iskolára. A se­gélyezés összege : hároméves karig 480, tízéves korig 530 14 évesig 580, 14 év fölött 630 forint. Az ipari tanulók és középiskolás segélyezet­tek 900 forintot kapnak ha­vonta. o A tolnai újtelepi részen félkész házban élnek M.-ék. Az asszony örömmel invitál beljebb, gondot csak az okoz, hova is üljünk. A két egy­szerűen berendezett szobá­ból a nagyobbikban telepe­dünk le, ahol délutáni álmát alussza az egyik gyermek az öt közül. Nem zavarja álmá­ban a beszéd, megszokta már az állandó jövést-menést. — Ötödször is megműtötték a férjem — közli keserűen M.-né, akinek tárgyilagossága mögött háromnegyed év ide­geskedése. álmatlan éjszakái állnak. — Tizenhárom évig albér­letben, sötét, nedves szobá­ban éltünk, tavaly költöz­tünk be ebbe a félkész épü­letbe. Amit csak lehetett, magunk csináltunk rajta. Az­tán jött a baj. Fűrészgéppel három ujját veszítette el M., rosszul ke­zelték. Ez alatt félbeszakadt az építkezés, s bár két szo­bát azért berendeztek, be­tonpadlóval, nyitott padlás­feljáróval és félkész tetővel kényszerűen nomád körül­mények közé került a család. Az asszony mégsem panasz­kodik. Nyugdíjas édesapja fél lábával is vállal az ÁFOR- telepen munkát, éjjeliőr. Kánikula van, elviselhetet­len a meleg. A fiatalasszony azért mondja, hogy elég volt íelfűteni télen a szabadégre nyíló házat, a néhány helyi­séget. Hogy mikor rendeződik a sorsuk? Csak lemondóan mosolyog. Pedig egyetlen brigád, néhány szakember önzetlen segítségén múlna, hogy tető alá, az erőfeszíté­sekhez méltó környezetbe kerüljön mihamarább a csa­lád. e A véletlen hozza úgy, hogy a Gyermekvédő Intézet Polski Fiatjában teszem meg Szekszárd felé a hátralévő néhány kilométert. Hosszú út áll az autó utasai mögött, Miskolcról érkeznek. — Hoztam én már vissza a Gabit Szombathelyiről, Tokaj­ról, Székesfehérvárról, Buda­pestről ... — sorolja egy­kedvűen a sofőr. iMajd a helyes, 17 éves lány minden megillletődött- ség nélkül folytatja: — 83- ban meghalt a mamám, ok­tóberben született a kistest­vérem. Nem engedtek hozzá­nyúlná, gondozni, mindig unatkoztam. Elkezdtem szök­ni. Most januárban adtak be az intézetbe. Egy ideig a bőr­díszműben dolgoztam, de ott mindenfélét mondtak rám, otthagytam. Sokadszor kerül vissza, és sokadszor fogadja meg, hogy megbecsüli magát az intézet­ben. A csecsemőgondozóban vagy az intézeti házkörüli munkában szívesen segédkez­ne. De legjobban a nagyko­rúságát várja: — Adminiszt- ráton-tan folyamra szeretnék járni. Nem, azt nem hagynám ott egy nap után. Ebben maradunk. o — Ötöt neveltem tel a két lányom mellett — fogad Rótt mann Zoltánné Bátaszé- ken. — Mindegyüket úgy, mintha a sajátom volna. A kisfiúnk korán meghalt és a férjem nagyon vágyakozott utána. Hát, jöttek a fiúk sor­ban ... Aztán névsorolvasást tart. L. Sándor 13 éve került ki a családból központifűtés-sze­relő szakmával a kezében. V. Istvánt másik nevelőszülőtől nagy rábeszélésre vették ma­gukhoz, mint kezelhetetlen gyermeket. Mindig megszö­kött. A Dózsa utcából azon­ban küldhették a pokol fe­nekére is, már vissza is ér­kezett. Amikor a lengyel i szakközépiskolába került, kezdett el újra csavarogni. (Egy új jogszabály szerint, ma már nem szakad meg a nevelőszülői jogviszony, ha tanulásra kerül a gyerek, ha­zavárhatják, figyelemmel kí­sérhetik gondviselői.) — Azt mondom, ha a Pi­tyu itt marad, dolgozni ment volna, és később levelezőn tanult volna szakmát, ma is jó úton járna — vélekedik határozottan az asszony. — Ugyanúgy, mint az Anti Szerkezetlakatos a gépmű­helyben, családot alapított, de ittmaradtak. Toldottunk a házhoz egy szobát, ott él­nek. A családdal maradt a fel­nőtt K. József is, önálló éle­tet él, de háta mögött tudja a biztos támaszt. A fiúk kö­zül legkisebb Gyula, az 505- ös Szakmunkásképzőbe ké­szül, akit biztosan lesz ereje szárnyrabocsátani, elindítani az életbe. — Sokat betegeskedik, rossz állapotban kaptam va­lamennyit, de elégtétel szá­momra, hogy ittmaradtak, mint szüleihez kötődnek hoz­zám és a páromhoz — vallja Ili néni. o Tolna megyében az elmúlt évben közel 3,5 millió forin­tot rendszeres nevelési se­gélyre fordítottak, amit 367 gyemek kapott. A rendkívüli segély 3,7 millió forint fölött alakult, ezt 858-an kapták. A tendencia azt mutatja, hogy a nevelési segély bevezetésé­vel csökken az állami gon­dozásba vételek száma, ez ta­valy 927 volt. Az okokat ku­tatva 739-en környezeti, 120- an magatartásbeli indokkal. 50-en a a szülők hiánya, és 18-an egészségügyi okok mi­att kerültek erre a sorsra A gyemekvédelemmel 45 bi­zottság foglalkozik a megyé­ben. Hét hivatásos pártfogó a volt járások területén a klasszikus utó- és megelőző gondozást végzi, veszélyezte­tettekkel foglalkozik, 110-en társadalmi munkában látják el ezt a feladatot. Rajtuk kí­vül nyolc nevelőszülői fel­ügyelő és egy utógondozó az. aki az állami gondozásból a fiatalokat pártfogolja, segíti'. Takács Zsuzsa Harmónia

Next

/
Thumbnails
Contents